Termésnövelés és károsítók elleni védekezés burgonyában szerves talajtakaró anyagokkal
Legtöbben egyetértenek abban, hogy a talajtakarás – legyen az bármilyen szervesanyaggal végzett – pozitívan hat a termés minőségére és mennyiségére. Kevésbé egybehangzóak azonban a vélemények a takarás növényvédelmi hatásairól, illetve az alkalmazható takaróanyagokról. Kísérletünkben a szalma, a dióavar, a diómentes vegyes avar és a települési eredetű komposzt hatását hasonlítottuk össze burgonyában, melynek során vizsgáltuk a gumóhozamra, illetve a talajlakó kártevőkre és kórokozókra gyakorolt hatásukat. Kísérletünkkel azt kívántuk modellezni, hogy a lakosság számára könnyen beszerezhető szerves talajtakaró anyagok milyen előnyökkel és kockázatokkal használhatók fel a házikerti burgonyatermesztésben.
A burgonya talajtakarásához sokféle szerves anyagot használhatunk, de a legnépszerűbb mind közül a szalma. A szalmamulcs nyújtotta kedvező környezetben hatékonyabb a burgonya vízfelhasználása és nagyobb lesz a levélfelület-indexe. A megnövekedett lombfelület és a takaróanyag árnyékoló hatásának köszönhetően a talajhőmérséklet is alacsonyabb. Mindezek következtében jobb termésminőség és nagyobb gumóhozam érhető el szalmatakarással. Ha azonban nem kellő vastagságú a takaróanyag, úgy a kedvező hatás sem figyelhető meg, ezért szükség esetén rendszeresen pótolni kell.
A termés mennyiségének növelésén túl a szalmamulcs csökkenti a burgonyabogarak lárváinak számát és odavonzza azok természetes ellenségeit. A burgonyabogár mellett a levéltetvek egyedszámát is mérsékli a szalmatakarás, ezáltal kisebb mértékű lehet a vírusfertőzés – pl. Y mozaik, levélsodródás vírus – előfordulása is. Számos vizsgálatban foglalkoztak a letermett gombakomposzt talajtakarásra történő felhasználásával, és kimutatták, hogy a szalmához hasonlóan növeli a piacképes gumók mennyiségét.
Nincs tudomásunk viszont arról, hogy folynának talajtakarásos kísérletek a lehullott lombbal, mely nagy mennyiségben áll rendelkezésünkre a házikertekben, illetve a településeken zajló szervezett gyűjtésnek köszönhetően is. Több komposztáló céggel is kapcsolatban állunk, ahol a dió lombját nem keverik bele a komposztba abbéli félelmük miatt, hogy allelopátiás hatása a komposztálást követően is megmarad. Mivel a településeinken tömegesen előforduló fafajok közül a dió hullajtja le leghamarabb a lombját, így hirtelen nagy mennyiségben, jól elkülönítve gyűjthető. Kísérleteinkben azt is tisztázni szerettük volna, hogy valóban gátolja-e a burgonya fejlődését a korhadó diólomb.
A kísérlet bemutatása
A 2016-ban beállított szabadföldi kísérletünk helyszínéül a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének kísérleti tere szolgált. Tavasszal a talajt 20 cm mélységig talajmarással készítettük elő és kialakítottunk 2×36 db parcellát (1. ábra). A 2×2 méteres parcellák teljes területének takarása vetés előtt történt kb. 15 cm vastagságban.
1. ábra | A különböző szervesanyagokkal takart és a takaratlan kontroll parcellák
Március közepén minden parcellán belül négy fészket alakítottunk ki és mindegyik fészekbe egy Hópehely és egy Démon fajtájú vetőgumót helyeztünk. Minden második takart parcellában a hagyományos módtól eltérően a talajfelszínre, a mulcs alá ültettük a burgonyát (1. táblázat), mert szerettük volna megvizsgálni, hogy ez a jelentősen kisebb munkaigényű módszer mennyivel több zöldült gumót és mennyivel kevesebb kapával megsértett gumót eredményezhet.
| Takaróanyag | Vetésmód |
| Kontroll | talajba vetés |
| Szalma | talajfelszínre, mulcs alá vetés talajba vetés |
| Dióavar | talajfelszínre, mulcs alá vetés talajba vetés |
| Vegyes avar | talajfelszínre, mulcs alá vetés talajba vetés |
| Komposzt | talajfelszínre, mulcs alá vetés talajba vetés |
1. táblázat | A kezelések véletlen blokk elrendezésben, nyolc ismétlésben
A betakarítás során (augusztus-szeptember) a kézzel felszedett burgonya tömegét gumónként lemértük, majd feljegyeztük az esetleges károsítás jellegét és mértékét.
Eredmények és következtetések
Már a tenyészidőszak során is látszott, hogy a takart parcellákban jobban fejlődtek a növények (2. ábra).
2. ábra | A különböző kezelések burgonyanövényei
A felszedést követően megállapítottuk, hogy – a szalma kivételével – minden takaróanyag nagyobb termést eredményezett a takaratlan kontroll parcellák terméséhez képest, legjobban pedig a komposzttakarás szerepelt (3. ábra).
3. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag takaróanyagok szerint (Gödöllő, 2016; az azonos betűjellel ellátott átlagok nem különböznek szignifikánsan)
Ez az eredmény nem meglepő, hiszen tápanyagszegény területen folyt a kísérlet, így elsősorban a komposztból kimosódó tápanyagok növelhették meg a burgonya termésmennyiségét. A komposzt fekete színe is hozzájárulhatott a terméstöbblethez azáltal, hogy ebben a kezelésben melegedett fel leghamarabb a talaj, így gyorsabb volt a burgonyanövények kezdeti fejlődése. Megállapítottuk továbbá, hogy a sokak által károsnak ítélt diólomb kedvező hatása burgonyában semmivel sem marad el a diómentes vegyes lombétól.
A károsított gumókat vizsgálva azt találtuk, hogy rágott gumóból (cserebogárpajor, drótféreg és mocskospajor) több fordult elő a komposzt-takarás alatt, mint a szalmatakarásnál, míg a többi kezelés közt nem volt különbség. Rothadó (fuzáriumos) gumóból a szalma-, dió- és vegyes takarás alatt szignifikánsan kevesebb volt, mint a takaratlan kontrollban. A kísérlet során alig jelentkezett a betegség a több éves monokultúra ellenére. A 4240 db gumó közül összesen 51 gumón találkoztunk a fuzáriumos rothadás tüneteivel. Baktériummal fertőzött gumóból még kevesebb, mindössze hét darab volt a kísérlet alatt. Figyelemre méltó azonban, hogy egyik avartakarás alatt sem volt egyetlen, baktériummal fertőzött gumó sem. Ez azért fontos, mert ha csak egy fertőzött gumó is bekerül a többi közé, a fertőzés tovább fog terjedni a többi gumóra és rövid idő alatt tönkreteheti az egész tételt.
A károsítók mellett három agrotechnikai eredetű gumókárt is vizsgáltunk (2. táblázat). Megállapítottuk, hogy minden takarás csökkentette a vágott gumók részarányát. A torzult gumók arányát vizsgálva nem tapasztaltunk különbséget a kezelések között. Zöldült gumóból egyetlen darabot sem találtunk a kontroll parcellákban. A szalma alatt is kevés volt a gumózöldülés, ugyanis ez a takaróanyag alig bomlott a tenyészidőszak alatt, így végig megfelelő vastagságú maradt. Annak oka, hogy a takarások alatt számos gumó megzöldült, a vetésmódban keresendő, ugyanis a kontrollnál minden gumót a talajba ültettünk, a takarásnál viszont csak a gumómennyiség felét, a másik felét a talajfelszínre, a mulcs alá.
| Kontroll | Szalma | Dióavar | Vegyes avar | Komposzt | |
| Torzult | 18% | 10% | 8% | 12% | 12% |
| Vágott | 28% | 4% | 9% | 7% | 6% |
| Zöldült | 0% | 4% | 19% | 10% | 11% |
| Baktériumos | 0,5% | 0,003% | 0% | 0% | 0,3% |
| Fuzáriumos | 6% | 0% | 1% | 0% | 3% |
| Rágott | 16% | 10% | 12% | 12% | 22% |
| Károsodott | 52% | 26% | 47% | 34% | 48% |
| Ép | 48% | 74% | 53% | 66% | 52% |
| Össztermés | 100% | 100% | 100% | 100% | 100% |
2. táblázat | A három fő agrotechnikai eredetű gumókár és a három fő károsítástípus megoszlása a takaróanyagonkénti össztermés súlyozott százalékában (egy gumón többféle károsodás is előfordulhatott)
(Gödöllő, 2016)
A vetésmódból tehát két kimutatható különbség adódik. A talajba vetés csökkenti a gumózöldülést, a mulcs alá vetés viszont a vágáskárt csökkenti (4. ábra). A károsítókat vagy a termésmennyiséget tekintve nem okoz különbséget a vetésmód.
4. ábra | Parcellánkénti burgonya termésátlag vetésmód és minőségi kategóriák szerint (Gödöllő, 2016)
Mivel a különböző takarásmódoknak és vetésmódoknak mások az előnyei és a hátrányai, ezért érdemes megvizsgálni a talajtakaró anyagok kombinációinak hatását is. Valószínűsíthető, hogy a legjobb eredményt a komposzt- és avartakarás együttes használata adná, talajfelszínre, mulcs alá ültetett gumóval. Mivel a szalmatakarás gyomelnyomó képessége bizonyult a legjobbnak, ezért a sorközök takarására a szalma a legalkalmasabb. Mindezek vizsgálatára 2017 tavaszán beállítottuk egy kísérletet, az eredményekről pedig reméljük rövidesen beszámolhatunk.
Köszönjük a növényorvos hallgatóknak a kísérlet elvégzése során nyújtott szíves segítségét!
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.
Südiné Fehér Anikó – Mészárosné Póss Anett
– Tóth Ferenc – Turóczi György
(Biokultúra 2017/5)
