2018 ápr 24

Termésnövelés és károsítók elleni védekezés burgonyában szerves talajtakaró anyagokkal

0 Comment

Legtöbben egyetértenek abban, hogy a talajtakarás – legyen az bármilyen szervesanyaggal végzett – pozitívan hat a termés minőségére és mennyiségére. Kevésbé egybehangzóak azonban a vélemények a takarás növényvédelmi hatásairól, illetve az alkalmazható takaróanyagokról. Kísérletünkben a szalma, a dióavar, a diómentes vegyes avar és a települési eredetű komposzt hatását hasonlítottuk össze burgonyában, melynek során vizsgáltuk a gumóhozamra, illetve a talajlakó kártevőkre és kórokozókra gyakorolt hatásukat. Kísérletünkkel azt kívántuk modellezni, hogy a lakosság számára könnyen beszerezhető szerves talajtakaró anyagok milyen előnyökkel és kockázatokkal használhatók fel a házikerti burgonyatermesztésben.

A burgonya talajtakarásához sokféle szerves anyagot használhatunk, de a legnépszerűbb mind közül a szalma. A szalmamulcs nyújtotta kedvező környezetben hatékonyabb a burgonya vízfelhasználása és nagyobb lesz a levélfelület-indexe. A megnövekedett lombfelület és a takaróanyag árnyékoló hatásának köszönhetően a talajhőmérséklet is alacsonyabb. Mindezek következtében jobb termésminőség és nagyobb gumóhozam érhető el szalmatakarással. Ha azonban nem kellő vastagságú a takaróanyag, úgy a kedvező hatás sem figyelhető meg, ezért szükség esetén rendszeresen pótolni kell.

A termés mennyiségének növelésén túl a szalmamulcs csökkenti a burgonyabogarak lárváinak számát és odavonzza azok természetes ellenségeit. A burgonyabogár mellett a levéltetvek egyedszámát is mérsékli a szalmatakarás, ezáltal kisebb mértékű lehet a vírusfertőzés – pl. Y mozaik, levélsodródás vírus – előfordulása is. Számos vizsgálatban foglalkoztak a letermett gombakomposzt talajtakarásra történő felhasználásával, és kimutatták, hogy a szalmához hasonlóan növeli a piacképes gumók mennyiségét.

Nincs tudomásunk viszont arról, hogy folynának talajtakarásos kísérletek a lehullott lombbal, mely nagy mennyiségben áll rendelkezésünkre a házikertekben, illetve a településeken zajló szervezett gyűjtésnek köszönhetően is. Több komposztáló céggel is kapcsolatban állunk, ahol a dió lombját nem keverik bele a komposztba abbéli félelmük miatt, hogy allelopátiás hatása a komposztálást követően is megmarad. Mivel a településeinken tömegesen előforduló fafajok közül a dió hullajtja le leghamarabb a lombját, így hirtelen nagy mennyiségben, jól elkülönítve gyűjthető. Kísérleteinkben azt is tisztázni szerettük volna, hogy valóban gátolja-e a burgonya fejlődését a korhadó diólomb.

A kísérlet bemutatása

A 2016-ban beállított szabadföldi kísérletünk helyszínéül a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének kísérleti tere szolgált. Tavasszal a talajt 20 cm mélységig talajmarással készítettük elő és kialakítottunk 2×36 db parcellát (1. ábra). A 2×2 méteres parcellák teljes területének takarása vetés előtt történt kb. 15 cm vastagságban.

1. ábra | A különböző szervesanyagokkal takart és a takaratlan kontroll parcellák

1. ábra | A különböző szervesanyagokkal takart és a takaratlan kontroll parcellák

Március közepén minden parcellán belül négy fészket alakítottunk ki és mindegyik fészekbe egy Hópehely és egy Démon fajtájú vetőgumót helyeztünk. Minden második takart parcellában a hagyományos módtól eltérően a talajfelszínre, a mulcs alá ültettük a burgonyát (1. táblázat), mert szerettük volna megvizsgálni, hogy ez a jelentősen kisebb munkaigényű módszer mennyivel több zöldült gumót és mennyivel kevesebb kapával megsértett gumót eredményezhet.

Takaróanyag Vetésmód
Kontroll talajba vetés
Szalma talajfelszínre, mulcs alá vetés
talajba vetés
Dióavar talajfelszínre, mulcs alá vetés
talajba vetés
Vegyes avar talajfelszínre, mulcs alá vetés
talajba vetés
Komposzt talajfelszínre, mulcs alá vetés
talajba vetés
1. táblázat | A kezelések véletlen blokk elrendezésben, nyolc ismétlésben

A betakarítás során (augusztus-szeptember) a kézzel felszedett burgonya tömegét gumónként lemértük, majd feljegyeztük az esetleges károsítás jellegét és mértékét.

Eredmények és következtetések

Már a tenyészidőszak során is látszott, hogy a takart parcellákban jobban fejlődtek a növények (2. ábra).

A különböző kezelések burgonyanövényei

2. ábra | A különböző kezelések burgonyanövényei

A felszedést követően megállapítottuk, hogy – a szalma kivételével – minden takaróanyag nagyobb termést eredményezett a takaratlan kontroll parcellák terméséhez képest, legjobban pedig a komposzttakarás szerepelt (3. ábra).

3. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag takaróanyagok szerint (Gödöllő, 2016; az azonos betűjellel ellátott átlagok nem különböznek szignifikánsan)

3. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag takaróanyagok szerint (Gödöllő, 2016; az azonos betűjellel ellátott átlagok nem különböznek szignifikánsan)

Ez az eredmény nem meglepő, hiszen tápanyagszegény területen folyt a kísérlet, így elsősorban a komposztból kimosódó tápanyagok növelhették meg a burgonya termésmennyiségét. A komposzt fekete színe is hozzájárulhatott a terméstöbblethez azáltal, hogy ebben a kezelésben melegedett fel leghamarabb a talaj, így gyorsabb volt a burgonyanövények kezdeti fejlődése. Megállapítottuk továbbá, hogy a sokak által károsnak ítélt diólomb kedvező hatása burgonyában semmivel sem marad el a diómentes vegyes lombétól.

A károsított gumókat vizsgálva azt találtuk, hogy rágott gumóból (cserebogárpajor, drótféreg és mocskospajor) több fordult elő a komposzt-takarás alatt, mint a szalmatakarásnál, míg a többi kezelés közt nem volt különbség. Rothadó (fuzáriumos) gumóból a szalma-, dió- és vegyes takarás alatt szignifikánsan kevesebb volt, mint a takaratlan kontrollban. A kísérlet során alig jelentkezett a betegség a több éves monokultúra ellenére. A 4240 db gumó közül összesen 51 gumón találkoztunk a fuzáriumos rothadás tüneteivel. Baktériummal fertőzött gumóból még kevesebb, mindössze hét darab volt a kísérlet alatt. Figyelemre méltó azonban, hogy egyik avartakarás alatt sem volt egyetlen, baktériummal fertőzött gumó sem. Ez azért fontos, mert ha csak egy fertőzött gumó is bekerül a többi közé, a fertőzés tovább fog terjedni a többi gumóra és rövid idő alatt tönkreteheti az egész tételt.

A károsítók mellett három agrotechnikai eredetű gumókárt is vizsgáltunk (2. táblázat). Megállapítottuk, hogy minden takarás csökkentette a vágott gumók részarányát. A torzult gumók arányát vizsgálva nem tapasztaltunk különbséget a kezelések között. Zöldült gumóból egyetlen darabot sem találtunk a kontroll parcellákban. A szalma alatt is kevés volt a gumózöldülés, ugyanis ez a takaróanyag alig bomlott a tenyészidőszak alatt, így végig megfelelő vastagságú maradt. Annak oka, hogy a takarások alatt számos gumó megzöldült, a vetésmódban keresendő, ugyanis a kontrollnál minden gumót a talajba ültettünk, a takarásnál viszont csak a gumómennyiség felét, a másik felét a talajfelszínre, a mulcs alá.

  Kontroll Szalma Dióavar Vegyes avar Komposzt
Torzult 18% 10% 8% 12% 12%
Vágott 28% 4% 9% 7% 6%
Zöldült 0% 4% 19% 10% 11%
Baktériumos 0,5% 0,003% 0% 0% 0,3%
Fuzáriumos 6% 0% 1% 0% 3%
Rágott 16% 10% 12% 12% 22%
Károsodott 52% 26% 47% 34% 48%
Ép 48% 74% 53% 66% 52%
Össztermés 100% 100% 100% 100% 100%
2. táblázat | A három fő agrotechnikai eredetű gumókár és a három fő károsítástípus megoszlása a takaróanyagonkénti össztermés súlyozott százalékában (egy gumón többféle károsodás is előfordulhatott)
(Gödöllő, 2016)

A vetésmódból tehát két kimutatható különbség adódik. A talajba vetés csökkenti a gumózöldülést, a mulcs alá vetés viszont a vágáskárt csökkenti (4. ábra). A károsítókat vagy a termésmennyiséget tekintve nem okoz különbséget a vetésmód.

4. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag vetésmód és minőségi kategóriák szerint (Gödöllő, 2016)

4. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag vetésmód és minőségi kategóriák szerint (Gödöllő, 2016)

Mivel a különböző takarásmódoknak és vetésmódoknak mások az előnyei és a hátrányai, ezért érdemes megvizsgálni a talajtakaró anyagok kombinációinak hatását is. Valószínűsíthető, hogy a legjobb eredményt a komposzt- és avartakarás együttes használata adná, talajfelszínre, mulcs alá ültetett gumóval. Mivel a szalmatakarás gyomelnyomó képessége bizonyult a legjobbnak, ezért a sorközök takarására a szalma a legalkalmasabb. Mindezek vizsgálatára 2017 tavaszán beállítottuk egy kísérletet, az eredményekről pedig reméljük rövidesen beszámolhatunk.

Köszönjük a növényorvos hallgatóknak a kísérlet elvégzése során nyújtott szíves segítségét!
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

Südiné Fehér Anikó – Mészárosné Póss Anett
– Tóth Ferenc – Turóczi György
(Biokultúra 2017/5)

[top]