„Szegény ember esőerdője”
A talajokra nem tekinthetünk többé úgy, mint pusztán csak holmi porra. A lábunk alatt nyüzsgő titokzatos világ ugyanis végveszélybe került. Tudósok széles köre figyelmeztet, hogy védelmük és megóvásuk ugyanolyan fontossággal bír, mint az éghajlati válság ismertebb kihívásainak kezelése.
A talpunk alatt rejtőzik egy alagutakból, barlangokból és bomló szerves anyagokból felépülő számunkra miniatűrnek tűnő táj. Ebben a sötét, csendes, nedves világban az elmúlás, a halál táplálja az életet, mivel a talajba kerülő korhadó levelek, gyümölcsök, növények és más organizmusok valami újként élednek újjá. A jó talajszerkezet sok zugot és hasadékot biztosít az ott élő organizmusok befogadására, amelyek viszonzásképpen kedvező környezetet alakítanak ki, megváltoztatva és javítva a talaj szerkezetét. Apró vegyészek csoportjához hasonlóan a talaj egészségét és termékenységét biztosítják azáltal, hogy tápanyagokat szállítanak, akár egymással együttműködve, akár egymást kiiktatva.
Mindezek és annak ellenére, hogy a talaj létezésünk középpontjában áll, nagyon keveset tudunk róla. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy ezt a termékeny felületet az intenzív gazdálkodás, a szennyezés, az erdőirtás és a globális felmelegedés is károsítja. A bolygó földjének egyharmada már súlyosan leromlott állapotban van, és csak az intenzív gazdálkodás révén évente 24 milliárd tonna termékeny talaj veszett el – derül ki az ENSZ által támogatott tanulmányból, a Global Land Outlook-ból.
Talajunk jövőjével kapcsolatban a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a talajromlás megoldásának sürgőssége ugyanolyan fontos, mint az éghajlati válság és a föld feletti természeti világ hanyatlásának problémája. Példának emeljük ki a földigilisztákat, az ökoszisztéma szorgos mérnökeit. Járataik létfontosságú porózus struktúrákat hoznak létre a víz és a levegő áthaladásához. A mélyre ásó földigiliszták akár két méter mély alagutakat is kiáshatnak, és rendkívüli mértékben növelhetik a talaj termékenységét. A földigiliszták táplálkozásuk és ásásuk során lebontják a szerves anyagokat, továbbadva azokat más organizmusoknak.
Charles Darwin 1881-ben megjelent utolsó könyve is a földigiliszták munkáját dicsérte. „Kétséges lehet, hogy vannak-e olyan állatok, amelyek olyan fontos szerepet játszottak volna a világ történetében, mint ezek az alacsonyan szervezett lények” – írta Darwin. A talaj organizmusainak további milliói is léteznek, de eddig csak töredéküket azonosították, és a legtöbbjük túl kicsi ahhoz, hogy szemmel láthatóak lennének. A talaj makrofaunájába (2 mm-nél nagyobb élőlények) tartoznak az emlősök, például a vakondokok, az egerek, valamint kisebb lények, például a százlábúak, atkák, csigák és meztelen csigák. A talaj mezofaunájához (2 mm-nél kisebb élőlények) tartoznak az ugróvillások, az atkák, a fonálférgek.
A mikrofauna csoportjához tartoznak a baktériumok, gombák és algák. Egy teáskanál egészséges talajban akár milliárdnyi baktérium és több mint 1 km-nyi gombafonal is lehet. „Mindig máshol keressük az idegeneket, de nem tudjuk megvédeni a ‚földönkívülieket’ a lábunk alatt. E teremtések valóban idegenek. Ha közelebbről megnézzük őket, látni fogjuk, hogy tényleg filmbe illő organizmusokról van szó” – mondta Carlos António Guerra, a Német Integratív Biológiai Sokféleség Kutatási Központ (iDiv) talajökológusa.
A talajokat gyakran a szegény ember esőerdőjének is nevezik. Ez annak köszönhető, hogy a talajban sokféle életforma megtalálható, mely az esőerdőkéhez hasonlóan rendkívül törékeny világban él.
A termőtalajok bolygónk táplálékának 95%-át adják. A Royal Society, a legrégebbi angliai természettudományos társulat szerint 5 milliméternyi talaj felépítéséhez több mint 100 évre van szükség, elpusztításához azonban néhány pillanat is elég. Sajnos az emberek a talajt sokáig csak porként, sárként szennyeződésként kezelték, s emiatt 50–100-szor gyorsabban veszíthetjük el, mint amennyit képesek vagyunk újjáteremteni. A biológiai sokféleségben gyenge talaj sérülékenyebb, mert szerkezete meggyengül és elveszíti mindazokat a kapcsolatokat, amelyek az egyes részek összetartásáért felelősek. Emiatt az erős szél nagyobb valószínűséggel hordja szét, az áradások könnyebben mossák el.
A talaj elvesztése a talajpusztulás szélsőséges példája, ugyanakkor a talajpusztulás már korábban, gyakorlatilag akkor elkezdődik, amikor a sokfélesége gyengülni kezd.
A talajban kétszer annyi szén található, mint a légkörben és amikor a talaj lebomlik, a szén felszabadul. Az 1978-tól számított 30 évben az Egyesült Királyság termőföldjein a talaj elveszítette a tárolható szén 10%-át. Amikor a talajlakó organizmusok eltűnőben vannak, az ökoszisztémák hamarosan alulteljesítenek, ami akadályozhatja az emberiség számára létfontosságú funkcióik megőrzését. Ezért a természetvédelmi prioritások mérlegelésekor a talajt és a talajéletet kiemelt figyelemben kell részesíteni. „Ha nem védjük meg a talajt a következő generációk számára, a jövőbeli föld feletti biodiverzitás és az élelmiszertermelés nem garantálható” – figyelmeztetnek a talajtudósok. Az eddigiekben a természetvédelemről folytatott szélesebb körű viták során a talaj kérdéskörét figyelmen kívül hagyták, mivel sokáig szinte semmit sem tudtak róla. Azonban a már előremutató, a talajéletre is összpontosító, biológiai sokféleségre vonatkozó innovatív jövőbeli stratégiák magukban foglalnák például az elhalt fák jelentőségének jobb megítélését, valamint az olyan környezeti kompenzációs rendszereket, amelyek kifejezetten megvédik a talaj egyedülálló biodiverzitását.
„Olyan jövőre törekszünk, ahol a csodálatos földigiliszták és az endemikus, az adott területen természetes módon jelenlévő gombák természetvédelmi értékét felismerik, és ökológiájukat a végrehajtott természetvédelmi intézkedések megfelelően védik” – állítják a kutatók. Általában a természetes ökoszisztémákat támogató talajok rendelkeznek a legnagyobb változatossággal. Mezőgazdasági tájakon a vetésváltás, a takarónövények ültetése, a sövények és az ugarolt sávok vélhetően növelik a talaj termékenységét. A kevésbé intenzív rotációs legeltetési rendszerek és a vegyi műtrágyák használatának csökkentése szintén javítja a talaj termékenységét. Az Egyesült Államokban elindult talajművelés nélküli mozgalom világszerte elterjedőben van. A talajszerkezet védelme várhatóan bekerül az Egyesült Királyság új gazdálkodási támogatási rendszerébe is. Szerencsére már vannak a talaj fontosságának felismerésére utaló jelek. A 2015-ös esztendőt a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánították, és az ENSZ egyre inkább hangsúlyozza a talaj fontosságát a jövőbeni élelmezésbiztonság szempontjából is.
Az óra ketyeg. Az ENSZ által támogatott, 2018-as jelentés megállapította, hogy a földromlás máris aláássa az emberiség kétötödének jólétét, és sürgős intézkedésekre van szükség ennek a tendenciának a megfordításához. Szerzői arra figyelmeztetnek, hogy szoros összefüggés van a földromlás, a migráció és a politikai instabilitás között, és a globális népesség növekedésével ez a probléma még megoldhatatlanabbá válik, ugyanis a talaj szerves anyagainak kimerülése az élelmiszer-rendszert kevésbé ellenállóvá és kevésbé alkalmazkodóvá teszi az éghajlatváltozás jelentette kihívásokkal szemben.
Forrás: www.theguardian.com
(Biokultúra 2021/4)
