A kökény termesztési lehetőségei
A kökényről már az ókortól kezdve rengeteg írott anyagot találunk, amelyek többsége fogyasztásának pozitív hatását emelik ki. Egyik legrégebben gyűjtött vadon termő gyümölcs, előszeretettel használja a népi gyógyászat is. Igen régi felhasználását bizonyítja, hogy Ötzi, a jégember is kökényt vitt utolsó útjára. Napjainkban az egészségtudatos táplálkozás előtérbe kerülésével megnőtt iránta az érdeklődés. A táplálkozástudománnyal összefüggő biokémiai kutatások leginkább a kökény magas antioxidáns tartalmára hívják fel a figyelmet.
A kökény a rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozik, közelebbről a szilvafélék alcsaládjába (Prunoidae). Ökológiai tűrőképességének köszönhetően gyakorlatilag Európában a sarkkör és Izland kivételével mindenütt elterjedt, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, de még Észak-Amerikában és Új-Zélandon is meg tudott honosodni. Genetikai változatosságát tekintve a hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül talán egy sem hasonlítható hozzá. A kökény könnyen kereszteződik a természetben házi szilvával és cseresznyeszilvával, az így létre jött hibrid kökényszilva (Prunus insititia). Feltételezések szerint a házi szilvánk egyik őse.
Nagy többségében tetraploid, de a genetikai változatossága miatt hexaploid és pentaploid változatok is előfordulnak.
Környezeti igény tekintetében elmondható, hogy a kökény fényigényes, szárazság tűrő, a talaj kémhatására és kötöttségére nem, viszont a tél végi fagyra a szilvához hasonlóan érzékeny. A magas tűrőképessége miatt a megváltozott klimatikus viszonyok mellett is sikerrel termeszthető gyümölcsfaj lehetne.
A kökény kiemelkedő beltartalmi értékét több vizsgálat megerősítette, magas C-vitamin tartalommal (50 mg/100g) rendelkezik, ezen kívül tartalmaz flavonoidokat, tanninokat, színanyagokat, cukrot és pektint is. Ismert a benne található bioaktív anyagok immunerősítő és emésztésjavító hatása. Folyamatban lévő kutatások arra engednek következtetni, hogy a kökény fogyasztása valószínűleg gátolja a humán patogén baktériumok szaporodását (Helicobacter pylori). Továbbá tartalmaz ellagsavat, ami a kötőszövetekben lévő kollagén lebomlását gátolja, tehát kedvező hatású a porcokra és a bőrre. A kökény fogyasztása csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának lehetőségét és nem elhanyagolható a daganat-preventív hatása sem.
A kökény felhasználása
A kökény kemény, de jól megmunkálható fájából golfütőt, sétapálcát és szerszámnyelet készítenek. Kora tavasszal illatos virága jó méhlegelő, nektárja 30-35 % cukrot tartalmaz. A kökénybokrok fészkelő- és búvó helyet biztosítanak a madarak számára. Védett lepkéinknek, a kardfarkú lepkének és a közepes éjjeli pávaszemnek is tápnövénye.
Szárított virágából készített tea vízhajtó, enyhe hashajtó, felgyorsítja az anyagcserét, fogyasztó teakeverékek alkotórésze. A virág desztillátuma a kozmetikában elfedő anyag, erősítő hatású a bőrre.
A népi gyógyászat a gyökér héjának főzetét torok és mandulagyulladás gyógyítására, kérgének főzetét pedig enyhe nyugtatásra használta.
Szárított leveléből lágy, kellemes ízű élvezeti tea készíthető, de torok fertőtlenítésre is használható. Gyümölcséből készült lekvár megszünteti a hasmenést, segíti az emésztést és bélműködést. Az egyik római császár kedvenc itala a kökénybor volt.
Hazánkban több mint nyolcvan üzem végez kökény feldolgozást. Legnagyobb mennyiségben pálinka előállításra használják, de lekvár- és dzsemkészítést is több üzem folytat. Sokan ismerik a spanyolországi Navarra környékén több száz éves recept alapján készített Pacharan nevű likőrt, aminek kökény az alapanyaga.
A mélyhűtő ipar egészben és velő formájában hasznosítja a gyümölcsöt. A táplálék kiegészítőket gyártó és kozmetikai végek is felhasználják a termését, többek között instant tea, immunerősítő elixír, kozmetikai anyag, arctej, arckrém és arctonik is készül belőle.
A kökénymag olaj B 17 vitaminban gazdag, a kozmetika ipar előszeretettel alkalmazza. A kökény aszalvány az erdei gyümölcsteák alkotórésze.
Hazánkban a kökényt feldolgozó vállalkozások szinte kizárólag gyűjtött kökényt használnak fel. A gyűjtésből származó kökény feldolgozásának számos problémája van. A gyűjtő helyek jó része ipari üzemek, fő útvonalak mellett van, ezért a termés általában szennyezett, másrészt mivel nem részesülnek növényvédelemben kártevőktől és kórokozóktól fertőzöttek. Ismert az a megállapítás, hogy jó minőségű árut csak jó minőségű nyersanyagból lehet készíteni. A gyűjtött kökény esetében nem egységes a minőség és a beltartalom. Üzemi ültetvény hiányában a feldolgozáshoz szükséges alapanyag mennyisége sem tervezhető.
Európában több helyen, elsősorban Németországban megkezdődtek a kísérletek a kökény termesztésbe vonására.
Néhány évtizede Magyarországon is megkezdődött a kökénnyel kapcsolatos kutatás, Lövőpetriben létesült egy ültetvény, ahol fajta és termesztéstechnológiai kísérletek kezdődtek. A kutatás elsődleges célja a kökény gazdaságos üzemi termesztésének kifejlesztése.
A vadon termő populáció között számos értékes változat található. de keresztezéses nemesítés is jó lehetőségeket kínál.
Jelenleg a nemesítés célja a hozam növelése, a korai termőre fordulás, magas antioxidáns tartalom (a legkisebb és legnagyobb értékek között közel 5-szörös különbség mutatható ki). A megfelelő gyümölcs méret kökénynél 17-18 mm, kökényszilvánál 20-23 mm. Előnyös tulajdonság a jó ökológiai tűrőképesség, kiemelve a hidegtűrést. Lényeges fajtatulajdonság a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség. A kísérleti ültetvényben negyven fölötti az értékelés alatt álló kökény és kökényszilva változatok száma, amelyek a Kárpát-medence különböző tájegységeiből származnak.
A kökény üzemi termesztésének lehetősége
A kökény kedvező térállása 5×2-3 m, tehát hektáronként 670-1000 db oltvánnyal lehet számolni. A törzs magasságot és a koronaformát attól függően kell kialakítani, hogy a későbbiekben a betakarítást kézi vagy gépi rázással akarják-e elvégezni. A genetikailag tiszta kökény klónok szinte teljes mértékben önmeddők, ezért indokolt a kevert telepítés, tehát telepítéskor feltétlenül tisztázni kell a termékenyülési viszonyokat. A kökényszilvák nagyobb részben öntermékenyek.
A faiskolai szaporításban jól összeférnek a mirobalan és St. Julien alanyokkal. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a St. Julien alanyon a termő részek berakódottsága nagyobb, kisebb fát nevel, tömörebb, viszont a hiánybetegségekre érzékenyebb.
Korona kialakítása, alakító metszése a szilvához hasonló. Termesztéstechnológiája legtöbb elemében megegyezik a szilvánál ismertekkel.
Az ültetvényben többnyire a szilvát károsító kártevők, kórokozók ellen kell védekezni. A gyümölcs egyik legjelentősebb kártevője a poloskaszagú szilva darázs lárvája, ami a szilvamolytól eltérően 4-5 gyümölcsöt is károsít. A legtöbb felhasználási mód esetén szükség van a hideghatás okozta biokémiai változásra. A fagy hatására nő a gyümölcs pektin- és cukor tartalma, viszont csökken a tannin tartalom, ezért kellemesebb lesz az íze. Egyes kökény és kökényszilva változatok hideghatás nélkül is feldolgozhatók.
Az érési idő a genetikai változatosság miatt, klónoktól függően augusztustól október végéig szinte folyamatos. A betakarítás jellemzően kézzel történik, bár Németországban történtek próbálkozások erre a célra átalakított szőlőkombájn használatára is.
Az elérhető termés mennyiség kökényszilvánál 11-13 t/ha (a kísérleti ültetvényben 2018-ban 23 t/ha termés került betakarításra). A kökény hozama 7-10 t/ha.
Új fajta a Zempléni kökény
Tájfajta szelekcióból származik. Genetikai hátterének tisztázása további vizsgálatokat igényel. Fája középerős növekedésű, hajtásrendszere nem tövises. Gyümölcse 22-23 mm átmérőjű, tömege átlagosan 7,2 g. Eddigi vizsgálatok szerint öntermékeny, jó termőképességű. Feldolgozásához és nyersfogyasztásához nem szükséges hideghatás. A gyümölcs szárazanyag tartalma 25 Brix% fölötti. Érési ideje szeptember 18-25 közzé tehető. Oltványa a kereskedelmi forgalomban kapható.
A kökény ökológiai termesztése
A világ agrártermelésére egyre nagyobb mértékben hat az a társadalmi igény, hogy a termelés során összhangba legyenek a természeti, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok. Mindezek együttesen a fenntartható mezőgazdaság felé vezetik a termelést. Napjaink élelmiszer botrányai és az élelmiszerbiztonság kérdései is az élelmiszer ökológiai előállítását erősítik.
A kökényalapú termékek soraiban is egyre több a bio minősítésű áru. Az ökológiai termesztés az optimális termőhely kiválasztásával kezdődik. A kökényt az erős sarjadzás miatt nem ajánlott saját gyökéren termeszteni, ezért elengedhetetlen az oltvány használat. Telepítéskor nagyon fontos, hogy az oltvány kökény része ne kerüljön a talaj felszíne alá, mivel könnyen legyökeresedik, azt követően pedig nem lehet meggátolni az erős sarjadzást.
Az ültetvény tartós jövedelmezőségét a rendszeres és kiegyenlített termésmennyiség biztosítja. Nélkülözhetetlen a talaj- és növény analitikai vizsgálatokon alapuló tervszerű tápanyag utánpótlás az ökológiai termesztés feltételrendszerében engedélyezett termésnövelő készítményekkel.
A terület gyommentessége mechanikai talajműveléssel biztosítható, a jó vízgazdálkodású talajokon előnyös a sorközök füvesítése.
A kökénynek többnyire ugyanazok a kártevői és kórokozói, mint a szilvának, speciális kökénykárosítók nem ismertek.
A szilvához hasonlóan az egyik legveszélyesebb vírus betegsége a szilvahimlő. A növényeken vizuálisan nem látható, de látens formában jelen lehet a növényben. Pollen útján és vírusvektorok (levéltetvek) közvetítésével terjed.
Irodalmi források szerint a fitoplazmás betegségek nem károsítják.
A kora tavaszi lemosó permetezés képezi az egész évi növényvédelem alapját. Ezzel a kezeléssel gyéríthető az áttelelő károkozók száma. Az első komolyabb növényvédelmi probléma a poloskaszagú szilvadarázs megjelenése. Csapdázással a rajzása behatárolható, de a fejlődési szakaszait ismerve megállapítható, hogy sziromhulláskor a tojásai már a csészelevelek mellett találhatók.
A különböző atka fajok csak az átállás időszakában okozhatnak problémát. A kísérleti ültetvényben évek óta nem okoz számottevő gondot. Néhány alkalommal kéntartalmú készítmény felhasználásával elvégzett védekezés szinten tartja a populációt.
Levéltetű fajok kártétele leginkább az intenzív növekedési szakaszban feltűnő. Ellenük való védekezésre rendelkezésre állnak ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények, de egy kis türelmes várakozást követően a katicabogarak dolgoznak a leghatékonyabban.
A szilvamoly folyamatosan jelen van az ültetvényben. Az ellene való védekezés viszonylag könnyebben megoldható. Feromon csapda kihelyezésével a rajzás időpontja megállapítható. A lárvakelés időszakában Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítményekkel elvégzett védekezés elfogadható eredményt ad.
Ritkábban, de előfordulnak különböző pajzstetű fajok. Ellenük hatékony a télvégi lemosó permetezés, majd vegetációban nyári hígítású olajos készítmények.
Vegetációban a lomb betegségek ellen különböző réz és kén tartalmú szerek felhasználása javasolható. A gombabetegségek közül a gyümölcs monília okozhat számottevő problémát, megelőzésére a réztartalmú kezelések és a különböző növénykondicionáló készítmények alkalmazása lehet eredményes.
Általánosságban elmondható, hogy az ökológiai termesztésben a növényvédelmi feladatok nagyon hasonlóak a többi gyümölcsfélékhez, főleg a szilvatermésűekhez.
Jövőbeni feladatok
Újabb feldolgozott termékek megjelenése várható, például a gasztronómia területén is dolgoznak azon, hogy a kökény minél újabb formába elérje a fogyasztható, élvezhető minőséget. A feldolgozóipar teljesítménye növekszik, és a termesztéstechnológia legtöbb eleme megoldott.
A termés piaci elhelyezését gátolhatja az a tény, hogy a kelet-európai és balkáni országokból nagyon sokszor nyomott áron kerül behozatalra. Hazánkban a hátrányos szociális helyzetű népesség által gyűjtött kökényt hasonlóan alacsony áron vásárolják meg az átvevő helyeken, ez pedig ronthatja a termesztett kökény helyzetét.
A gazdaságos kökénytermesztés alap feltétele a megfelelő hozamot biztosító és az adott feldolgozási célra alkalmas fajta. Másik fontos dolog, hogy a feldolgozóiparral el kell ismertetni a gyűjtött és a termesztett kökény közötti különbséget felvásárlási árban is. Fontos hangsúlyozni az egészségvédő hatást, amelyet úgy kellene hasznosítani, hogy élvezhető termék készüljön belőle. A cél talán az lenne, hogy más gyümölcsökkel kevert termékeket kellene kifejleszteni úgy, hogy megmaradjon a kökény egészségvédő hatása.
Szakágazati szinten fontos lenne, hogy a kökény bekerüljön a gyümölcstelepítési támogatásra jogosult fajok közzé. Gyógy és fűszernövények termesztésére meghirdetett pályázatban már szerepel a termeszthető fajok között.
Kedvező lenne, ha a kökénytermesztők is tudnának élni az integráció előnyeivel, hiszen integrációban történő termelés vélhetően csökkentené a termelés kockázatát.
Szőke Ferenc nemesítő
(Biokultúra 2018/6)
