A bio szőlőültetvények védelmének alapjai
Minden bizonnyal a szőlőtermesztési vállalkozását ökológiai keretek között most indító, vagy arra áttérő gazdálkodó egyik legnagyobb fejtörést okozó kérdése, hogyan védi meg az ültetvényét a szőlőre leselkedő legsúlyosabb gombás betegségektől és állati kártevőktől? A már meglévő, esetleg tervezett ültevénye alkalmas-e egyáltalán ökológiai gazdálkodásra és a bio szőlő termesztése során alkalmazható engedélyezett növényvédőszerek, egyéb anyagok kínálnak-e megfelelő megoldást szőlője megvédésére. Megannyi nehéz kérdés, – mégis milyen segítséget nyújthatunk ezek megválaszolásában? Jelen írás nem technológiai ajánlat az egyes növényvédelmi problémák elhárítására, mint inkább sorvezető, mely az egészséges termés elérése, a károk mérséklése felé kalauzolhat minket.
Az alábbi tényezők határozzák meg leginkább a törekvéseink sikerét: fajtahasználati kérdések, (betegség-ellenállóság), termőhelyválasztás, az ültetvényklíma szabályozása, agro- és fitotechnikai beavatkozások és a növényvédelmi technológia.
Fajtahasználati kérdések
A termőfajtáink szőlőbetegségekre való fogékonysága jelentősen eltér egymástól. A tisztán európai Vitis vinifera fajták a szőlő két súlyos, akár a termés egészét tönkre tévő betegségére a szőlőlisztharmat (Uncinula necator), valamint a szőlő peronoszpóra (Plasmopara viticola) betegség ellen nem védettek, hiszen e két kórokozó az amerikai kontinensen alakult ki ottani szőlőfajokon, így az eurázsiai Vitis vinifera fajták nem vérteződhettek fel az ellenállóképesség (rezisztencia) bárminemű fokával az együttes evolúciójuk során. Ezzel ellentétben az amerikai származású fajokat pont ezért a tulajdonságaikért használták fajtaelőállításra, ezek a hibridek (interspecifikus fajták, – több különböző faj keresztezésével előállítottak) rezisztensnek tekinthetők és sikerrel termeszthetőek ökológiai termesztési rendszerekben is. Előnyös tulajdonságaik ellenére nem terjedtek el olyan mértékben a köztermesztésben, mint talán az várható lenne és ennek az a fő oka, hogy a borszőlő termesztés rendkívül hagyományelvű, markánsan konzervatív fajtahasználat jellemzi, a fogyasztók a megszokott, évszázados európai hagyományokkal rendelkező borszőlőfajtákat és azok termékeit keresik, – Cabernet-et, Chardonnay-t és Olaszrizlinget (…) akarnak fogyasztani, nem nyitottak feltétlen az új, köztük betegségellenálló fajtákra.
2024-ben a rezisztens fajtákon súlyos tüneteket okozott a lisztharmat a Mátrai borvidéken
Azért a fajtahasználat nem teljesen merev és a fiatal borfogyasztó nemzedék nyitottsága az új dolgokra, az élénkebb környezettudatosság lehetőséget teremt a számos valóban értékes fajhibrid szőlőfajta térnyerésének. Ez különösen a csemegeszőlő termesztésben hozhat jelentős változást, ahol új elvárások fogalmazódtak meg a fajtahasználatban, – minél nagyobb gyümölcsű, különös színű és bogyóalakú, magvatlan szőlőt keres a piac, ahol a rezisztens fajhibrideknek tér nyílhat. A hazai szőlőnemesítők áldozatos munkával valóban értékes fajtákat hoztak létre, – álljon csak néhány fajta példaként, – a Borostyán, Esther, a Lidi, Platina, Pegazus, Pölöskei muskotály, a Fanny, a Teréz csemegeszőlőként, a Bianca, Borsmenta, Csillám, Göcseji zamatos, Jázmin, Paulus, Zalagyöngye, Viktor, Viktória gyöngye rezisztens fehérborszőlő fajtaként, a Duna gyöngye, Korai bíbor, Medina, a Néró, Pannon frankos pedig vörösborszőlő fajtaként vehető számításba.
Természetesen a környező országokban is születtek értékes rezisztens szőlőfajták, melyeket a gazdák sikerrel használhatnak, így a Bácska, Hibernal, Johannita, Panonia, vagy Solaris fehérborszőlő fajták, a Rathay és Roessler vörösborszőlőként kínálkozik telepítésre. Az új fajták az előállításuk során folyatott visszakeresztezésnek köszönhetően ma már meghatározóan az európai ízvilágra hajaznak és a kényesebb borfogyasztók sem találhatnak kivetnivalót a borok jellegében, már csak azért sem, mert a borízlés jelentősen kitágult.Mind a fajtahasználat, mind a borászati technológiai sokszínű eredményeket produkál (hidegen történő erjesztés, szénsavas maceráció, élesztőhasználat/spontán erjesztés, narancsbor…).
A rezisztens szőlőfajták ugyan eltérő mértékben, de lehetővé teszik a nem járványveszélyes években a kizárólag felügyeleti kémiai növényvédelem alkalmazását, amivel előrejelzésre alapozva jelentős növényvédőszer-megtakarítást érhetünk el. Ideális esetben ezeket az ültetvényeket nem kell védeni kémiailag, vagy egy-kétszeri védekezéssel tünetmentesen tarthatunk. Természetesen a nehezebb években – mint sok borvidékünkön az idei szezonban is –, szükség van kiegészítő védelemre, amit évi többszöri kezeléssel biztosítunk az engedélyezett növényvédőszer-lista kínálatából.
Termőhelyválasztás, az ültetvényklíma szabályozása
Jól működő konvencionális szőlőültetvény létrehozása is körültekintő tervezést igényel, de ökológiai szőlő telepítése kapcsán fokozottan érvényes a megalapozott tervezés és kivitelezés. Az ültetvény pozíciója, égtáji kitettsége, tengerszint feletti magassága, sorvezetése egyaránt befolyásolja az ültetvényklímát és ezen keresztül a kialakított ültetvény növényegészségügyi jellemzőit. Más körülményeket kell teremtenünk fehér- és vörösborszőlő termesztéséhez, vagy klasszikus érlelt borok elkészítéséhez és illatos reduktív borok előállításához. A megfelelő dűlő kiválasztása már csak változó klímánk miatt is fontos, – nem ugyanazok a területek a legkecsegtetőbbek a sikerre, amelyeket 100 éve a legjobb dűlőknek tartottak.
A csemegeszőlő előállítása során az esztétikailag kifogástalan megjelenésű, darabos fürtök elérése a kívánatos, melyet kiegyenlített vízellátással (öntözéssel), gyakran takarással (madárháló), időszakosan, vagy teljes időszakra kiterjedően termesztőberendezésben hajtatással érhetünk el. Így az említettek mellett a koraiságot is fokozhatjuk, egyben védetté tehetjük az állományunkat megannyi károsítóval szemben.
Szabadföldön a légjárás, az ültetvény átszellőzöttsége meghatározó jelentőségű, – a csapadékot követően nedvesen töltött órák száma különösen a peronoszpóra és a botritisz miatt fontos, de nem elhanyagolható a szőlő lisztharmat szempontjából sem. Mindezeket természetesen az általunk tervezett és eltelepített ültetvénynél precízebben meghatározhatjuk, egy meglévő ültetvény (vagy táblarész) állományklímájára már kevesebb hatást gyakorolhatunk, de a szegénynövényzet szabályozásával, talajművelési móddal, a helyesen megválasztott (vagy átalakított) művelésmóddal, az agro- és fitotechnikai beavatkozásokkal segíthetjük a megfelelő klíma és vele együtt az elvárt növényegészségügyi állapot kialakulását.
Agro- és fitotechnikai beavatkozások
Megfelelő ápolási munkák híján a legjobb növényvédelmi technológia is eredménytelen marad, – talán a legtöbbet az egészséges termésért a helyesen végzett agrotechnikai és fitotechnikai munkákkal tehetünk.
Megfelelő levélritkítással a fürtzóna sokkal könnyebben védhető meg a gombás megbetegedésektől
A talajműveléssel, sorközi időszakos, vagy állandó takarásokkal, a növénytakaró fegyelmezett szabályozásával, tápanyaggazdálkodással befolyásoljuk az ültetvényklímát, a szőlő növekedési tulajdonságait és ezen keresztül az ültetvény betegséghajlamát. Az alacsonyan tartott növénytakaró biztosítja az ültetvény megközelíthetőségét, járhatóságát csapadékos időben is és kedvező hatást gyakorol az ültetvény ökoszisztémájára. A járványveszélyes időben megközelíthető ültetvény, a gyors védekezési reakció gyakran az egész év eredményességét jelentheti ezt ne felejtsük el. A talajtakarás mérsékli a talajerózió, defláció pusztító hatását és megfelelő takarónövény összetétellel nem zsarolja a talaj tápanyag- és vízkészletét, de hozzájárulhat az alany/nemes kölcsönhatás, a növekedési erély szabályozásához is (erős növekedésű alanyok esetén…).
Az elvárt kondíció biztosítása elsősorban növénytáplálási kérdés, az ültetvény ilyen értelemben vett „sanyargatása” a kiváló termesztési, (borminőségi) eredmények érdekében ma már avult nézetnek számít, különösen a korai évek, a fiatal ültetvény kezelése során. Egyre inkább elmosódnak a határok a karakteresen növénytápláló és növényvédő anyagok kategóriái között, sok esetben komplex módon a növény természetes ellenállóképességét segítőanyagok révén stimuláljuk, mezo- és mikroelemeket juttatunk ki a növényre, ne felejtsük el tehát azt sem, hogy az egyes tápelemek kijuttatásával beavatkozunk azok és a tápanyag antagonizmus révén más tápelemek működésébe is, ez pedig megfelelő tápanyag-ellátottsági kontrollt igényel, – időszakosan érdemes megvizsgálni a talajunk és a szőlő ellátottságát.
A fitotechnikai munkákkal, – a metszéssel és a zöldmunkával közvetlenül befolyásoljuk a termés mennyiségét és minőségét, de jelentős mértékben az ültetvény egészségügyi állapotát is. A metszéssel túlterhelt, elsűrűsödött szőlő magában hordozza a szőlő betegséghajlamát, a későbbi zöldmunkákkal szinte már lehetetlen megtartani a szőlő egészségi állapotát.Minden esetben a szőlő korának, kondíciójának és termesztési céljainknak megfelelő rügyterhelést kell beállítanunk kora tavasszal, amit a fakadás függvényében a zöldmunkákkal korrigálhatunk. A metszésnek nagy szerepe van a fertőzött részek eltávolításában is, kora tavasszal a jól áttekinthető fás részek közül ki kell metszeni a sérült, súlyosabb tüneteket mutató fertőzött elemeket és a nyesedéket el kell távolítani az ültetvényből, vagy aprítva, lebomlását elősegítve be kell dolgozni a talajba. Óriási a jelentősége e zöldmunkáknak, a megfelelő beavatkozásokkal szép termést érlelő, benapozott, könnyen védhető lombszerkezetet kapunk. Hajtásválogatással, a hajtások elrendezésével, hónaljazással, valamint levélritkítással, olyan fürtzónát kell kialakítanunk, amit közvetlen benapozottság jellemez (persze a fajta és a borászati célkitűzésünk biztosítása mellett), de a fürt növekedésének és beérésnek is biztosítottak a feltételei (ezt a fürt(ök) feletti legalább 12-16 db lomblevél meghagyása fedezi). Különösen a lisztharmat érzékeny a közvetlen napfényre, ha megszűntetjük az árnyékolt, párás lombbelsőt jelentősen csökken a lisztharmat esélye. Nemcsak a direkt megvilágítás, de az esőt követő gyors kiszáradás is fontos a peronoszpóra és botritisz elleni védekezésben.
Növényvédelmi technológia
A növényvédelmi technológiai vázát a réz- és kéntartalmú szerek, valamint az olajos szerek jelentik továbbra is.
A szőlő lisztharmat ellen a kéntartalmú szerek megbízhatóan használhatóak, de atkagyérítő hatással is rendelkeznek, a kora tavaszi védekezéseknél fontos szerepük van. Ne felejtsük el, a lisztharmat az ültetvényben telel, a fertőzés kialakulása jelentősen az előző évben a növény felületére, rügyekbe húzódó micéliumtömegnek köszönhető. Elemi érdekünk ennek a fertőzőanyag tömegnek a semlegesítése az évközi és év végi védekezésekkel, akár lemosó permetezéssel. A kéntartalmú szerek alternatíváját jelentheti a kálium hidrogén karbonát tartalmú szerek csoportja, ami akadályozza a lisztharmat sarjadzását és a bőrszövet kémhatásának megváltoztatásával szárítja ki a lisztharmatot. A bőlevű káliszappanos lemosás is hatékony lehet lisztharmat ellen, de alkalmazhatunk narancsolajos készítményeket is, amelyek ugyancsak szárító hatásúak, így akadályozzák a lisztharmat fejlődését.
A szőlő peronoszpóra a külső élősködő lisztharmattal szemben a növény belső szöveteiben tenyészik, más jellegű védekezést igényel. Rendkívül vízigényes kórokozó, csapadékos időben a gázcserenyílásokon keresztül jut be a növénybe és betegíti meg azt. A csapadék ellen nem tehetünk, de mérsékelhetjük a vízborítás időtartamát, javíthatjuk a lombbelső kiszáradási esélyét (zöldmunkákkal). Az ültetvényben is áttelel az előző évi lombon, de be is fertőzhet a légmozgással, szállított fertőzőanyag tömeggel, így a lemosó permetezésnek kisebb a jelentősége. Réztartalmú szerekkel védekezhetünk ellene, – válasszuk a finomabb szemcseszerkezetű, korszerűbb változatait – amely jobb szerborítottságot és ezzel együtt nagyobb hatékonyságot eredményez. Ne felejtsük el, hogy a kéntartalmú szerekkel ellentétben a kijuttatott réz mennyisége korlátozott, a kezelések elvégzése során erre fordítsunk figyelmet.
A harmadik legsúlyosabb gombakórokozó a szürkepenész, mely különösen a vékony bogyóhéjú, tömött fürttel rendelkező fajták fenyegető betegsége. Minden évjáratban számítani kell a megjelenésére, hiszen sokgazdás, elterjedt betegség. Mint a lisztharmatnál, itt is inkább a megelőzés a fegyverünk, a már belobbant rothadást nem tudjuk blokkolni, csak a termést menteni (korai szürettel…). A megelőzés azt is jelenti, hogy igyekszünk elkerülni a bogyó bőrszöveti sérüléseit (homok- és jégverés, molykártétel), illetve ezek jelentkezése esetén rezes „fertőtlenítő” hatású kezeléssel zárjuk a sebeket. Rendkívüli a jelentősége a légjárható lombszerkezetnek, a fürtzóna kiszáradásának, – ezt hatékony zöldmunkával érhetjük el. A botritisz ellen a réz, vagy a kén nem jelent átütő megoldást, viszont örvendetesen bővül a biológiai növényvédőszerek kínálata, melyet az érzékeny fajtáknál folyamatosan alkalmazva érhetünk el eredményt és alkalmazhatjuk a kálium hidrogén karbonátos és narancsolajos kezeléseket is.
Állati kártevők ellen az olajos lemosó permetezésnek és a narancsolajos kezeléseknek van hatása, illetve az atkák ellen végzett kénes permetezéseknek. A pozitív listákon szereplő növényvédőszerek mellett egyszerű anyagokkal is segíthetjük a védekezést, érdemes számításba venni a csalánkivonat, a tehéntej és egyéb anyagok alkalmazását is.
A növénykórtani és egyéb növényegészségügyi problémák ellen – az előzőekben bemutatott szerint –, komplex módon kell fellépni. A felsorolt eljárásokat együttesen alkalmazva, a környezeti változásokra gyorsan reagálva az ökológiai feltételrendszer teljesíthető, messze nem lehetetlen egészséges szőlőt előállítani. A rendelkezésre álló megoldások a szőlőben felhasználható növényvédőszerekkel és egyéb anyagokkal kiegészítve alkalmas a termés megóvására és a károk jelentős mérséklésére még nehéz években is. Napról-napra bővül a megoldások köre, – ne restelljük megosztani a jó, vagy rossz tapasztalatainkat a gazdatársainkkal, ne felejtsük el, hogy az együttműködés nekünk is hasznos, hiszen a szomszédos ültetvények egészségi állapota a miénket is befolyásolja. (A fényképeket Lefler Péter készítette.)
Lefler Péter
okleveles kertészmérnök
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. munkatársa
(Biokultúra 2024/3-4)
