A génmódosított élelmiszerek új hulláma – Felkészültünk rájuk?
Mindenki szeretne jó érzéssel tekinteni a jövőbe. Az egyik jóslat szerint a tudomány fejlődésének köszönhetően a csúcstechnológiával előállított élelmiszerek 2050-re 9 milliárd ember élelmezését fogják biztosítani. A laboratóriumokban gyártott élelmiszerekkel és a génmódosításnak köszönhetően gyorsabban fejlődő növényekkel és állatokkal lehetségessé válik a túlnépesedett világ táplálása – erről szólnak ma a hírek.
A GMOAnswers weboldalán fiatalok osztják meg gondolataikat a különböző biotechnológiai megoldásokról, felmerült itt többek között a több vitamint tartalmazó répa és a zord téli körülmények között termő kukorica ötlete is. Ez mind jól hangzik, egészen addig, amíg meg nem ismerjük a sok hangzatos ígéret mögötti valóságot.
Milliók éheznek egy olyan országban, amelyik első a GMO-k termesztésében. Az ENSZ szakértői szerint az élelmezésbiztonság kihívásaira az élelmiszer hulladék csökkentése, az elosztás egyenlőtlenségeinek megszüntetése és GMO-k helyett az agroökológiai termesztési módszerekre való áttérés jelenthetne megoldást. A ma piacon lévő génmódosított élelmiszerek többsége semmilyen előnyt nem jelent a fogyasztó számára, sőt, ezeket legtöbbször azért hozták létre, hogy ellenálljanak a gyomirtó szereknek, aminek következtében termesztésükkel jelentősen nőtt pl. a glifozát, vagy a dikamba felhasználása. A beharangozott, évtizedeken át hangoztatott előnyök nem valósultak meg. Nincs a piacon az A-vitamin előanyagával dúsított aranyrizs, amelyről 17 éve a Time magazinban azt állították, hogy gyerekek millióit mentheti meg évente, pedig milliókat költöttek a létrehozására. „Ha az aranyrizs egy csoda, miért csak a szalagcímekben látjuk, és nem a szántóföldeken?” – tette fel a kérdést Tom Philpott a Mother Jones cikkében. „A válasz röviden az, hogy a növénynemesítőknek létre kell hozniuk azokat a fajtákat, amelyek a már létező rizs vonalakhoz hasonlóan jól teljesítenek – szántóföldi körülmények között is. Amikor megváltoztatnak egy dolgot a genomban, mint pl. a rizs esetében lehetővé tették, hogy az béta-karotint termeljen, akkor más tulajdonságok megváltozhatnak, mint pl. a növény fejlődési ideje.”
A természet komplex rendszer és a génmódosítás váratlan eredményekhez is vezethet.
A növényi alapú, vérző hamburgerpogácsa (Impossible Burger) is génmódosítással készült. Génmódosítás segítségével elérték, hogy az élesztő a leghemoglobinra hasonlítson, ami egy, a szója gyökerében megtalálható anyag. A génmódosított szója leghemoglobin (SLH) egy heme nevű fehérjévé bomlik le, amitől hússzerűvé válik a vegán hamburgerpogácsa – vérvörös színű lesz, és sistereg a grillen. Azonban a génmódosított leghemoglobin 46 egyéb fehérjére is bomlik, amelyek korábban soha nem fordultak elő az ember étrendjében és kockázatosak lehetnek.
Ahogy az a New York Times-ban megjelent, ez a hamburger jól szemlélteti az élelmiszeripari-technológia kihívásait. A lapban megjelent cikk alapjául azok a dokumentumok szolgáltak, amelyeket az ETC Group és a Friends of Earth szervezetek munkatársai szereztek meg az információ szabadságáról szóló törvény alapján. Olyan dokumentumok ezek, melyeket a vállalat valószínűleg soha nem akart volna nyilvánosságra hozni.
Amikor az Impossible Foods vállalat kérte az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatal (FDA), jóváhagyását, hogy a GMO összetevő „általánosságban biztonságosnak tekinthető”, a hivatal aggasztónak találta, hogy ezt az anyagot az ember korábban soha nem fogyasztotta és allergén lehet. A hivatal 2015-ben megállapította, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem állapítható meg, hogy az SLH biztonságosan fogyasztható. A hivatal azonban nem jelentette ki, hogy a génmódosított leghemoglobin nem biztonságos, és a vállalatnak nem volt szüksége a hivatal jóváhagyására ahhoz, hogy értékesíthesse a hamburgert. Tehát az Impossible Burger a piacon van, a vállalat garantálja a biztonságát és a legtöbb fogyasztónak fogalma sincs arról, mi van benne. A génmódosítási folyamatot elmagyarázzák a honlapon, értékesítéskor azonban ezt nem tüntetik fel.
A génmódosítás egyéb elnevezései
» Szintetikus biológia, CRISPR, génszerkesztés, géncsendesítés: ezek az új génmódosítási módszerek, amelyekkel génmódosított növényeket, állatokat és összetevőket juttatnának piacra. A géntechnológia régi módszere során transzgénikus élőlényeket hoztak létre, ekkor egyik fajból géneket juttattak a másikba. Az új géntechnológiai módszereknél, amelyeket egyes környezetvédő csoportok GMO 2.0-nak hívnak – a vállalatok új, ha lehet, még kockázatosabb módszerekkel dolgoznak. Képesek törölni, ki-bekapcsolni géneket, vagy akár teljesen új DNS-szekvenciákat is szerkeszthetnek számítógép segítségével. Ezekkel az új technológiákkal is GMO-kat hoznak létre, a DNS-t laboratóriumban oly módon változtatják meg, ahogy az a természetben nem fordulhat elő, és így szabadalmaztatható termékeket állítanak elő.
A szintetikus biológia segítségével létrehozott GMO-k esetében kicserélnek, vagy megalkotnak DNS-t, hogy mesterségesen létrehozzanak bizonyos összetevőket, ahelyett, hogy természetes forrásokból vonnák ki azokat. Példa erre a génmódosított élesztő, vagy alga, amely vanillint, vagy sztíviát termel, vagy olyan illatanyagokat, mint a pacsuli, vagy a rózsaolaj.
Egyes vállalatok szerint a laboratóriumban előállított összetevők megoldást kínálnak a fenntarthatóságra. De az ördög a részletekben lakik és erről a vállalatok nem szívesen nyilatkoznak. Milyen nyersanyagból állítják ezeket elő? Bizonyos szintetikus biológiai termékeket intenzíven vegyszerezett monokultúrákból származó cukor segítségével állítanak elő. Egyesek amiatt is aggódnak, hogy a génmódosított algák kikerülhetnek a természetes környezetbe és ott élő szennyeződéssé válhatnak.
És mi a helyzet a gazdákkal? A gazdákat világszerte aggasztja a laboratóriumokban előállított helyettesítők, amelyeket „természetesként” értékesítenek és ezek kiszoríthatják őket a piacról. Mexikóban, Madagaszkáron, Afrikában gazdák több generációja termeszt ökológiai vaníliát, shea vajat, vagy sztíviát. Haitin a parfümkészítéshez használt vetiver termesztése több mint 60 ezer kistermelőnek ad megélhetést. Van értelme ezeket San Franciscoba áttenni, egy laborba, hogy olcsóbb illatanyagokat és aromákat állítsanak elő? Ki nyer, és ki veszít ebben a high-tech forradalomban?
» Génmódosított halak és egyéb állatok: szarvtalan marhák, természetesen kasztrált sertések, génmódosított, gyógyszeripari alapanyagot tartalmazó tojás – ezekkel mind kísérleteznek. A „Boys Only” (csak fiúk) nevű projekt keretében próbálnak létrehozni egy olyan szarvasmarha bikát, amely csak bika utódokat képes létrehozni, és ezáltal hatékonyabbá teszi a húselőállítást. A projektben dolgozó genetikus szakember, Alison Van Eenennaam azért lobbizik, hogy az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatal (FDA) újraértékelje azt a 2017-es döntését, miszerint a CRISPR technológiával létrehozott állatokat úgy kezeljék, mint az új gyógyszereket, kötelező szigorú vizsgálatokkal. A kutatónő szerint ez a szabályozás nagyban megnehezítené ezeknek a génszerkesztési technológiáknak az állatokon való alkalmazását. De nem kellene megkövetelni a génmódosított élelmiszerek egészségügyi, biztonsági és környezeti hatásainak vizsgálatát, és létrehozni egy keretrendszert a morális, etikai és társadalmi igazságossági vonatkozások elemzésére? Eddig mindössze egyetlen GMO állat van piacon, ez az AquaAdvantage lazac, amelyet egy angolna génjével módosítottak a gyorsabb fejlődés érdekében. Ezt a halat Kanadában már értékesítik, azonban a vállalat nem árulja el a helyet és az USA-ban jelölési nehézségek miatt egyelőre nem lehet kapni. A titoktartás az eladás szempontjából fontos, ugyanis a New York Times 2013-as felmérése szerint a válaszadók 75%-a nem enne génmódosított halat és kétharmaduk nem fogyasztana génmódosított húst.
» A géncsendesítési technika, mint pl. az RNS interferencia (RNSi) képes arra, hogy bizonyos géneket kikapcsoljon, így azok egyes tulajdonságokat nem fognak meghatározni. Az Arctic Apple nevű almát is ezzel a technikával hozták létre – kiiktatták az alma barnulását okozó gén működését. A fogyasztóknak van erre igénye? Az első GM Arctic Apple egy Golden Delicious fajtájú alma volt, ez nemrég került piacra tesztelés céljából az USA közép-nyugati részén. Senki nem árulta el pontosan, hogy hol fogják értékesíteni és nem jelölik GMO-ként. Tehát figyelni kell az Arctic Apple márkára, ha tudni akarjuk, génmódosított almát eszünk-e.
» A génszerkesztési technikákat, mint a CRISPR, TALEN, vagy a cink-ujj nukleáz módszereket arra használják, hogy megvágják a DNS-t genetikai változások létrehozása, vagy génszakaszok beillesztése céljából. Ezek a módszerek gyorsabbak és sokkal pontosabbnak tartják őket a régi transzgénikus eljárásoknál. Azonban a kormányzati felügyelet hiánya aggodalomra ad okot. Dr. Michael Hansen, egy fogyasztói érdekvédelmi szervezetet képviselő kutató kijelentette: „Mindig lehetnek nem szándékos hatások. Amikor élőlények génállományát módosítják, nem mindig az történik, amire számítanak. Ezért létfontosságú, hogy átfogóan tanulmányozzák ennek egészségügyi és környezetvédelmi hatásait, azonban ezeket a tanulmányokat nem követelik meg.”
A CRISPR módszerrel előállított nem barnuló gomba megúszta a szabályozást az USA-ban 2016-ban. Az új CRISPR herbicid toleráns repcéből készült olaj az üzletekben van, és nem-GMO-ként értékesítik, mivel az USA Mezőgazdasági Minisztériuma nem szabályozza a CRISPR növényeket. A Monsanto, a DuPont és a Dow Chemical is átléptek a „szabályozási vákuumon” és megkezdték a génszerkesztési technológiával kapcsolatos licensz ügyletek bonyolítását.
Mindez azt is sugallhatja, hogy az új GMO-k a fogyasztók érdekeit szolgálják, míg a régiek nem. Dr. Hansen azonban figyelmeztet: „A génmódosítás régi módszereit elsősorban arra használták, hogy a növények ellenálljanak a herbicideknek és ezzel növelhessék a vegyszerek eladását. Az új génszerkesztési módszereket is valószínűleg hasonló módon fogják használni, csak van bennük néhány csavar.”
Kapzsi vállalatok a fogyasztói szükségletekkel szemben
A világ legnagyobb agrokémiai cégeinek kezében van a vetőmag és növényvédő szer előállító vállalatok nagy része, a hatalom mindössze három multinacionális cég kezében összpontosul. A Bayer és a Monsanto összefonódása folyamatban van, a Chem
China/Syngenta és a DowDuPont egyesülése pedig már befejeződött. A DowDuPont a napokban jelentette be, hogy a mezőgazdasági ágazata új név alatt, Corteva Agriscience-ként fog működni, amely a „szív” és a „természet” szavakból ered.
Nem számít azonban, hogy milyen trükköket vetnek be, már megismertük valódi természetüket: mind régóta semmibe veszi a kutatók figyelmeztetéseit, amelyek felhívják a figyelmet a veszélyes termékeik egészségügyi kockázataira, és mérgező szennyeződést hagynak maguk után – Bhopal, dioxin, PCB-k, napalm, Agent Oragne, reflon, klórpirifosz, atrazin, dikamba, hogy csak néhány botrányt említsünk.
A jövőre fókuszáló narratíva elhomályosítja a tisztességtelen múltat és jelent, ahogy ezek a vállalatok elsősorban arra használják a génmódosítást, hogy a növények túléljék a vegyszereket. Hogy megértsük a vezető GMO-termesztő országokban zajló folyamatokat, elég elolvasni a jelentéseket a Hawaii szigeteken tapasztalt születési rendellenességekről, az Argentínában előforduló rákos megbetegedésekről, az iowai szennyezett vizekről és a közép-nyugati vidék károsodott növénytermesztő területeiről.
A nagyvállalatok és a vegyipari cégek által irányított élelmiszeripar jövőjével kapcsolatban nem sok kérdés maradt, továbbra is azt akarják majd eladni nekünk, amit eddig is: a GM növényeket, amelyek felpörgetik a kémiai növényvédő szerek eladását, gyorsabb növekedésre, az ipari állattartási körülmények közé némi gyógyszeres segítséggel jobban beilleszthető állatokat. A nagyvállalatok számára ez óriási profitot vetít előre, a hatalom további koncentrációját, a gazdák, a közegészségügy, a környezet és a fogyasztók számára viszont nem sok jóval kecsegtet.
Egyre több fogyasztó szeretne igazi, természetes élelmiszert. Szeretnék tudni, hogy mi van a táplálékukban, hogyan állították elő, honnan származik. Azoknak, akik tudni akarják, hogy mit fogyasztanak, még mindig van egy biztos módja annak, hogy elkerüljék a régi és az új GMO-kat egyaránt – ha biot vásárolnak. Létezik ma már a GMO-mentességet igazoló tanúsítvány is (Non-GMO Project), amely szintén bizonyosságot nyújthat, hogy az adott termék nem génmódosított és nem szintetikus biológiai módszerekkel állították elő.
A natúr és bio élelmiszer ágazat számára létfontosságú, hogy képes legyen megtartani ezeknek a tanúsítási rendszereknek az integritását az új GMO-k tömegeinek rohamával szemben.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: https://usrtk.org/gmo/newgmos/
(Biokultúra 2018/3)
