Szalmatakarás, mint a szőlő gyommentesítési lehetősége
Magyarország ökológiai adottságai szőlőtermesztésre kiválóan alkalmasak. Az évszázadok során különféle minőségileg eltérő borvidékek különültek el, melyek sajátos fajtaösszetétele a világon egyedülálló minőségi borkészítést tesz lehetővé. Emellett a jól és szépen rendben tartott szőlő páratlan díszítő hatású is.
A szőlő növényvédelmében a gyomszabályozás szerepe alulmarad a kórokozók és kártevők elleni védekezés jelentőségénél, ennek ellenére ezen ültetvények gyommentesítése jelentős problémát okozhat a termesztésben. Ennek megoldására több lehetőség áll rendelkezésre: a sorközök művelése kézenfekvő és egyszerű megoldás, azonban a sorokban a gépi művelés lehetősége korlátozott, a kézi munkaerő pedig amellett, hogy drága korlátozottan áll rendelkezésre.
Emellett a talajművelésre alapuló mechanikai gyomszabályozás túlzott használata olyan veszélyekkel járhat, mint az erózió és a defláció. Konvencionális ültetvényekben nagy számmal állnak rendelkezésünkre herbicidek a gyomnövények ellen, de hatásuk és hatástartamuk nem mindig megfelelő. Harmadik lehetőség lehet a gyomosodás csökkentésére a talajfelszín takarása, melyre a könnyen beszerezhető szalma jó lehetőség lehet.
Intézetünk a 2000-es évek eleje óta folytat talajtakarással kapcsolódó gyomszabályozási vizsgálatokat. Ezt a sort folytatva, 2011-2013 között került beállításra egy hajósi szőlőültetvényben az alábbi kísérlet, amelyben egy mechanikai és két eltérő vastagságú szalmatakarásos gyomszabályozási eljárás kerül összehasonlításra.
| Gyomszabályozás / Gyomnövény |
Tavaszi felmérés | Nyári felmérés | ||||
| Mechanikai művelés | Szalmatakarás | Mechanikai művelés | Szalmatakarás | |||
| 10 cm | 15 cm | 10 cm | 15 cm | |||
| Borítási % | ||||||
| Téli és kora tavaszi egyévesek | ||||||
| – árvacsalán fajok | 4,82 | – | – | – | – | – |
| – pásztortáska | 1,85 | – | – | – | – | – |
| – tyúkhúr | 13,38 | – | – | – | – | – |
| Nyári egyévesek | ||||||
| – betyárkóró | – | – | – | 1,65 | 1,57 | – |
| – disznóparéj fajok | 1,05 | – | – | 6,93 | 4,02 | – |
| – kakaslábfű | – | – | – | 15,12 | 14,03 | 1,85 |
| – keszegsaláta | 6,30 | – | – | – | – | – |
| – kövér porcsin | – | – | – | 11,28 | 1,02 | – |
| – libatop fajok | 1,98 | – | – | 9,10 | 2,28 | 0,58 |
| Évelők | ||||||
| – angolperje | 1,90 | – | – | – | – | – |
| – fekete üröm | – | – | – | 2,60 | – | – |
| – folyondár | 5,85 | 3,15 | – | 16,57 | 11,78 | 5,50 |
| – parlagfű | – | – | – | 1,57 | – | – |
| – tarackbúza | – | – | – | 4,37 | – | – |
| Gyomfajok száma (db) | 8 | 1 | 0 | 9 | 6 | 3 |
| Gyomborítás összesen | 37,13 | 3,15 | 0,00 | 69,18 | 34,70 | 7,93 |
A 2011-2013. évi gyomfelvételezések átlagos eredményei
A szőlő gyomszabályozás szempontjából évelő monokultúrának tekinthető. Az integrált és az ökológiai szemlélet alapján a szőlőben megtalálható növényeknek csak egy részét tekintjük „nem kívánatosnak”, azaz gyomnövénynek. A hasznos növények sekélyen gyökereznek, a vízre és tápanyagra nem túl igényesek (pl. pásztortáska, egérárpa, árvacsalán fajok, tyúkhúr). Gyökérzetük a talajt felszínesen szövi át, ezért a szőlőnek nem jelentős konkurensei. Betakarják a talajt, védik az eróziótól, deflációtól, az erős napsugárzástól, és gátolják más, lényegesen agresszívabb gyomok kelését, betelepedését. A gyomnövények sokszínűsége életteret biztosít a hasznos élő szervezeteknek. Mivel ezek a növények nem jelentenek konkurenciát a szőlő számára, így nem feltétlenül szükséges a rendszeres gyomirtásuk.
A konkurens növények közé olyan fajok sorolhatóak, melyeknek többnyire mélyen elhelyezkedő gyökérrendszerük van, ezzel a szőlő számára közvetlen konkurenciát jelentenek. Intenzív fejlődésük víz- és tápanyag-konkurenciához vezet (pl. laboda, disznóparéj, libatop vagy aranyvessző fajok, kakaslábfű, batyárkóró, siska nádtippan, tarackbúza).
A 2011 és 2013 között folytatott vizsgálatainkat egy 7-9 éves hajósi termő Kékfrankos szőlőültetvényben végeztük. A felvételezett területen a sorok alatti sávban háromféle gyomszabályozási mód került alkalmazásra: mechanikai gyomszabályozás, 10 cm-res szalmatakarás és 15 cm-es szalmatakarás. A szalma szétszórása kézzel történt mindhárom vizsgálati év tavaszán. A mechanikai gyomszabályozást soraljművelő géppel és kiegészítő horolással, a gyomok növekedésének gyorsaságát figyelembe véve végezték el évente 4-5 alkalommal. A csapadék eloszlása és mennyisége eltért a három vizsgált évben. 2011-ben 330 mm, 2012-ben 473 mm, 2013-ban 599 mm hullott.
Hatás a gyomosodásra
2011-ben a tavaszi felvételezéskor a mechanikai művelésű területet fajgazdagság, és nagy gyomnövény-borítás jellemezte. Az évelő folyondár és angol perje mellett a téli egyévesek és a keszegsaláta volt jelen. A 10 cm-es szalmatakarás csak a folyondárnak adott teret, míg a 15-cm-es szalmatakarás megszüntette a gyomosodást. Nyár végéig mindhárom területtípus nyári egyévesekkel fertőződött, melyek a mechanikai művelés után az összterület felét, a sekélyebb, illetve a vastagabb szalmatakarás után a terület 20, illetve 2,6 százalékát tették ki. Hasonló tendencia mutatkozott a folyondár esetében is.
A 2012. évi tavaszi felméréskor szintén a téli egyéves gyomok voltak legnagyobb mértékben jelen a mechanikailag művelt területen. További hasonlóság, hogy a folyondár csak a 10 cm-es talajtakarást volt képes átnőni, míg a 15 cm-es szalmaréteggel takart terület gyommentes volt. Nyár végéig a gyomosodás mértéke mindhárom területen nőtt, mely a mechanikai művelés után alacsonyabb, a két szalmatakarásos területen kissé magasabb volt, mint a 2011-ben tapasztaltak. A vastagabb szalmaréteg sem adott teljes védelmet a szaporító gyökeres folyondár, és a nyári egyéves fehér libatop és kakaslábfű ellen.
2013 tavaszán is hasonló fajösszetételt tapasztaltunk, de a lehullott több csapadék következtében magasabb gyomborítás jellemezte a mechanikai művelésű és a 10 cm-es szalmatakarású parcellákat. Mellettük a vastagabb (15 cm) szalmaréteg továbbra is teljes gyommentességet adott. Nyár végéig a mechanikailag művelt terület gyomborítottsága közel 80% volt. A korábbi években tapasztalt fajok mellett a tarackbúza is elterjedt, mely szoros összefüggésbe hozható a többszöri sekély talajműveléssel. A 10 cm-es talajtakarás a fajszegényebb növényzet mellett is a korábbi évekhez hasonló borítottságot mutatott. Vezető szerepe a kakaslábfűnek volt. A 15-cm-es talajtakarás után csak a folyondár volt képes kifejlődni.
Mélyebb statisztikai vizsgálatok alapján alátámasztható, hogy mind a tavaszi, mind a nyár végi felvételezési időpontokban igazolható a különbség a mechanikai művelés és a szalmatakarásos rendszerek között. A vastagabb (15 cm) szalmaréteg többlet hatása azonban csak nyár végére válik jelentőssé. E mellett meg kell állapítani, hogy a vizsgált területek fajgazdagsága szoros összefüggésben van az összes gyomborítással.
Kísérleteink alapján elmondható, hogy a szalmatakarásos talajművelés a mechanikai műveléshez képest eltérő gyomösszetételt eredményez és hatékonyan alkalmazható az ültetvények gyomszabályozására. A szalmaréteg vastagságát minden esetben az ültetvényre jellemző gyomflóra ismeretében szükséges meghatározni.
Köszönetnyilvánítás: a kutatás a Kutató Kari Kiválósági támogatás – Research Centre of Excellence – 9878/2015/FEKUT támogatásával valósult meg.
Zalai Mihály – Szlovák Pál – Dorner Zita
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Növényvédelmi Intézet
(Biokultúra 2015/6)
