Hírek, cikkek

A modern szemlélet megköveteli a kijuttatott növény­védőszerek mennyiségének lehetőség szerinti csökkentését az almatermesztésben. Tekintve, hogy üzemi almafajtáink többnyire fogékonyak a betegségekkel szemben, a vegyszeres kezelések csökkentése elsősorban a fajtaszortiment bővítésével, új vagy (a termesztésből már kiszorult) régi, multirezisztens fajták termesztésbe vonásával oldható meg.

Tekintve, hogy az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerek kis hatékonyságúak a konvencionális termesztésben jelenlévő kémiai növényvédőszerekhez képest, az ökológiai termesztés kiváltképp megköveteli a multirezisztens fajták használatát.

A hazai rezisztencianemesítési munka során létrejött új fajták mellett, egyes régi fajták több betegséggel szembeni ellenállóságuk, magas környezeti stressztűrésük és kiváló gyümölcsminőségük révén perspektívikusak az ökológiai gazdálkodók számára.

A BCE soroksári kísérleti üzemében 87 Kárpát-medencei régi fajtán és 11 kontroll fajtán végzett varasodás és lisztharmat ellenállóság szabadföldi vizsgálatával célunk, hogy további adatokkal segítsük azon régi fajták kiemelését, melyek alkalmasak bio növényvédelem mellett történő hatékony termesztésre. Az eredmények sok esetben alátámasztották, hogy régi almafajtáink alkalmasak lehetnek a fajtaszortiment bővítésére.

A peszticidek káros hatásai két fő szempont szerint különíthetőek el: egyrészről a kijuttatott kémiai szerek a talajvízbe jutva komoly környezeti károkat okozhatnak; másrészről a gyümölcsben felhalmozódott kemikáliák, szermaradványok egészségvédelmi szempontból veszélyesek. A felhasznált növényvédő szer mennyiségének csökkentése gazdasági szempontból is célszerű, figyelembevéve, hogy konvencionális termesztés esetében akár az összköltség 40%-át is jelenthetik a permetezések.

A fenntartható növényvédelem szempontjából a legígéretesebb megközelítés a rezisztens fajták használata. Az alma három fő kórokozója – a venturiás varasodás (Venturia inaequalis Cke.), a lisztharmat (Podosphaera leucotricha Ell. et Ev./Salm.) és a tűzelhalás (Erwinia amylovora Burrill.) – ellen egyaránt toleráns (méginkább ellenálló) fajtákra van szükség (Tóth, 2005c). Korábban a rezisztencia-nemesítési programok elsősorban a lisztharmat- és varasodás-ellenállóságra szorítkoztak (Kovács, 1985), a tűzelhalás tekintetében pedig egy hazánkban viszonylag új betegségről van szó. Ezért nem állnak rendelkezésünkre minden nagy gazdasági jelentőséggel bíró betegséggel szemben egyaránt ellenálló modern fajták. Világszerte számtalan nemesítési projekt célozza a multirezisztens fajták létrehozását, nemesítési alapanyagként régi, esetenként félvad almafajták felhasználásával. A rezisztencia-nemesítés kedvez a modern bio, illetve ökológiai gazdaságoknak, valamint a növényvédő szerek mellőzését célzó természetvédelmi irányzatoknak (Papp, 2010 and Schlagen et al., 2007).

A kilencvenes évek elején a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszékén Magyarországon egyedülálló rezisztencia-nemesítési program indult, melynek célja kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező, nagy terméshozású, multirezisztens fajták előállítása. A munka eredményeképpen már három fajta nyert állami elismerést, névszerint az Artemisz, Hesztia és a Rosmerta fajták (Tóth, 2005a; Tóth et al., 2011).

A program részeként sor került a Kárpát-medence régi almafajtáinak begyűjtésére, illetve génbankban való megőrzésére Soroksáron (Tóth, 2005a).

Régi almafajtáink jelentik a genetikai alapot az új nemesítési munkálatok folyamán, illetve önálló hasznosításuk is perspektívikus és jól illeszkedik az európai irányelvekhez. Brüsszelben jelenleg is zajlik a tájfajták jogi helyzetének rendezése, mely fajták a vidékfejlesztés sarokkövét jelenthetik a jövőben (Szani, 2010).

Megjegyzendő továbbá, hogy a Kárpát-medencében szelektált fajták az adott ökológiai környezethez alkalmazkodtak, így környezeti stressztűrésük, termőképességük és az esetenként eltérő kórokozó rasszokkal szembeni ellenállóságuk megbízhatóbban mutatkozik meg hazánkban, mint a külföldről behozott fajtáké (Racskó et al., 2005; Tóth et al., 2004).

Bár ezen fajták intenzív termesztésben többnyire nem hasznosíthatók (olyan egy vagy több hátrányos tulajdonság miatt, mint az alternanciára való hajlam*, vagy az elhúzódó érés stb.), hagyományos fajtái a szórvány és tájgyümölcsösöknek, házikerteknek (Tóth et al., 2004 and Tóth, 2005a).

A Tanszéken zajló korábbi vizsgálatok alkalmával a ‘Pónyik’, a ‘Szabadkai szercsika’, a ‘Tordai piros kálvil’ és a ‘Sikulai’ fajtákat emeltük ki mint megfelelő gyümölcsminőséggel rendelkező, tűzelhalással szemben kiválóan, varasodással és lisztharmattal szemben elfogadhatóan ellenálló fajtákat. A ‘Batul’ és a ‘Vilmos renet’ fajták kiváló gyümölcsminőségi paramétereik és betegségekkel szemben mutatott alacsony fogékonyságuk okán szintén figyelemre méltó, az ökológiai gazdálkodók számára ajánlható fajtáknak bizonyultak (Tóth, 2005a és Tóth, 2005c).

Vilmos renet

Módszer

A vizsgálatokat 2010-ben és 2011-ben a Tanszék integrált növényvédelem alatt álló soroksári kísérleti üzemében végeztük el. A felvételezések saját módszer alapján történtek, de követik az irodalomban található irányelveket mind a lisztharmat (Reuveni, 2000), mind a varasodás tekintetében (Holb et al., 2005).

2010 szeptemberében a gyakoriság alapján vizuálisan meghatározott rangsor szerint értékeltük a fajták lisztharmat- és varasodás-ellenállóságát egy négyes gyakorlati skálán. Ez az év a varasodás-tesztelés szempontjából nagyon kedvező volt, mert egyes fogékony fajtákat (pl. Gala és Golden) a permetezés ellenére sem tudtuk megvédeni.

Az értékelés 2011-ben lisztharmat esetében májusban (virágzáskor), júniusban és júliusban történt. Egyedenként 50, legfeljebb 20 cm hosszú hajtást vizsgálva állapítottuk meg a betegség gyakoriságának (incidence) mértékét (%). Ha legalább egy fertőzött levél mutatkozott egy hajtáson, akkor azt a hajtást fertőzöttnek minősítettük. Varasodás tekintetében júniustól szeptemberig öt hetente végeztük el a vizsgálatokat, fánként 100 levél színének és fonákjának megfigyelésével. Ha a levélen legalább egy sporuláció megfigyelhető volt, akkor a levelet fertőzöttnek tekintettük. A kapott eredményekből szintén százalékos gyakoriság értékeket állapítottunk meg.

A vizsgált fajták lisztharmat és varasodás ellenállóságának mértéke a 2010-es és 2011-es évek eredményei alapján

Jelmagyarázat:

A régi fajták 2011-es adatait hierarchikus klaszteranalízis segítségével négy csoportba soroltuk a könnyebb áttekinthetőség és összevethetőség érdekében. A régi és modern fajták lisztharmat fertőzöttsége közti nagy eltérés okán a négy kategórián túl a modern kontroll fajták besorolása céljából még két csoportot állapítottunk meg.

Bánffy Pál (Király Ildikó felvétele)

Eredmények

A régi fajták 2011-ben vizsgált kontroll fajtákkal történt összevetése igazolta, hogy a régi fajtáink lisztharmat tekintetében nagyon magas ellenállósággal rendelkeznek. Az elsődleges fertőzöttség (májusi) valószínűleg az igen száraz évnek köszönhetően gyakorlatilag nem volt értékelhető, június és július hónapokban szintén kevés tünet volt látható. Az értékek jellemzően nem haladták meg az 1-2%-os gyakoriságot. Ezzel szemben a kontroll fajták közt még permetezések mellett is az igen fogékony ‘Jonathan’-nál 26%-os gyakoriság is megfigyelhető volt. A nagyságrendi eltérések alapján az ‘Idared’ és ‘Jonathan’ fajtákat igen fogékony, a ‘Freedom’, a ‘Reglindis’ és a ‘Réka’ fajtákat fogékonynak ítéltük régi fajtáinkkal szemben, melyek kivétel nélkül ellenállónak, legrosszabb esetben toleránsnak minősültek. Az összesített eredmények alapján a 87 régi fajtából csupán 19-nél jelentkeztek gyenge tünetek, míg a kontroll fajtáknál az ‘Angold’ és a ‘Redspur Delicious’ kivételével az összes fajta fertőződött.

Varasodás tekintetében a két év adatai alapján régi fajtáink közel fele (45) nem mutatott tünetet, ám kontroll fajtáink közül is csupán négy, az ‘Angold’, ‘Elstar’, ‘Redspur Delicious’ és ‘Golden Spur’ fajtáknál jelentkezett fertőzés. Érdekes megfigyelés, hogy az irodalom szerint rezisztens ‘Angold’ levelén bár gyengén, de tünetek mutatkoztak, illetve, hogy mindkét spur típusú fajta fogékonyságot mutatott. A ‘Golden Spur’ volt az egész ültetvényben a legfertőzöttebb fajta. A kísérletek igazolták a ‘Téli fehér kálvil’, vagy a ‘Húsvéti rozmaring’ a vonatkozó szakirodalom szerinti fogékonyságát. A vizsgálat eredményei jól mutatják, hogy az alma fő kórokozójaként számontartott varasodás nagyobb nyomást gyakorolt az eddigi szelekció során, így a varasodás rezisztencia modern és régi fajtáink viszonylatában nem különbözik oly nagy mértékben, mint a lisztharmat esetében. Ennek ellenére a varasodás ellenállóság tekintetében is régi fajtáink jelentik a további perspektívát, az olyan fajták vizsgálata, melyek nem mutattak tünetet.

A Tanszék más kutatásaival (Tóth, 2005b; Tóth, 2005c; Tóth et al., 2004) összevetve a kísérletek megerősítették, hogy a ‘Batul’, a ‘Vilmos renet’, a ‘Pónyik’, a ‘Sikulai’, a ‘Tordai piros kálvil’ és a ‘Szabadkai szercsika’ több betegséggel szemben (tűzelhalással egyetemben) toleráns vagy ellenálló, így mind a nemesítések, mind a direkt felhasználás tekintetében perspektívikus almafajták.

Szabadkai szercsika

Papp Dávid – Király Ildikó – Dr. Tóth Magdolna
(Biokultúra 2012/1)

*A lektor megjegyzése: a rendszertelen terméshozás jelensége. Egyik évben túl nagy terméssel, a rákövetkező évben alacsony terméshozammal lehet számolni.