Tavaszi munkák a gyümölcsösben

Bár az időjárás még nem kecsegtet a tavasz közelségével, az időszak mégis a tavaszi munkák tervezésére, feladataink számbavételére sarkall bennünket.

Melyek a legfontosabb tavaszi munkáink bio gyümölcsöseinkben és ezeket a feladatokat hogyan időzítsük a sikeres gazdálkodás érdekében?

Cikkünk nem részletes ismertetése a tavaszi teendőknek, inkább gondolatébresztő kíván lenni a témában. Legfontosabb tavaszi feladatainkat felsorolva feltétlen kell foglalkoznunk: a metszéssel, növényvédelemmel, különösen a tavaszi lemosó permetezéssel és a tavaszi fagyvédelem kérdéseivel.

A legfontosabb tavaszi munkánk a metszés. Nyugalmi időszakban, – lombhullástól rügypattanásig – végezhetjük el leginkább ezt a munkát. Ekkor a korona jól áttekinthető, nem zavarja „értékelő elemzésünket” a számtalan hajtás és a rajta elhelyezkedő levél. Az időszak nem esik a vegetációs idő munkacsúcsaiba, de fontos, hogy a nyugalomban lévő fák sebgyógyulása nem ideális, ezért különösen a metszési sebekre érzékeny fajokkal (kajszi) érdemes a fakadáshoz közelebbi időszakot, a virágzás előtti utolsó napokat megcéloznunk.

Általában szem előtt tartjuk a gyümölcseink korábban kialakult tapasztalati metszési sorrendjét, mely szerint a munkákat az almatermésűekkel és a korai fakadású bogyósokkal kezdjük, majd a dióval, mogyoróval folytathatjuk. A csonthéjasok metszésére ezt követően kerülhet sor, közülük is a szilva, cseresznye és meggy legyen az első, majd a kajszi és őszibarack a sereghajtó a sorban. Ez utóbbiak ideális metszési idénye a pirosbimbós állapot (vagy akár még a virágzás állapota is…), hiszen a két fajt érintő súlyos betegség (a gutaütés, melyet a Pseudomonas syringae baktériumfaj és a Cytospora cincta gombafaj okoz) a legkevésbé e késői, virágzás körüli időszakban fertőz.

Természetesen a gazdaságunk jellegzetességei, az üzemméret, a munkaerő-ellátottság, illetve egyéb feladatok a gazdaságban alapvetően befolyásolja a metszés kezdési időpontját. A fakadásig a legtöbb gyümölcsfajunk metszését be kell fejeznünk, majd el kell végeznünk a lemosó permetezést is, – gyakran e kényszer szorítja a gazdákat a korábbi munkakezdésre. A korai időszakban végzett metszés során egy rezes lemosó kezelést szükséges végezni a metszést követően a sebek fertőtlenítése végett.

A gyümölcsfélék metszési igénye is jelentősen eltér egymástól, de alapelveink közé vehető, hogy a még erőteljesen növekedő fiatalabb fákat az erős metszés további növekedésre, vegetatív hangsúly kialakulására ösztönzi. Ezeket tehát kisebb eréllyel metsszük, míg a termőre fordult, termőrészekkel gazdagon berakódott, gyakran elsűrűsödött, idősödő fáinkat (generatív állapot) már erősebben metszhetjük, ritkíthatjuk. Bár nem a tavaszi idény munkái közé tartozik, de fontos hangsúlyozni, hogy a metszési beavatkozásokat meg is lehet osztani a nyugalmi- (tél) és a vegetációs időszak (nyár) között, mely a nyári zöldmetszés idénye. Ezzel nem minden gazda él a hangsúlyozható előnyei ellenére sem. Ha van rá kapacitásunk ezzel a beavatkozással gyengíthetjük a fák túl erős növekedését, javíthatjuk a lomb szellőzöttségét, benapozottságát, fokozhatjuk a termés (és a hajtások) beérését, javul a sebregeneráció képessége és gyorsítható a téli metszés teljesítménye is.

Gyakran felmerülő kérdés, kell-e minden gyümölcsfajunkat metszeni évről-évre?

Igen, vannak gyümölcsfajaink, amelyek kifejezetten igénylik a rendszeres metszést, ilyen az őszibarack, mely a szép darabos termését egyéves hosszabb vesszőkön hozza (a teljes és hiányos termővessző a hármas vegyes rügycsoportok megléte szerint jelenti a legfontosabb metszési elemet). Ezek újra és újra „termelése” a viszonylagosan radikális metszés eredménye, mely során egy fára 40-80 db szálvesszőt hagyva biztosítjuk a fák terhelését. Ugyancsak minden esztendőben metszendő a szeder és a klímánk melegebbé, illetve szárazabbá válása miatt mostoha körülmények közé került málna is. A szedernél tövenként 3-5, a málna esetében folyóméterenként 10-12 db sarjat hagyunk meg.

A metszési igény skálájának másik végén a dió foglal helyet, mely fiatal korban a korai termőre fordulás és a választott koronaforma elérése érdekében még metszendő, de a későbbi metszés nem feltétlen szükséges, ebben az esetben úgynevezett „felügyeleti metszésről” beszélhetünk és ez vonatkozik bizonyos szilvafajtákra is, melyeket 3-5 éves metszési fordulókban részesítünk metszésben.

A metszési alapszabályok az alábbiak:

• El kell távolítanunk minden sérült, valamint kár- és kórképeket mutató fás részt általában az egészséges részig;
• ugyancsak eltávolítandó az egymást keresztező, a korona belső részébe törekedő növényi rész, így ezzel radikálisan javítható a korona belső megvilágítottsága;
• visszavágandó a terméssúly alatt leívelődött gallyazat egy optimális (45-60 fokos szögben álló) oldalsó elágazásra;
• igyekezzünk a korona eredeti habitusát fenntartani az alsó/felső és a külső/belső részek közötti arányok biztosításával, ne engedjük a korona alsó részeinek felkopaszodását, „fejnehéz” gyümölcsfa kialakulását;
• a nagyobb sebzéssel járó sebfelületeket (2 cm átmérőjű sebfelület felett) zárjuk le sebkezelő anyaggal;
• ne feledkezzünk el a gyökér és tősarjak eltávolításáról sem, melyek akadályozzák az évközi ápolási munkákat és csökkentik a vegyszeres növényvédelem hatékonyságát (búvóhelyt nyújtva több súlyos károsítónak);
• végül gondoskodjunk a nyesedék megfelelő kezeléséről, a fertőzött növényi részek ártalmatlanításáról, esetleg komposztálásról.

A használt eszközeink jelentős mértékben gyorsíthatják a munkánkat, a sok gazdaságban feltűnő elektromos metsző-ollók, magassági robbanómotoros és akkumulátoros fűrészek, melyek az élőmunka értékének jelentős növekedése miatt lassan leváltják a nagyobb kertekben már elavuló kézi eszközöket. Mindezek termelékenyebbé teszik a metszést, de ne feledjük az eszközök használata során, hogy ezek a szerszámok is képesek súlyos fertőzések terjesztésére, a még egészséges fák megbetegítésére így, ha nem tudjuk a biztosítani a fától-fáig történő folyamatos eszközfertőtlenítést (hipóval, vagy más fertőtlenítőszerrel) nagyobb gondot kell fordítanunk a sebek fertőtlenítésére, a rezes lemosószeres permetezések szakszerű és gyors elvégzésére.

A metszést követő ugyancsak fontos tavaszi teendőnk a növényvédelem tárgykörébe esik, de nem kizárólagosan jelenti a vegyszeres növényvédelmet. A metszés során testközelbe kerülő ültetvény alkalmat ad egyfajta szelekcióra, a fertőzött, legyengült egyedek kiselejtezésére, de kiskertekben arra is, hogy a fák törzsét mésszel kezeljük, elvégezzük a kéregkaparást, tisztogatást. A mész alkalmazásával kettős hatást is remélhetünk, a mész a kéreg egyenetlenségeiben telelő kártevők, sodró- és gyümölcsmolyok, atkák és pajzstetvek áttelelő alakjainak kiszárításában játszik szerepet, de a napsugárzás okozta felmelegedést tompítva a kéregrepedések kialakulását gátolja, sőt a vizsgálatok szerint a túl korai fakadás lassításában, végsősoron a fagykár mérséklésében is szerepet játszik.

A tavaszi rezes és kénes, illetve olajos készítményekkel végzett lemosó permetezés az évi növényvédelmi kezelések megalapozója és elhagyhatatlan kísérője. A megállapítás az idei szezonban is aktuális, mert bár erős bizakodás kísérte az idei tartósabbnak tűnő téli hideghatást, a – 15 Celsius fok körüli hideg sem időtartamban, sem kellő mértékben nem hozta az áttelelő károsítók pusztulását.

Nem kizárólag csak a tavaszi időszakban alkalmazható bő, lemosásszerű permetezés (osztott kezeléssel a lombhullást követően, majd tavasszal második kezelésként még hatékonyabb lehet), de a rügypattanást megelőzően a lazuló rügypikkelyek között telelő károsítók, sőt a melegedő időben már aktívabbá váló növénykárosítók is hatékonyabban kezelhetők a permetezés által. A kezelésünk gyakorlatilag totális hatású, de ebben az időszakban a kultúrnövényeken inkább növénykárosítók élnek, hasznos segítőtársaink, a ragadozók csak később települnek be az ültetvénybe, így mentesülnek e kezelés hatása alól. Ne feledjük a réz fitotoxicitását sem, – minél közelebb alkalmazzuk a rügypattanáshoz, annál gondosabban kell meghatároznunk a határdózist, nehogy perzselést okozzon a növényeken.

Bio gyümölcsösökben figyelemmel kell lennünk a kijuttatott összes réz mennyiségére, hiszen hét éves időtávban összesen 28 kg fémréz hatóanyagot szabad alkalmaznunk.

Míg a réztartalmú készítmények őszibarack tafrina, almafa varasodás és a gyümölcsfélék széles körű gombabetegségei ellen hatnak és emellett általános baktericid hatással is jellemezhetőek, a kén a gombabetegségek szűkebb körének, a felületi károsítóként jelentkező lisztharmat gombák blokkolásában, illetve atkakárosítók féken tartásában játszanak szerepet. A növényi olajok fizikai hatásmechanizmusa az állati kártevők (levéltetvek, pajzstetvek, atkák, a vértetű) légzésének gátlásában nyilvánul meg, mely miatt a károsítók a kültakarójukat fedő olajfilm miatt befulladnak és elpusztulnak.

A kijuttatástechnika is sajátságos a lemosó permetezésnél, fontos jellemző a nagy lémennyiség, mely a fákat mintegy megfürdetve a teljes növényfelület alapos borítását biztosítja.

Az utóbbi évek sajnos szinte elmaradhatatlan kísérője az a tavaszi fagykárosodás, mely rendre korlátozza a hazai gyümölcstermesztést. A fagykár ellen való fellépés komplex gazdálkodói feladat, magába foglalja a termőhely választást, faj- és fajtaválasztást, az ültetvényszerkezet kialakításának kérdéseit, sőt még a termesztéstechnológiai beavatkozásokat is, – az ültetvény fagy elleni „felvértezettsége” jelentős mértékben függ az ültetvényünk kondíciójától, melyet okszerű tápanyaggazdálkodással, illetve a rügy- és gyümölcsterhelés mértéktartó beállításával is befolyásolunk. Egy végletesen kizsarolt, túlterhelt ültetvény esendőbb a téli, de kora tavaszi fagynak is.

A fagykár elleni védekezés eredményességét nagyban befolyásolja a fagy formája. Megkülönböztetünk szállított fagyot, melyet a hideg légtömegek áthelyeződése okoz, – az ellene való védekezés korlátozottabb (igazán csak közvetlen fagyvédelem alkalmazható eredményesen). A fagy másik formája a kisugárzási fagy, mely havas talajfelszínnél és felhőmentes éjszakákon alakul ki. Ilyenkor az ültetvény tetemes hőt veszít, amit nem tart vissza az ültetvény feletti felhőpárna. Ennél a fagynál a levegő rétegeinek összekeverése, füstölés, fűtés kecsegtet bizonyos eredménnyel.

A fagykár elleni védekezés már említett közvetlen formája a növény kondicionálás tárgykörébe tartozik, a növényi sejtoldat töményítésével (a sejtfehérjék mennyiségének, a sejt belső ozmotikus nyomásának növelésével) a sejt fagytűrése javul, a készítmények ideális esetben 7-10 napon át -4 Celsius fokig fagyvédelmet garantálnak. Amennyiben a fagyveszély tovább tart a kezelést meg kell ismételni, illetve más közvetett eljárást (füstölés, légkeverés) hadrendbe állítani.

A fagy elleni védekezés alapvetően a már említettek mellett műszaki kérdés. Az utóbbi években pályázati támogatással beszerezhető szélgépek, fagyvédelmi öntöző berendezések, de a fagymentesítő mechanizmus indítására szolgáló meteorológiai eszközök egyaránt segítik a fagyvédelmet, de számos olyan módszer is rendelkezésre áll, melyek kisüzemi keretek között is alkalmasak a fagykár mérséklésére, elkerülésére.

Ilyen a már említett törzsmeszelés mellett a növény (és a talaj) hűtése esőszerű öntözéssel, mely néhány napos késleltetését jelentheti a virágzásnak. A fagyvédelmi öntözés gyakorlata Európa nagy almatermelő régióiban már a gyakorlat fontos része, – hazai gyümölcsösökben korlátozottan játszik szerepet, mivel jelentős felhasznált vízmennyiséggel alkalmazható, de hatékonysága egyértelmű. A fagyvédelmi öntözés fizikai mechanizmusában a kritikus hőküszöb-értéknél indított fagyvédelmi öntözés során képződő jég, amely a növényfelületen kialakul maga is védi az érzékeny növényi részek fagykárosodását, nem engedi az érzékeny szövetek fagypont alá hűlését, ezzel védve az akár virágzásban lévő gyümölcsös termését. Az öntözést folyamatosan kell végeznünk, mindaddig, míg a hőmérséklet pozitív tartományba nem emelkedik és a jégréteg fel nem olvad.

Klasszikus védekezései eljárás az ültetvényekben a füstölés, mely füstpárnát képez a gyümölcsösben, ezzel mérsékli a kisugárzás mértékét, egyben a hőt is a gyümölcsösben tartja. Hatása 1-1,5 Celsius fokos hőmérséklet emelést biztosít, hatékonysága ennek megfelelően korlátozott. A metszés idényében összegyűjtött nyesedék, a szalma mind alkalmas füstölésre, ezek felhalmozása az ültetvényben a gyümölcsfák közelében jó előre elvégezhető.

A bemutatott legfontosabb tavaszi munkák gondos elvégzése természetesen nem garanciája az eredményes gyümölcstermesztésnek, de nélkülük kisebb eséllyel leszünk képesek piacos gyümölcsöt előállítani és az ültetvény kultúrállapotát fenntartani.

Lefler Péter
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
Dr. Bujdosó Géza
MATE Gyümölcstermesztési Kutató Központ
(Biokultúra 2026/1)

---