Szép példa Őrvidékről

E sorok írója életének nagy részét Győr-Moson-Sopron megyében töltötte egyetemistaként, vezetőként, termelőként, agrár közéleti emberként és itt indult az élete a biogazdálkodás felé immár 30 éve.

A megye nyugati szomszédja Burgenland, ahová gyakran ellátogattunk szakmai programok keretében remek kapcsolatot ápolva a tartomány agrárkamarájával.

Amikor a biogazdálkodás iránt érdeklődtünk, az volt a sztereotip válasz, hogy „van itt a környéken egy hibbant pedagógus házaspár, akik kiköltöztek a városból, talán ők biogazdák”. Távozásunk után meg ez volt az értékelés rólunk: „rendes emberek, csak ezt a bio marhaságot vernék ki a fejükből!”

Vajon mára hová jutottak őrvidéki barátaink?

A mezőgazdasági területük 31%-át ökológiai gazdálkodásba vonták. Nem könnyű nekik az alpesi legelőkkel, hiszen a gazdaságuk szerkezete nagyon hasonló a Kisalföldéhez: szántókat, kertészeteket, szőlőket, gyümölcsösöket és természetesen gyepet is művelnek, melyen állatokat tartanak a bio előírásoknak megfelelően.

És a helyzettel mégsem teljesen elégedettek!

A tartomány hivatalos honlapjáról származó hírek szerint a biogazdálkodás és a biotermék fogyasztás fejlesztését kiemelt célként kezelik. Impozáns célkitűzéseket olvashatunk: a bio terület arányát hamarosan 50%-ra kívánják emelni; pár éven belül a helyi gazdáktól vásárolt biotermékek aránya a közétkeztetésben az alapanyagok 100%-át fogja adni; az általános iskolákban bevezetik a „bio órát”, amely a gyermekek környezettudatosságát hivatott fejleszteni. (Tizenkét pontjukat e lapszámunk részletezi a 16. oldalon.)

Előttünk a jó példák, követni kellene őket! Adottságaink kiválóak a biogazdálkodásra. Talajaink még jóvátehetetlenül nem romlottak el, bár az iparszerű gazdálkodás fenntarthatatlanságának jeleit már mutatják. Szakembereink jól képzettek, oktatási intézményeink – főként a felsőfokú intézmények – majd’ mindegyikében van biogazdálkodás oktatás és ökológiai gazdálkodást szolgáló kutatás, csakúgy, mint a kutatóintézeteinkben, illetve érezhető a támogató agrárkormányzat jelenléte is.

Tehát van mire építeni! Mégis mi hiányzik?

Hiányzik a területeket harmonikusan összefogó, a biotermelést, a környezetvédelmet, közétkeztetést, az egészségügyet és a társadalom minden rétegét átszövő bátor akarat! A Magyar Biokultúra Szövetség célkitűzésének tekinti, hogy szövetségeseivel együtt a jövőben ezen még többet munkálkodjék!

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2019/4-5)