Válaszkeresés a biogazdálkodásban a kártevőirtás hiányosságaira
A kártevőirtás múltja
A peszticidek használata nem új keletű. Mezopotámiában a sumérok már 4500 évvel ezelőtt használták az első ismert rovarirtó anyagot, az elemi ként. A növényi eredetű rovarölő szerek közül a legrégebben ismertek egyike az ókori rómaiak által használt dalmát krizantém virágainak szárított őrleménye. Hatóanyaga az idegméregként ismert piretrin. A tizenötödik századra már több mérgező anyagot is használtak kártevőirtásra. A tizenhetedik században a dohánylevélből kivont nikotin-szulfátot inszekticidként használták, ezt a hatóanyagot napjainkban is alkalmazzák a rovarok elleni védekezésben, kártételük megelőzésében. Az 1940-es, 1950-es években a kereskedelmi forgalomban lévő peszticidek száma robbanásszerűen emelkedett, nem teljesen figyelembe véve az emberekre és a környezetre ható terheléseket. Ezeknek a hatása a 60-as évek végétől már jelentkezett is. Ez komoly figyelmeztető jel volt a növényvédő szereket gyártó cégek számára és fokozatosan előtérbe kerültek a humán egészségügyi és környezetvédelmi szempontok.
A kártevőirtás helyzete napjainkban
A 70-80-as évek mértéktelen növényvédő szer terhelését követően az emberiség részéről egyre nagyobb igényként jelentkezett a tiszta, ellenőrzött élelmiszer termelésének biztosítása. Ezért a vegyszerektől mentes, bioélelmiszerek gyártása folyamatos növekedést mutat. Ehhez alkalmazkodni kell a kártevőirtó vállalatoknak is, hiszen ezekben az üzemekben, gyárakban úgy kell elvégezni ezt a szolgáltatást, hogy közben nem használnak semmilyen biocid terméket.
Az EU-ban jelenleg a 98/8/EK irányelv határozza meg a biocidek európai engedélyezését. 2013. szeptember 1-jétől kell alkalmazni a 98/8/EK irányelvet kiváltó, a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletet, melynek célja az emberi, állati egészség és a környezet magasabb szintű védelme. Ennek betartását a NÉBIH felügyeli, mely 2012. március 15-én azzal a céllal jött létre, hogy a kockázatbecslés alapján kiemelten kockázatosnak minősített élelmiszerláncot érintő tevékenységet végzőket és azok létesítményeit ellenőrizze. Az ellenőrzések során kiemelt figyelmet kap a kártevő mentesítés is.
Biogazdaságokban csak oda illő eljárásokat, illetve engedélyezett anyagokat szabad használni. Ez a mai napig ragasztós alapú feromonos, illetve élve befogó és elektromos rovarcsapdákból állt, melyek a gyakorlatban nem képesek a 100%-os védettséget kialakítani, csak a kártevő beazonosítására és a fertőzöttség mértékére, megállapítására szolgál. Ez a tény a gyakorlatban jelzi ennek a területnek a hiányosságát, mert egy bármikor fellépő kártevő fertőzöttségre (csótány, moly, harlekin katica) nincs azonnali irtáson alapuló garanciát magába foglaló eljárás.
Mit tehetünk ha egy bio feldolgozó, raktározó üzemben, magtárban elszaporodnak a rovarok?
A Magyarországon működő kártevőirtó szakma, ismerve ezt a régi problémát, megoldást talált ennek orvoslására. Egy olyan szakmai ajánlás van kialakítás alatt, mely új módszereket vezet be ezen a területen. Ezek a hűtés, a vákuumozás és a melegítési eljárások. A technológia 100%-os környezet- és élelmiszer-barát, megfelel a legmagasabb szakmai követelményeknek. Lényege: azonnal képes nagy rovarfertőzöttséget megszüntetni anélkül, hogy bármilyen biocid terméket használnánk. A kártevő minden fejlődési alakjára (pete, lárva, báb, kifejlett egyed) hatásos.
Az eljárás lényege, hogy a rovarokat nagyon alacsony hőmérsékletre (-78°C) hűtjük le, vagy 130°C-ra melegítjük fel, amit egy speciálisan erre a célra kifejlesztett és szabadalmaztatott rendszer segítségével érünk el. A fagyasztáshoz cseppfolyós 99,8% tisztaságú szén-dioxidot használunk, amely semmiféle káros hatással sincs sem a környezetre, sem pedig a felhasználójára. Ez a teljesen száraz eljárás nem hagy nyomot a kezelt felületen és mindenféle elektromos berendezésben is biztonságosan alkalmazható.
További eljárásként hőkezelést (130°C) és vákuumos készüléket is használhatunk, melyek szintén megfelelnek az irtószermentes követelményeknek. Ezek az eljárások Magyarországon 2014 február óta vannak jelen és azóta folyamatosan teszteljük őket üzemi, telepi környezetben. A visszajelzések igazolják azt, ami az engedélyezési okiratokban van és kimondhatjuk, hogy magyarországi körülmények között megfelelő hatékonysággal lehet ezeket alkalmazni.
Varga Zsolt – Zolcsák Tamás
(Biokultúra 2014/2)
