XXXII. Biokultúra Tudományos Nap

Milyen lehet a jövő mezőgazdasága?

Idén 32. alkalommal rendezte meg a Magyar Biokultúra Szövetség a Biokultúra Tudományos Napot. A rendezvény helyszínéül hagyományszerűen a Mom Kulturális Központ Kupolaterme szolgált.

Először dr. Viski József helyettes-államtitkár szólt néhány mondatot a közönséghez, majd a napot Czeller Gábor, a Szövetség elnöke és dr. Roszík Péter alelnök nyitotta meg. Az alelnök úr elmondta, a biokultúra közösség azon dolgozik, hogy minimalizálja az ökológiai gazdálkodással járó negatívumokat, erősítse a pozitívumokat és eredeti céljához hűen sikerüljön valóban fenntartható gazdálkodási formává válnia.

Czeller Gábor elnök nyitóbeszédében kiemelte, a biogazdálkodás legnagyobb problémája, hogy az utóbbi években a kézi munkaerő eltűnt. Nagy kihívás, hogy a magyar bio ágazat ebben a nehéz időszakban is fel tudja venni a versenyt a külföldivel.

A lényegre törő nyitóbeszédek után Neményi Miklós, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer­tudományi karának akadémikusa, professzora tartott érdekfeszítő előadást a precíziós gazdálkodásról. A professzor szerint a ma fő kihívásai közt a legalapvetőbb a fenntarthatóság megteremtése. Ez azt jelenti, hogy anélkül elégítsük ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetnénk a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére. Ezt a kihívást kiegészíti a klímaváltozás, valamint a fejlett és fejletlen országok közötti életszínvonalbeli különbség csökkentése. Az elsődleges kérdés pedig ezek tükrében, hogy milyen is lesz a jövő mezőgazdasága.

Komoly érdekek feszülnek egymással. Az egyik oldalon olajfinomító- és szénbánya tulajdonosok annak érdekében támogatnak globális felmelegedést tagadó kampányokat, hogy továbbra is teljes gőzzel működhessenek, míg mások hatalmas tudást, energiát és pénzt ölnek abba, hogy fenntartható, környezetbarát technológiákat fejlesszenek és tegyenek elérhetővé.

A metánkibocsátás az egyik legnagyobb probléma, de Neményi professzor szerint túlzó, hogy sokszor a mezőgazdaságot jelölik meg fő bűnösnek, holott a kibocsátásnak csak 31%-a származik innen. Szerinte ez is az érdekek miatt alakult így, a tej- és hústermékekkel mégis csak 3 milliárd ember ellátásáról van szó.

Bevallotta, a precíziós mezőgazdaság csodájában hittek, de sajnos úgy látja, nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. A N műtrágyának csak 30-50%-át veszik fel a növények, a foszfornak is csak töredékét és még folytathatnánk a sort.

A precíziós növénytermesztés lényege figyelembe venni a táblán belüli változásokat, pl. a talaj fizikai és kémiai jellemzőit, topográfiai különbségeket a technológiai előzmények alapján. Ezeket felhasználva matematikai úton, a legkorszerűbb eljárásokat dolgozzák ki a fenntarthatóság érdekében. Hozzátette, tévedés azt hangoztatni, hogy az organikus farm mindenképpen környezetbarát. Olyan országokban ugyanis, ahol nem tartják kézben, túl sok nitrát kerül a vizekbe, ami nagyon sok ember egészségét érinti.

A professzor kifejtette: a jövő lehetőségei nagy valószínűséggel abban rejlenek, hogy a robotoktól alapvetően idegenkedő gazdák elkezdenek barátkozni a gondolattal, hogy a munkaerő-hiányt és a fenntarthatóság elérését a mesterséges intelligencia segítségével lehet majd megoldani. A biogazdálkodásban a pozitív változás kulcsa lehet a fenntartható biomassza-előállítás, amelynek alapvető követelményei a karbonsemlegesség, a termőföldek potenciáljának kihasználása stb. A megoldást ezen feladatok együttes, rendszerben történő megoldására a mesterséges intelligencia (azon belül az IoT) és az M2M (géptől a gépig) rendszer jelentheti, amely végső soron kiiktatja az emberi közreműködést. A jövő kihívásaira olyan szakemberek tudnak majd válaszokat adni, akik már kisgyermekkoruktól az innovatív és kritikus gondolkodásra nevelődtek, ezt a fajta gondolkodásmódot főiskolás korban elsajátítani késő – hangsúlyozta Neményi úr. – A modern technológia rengeteget segít a mezőgazdaság problémáin. Pl. az arcfelismerő program sertéseknél előre tudja jelezni a várható betegségeiket. A növényeket „körbetapogató” szenzoros gép meg tudja állapítani, hogy jól van-e a saláta vagy a káposzta, de a mesterséges intelligencia még a gyomirtásban is jelentős szerepet fog játszani. Az új technológia nem hozzáad, vagy elvesz valamit, hanem mindent átalakít. A jövő biogazdaságát drónokkal, rádiófrekvenciás rendszerekkel és önvezető traktorokkal kell elképzelni anélkül, hogy az embernek akár csak a földre kellene lépnie. Hogy fog ez kinézni? Humanoid rendszer lesz, vagy ott fog ülni egy ember, ő vezényel? Ez még nem dőlt el, de el kell kezdeni barátkozni a gondolattal, mert még az idősebb korosztály is megélheti, hogy nem tudja egy robot, vagy egy ember sétált el mellette.

Fejlődés és támogatás

Ezek után dr. Viski József helyettes-államtitkár arról beszélt, hogy mire felfejlődött hazánkban az alapvetően kézi munkaerőre alapozó biogazdálkodás, eltűntek a munkára fogható emberek. Egyrészt az egy kihaló generáció, akik mezőgazdasági, kétkezi munkát szeretnének végezni, másrészt, aki tudott, elment külföldre pl. narancsot szedni. Pedig a magyar biogazdálkodás nagyot fejlődött az utóbbi években, 200 000 hektár felett van mára a bioba bevont magyar termőterület, a termelőkapacitás is előnyére változott, de még van hova fejlődni.

Részletesen beszámolt a 2014-2020-ig tartó időszak vissza nem térítendő támogatásainak odaítéléséről és a pályázati feltételekről. 2014 óta összesen 540 Mrd Ft-ot fizettek ki az agrárszektorban, ebből a biogazdálkodásoknak is jutott támogatás, két körben összesen közel 100 Mrd Ft összeg kerül kiosztásra. Eddig 231 678 ha bioterületet támogattak, 4163 főt, összesen 24,82 Mrd Ft kifizetésével. A támogatás normatív, a kifizetendő összeg dinamikája, elosztási rendszere bonyolult és számos tényező befolyásolja. Függ a megművelt terület méretétől, az állatállománytól, a technológiaváltástól (pro vagy kontra) és még sorolhatnánk. A következő ciklusban – a dolgok jelenlegi állása szerint – szűkebb forrásból kell majd gazdálkodni, az Európai Unió büdzséjében zsugorodik az agrárpolitikára szánt keret. Ugyanakkor említést tett a jövőben varható egyéb támogatási lehetőségekről, de ezekről még nem tudott konkrétumokat elárulni.

A Magyar Biokultúra Szövetség elmúlt évéről

Dr. Roszík Péter előadása összefoglalta a Magyar Biokultúra Szövetség elmúlt évét. Beszélt a szükséges eszközrendszerről, az alapelvekről, és arról, hogy mik azok, amiket még nem egyeztettek, de afféle kívánságlista szerepel a Szövetség vezetőségében. Ilyen pl. a GMO-mentesség ügye. A Szövetség alapelvei többek között az élelmiszertermelés és értékesítés helyi szinten tartása, a multinacionális kereskedelem és feldolgozó cégek piactorzító túlsúlyának megszüntetése, a természeti erőforrások megőrzése, károsított élőhelyek rehabilitációja, a vidék népességmegtartó képességének fejlesztése.

Roszík úr három sorskérdést jelölt meg, amelyet utódaink számon fognak kérni:

1. Mit tettetek a környezettel (éghajlattal, vízzel, talajjal)?
2. Miért engedtétek, hogy génmódosított növények szennyezzék be hazánkat?
3. Hova lettek a földek, ha kiengedtük őket a kezünkből?

Egy érdekességgel zárt: 2001-ben a munkahely-teremtés volt a fő célkitűzése a Szövetségnek. Ma a munkaerőhiány az, ami a biogazdálkodásokat leginkább sújtja.

Felvetette továbbá, hogy a biogazdálkodást aránytalanul gátló terület az eredményes gyomszabályozás hiánya. Ha a gyomokat érintetlenül hagyják, nem tudnak eredményesen termelni, ugyanakkor biológiai gyomirtókat nem használhatnak. Tilos a herbicidek használata, időnként érthetetlen, miért nem szabad pl. ecetsavat alkalmazni. Hiányoznak a bio herbicidek (biológiai védekezés a gyomok ellen).

Az ebédszünet utáni előadások témájának ezért választották a gyomirtást.

A gyomirtás és növényvédelem jövője

A nap második felében dr. Borsiczky István, a MÖGÉRT (Magyar Ökológiai Gazdálkodásért Egyesület) elnöke tartott prezentációt „Mechanikai gyomirtás lehetőségei az ökológiai gazdálkodás érdekében, gyakorlati tapasztalatok” címmel.

Bemutatta, hogy melyek a nem vegyszeres módszerek a gyomszabályozásban: tarlóhántás, tarlóápolás, szántás, magágy-készítés, vetés, kézi kapálás, csak hogy a legfontosabbakat említsük. Izgalmas előadása azt járta körül, hogy a talajművelés mélysége milyen összefüggést mutat a minőséggel. Nagyon fontos a talajmunkák időpontja, a művelésre alkalmas talaj állagának megtalálása. A beéredéskori nedvesség időpontját kell megragadni, akkor kell dolgozni. Ez az aratás utáni maximum egy hét. Ha várunk, a nedvesség kimegy a talajból és elszalasztjuk a legjobb időszakot. Egyre szárazabb lesz a talaj (őszi vetéssel dolgozik a többség, de novemberben manapság más időjárás van, mint évekkel ezelőtt), a gyommagokat kikeleszteni száraz földben nem lehet, ezért nedvesben kell. A nedvesség megőrzésében a sekély tarlóhántás segít.

Ha mélyen szántják a tarlót, a mélyre vetett gyommagok folyamatosan teremni fognak és ez felér egy öngóllal. Figyelni kell rá, hogy olyan gépet szerezzünk be, amivel tudunk sekélyen szántani: rövid tárcsák, szántóföldi kultivátorok szárnyas kapával, rugós kapa helyett merev. Öngól lehet az is, hogy 20 cm mély műveléssel a talaj nedvességét védő szalmaréteget bekeverjük a földbe. Az igazán sekély művelésnél a tetején marad a szalma és tényleg védelmet nyújt a kiszáradás ellen.

A délután Vad Attila előadásával folytatódott, aki a Debreceni Egyetem tangazdaságának vezetője. Ő a tangazdaság gépi gyomirtás tapasztalatait osztotta meg az egybegyűltekkel.

A Debreceni Egyetem hosszú távú célja a bio gazdálkodás módszereinek kutatása, oktatása és a gyomszabályozási módszerek továbbfejlesztése a szántóföldi kultúrákban.

A tangazdaságban 76 ha területen, 3 táblára osztva gazdálkodnak, jó a talajállapot, minden körülmény adott az eredményes termeléshez, csak a gyomokkal kell elbánniuk. A fajtahasználat is fontos, őszi búza, zöldborsó és csemegekukorica, amivel foglalkoznak. A tangazdaság vetésforgó rendszere pénztárcabarát, és megfelel minden törvénynek is: őszi búza után következik a fővetésű csemegekukorica, utána a zöldborsó és egy másodvetésű csemegekukorica. Az ökológiai növénytermesztés kritikus elemei a növényi sorrend, az öntözés, a talajművelés, a tápanyag gazdálkodás és a növényvédelem.

Megosztotta a tangazdaság tapasztalatait a gyomok szabályozásáról, amelyet szerinte már a talajműveléskor meg kell tenni, valamint a kórokozók, kártevők visszaszorításáról, a különböző növények öntözési technológiájáról és a növényvédelemről.

Kis Pál az AgroSkill Kft. mezőgazdasági gépgyártó cég képviseletében mutatta be a gyomszabályozást kapások nélkül. Hatékony posztemergens eljárásról beszélt, amely a védőtávolság csökkentésén alapszik, valamint előfeltétele a fenológiai különbség. Frappáns összefoglalása a témának, hogy a konvencionális gazdákat elkényelmesítik a biológiai anyagok, a biogazdákat viszont a kapások. De ma már nincsenek, munkaerőhiányban szenved az ágazat, így fontos a kapások nélküli technológiára átállni.

A bemutatott gépeik közül a legérdekesebb talán a termikus gyomirtást végző volt, amely magas hővel sejtfalkárosítással pusztítja el a gyomok szöveteit. A közönség kérdésére elmondta, ez valóban nem a legkörnyezetbarátabb eljárás, de hatását tekintve mégis jó irányba mutat, hiszen a gazdaság kevesebb üzemanyagot, kevesebb munkaerőt használ általa, és kevesebbet kell járatni a gépeket is, mint a kevésbé hatékony gyomirtó gépekkel történő irtás esetén.

Jövőre újra találkozunk, remélhetőleg a jelen problémáiról már megoldott múltként megemlékezve.

(A rendezvényről és az előadásokról készült videók, továbbá a kivetítőre vetített előadások ide kattitntva érhetők el.)

Gacsó Anikó
(Biokultúra 2019/6)