Szeretett és gyűlölt kutatók az agrokémiai multi fogságában
A kutatások nagyvállalatok általi finanszírozása egy olyan dolog, amiből egyetlen kutató sem kerül ki sértetlenül. A Syngenta megbízta James Cresswellt, az angliai Exeteri Egyetem munkatársát, hogy végezzen vizsgálatokat a méhcsaládok világszerte tapasztalható pusztulásával kapcsolatban. A Syngentához hasonló vállalatok régóta a Varroa atkát okolják a méhállomány csökkenéséért és semmiképpen nem az általuk gyártott készítményeket.
Dr. Cresswell a vegyszerekkel kapcsolatos aggodalmakat, illetve a méhpusztulás mértékét tekintve szintén szkeptikus volt. Azonban, amikor 2012-ben megkezdte a kutatást, az eredményei azt mutatták, hogy a Varroa atka szerepét valóban túlbecsülték a méhpusztulásban. A Syngenta ezt követően elkezdett nyomást gyakorolni rá, hogy új módszerekkel új adatokat gyűjtsön.
A Syngentának volt egy „menetrendje”, amelyben a Varroa atka szerepelt. Dr. Cresswellt a vállalati támogatás mellett végzett kutatás válságba sodorta. Néhány munkatársa kiközösítette és családtagjaiban is kétségek merültek fel a tevékenységével kapcsolatban, úgy vélték, eladta magát.
A Syngenta stratégiájának áttekintése azt mutatja, hogy a Dr. Cresswell-lel történtek összhangban vannak a vállalat amerikai versenytársai, pl. a Monsanto és a mezőgazdasági vegyipar által követett gyakorlattal. A kutatók a vállalatoknak kedvező eredményeket szállítanak, míg az egyetemek kutató tanszékei támogatást kapnak a vállalatoktól. Az egyetemek és a szabályozók a titoktartási megállapodások aláírásával feláldozzák az autonómiájukat. A tudományos szakemberek pedig néha duplán elkötelezik magukat, mint fizetett szakértők.
Nagy-Britanniában a Syngenta a méhekkel kapcsolatosan kialakított egy kutatókból és szabályozókból álló hálózatot, bevonva még a kormány kutatóit is. Az Egyesült Államokban a Syngenta olyan akadémikusokat bízott meg, mint a Nyugat-Virginiai Egyetemet képviselő James W. Simpkins, aki munkájával segítette, hogy igazolják a cég termékeinek biztonságosságát. Dr. Simpkins esetében nemcsak a kutatásokat finanszírozta a Syngenta, hanem ő a vállalat 250 dolláros órabérben dolgozó tanácsadója is egyben.
A mezőgazdasági vegyipari vállalatok számításait keresztül húzó kutatók éveken át szembetalálhatják magukat az iparral. A Svájci Állami Technológiai Intézetben dolgozó Angelika Hilbeck is ezt tapasztalta. Az agrokémiai ipar régóta kritizálja a kutatásait, de ő már több alkalommal visszavágott. A kutatónő története az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor a kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a génmódosított kukorica, melynek létrehozásával a kukoricán kárt okozó rovarok elpusztítása volt a cél, a hasznos rovarokra nézve is ártalmas. Akkor a Syngenta még nem létezett, de elődje, a Ciba-Geigy megpróbálta leállítani a kutatást. Arra hivatkoztak, hogy az akkori munkaadója, a svájci kormány kutatóközpontja, az Agroscope, aláírt egy titoktartási megállapodást. A titoktartási megállapodások nagyon elterjedtek voltak. A legtöbb ilyen dokumentumból látható, hogy a szabályozók sokkal inkább az iparág kollaboránsai voltak, mintsem felügyelői, miközben kutatási és szabadalmi ügyleteket folytattak, beleegyezve ezek titokban tartásába.
Az USDA és a Syngenta közötti egyik ilyen, 5 éves titoktartásról szóló megállapodásban „kutatási és fejlesztési tevékenységek, gyártási eljárások”, illetve „növényvédelmi és vetőmag technológiával kapcsolatos üzleti és marketing információk” szerepeltek. Egy másik megállapodásban egy kormány kutatóját kötelezték arra, hogy ne osszon meg bizonyos, a Monsanto által szervezett szimpóziumon hallott érzékeny információkat.
A Syngenta egyik szóvivője a következőket nyilatkozta: „Büszkék vagyunk az együttműködésre és a kiépített kapcsolatokra. A velünk kapcsolatban álló kutatók mind szabadon nyilvánosságra hozhatják véleményüket a termékeinkkel és módszereinkkel kapcsolatban. A Syngenta nem gyakorol nyomást a kutatókra bizonyos következtetések levonásával kapcsolatban, és lehetőséget biztosít számukra, hogy szabadon, akadálytalanul terjesszenek elő bármilyen, a támogatott kutatásokból származó eredményt.”
A három kutató – Dr. Cresswell, Dr. Simpkins és Dr. Hilbeck – története rávilágít arra, hogyan formálják a mezőgazdasági vegyipari cégek a tudományos gondolkodást.
Egy vonakodó partner
Dr. Cresswell az angliai Exeteri Egyetem kutatója volt már negyed évszázada, kutatásai főleg a növények szaporodására irányultak. Öt éve azonban elkezdett érdeklődni a neonikotinoidokkal és azok méhekre gyakorolt hatásával kapcsolatos tudományos vita iránt. Számos tanulmány hozta összefüggésbe a neonikotinoidokat a méhcsaládok rejtélyes összeomlásának jelenségével. Más, főleg az ipar által támogatott tanulmányok viszont a Varroa atka szerepét hangsúlyozták és voltak olyanok is, amelyek mindkét tényezőt látták a jelenség hátterében.
Dr. Cresswell kezdeti vizsgálatait követően arra jutott, hogy a növényvédő szereknek túl nagy szerepet tulajdonítanak. 2012-ben a Syngenta felajánlotta számára, hogy támogatja a további kutatásait.
Dr. Cresswell számára a Syngentával kötendő szövetség nem volt túl vonzó, mivel saját bevallása szerint nem rajong az intenzív mezőgazdaságért. Azonban az egyetem nem hagyhatta, hogy elutasítson egy ilyen ajánlatot. Az Exeteri Egyetem szóvivőjének nyilatkozatában az áll, hogy az ipart képviselő támogatók tisztában vannak azzal, hogy a támogatásért cserébe független elemzéseket fognak kapni, amelyeket kritikusan értékeltek becsületes, tárgyilagos módon.
A függetlenség mértéke azonban kérdéses. Dr. Cresswell és a Syngenta megegyeztek abban, hogy 8 lehetséges, méhpusztulást okozó ok vizsgálata fog szerepelni a kutatásban. Megállapodtak a támogatás szerkezetében, a kutatási asszisztensek felvételében. A Syngenta megígérte az egyetemnek, hogy Dr. Cresswell számára biztosítják a végső szerkesztői ellenőrzést, azonban a kutató aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a titoktartási nyilatkozat következtében a Syngenta eltitkolhatja az eredményeket.
Dr. Cresswell a Syngentának végzett kutatásának kezdeti szakaszában egyértelművé vált, nem valószínű, hogy a méhpusztulásért a Varroa atka volna felelős. Mindezt közölte is a Syngentával. A következő hetekben a vállalat többször is kérte a kutatót, hogy a vizsgálatait a Varroa atkára fókuszálja és hogy a világszinten tapasztalt változások helyett Európára koncentráljon. A paraméterek megváltoztatását követően a Varroa atka jelentős tényezővé vált, így 2013-ban arra a következtetésre jutott a kutató, hogy a Varroa atka okozhatja a széles körben tapasztalt méhcsalád pusztulást.
Miközben a Syngenta szerint ők egyáltalán nem sértették meg a kutató függetlenségét és nem befolyásolták őt a kutatásban, Dr. Cresswell mégis úgy érezte, hogy hatást gyakoroltak rá és egyértelműen meghatározták, mire fog jutni végül a projektben.
Dr. Cresswell számára a Syngenta felé való elköteleződés teherré vált. A környezetvédők ellenséget láttak benne és a tevékenységéről újságcikkek jelentek meg. Szakmailag inkompetensnek érezte magát és végül több hónapra abba kellett hagynia a munkát.
Egy ilyen helyzetben a kutató nem győzhet. Ha az ipar finanszírozza a kutatásait, az az emberek számára gyanús lesz. Ha pedig nem fogadja el a támogatást, akkor „faölelgető” zöld aktivistaként tekintenek rá.
Napjainkban Dr. Cresswell a méhkutatás egy kevésbé ellentmondásos területére tért vissza. A Syngentával való együttműködésre pedig úgy tekint, mint egy fauszti alkura, melynek következményeit rosszul ítélte meg.
Egy kusza kapcsolat
Míg egyes kutatóknak sokáig kell győzködniük magukat, hogy elfogadják a vállalatok pénzét, mások szívesen keverednek bonyolult üzleti kapcsolatokba velük. James W. Simpkins a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója egyike azoknak a külsős kutatóknak, akikhez a Syngenta szívesen fordul kutatási célokból.
A kutató figyelmének középpontjában a Syngenta atrazin terméke állt (ez a második legnépszerűbb gyomirtó Amerikában) és gyakran vett részt a Syngenta kutatóival közös vizsgálatokban.
Az atrazint az Európai Unióban betiltották és megítélése Amerikában is ellentmondásos. A Syngenta mindenesetre kampányt indított Tyrone B. Hayes, a Kaliforniai Egyetem egy korábban általuk támogatott kutatója ellen, aki arra az eredményre jutott, hogy az atrazin hatására a békák nemet változtatnak.
Dr. Simpkins kapcsolata a Syngentával teljesen más volt. 2013-ban a Syngentát képviselte az amerikai szabályozó testület előtt, és kijelentette, hogy nem azonosítható egyetlen olyan feltételezhető biológiai mechanizmus sem, amely miatt az atrazin növelné a prosztatarák kockázatát.
2011-ben Dr. Simpkins vezető szerzője volt egy tanulmánynak, amelynek eredményei szerint az atrazin nem okoz mellrákot. Nemrégiben pedig egy kisebb kutató csoport tagja volt, akik, mögöttük a Syngenta támogatásával, az ellen a kaliforniai törekvés ellen léptek fel, hogy az atrazint figyelmeztető címkével lehessen csak értékesíteni.
Dr. Simpkins és a Syngenta üzleti kapcsolatainak mélységét az a közel 2000 oldalas e-mail forgalom tárta fel, melyhez a The Times jutott hozzá. Kiderült, hogy dr. Simpkins nemcsak kutatási támogatást, hanem 250 dolláros óradíjat is kap szaktanácsadói munkáért.
A Nyugat-Virginiai Egyetem honlapján természetesen az áll, hogy az egyetem által végzett kutató munka adatgyűjtésen alapul, objektív és független, melyet sem politikai, sem üzleti, sem támogatói szempontok nem befolyásolnak. Az egyetem szóvivője szerint a kutató Syngentával kapcsolatos kutatómunkája még az egyetemre érkezése, azaz 2012 előtt zajlott. Azonban dr. Simpkins publikációiból látszik, hogy 2014-2015-ben is készített a Syngenta kutatóival közösen az atrazint kedvező fényben feltüntető tanulmányokat. Az egyetemi szóvivő szerint azonban, ezekben csak mint külső szakértő vett részt a kutatójuk.
2014-ben a Syngenta 30 000 dolláros adományban részesítette az egyetem alapítványát. Az egyetem szóvivője szerint az adományt dr. Simpkins kutatásainak támogatására kapták, de a pénzt nem a Syngentával kapcsolatos vizsgálatokra költötték.
Egy kritikus, aki célpont
Vannak kutatók, akik az iparon kívül dolgoznak, ami egy nehéz út. Angelika Hilbeck a svájci kutatóközpont, az Agroscope számára dolgozott az 1990-es években, amikor elkezdte a génmódosított kukoricával kapcsolatos vizsgálatait. A kukoricát úgy módosították, hogy elpusztítsa a rajta táplálkozó rovarlárvákat, azonban Dr. Hilbeck rájött, hogy a növény a fátyolkára (egy kártevőket fogyasztó rovarra) is toxikus.
A Syngenta elődje, a Ciba-Geigy, titoktartási megállapodást kötött az Agroscope-pal és ragaszkodott a kutatási eredmények titokban tartásához. Dr. Hilbeck azonban nem hátrált meg és publikálta az eredményeit. Ezt követően az Agroscope nem hosszabbította meg a szerződését. Az Agroscope egy szóvivője úgy nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, hogy túlságosan régen történt ahhoz, hogy most bármit is mondjanak róla.
Dr. Hilbeck egyetemi kutatóként folytatta tovább a munkáját, míg az Agroscope-nál Jörg Romeis követte, aki korábban a Bayernél dolgozott, de végzett már kutatásokat a Syngenta és a DuPont részére is. Munkásságának jelentős része azzal telt, hogy megpróbálta lerombolni dr. Hilbeck eredményeit. Kutatásai során megállapította, hogy a génmódosított kukorica nem árt a fátyolkáknak.
Ezt követően, amikor dr. Hilbeck más kutatókkal közösen publikált egy tanulmányt egy modellről, amely segít a génmódosított növények kockázatainak felbecsülésében, dr. Romeis, egy Syngentának dolgozó kutatóval közösen, publikált a téma egy másik megközelítéséről.
2009-ben dr. Hilbeck írt egy szakmai cikket a génmódosított növények kockázatairól, a katicabogár lárvák vonatkozásában. Dr. Romeis ekkor ugyancsak megjelentetett egy tanulmányt, amely megállapította, hogy a génmódosított növények nem gyakorolnak káros hatást a katicabogár lárvákra. Ezt követően a publikációiban rendszerint úgy hivatkozott dr. Hilbeck munkájára, mint „rossz tudomány” és „mítosz”.
Dr. Hilbeck szerint mindenben követték őt, bármit csinált, ők is megcsinálták. Egy tudományos vitát nehéz véleményezni, de dr. Romeis-t és munkatársait úgy tűnik, hogy nyugtalanította dr. Hilbeck munkája.
Dr. Hilbeck szerint azonban, ha megtette volna, amit vártak tőle, akkor nem ütközött volna folyamatosan akadályokba és nem kellett volna kiállnia a folyamatos zaklatást, ami érte őt ebben a teljesen korrupt rendszerben.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.nytimes.com
(Biokultúra 2017/1)