A dió metszése

A Magyarországon termesztett gyümölcsfajok többségének közismert a metszési útmutatója, a dió esetében azonban elmaradásaink vannak ezen a téren. Kell egyáltalán metszeni a diót – hogyan reagál a növény a sebzésekre –, és ha igen, a beavatkozásokat mikorra időzítsük?

Napjainkban a szakirodalmakból is ismert közkeletű információ, hogy a diót augusztus-szeptember hónapban metszik, azonban ez – különösen – egy termő ültetvényben nagyon nehezen kivitelezhető.

A dió, mint mediterrán származású gyümölcsfajunk esetében a metszési időpont megválasztása valóban sarkalatos kérdés. A termőre fordulás előtt optimális a nyár végén, augusztusban, szeptember első napjával bezárólag végzett metszés, mivel a keletkezett sebek hegesedéséhez elegendő idő és optimális hőmérséklet áll rendelkezésre. Termőre fordulást követően azonban (nyolcadik nyaras kor után) a nyár végi metszés nem kivitelezhető, mivel az a termés betakarítása előtt közvetlenül történne, így a termés jelentős részét a szüret előtt eltávolítanánk. Ehelyett a legtöbb ültetvényben a termesztési technológiát úgy állítják össze, hogy a kényszernyugalmi időszak végén, január közepétől kezdik meg ezt a műveletet. Ekkor már aktívak a gyökerek, indul a nedvkeringés, van gyökérnyomás, tehát a metszés során keletkező sebeken keresztül a gyökérből a talaj feletti részek felé áramló víz és benne oldott raktározott tápanyagok egy része távozik a növényből. Ez azt is jelenti, hogy a metszés után nem lehet sebkezelést végezni, mert a sebzáró anyagot a guttáció (könnyezés) nem engedi megtapadni a metszfelületeken, az onnan lemosódik.

Ideálisan a metszéshez a 0°C feletti hőmérséklet szükséges, a növény szempontjából már aggályos a -5°C alatt végzett metszés. A telepítést követően az oltványok visszavágásának is kulcsfontosságú szerepe van, mivel a szabadgyökerű oltványok faiskolai kitermelése jelentős gyökérveszteséggel történik, amit a telepítést követően térdmagasságban (50-60 cm magasságban) elvégzett visszametszéssel kompenzálunk; hozzuk összhangba a talaj alatti és feletti részek egyensúlyát. Természetesen a telepítés utáni első vegetációs időben a gyökér gyorsan regenerálódik és képessé válik a növény harmonikus fejlődéséhez szükséges víz és ásványi anyagok felvételére és továbbítására. A konténeres oltványok esetében ez a művelet elmaradhat, mivel a kiültetés során nincs akkora gyökérveszteség.

A törzsmagasság eléréséhez kettő-három évre van szükség, ez idő alatt a csúcsrügyet minden évben indokolt eltávolítani, hogy elkerüljük a termésben záródást (a köztermesztésben szereplő fajtáink jelentős része „végentermő”, azaz a vesszők végei, csúcsrügyei képeznek termést). Ha a csúcsrügy termést képez, ezzel mintegy „blokkolódik” a tovább növekedése, így az egyik konkurens rügyből előtörő hajtás fogja átvenni a vezér szerepét, de ennek során egy görbület keletkezik, – mintegy megtörik az egyenes hajtástengely fejlődése. Ahhoz, hogy a gépi betakarítás során is terhelhető, törésre kevésbé hajlamos sudarat (központi tengelyt), vagy vezérágakat kapjunk, a túl korai termésképzést csúcsrügyek eltávolításával akadályozzuk meg, amíg el tudjuk érni.

A törzsmagasság (80-120 cm – betakarító gép függvényében) elérését követően, a törzsmagasság felett 5-6 rügyet meghagyva koronába metsszük az oltványt. A dió természetes koronaformája a sudaras ágcsoportos korona, mely kialakítására kell törekedni. Ennek a koronaformának a legfőbb jellemzője, hogy erős, domináns központi tengelyt alakítunk ki. A sudarat csak abban az esetben távolítjuk el, amikor az legyengül, a vele versengő oldalsó elágazások egyaránt erősebbek, ekkor a váza koronaforma kialakítási szabályai szerint járunk el.

A koronába metszés után először az alsó ágemeletet alakítjuk ki, ahol 3-4 térben jól álló, a vízszinthez képest 40-50°-os szögben elhelyezkedő és nem egy ízesülési (eredési) ponttal rendelkező vesszőt hagyunk meg a domináns helyzetű központi tengely mellett. Valamennyi főbb koronaelem (sudár, vázágak, gallérágak) csúcsrügyét minden egyes metszés során eltávolítjuk, amíg azokat a talajról könnyedén elérjük, a „görbületmentes” következő évi növekmény kialakítása miatt. Ahhoz, hogy a koronánk szellős maradjon az első ágemelet felett legalább 70-80 cm-rel alakítjuk ki a következőt. Termőre fordulás előtt a második ágemelet kialakítását feltétlen el kell kezdeni.

Termőkorban számos alapszabályt figyelembe kell venni a termőfelület kialakítása és fenntartása során. A dió fényt kedvelő gyümölcsfaj, ezért a koronának lazának, szellősnek, fénytől jól átjártnak kell lennie. Kerülni kell a párhuzamosan növekedő, a konkurens rügyekből előtörő vesszőket, a vízszintes alatti szögállású, vagy egy pontból induló (villás elágazású) koronaelemeket, továbbá a sérült, törött, beteg, vízszintes alatt növekvő, kórokozó, vagy kártevő szaporító képletét hordozó részeket. Ezeket minden esetben metsszük le, mint ahogy a már említett főbb koronarészek csúcsrügyét – ameddig lehet – ugyancsak el kell távolítanunk.

A gallérágak a termőfelületet megsokszorozzák, dió esetében a spontán előtörő vesszők jelentik a gallérágak alapját, melyek közül válogatni kell. A koronában lévő rövidebb (maximum 20 cm hosszúságú) vesszőket mindaddig meghagyjuk, míg azok nem sűrítik el a koronát. A rövid vesszők csúcsrügyeiből, a csúcs- és oldalrügyből is termő fajták esetében az oldalrügyekből is termés képződik, így a termésmennyiséget fokozni tudjuk. A dió hajlamos arra, hogy egyik évről a másikra rendkívül erős hajtásokat, vesszőket hoz, ami rávastagodást jelent a koronán belül. Ebben az esetben célszerű alkalmazni a Zahn-i koronanevelési elveket, hogy a koronán belül ne boruljon fel a koronarészek közötti hierarchia (a Zahn-i szabályok azt jelentik, hogy az oldalelágazás nem lehet vastagabb, mint a hozzá tartozó központi tengely vastagságának fele, 2/3-a).

Metszés után a nyesedéket célszerű a kisebb ültetvényben összegyűjteni, lezúzni, komposztálni, míg nagyobb felületen a nyesedék energetikai célokra is hasznosítható.

A cikk elején felvetett kérdésre tehát egyértelmű a válasz, – termőre fordulás előtt érdemes minden évben metszeni a dióültetvényt, a minél gyorsabb termőfelület kialakítás miatt, ezt követően azonban kettő, három, vagy négy éves metszési fordulót alkalmazhatunk, ami annyit jelent, hogy ugyanahhoz a fához minden második, harmadik, vagy negyedik évben térünk csak vissza.

(A felvételeket Dr. Mendel Ákos készítette.)
Dr. Bujdosó Géza, Dr. Mendel Ákos
MATE Kertészettudományi Intézet,
Gyümölcstermesztési Kutató Központ munkatársa
Lefler Péter
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. munkatársa
(Biokultúra 2024/1)