Tanüzem öko módon Babatvölgyben

Babatvölgyben található a Szent István Egyetem Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar és a Gödöllői Agrárközpont Nonprofit Közhasznú Kft. szakmai irányítása alatt működő Biokertészeti Egyetemi Tanüzem.

A GAK Nonprofit Közhasznú Kft. a Szent István Egyetem kezdeményezésére, elsősorban az egyetem és az agrárgazdaság közötti kapcsolatok kiépítése érdekében, a legjelentősebb hazai agrárgazdasági részvénytársaságok, valamint kereskedelmi pénzintézetek, egyéb cégek, illetve agrár érdekképviseleti és szakmai szervezetek részvételével 1995-ben jött létre. A Kft. feladata a tágabb értelemben vett agrárgazdaság és a vidéki települések fejlesztésének elősegítése, az egyetem szellemi kapacitásának gyakorlati hasznosítása, a kutatási és fejlesztési eredmények elterjesztése.

Mondel István biokertészeti operatív vezető 2003 áprilisa óta dolgozik az egyetemen. Őt kérdeztük a bio növénytermesztésről és állattartásról. Hozzá tartozik a tanüzemben fellépő munkák tervezése, kivitelezése és szervezése, az értékesítés, az anyagok beszerzése és a kert működésével kapcsolatos munkák ellátása.

– Mivel Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származom, a fő szempontom az volt, hogy megtanuljam az ökológiai zöldség-növénytermesztést és ezt adaptálni tudjam a borsodi régióban. A biokertészeti tanüzem 7 hektárral rendelkezik: ebből két hektáron zöldségtermesztést folytatunk, főként leveles zöldségekkel foglalkozunk, 5 hektáron pedig szántóföldi növénytermesztés van: gabonaféléket és téli tárolású növényeket termelünk.

– Beszéljünk részletesebben a szántóföldi növénytermesztésről. Itt milyen kísérletek folynak?

– Itt egyrészt takarmányt termelünk az állatok számára. A külső földterületen a tyúkok számára búzát, kukoricát, idén kölest vetettünk. A szántóföld másik részén termeljük a téli tárolásra szánt zöldségeket. Ide tartozik a sárgarépa, a burgonya, a bokorbab, a sütőtök. A külső földterületen rendelkezünk fajtabemutató gyűjteménnyel is, főként az őshonos növényfajtákból (baltacím, lóbab, cirok, köles, napraforgó).

Megelőzés

A természet törekszik a túlélésre, a biológiai fenntartásra. A védekezést megelőző jelleggel próbáljuk a szármaradványok letakarításával, a talaj regenerálódására hagyott idővel és a helyes növénykezeléssel megoldani.

– Melyek a leggyakoribb betegségek és hogyan kezelik ezeket?

– A biokertészet területén megvannak a fő betegségek: a lisztharmat, a rozsda és egyéb gombabetegségek. A beteg szármaradványokat begyűjtjük, komposztáljuk. Két növény között megfelelő időt hagyunk, hogy a gombabetegségeknek ne adjunk táptalajt és felületet. A rovarkártevők ellen pedig igyekszünk megfelelő életteret biztosítani a természetes ellenségeiknek (madarak téli etetése, búvóhelyek hagyása hüllőknek stb.).

– Milyen vegyszereket használnak a betegségek ellen?

– Amennyiben a fertőzést nem lehet kivédeni, akkor tenyészidőben – a betegség felléptekor – alkalmazunk ökológiai növényvédő szereket. Kizárólag a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által engedélyezett készítményekkel védekezünk. Ám meg kell jegyezni, hogy csak indokolt esetben nyúlunk ehhez a módszerhez. Ha már kialakult a betegség, akkor is először mérlegeljük, hogy a rovarkártevőknél jelen vannak-e megfelelő létszámban az ellenségeik, például levéltetvek esetében a katicabogarak, vagy gombabetegségnél elég erős-e a növény a betegség leküzdéséhez.

– Mi az, ami a leggyakrabban fordul elő, mi az ami bevált?

– Hernyók ellen a Dipel nevű készítmény (Bacillus thuringiensis), levéltetvek ellen a Vectafid A (83%-os paraffinolaj), gombabetegségek ellen a Champion és a Kocide (rézhidroxid készítmények).

– Alkalmaznak-e olyan növényeket, amelyek magukhoz csalogatják a kártevőket és megvédik a többi növényt?

– Voltak ezekre próbálkozások és kísérletek, például az első kutatási programunk is ilyen volt. Nálunk elsősorban a káposztabolha tudja a legjelentősebb károkat okozni tenyészidőben. Próbálkoztunk csalogató növények ültetésével, a keresztesvirágúakat, káposztaféléket nagyon szeretik. Próbálkoztunk riasztással is, erre a célra fokhagymát használtunk. Rukkolában folytattuk ezt a kísérletet, a rukkola mellé köztes növényként fokhagymát ültettünk, úgy mint riasztónövényt, de nem jártunk eredménnyel. Később próbáltuk, hogy repcét ültettünk az ágyások vagy a sorok mellé, hátha jobban ízlik nekik, ám ezzel sem jártunk sikerrel. Mind a két növényt, a főnövényt és a védelmi célú növényt is elfogyasztották.

Vetésforgó

– Hogyan alakították ki a vetésforgót?

– A vetésforgót úgy alakítottuk ki, hogy a belső kertrészt felosztottuk hat megközelítőleg egyenlő nagyságú területre, és így tulajdonképpen 6 év, mire bizonyos fajok visszakerülnek. Annyi változás van, hogy telepítettünk 2 400 m2-re gyümölcsöst is. Így most öt éves lett a vetésforgónk.

A vetésforgó szerkezete: az első parcella a gyümölcsös, oda többnyire nem vetünk más növényt. A második parcellában következnek a leveles zöldségek: spenót, sóska és mángold. A harmadik parcellában a salátafélék következnek: fejes saláta, endívia, cikória és a salátamix. A negyedik blokkunkban gyökeresek találhatók, ezen belül a sárgarépa, petrezselyem, pasztinák. Az ötödik parcellát pihentetjük, ide mustárt vagy borsót vetünk zöldtrágyaként. Az utolsó parcellában a káposztafélék vannak: rukkola, karalábé, kelkáposzta, retek. A vetésforgónál azt vesszük figyelembe, hogy a rokon növényeket gyakran ugyanazok a tipikus betegségek támadják meg. Ezért fontos, hogy saját maguk után ilyenek ne következzenek. A vetésforgót úgy próbáljuk összeállítani, hogy először legyen gyökérzöldség, utána jön egy leveles zöldség, majd pihentetés következik, utána pedig keresztes virágú növényt ültetünk.

– Hány évenként lehet cserélni ezeket a növényeket?

– Általában négy éven belül ugyanaz a növényfaj nem kerülhet vissza, kivéve ha olyan fertőző betegség lép fel, ami a visszakerülési időt meghosszabbítja, de nálunk ilyen még nem fordult elő. Az ötödik évben kerülhet vissza ugyanaz a növény.

– Milyen a tápanyagutánpótlás, mely fajtákat érdemes előnyben részesíteni?

– A tápanyag-utánpótlást elsősorban szervestrágyával oldjuk meg. Általában sikerül is a tanüzemi rendszerben beszerezni, de ha kevés, akkor kívülről is szoktunk hozni olyan gazdaságból, ahol betartják az extenzív állattartás szabályait, továbbá nem alkalmaznak megelőző jelleggel hormon- és egyéb káros hatású készítményeket.

A trágyát komposztálni szoktuk. Ezt az elmúlt időszakban mindig meg tudtuk oldani, nyers, éretlen szerves trágyát sohasem juttatunk ki a talajra. Komposztáljuk, ennek megvan a maga előnye. Az érett komposzttal javítjuk a talajt, ezzel végezzük a tápanyag-utánpótlást, ez kb. 20 t/ha mennyiséget jelent.

A komposzt összetétele: 50% lótrágya, 30% marhatrágya, 10% csirketrágya, a többi szerves komposzttrágya valamint növényi szármaradvány. Trágyaszóróval juttatjuk ki a külső területre.

Belső területen, ha csak kis parcellás kezelés kell vagy utánpótlás, akkor azt kézi erővel szoktuk bedolgozni. 200-300 m2-es területet le lehet kezelni, a munkagép és az erőgép összeszerelése, beüzemelése nagyobb költség. Kézi munkaerőt csak abban az esetben alkalmazunk, ha tápanyaghiányt észlelünk a növényi kultúrában, ilyenkor a sorközökbe juttatjuk ki, például a salátánál. Egy szezonban több vetés is lemegy ugyanazon a helyen, köztük is kell tápanyag-utánpótlást végezni.

Gyomirtás

– Hogyan védekeznek a gyomok ellen, milyen tapasztalataik vannak az egyes növényeknél? Ezt azok kedvéért kérdezem, akik nem egyetemi körülmények között gazdálkodnak. A gyomirtás hogyan történik?

– A szakszerű és időben elvégzett talajmunka, a jól időzített öntözés és a nagyon sok kézi munka segítségével kordában tarthatók a gyomnövények. A gyomok elleni védekezés megkezdődik a tarlóhántással, az előző vegetáció szármaradványainak letakarításával, a megfelelő és időben végzett őszi szántással, majd az időben végzett magágykészítés, szakszerű vetés és a vetés előtt elvégzett talajmunkák következnek.

Az sem mindegy, hogy milyen mélyre kerül a mag, hosszú kelési ideje van-e a növénynek, begyomosodik-e a terület mire a kultúrnövény kikel. Mindezek figyelembevételével tudjuk eredményesen felvenni a harcot a gyomnövényekkel szemben.

Sokféle gyomirtó eszközt használunk. A belső kertben jelentős részt kézimunkával dolgozunk, különböző kézikapákat (hagyományos töltögető, lengőkéses, vagy tolikapa) használunk, valamint kézzel gyomlálunk. A szántóföldi körülmények között gyomfésű, kultivátorok, sorközkapák, töltögetők, kések dolgoznak. A legjelentősebb gyomnövények külső hőmérséklettől és időszaktól függően jelennek meg, nálunk a leggyakoribb a libatop, a szőrös disznóparéj, a talpas muhar, a parlagfű, a paprikafű és a tyúkhúr.

– Volt már olyan év, amikor minimális volt a gyom?

– Minden évben megjelennek a gyomnövények. Idős nagynéném szerint a gyomnövények a termőterületek gyermekei, azok jó túlélő képességűek, erősebben nőnek. A kultúrnövények pedig a mostoha gyerekek, azok nehezebb körülmények között élnek. A gyomnövények között vannak gyógynövények is. Sajnos, nekünk az emberi fogyasztásra alkalmas növényi kultúrát kell figyelembe vennünk, ami ott gyomnak számít, az gyakran önmagában értékes növény.

Baromfiak

– Önöknél van 210 tojótyúk is. Milyenek a tartási körülmények?

– A tanüzem területén tojótyúktartással foglalkozunk. Őshonos erdélyi fogolyszínű tyúkokat tartunk. A 210 tojótyúkra 20 kakas jut. A tojások szaporítási célra alkalmasak, kistermelőknek adtuk tovább őket kotlóssal való keltetésre. Jó eredményeket jeleztek vissza.

A tojótyúkokat általában kokcidiózis, valamint madártetű atka sújtja, ez volt a két fő probléma, ami kezelést igényelt. A kokcidiózis ellen vakcinát, almaecetet kevertünk az ivóvizükbe, egységes mikroorganizmussal kezeltük az istállót és nagyobb legelőterületet biztosítottunk az állománynak. A madártetűk ellen ánizst és paraffinolajat használunk. Nem egyenként kezeljük őket, hanem a reggeli és esti órákban a tojófészkeket és az istállót permetlével kezeljük.

Az istálló belmérete 50×10 méter, ehhez két kifutó tartozik: egy 50×20 és egy 50×10 méteres. Az udvar egyik részét zöld növénnyel (zab, repce, kalászos, napraforgó) vetjük be, ebből szemezgetnek a szárnyasok. Télen pedig szemes takarmánnyal, vegyes darával és zöldséghulladékkal etetjük a baromfiakat. A visszajelzések alapján nemcsak jól szaporodnak, hanem jók a húsadottságaik és a tojásaik is ezeknek a tyúkoknak.

[fancygallery id=”15″ album=”34″]

Ilonka Mária
(Biokultúra 2012/2)