2013 Már 13

Tönke: a homokhátsági szántók új gabonája

Nincs hozzászólás

A tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccon) az egyik legősibb pelyvás gabonaféle, amelynek termesztése már 10.000 évvel ezelőtt elkezdődött és egyes gabonatermesztési területek, illetve történelmi korok uralkodó gabonája volt.

A jóval hatékonyabban termeszthető csupasz szemű búzák megjelenése és térhódítása miatt azonban szinte teljesen kiszorult a termesztésből, és csak néhány ország egyes elszigetelt régióiban maradt fenn, ahol tradicionális – egyes esetekben eredetvédettséggel rendelkező – élelmiszereket készítenek belőle. Eközben Európa szerte egyre növekvő kereslet tapasztalható a speciális tulajdonságokkal rendelkező, gyakran magasabb áron értékesíthető, funkcionális élelmiszerek iránt, melynek következtében a tönke is ismét a figyelem középpontjába került. Népszerűségének növekedését az is elősegíti, hogy a tönkét termesztő gazdáknak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kiegészítő, területalapú támogatást nyújt, így ösztönözve a kultúrtörténeti és genetikai szempontból kiemelkedő jelentőségű, veszélyeztetett, ritka szántóföldi növényfajták termesztését (61/2009. (V. 14.) FVM rendelet).

Rövid bemutatása

A tönke termesztésbe vonása a mai Törökország délkeleti területein kezdődött időszámításunk előtt 8 000 körül, és ezzel jelentős szerephez jutott a mezőgazdaság kialakulásában. Az ezt követő évezredek során szinte minden irányban kiterjedt a termesztési területe, melynek következtében 4 000 évvel ezelőtt, már egész Európában, Észak és Észak-kelet Afrikában, Dél-nyugat Ázsia és India egyes területein is megtalálható volt (1. ábra).

1. ábra | A tönke termesztésének terjedése: csillaggal jelölve az eredeti élőhelye, szaggatott vonallal az elterjedésének időbeni és területi határai (BC = i. e.)

1. ábra | A tönke termesztésének terjedése: csillaggal jelölve az eredeti élőhelye, szaggatott vonallal az elterjedésének időbeni és területi határai (BC = i. e.) (Forrás: Genet. Resour. Crop. Evol. [2010] 57:945.)

Tiszta vetésben is termesztették, de elsősorban árpával vagy más búzafélékkel kevert vetései fordultak elő. Az utolsó két évezred során fokozatosan kiszorult a termesztésből, és napjainkban a globális búzatermő terület körülbelül 1%-át foglalja csak el, amely jellemzően hegyvidéki, gyenge talajú területeket képvisel. Azonban Etiópiában, Indiában és Jemenben még mindig gazdaságilag fontos gabonaként tartják számon. Hazánkban, a többi európai országhoz hasonlóan, a 19. század közepéig volt még számottevő méretű a termesztési területe.

A tönkének négy alfaja és számos tájfajtája, változata alakult ki, köszönhetően a több évezredet átfogó, különböző klímájú területeken végbemenő termesztésének. Ennek a rendkívül nagymértékű változatosságnak (diverzitásnak) köszönhetően a tönke különleges jellemzőit újra felfedező, modernkori nemesítők teljesen különböző fajtákat tudtak előállítani, melyek többsége tavaszi típusú, azonban Európában a legnagyobb arányban az őszi vetésű fajtákat termesztik.

Késői érésű termését elsősorban humán táplálkozásra használják, de állati takarmányként is alkalmazható. Főleg kenyeret, lepényt, száraztésztát és különféle sütőipari termékeket készítenek lisztjéből, de daráját kásaként is fogyasztják. A tönke lisztjéből készített speciális kenyerek az Amerikai Egyesült Államokban is népszerűek, ahol a növényt a 19. század végétől termesztik a nyugati államok hegyvidéki területein. A tradicionális termesztő körzeteiben (pl. Etiópiában) a fent említetteken kívül magját főve, pörkölve, illetve gőzölt lepény, valamint sör és likőr előállítására is használják.

Hazai helyzete

Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítés felkarolta ezt a majdnem feledésbe merült fajt, hogy olyan új fajtáit hozza létre, amelyek megfelelnek a modern ökológiai- és extenzív gazdálkodás, illetve a feldolgozóipar elvárásainak. A tönke a hazai élelmiszeripar érdeklődését is felkeltette, mivel lisztje alkalmas funkcionális sütőipari termékek és száraztészták készítésére.

Hazánk eddigi egyetlen tönke fajtáját a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetben (MTA ATK MGI) működő Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztály munkatársa, Dr. Kovács Géza nemesítette az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere között. Ennek következtében a 2008-ban állami elismerésben részesült Mv Hegyes tönkefajta rendkívül jól bírja a szélsőséges termesztési körülményeket, amelyek elsősorban az ökológiai- és extenzív gazdálkodásra jellemzőek (2. ábra). A fajta megismertetése a gazdákkal, továbbá a hazai termesztésben való elterjesztése még kezdeti fázisban van, ezért hazai, évenkénti termőterülete csupán 80 ha körüli.

2. ábra | Mv Hegyes

2. ábra | Mv Hegyes

Az Mv Hegyes 130-150 cm magas, szára vastag, erős és rugalmas. Nagyméretű, oldalról lapított, tömött kalásza hosszú, erős, fekete szálkás. Az éretten fekete színű kalászának egy kalászpadkáján két, a pelyvába igen szorosan zárt, kemény mag található, melyet nagyon nehéz hántolni. Állóképessége magasságához és kalásztömegéhez viszonyítva igen jó, de magas N-tartalmú talajokon túlérésben megdőlésre hajlamos. Bokrosodó és gyomelnyomó képessége kiemelkedő. Télállósága kiváló, a szárazságot is igen jól bírja. Intenzív körülmények közötti termesztése nem ajánlott, mert a talaj nitrogéntartalmára igen érzékeny.

Az Mv Hegyes termőképessége biotermesztésben és extenzív termesztési feltételek között 2,0-2,5 t/ha, amely hasonló a közepes produktivitással rendelkező, hasonló körülmények között termesztett búzákéhoz. Ezt a mennyiséget stabilan tudja produkálni függetlenül az évjárattól és a talaj tápanyaghiányától. Mivel igen jól bokrosodik, ezért vetéskor elegendő a hektáronkénti 2,5 millió csíra. Sűrűbb vetésben kialakuló magasabb növényállomány túlérésben megdőlésre hajlamos. A 70 gramm körüli ezerszemsúllyal rendelkező, igen kemény szemtermésének nedvessikér- és nyersfehérje tartalma magas, de a sikér a tönkölybúzáéhoz hasonlóan lágy. Lisztje karotinban gazdag, a durumbúzáéhoz hasonlóan sárgás színű. Speciális sütőipari termékek előállítására alkalmas és igen jó minőségű száraztészta készíthető belőle. Biológiai értéke kiemelkedő, emészthetősége, magas bioaktív komponens és antioxidáns tartalma miatt funkcionális élelmiszerek előállítására, továbbá növendék állatok indító takarmányozására egyaránt felhasználható. Termesztése elsősorban ökológiai- és extenzív gazdálkodásban javasolt. Emellett szalmája kiválóan alkalmas bio gombakomposzt készítésére is. A fajtával kapcsolatos egyéb információkat az alábbi táblázat mutatja.

Megjegyzés Mv Hegyes
Fajtainformáció
Életforma őszi
Termőképesség átlagos
Növénymagasság nagyon magas
Kalászolás időpontja késői
Érésidő késői
Agronómiai tulajdonságok
Ajánlott csíraszám* csíra/m2 250
Ezermagtömeg gramm 65-84
Télállóság kiváló
Bokrosodó-képesség kiváló
Állóképesség közepes
Vetésidő ajánlás
Korai IX. 15-30. ++
Optimális X. 1-20. +++
Kései X. 21.– ++
Betegség-ellenállóság
Lisztharmat (Blumeria graminis) kiváló
Levélrozsda (Puccinia triticina)
Szárrozsda (Puccinia graminis) kiváló
Minőség
Nedvessikér-tartalom magas
Nyersfehérje-tartalom (sza.) kiváló
Sikérterülés mm/h 10.0 <

* optimális vetésidőben

Táblázat | Az Mv Hegyes fontosabb tulajdonságai

Termesztése

Termesztéstechnológiája hasonló a tönkölybúzáéhoz. Az őszi talaj-előkészítést követően október közepe táján kell vetni normál gabona sortávolságra. A talaj vetéselőtti tápanyag-utánpótlásától a tönke esetében eltekinthetünk. Bármilyen gyengébb minőségű talajon is sikerrel termeszthető, gyenge homoktalajokon meghálálja a pillangós előveteményt. Vetés idején jelentkező szárazság esetén érdemes a vetést hengerrel lezárni. Ugyancsak érdemes hengert használni tavasz elején a felfagyások által okozott esetleges károk megelőzésére, így biztosítva a növények gyorsabb fejlődését.

A kora tavaszi, egynyári gyomoktól erősen fertőzött bio­területeken a már jól bokrosodott állományban történő gyomfésűzést is meghálálja. Ezeken kívül aratásig semmilyen agrotechnikai beavatkozást nem igényel, ezért termesztése kifejezetten gazdaságos. Késői érésű, ezért aratása július közepén-végén esedékes, viszont nem szabad túl sokáig halogatni, mert túlérésben az állomány megdőlhet, a kalászok törékenyebbek lesznek és nagyobb lesz a betakarításkori veszteség. Normál gabonakombájnnal aratható, viszont a cséplődobot a búzához képest kicsit nagyobbra kell állítani, hogy a nagyméretű, pelyvás szemeket ne törje a gép. Ezen nagyméretű szemek miatt a termény rostákkal történő tisztítása nem okoz gondot.

A sikeres vetőmag-feldolgozás érdekében a két, pelyvás szemet előbb fizikailag kell egymástól elválasztani, és utána lehet tisztítani, melynek eredményeként tiszta, pelyvájába zárt vetőmagot kapunk. A feldolgozás egyetlen nehézsége, hogy a hagyományos gépekkel nehezen hántolható, azonban tönköly hántolására alkalmas gépeken sikerrel tudjuk megszabadítani a pelyvától a szemeket.

Az MTA ATK MGI Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztályának organikus nemesítési csoportja által előállított és fenntartott tönke nemesítői törzsgyűjtemény felhasználásával több irányú nemesítői munka is folyamatban van. Az egyik ilyen például a fehér színű, magasabb beltartalmi értékekkel bíró, funkcionális élelmiszerek előállítására használható tönke fajta kialakítására irányul. Reményeink szerint az új fajtajelölt pár éven belül fajtaminősítést kap, és állami elismerését követően tovább gyarapodik az Agrártudományi Kutatóközpontban organikus nemesítéssel előállított, három fajtából (tönke: Mv Hegyes, hagyományos alakor: Mv Alkor, törpe alakor: Mv Menket) álló, ökológiai, alternatív gabona-fajtakínálat, melyből – a martonvásári Elitmag Kft. közreműködésével – kisebb mennyiségű fémzárolt vetőmagtételeket is tudunk biztosítani az érdeklődő gazdálkodóknak kipróbálás céljából.

Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza
MTA ATK MGI
Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztály
(Biokultúra 2012/3-4)

[felül]