A birtokot a doktor úr után egy fiatal szőke lány vette át… vajon állta a sarat?

Bussay Dóra két szenvedélyes hivatását harmóniában ötvözi. Az édesapja örökségét továbbvivő lány a szőlőtermesztést és a borkészítést ökológiai elvek szerint műveli, boraiban saját stílusát tükrözve.

Bussay Dóra háziorvos és borász, az egyenként is egész embert kívánó hivatásokat nem tudja kettéválasztani, egyiket sem helyezi a másik elé, azt mondja, mindkettő ő. Tíz éve helytáll hivatásaiban, köszöni, kicsit fáradtan, de jól érzi magát.

Csörnyeföld mellett, egy szőlőkkel és erdővel körülölelt domb tetején található a pincészet, ami egyben Bussay Dóra és családja otthona is. A teraszról, ahová leültünk, nemcsak a szőlőt tarthatja szemmel, de a szomszéd faluban lévő orvosi rendelőjére is rálát. Látjuk még azt is, ahogy a völgyben egy piros traktorral rója a szőlősorokat Dóri férje, Kis Tamás, aki szőlész, borász, egy somlói pincészet tulajdonosa és Somlói Vándor néven készít borokat. Így két birtokon is gyakorolják a szőlőtermesztést és borkészítést. Tartozik még a családhoz két kisgyermek és négy kutya.

„Amikor megszülettem, akkor kezdte édesapám telepíteni a szőlőt, úgyhogy mondhatjuk, hogy beleszülettem a szőlő és a bor világába.

A zalai birtokot a szülők hozták létre, miután Pécs környékéről Zalába kerültek. Az alapvető terv saját fogyasztásra elegendő bor készítése volt, de az évek alatt, ahogyan egyre magabiztosabb kézzel készültek a borok és egyre több sikert értek el, biztatták, hogy komolyabb szinten is érdemes lenne foglalkozni vele. Sikerült is, hiszen a szintén háziorvos Bussay László neve fogalommá vált a borászok körében, és számos kitüntetés is fémjelezte munkásságát, többek között azért is, mert Zalát ő helyezte vissza a bortérképre. Halála váratlan fordulat volt a család számára, az akkor egyetemista Dórit is válaszút elé állította.

„Valójában választható opció volt, hogy akarom-e ezt csinálni.Eredeti elképzelésem is az volt, hogy az egyetem után szeretnék visszajönni ide, tőlem ez nem állt távol. Az más kérdés, hogy az élet így alakította és én mindenképpen szerettem volna továbbvinni.”

Kövecs

Csörnyeföld a szlovén és a horvát határ közvetlen közelében, a szelíd déli fekvésű lankák lábainál helyezkedik el. A községet körülölelő dombok, a klimatikus adottságok kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre, az erdők értékes faállományukon kívül vadban rendkívül gazdagok. A Mura változatos, sokszínű talajt épített, ami jellemzően ásványos, sós. Zalában a kavicsot kövecsnek mondják, a Kövecs-dű­lőben pedig akár félkilós sárgásbarnás kövekkel van tele a talaj.

Stílusváltás – egy nő személyisége mindig érezhető

Az egyetemen orvosnak tanult, a szőlészetet és a borászatot a gyakorlatban sajátította el. Arra a kérdésre, hogy mára képzett borásznak érzi-e magát, azt mondja, egyáltalán nem, de szerinte nem is lehet, mert az ember minden évben találkozik olyan kihívásokkal, amikor rájön, hogy még mindig nagyon keveset tud.

„Most éppen azt boncolgatjuk a férjemmel, milyen hiánybetegsége lehet a szőlőnek, ami miatt bizonyos levéltüneteket mutat. Minden évben tanulunk valamit, úgyhogy a jó szőlész-borász is holtig tanul.”

Muraszemenyén háziorvosként praktizál, nem én vagyok az első, aki felteszi a kérdést, hogyan sikerül az idejét megosztani a két hivatás között, miközben két kisgyermeket is nevelnek.

„Nagyon klassz betegeim vannak, nekik nem kell egy egész ember, mondja és mutatja a teraszról, hogy légvonalban milyen közel van a rendelő. Mindkét hivatás egyformán erős alapja a mindennapjaimnak és magamban sem tudom kettéválasztani. Mindkettő én vagyok.”

Tíz évvel ezelőtt, amikor átvette a Bussay Pincészetet, egyetemista fiatal szőke lány volt, nem kérdés, hogy ez különös helyzet a borásztársadalomban, de sokan ismerték a borászok közül, rengeteg rendezvényen részt vett az édesapjával és a pincészet borkóstolóin is volt alkalma megismerni a szakmabelieket, ezért nem érezte, hogy a befogadásával problémák lettek volna.

„A birtokot a doktor úr után egy fiatal szőke lány vette át, ezt ugyan könnyebben elfogadták, mintha egy ismeretlen kezébe került volna, de nem mondom, hogy mindig zökkenőmentes volt.Nem volt egyszerű, de én sem vagyok egyszerű” – válaszolja nevetve arra a kérdésre, hogy a szőlőben és a pincében hogyan sikerült megtalálni a hangot az ott dolgozókkal.

A Bussay-borok karakteresek voltak, komolyak és behatárolhatóan köthetők a készítőjéhez, amikor azok a doktor úr elképzelései és ízlése szerint születtek meg. Most egészen más stílusú borok kerülnek ki a doktornő pincéjéből. Ez tudatos döntés, vagy a fiatal nő viszonya a borokhoz, esetleg a trendek változása köszön-e vissza, kérdezem Dórit.

„A bor egyedi termék, ha nem egy kaptafára készül, ezért az évjáratnak is ott kell lennie egy adott borban és a készítőjének is természetesen, sőt annak a hangulata, lelkiállapota, vagy életszakasza is befolyásolja a végeredményt, a készítési módról pedig még nem is beszéltünk. Az évek alatt még a saját borstílusunkban is lehet változás. Egy nő személyisége pedig mindig is érezhető. Akik megszokták és szerették édesapám stílusát, azok megjegyezték, hogy az én boraim nem olyanok. Igen, mert nem ő készíti. Nem is lesznek olyan borok, mert azt gondolom, akkor az ő hitelességét és egyediségét kérdőjelezném meg.”

Az izgalmas Zala

„Elgondolkodtató, és mi is sokat töprengünk azon, hogy miért ismeretlen sokak számára a Zalai borvidék, ami egyébként egész nagy területű, ráadásul a távolságok miatt nagyon egyedi és eltérő szőlőfajták és borstílusok találhatók meg, ami igazán izgalmassá teszi” – mondja Dóri. „Egyik része a Mura mente, ahol a Bussay Pincészet is található, itt különálló eredetvédelem jött létre, a Mura OEM, ami a Mura oltalom alatt álló eredetmegjelölésű termékeket foglalja magába, amelyek a Mura folyó bizonyos távolságában teremnek, ezzel a murai régiót identifikálták.”

A Zalai borvidék egyébként a 22 borvidékünkből a legfiatalabb, a mai elnevezése 2006 óta van érvényben. Előtte Balatonmelléki borvidéknek hívták. Teljes területe 6 079 hektár, de a rendelkezésre álló területből mindössze 840 hektáron terem szőlő. Viszonylagos ismeretlenségének elsődleges oka, hogy a borvidék nagy része a filoxérát követően csemegeszőlőnek adott otthont, vagy pezsgőgyártáshoz felvásárlásra szánt bort készítettek.

Boronapincék sora bizonyítja, hogy a zalai dombokon a borkészítés több mint 100 éves hagyományra tekint vissza és a Monarchia idejében a területe jóval nagyobb volt.

A siker fokmérője

Dóriék 5,5 hektáron termelnek szőlőt Csörnyeföldön, a Mura közelében, ahol a folyónak köszönhetően a talaj és a klíma is különleges adottságokkal rendelkezik, ami karakteresen megjelenik a borokban is. Nem véletlen, hogy a Mura nevet adták az egyik borcsaládnak, a folyó hordaléka képezte termőtalajt pedig a Kövecs elnevezésű borcsalád jeleníti meg.

Az ültetvény nagy része fehérszőlő, Olasz rizling és Rajnai rizling, kékszőlőből legtöbb a Csókaszőlő, emellett van Pinot noir és kevés Merlot, Cabernet sauvignon, Cabernet franc. A birtok certifikált ökológiai terület, teljesen vegyszermentes és 2022 óta ez a borokra is érvényes. Ez nagyon fontos döntés volt részükről részben azért, mert a gyerekekkel a szőlőbirtok közepén élnek, másrészt, mint orvos pontosan ismeri a vegyszerek negatív hatásait.

A borok készítéséről azt mondja, nem fog követni minden trendet, ami a borfogyasztásban megjelenik.

Úgy gondolja, hogy az alapstílusokat megtartja, megmaradnak például a testes vörösborok is, inkább a hangsúlyok tolódnak el a könnyedebb borok irányába.

„Nem tudok olyan bort készíteni, amit nem szeretek. Úgy tudok őszintén és hitelesen termelni és eladni valamit, ha az nekem is megfelel, sorolja az érveket.”

Nagyon nehéz kérdésnek tartja, hogy mire a legbüszkébb az elmúlt tíz év munkájából. Mivel a borokat nem küldi versenyekre és egyéb megmérettetésekre, nem mondhatja, hogy az ott kapott aranyérmek lennének a legértékesebbek számára. Azt viszont komoly eredménynek tartja és nagyra értékeli, hogy a neves Decanter magazin a harminc legjobb közé választotta két borukat is, amelyeket igen magas pontszámokkal értékeltek. És azt is, hogy egy amerikai szaklap a világ legjobb ötven bora közé válogatta a Csókaszőlőből készült bort.

Neki a siker legmagasabb fokmérője az, ha egy növényvédelmileg, vagy bármilyen más szempontból viszontagságos évjáratot sikerül szépen végigmenedzselni.

Siker az is, ha olyanokkal dolgozhat, akikkel jó együtt lenni és még a borokat is el tudja adni. Dórinak ettől kerek a világ és ezt szeretné megtartani.

„Úgy látjuk, hogy ez most a mi méretünk, a szőlőfajták pedig jól működnek, egyelőre ezen nem változtatnék. Szeretnénk mindkét borvidéken a legjobbat kihozni a területekből, a szőlőkből, ez a hosszú távú tervünk is. Máshol, másban nehezen tudnánk elképzelni az életünket. Persze jó lenne egy röpke nyaralás, több alvás, kertrendezés, mert szeretem, ha minden tipp-topp körülöttem, de azt hiszem, ezt el kell engednem, mert egy nap nekem is 24 órából áll” – mondja nevetve.

Sárközi Judit
Fotók: Csatlós Norbert
Forrás: https://magyarmezogazdasag.hu/
(Biokultúra 2024/5-6)

---