A Méhek világnapja alkalmából

Május 20-án ünnepeltük a méhek világnapját. A méhek, csakúgy, mint más beporzók, kulcsszerepet játszanak abban, hogy bolygónkon az élet lehetséges legyen. Beporzás nélkül nincs élet.

Ismeretes, hogy a világ mezőgazdasági termelésének 75%-a beporzóktól függ; nélkülük a legtöbb gyümölcs, virágok és magok nem léteznének. Beporzók nélkül nem lehetnénk tanúi annak a sokszínűségnek, amelyet ma is élvezhetünk, annak ellenére, hogy az emberiség milyen nagy károkat okozott a tájakon és az ökoszisztémákban.

A méhek és más beporzók által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatás kulcsfontosságú és felbecsülhetetlen értéket jelent. Körülbelül 20 000 beporzó vadméhfaj létezik az egész világon – az Antarktisz kivételével –, és ezekből a fajokból 1800 Mexikóban él, ahol az Egyesült Államok után a világon a második legnagyobb a méhek sokfélesége.

A beporzókat azonban – különösen az Apis mellifera-t, ami a legismertebb méhfaj, mely mézet, virágport, propoliszt és egyéb melléktermékeket nyújt nekünk – súlyos veszély fenyegeti. A méhcsaládok pusztulása közvetlenül kapcsolódik a degeneratív mezőgazdasági gyakorlatokhoz. Az ipari mezőgazdaság az élőhelyek elvesztéséhez vezet az erdőirtás, a biológiai sokféleséget veszélyeztető monokultúrák és a peszticidek használata miatt. Ráadásul a klímaválság okozta stresszorok is nagyban befolyásolják a méhcsaládok túlélését. Egyre gyakoribb jelenség az elnéptelenedés szindróma (Colony Collapse Disorder, CCD). Bár általában hallani a CCD háziméhekre gyakorolt hatásáról, a CCD a vadméh populációkat is pusztítja.

A méhészek számára az összeomlás jele könnyen felismerhető, amikor kinyitják a kaptárt: egyre kevesebb a népesség, vagy akár lakatlannak is tűnhet, mintha a méhek elmenekültek volna. Az is látható, hogy a dolgozó méhek tétován és dezorientáltan térnek vissza a kaptár bejáratához, körkörösen járnak, előfordul, hogy még a saját kaptárjukat sem ismerik fel. Egyre több alkalommal mutathatók ki peszticid szermaradványok a virágporban és magukban a kaptárakban is, különösen a neonikotinoidok, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a rovarok központi idegrendszerét és dezorientációt okoznak. A méheket közvetlenül mérgezik meg ezek a növényvédő szerek, immunrendszerük gyengül, ami fogékonyabbá teszi őket olyan károsítókra, mint az atkák, baktériumok, gombák és vírusok, amelyek, bár mindig is léteztek, számuk ma már riasztó mértékben emelkedik.

A méhek világnapján fontos szót ejteni az igazi vs. hamisított méz problematikájáról is. A kávé és az olívaolaj mellett a méz az egyik leginkább hamisított élelmiszertermék a világon. A mexikói méhészeket, akik természetes és regeneratív méhészetet gyakorolnak, tiszteletben tartva a kaptárszervezet ciklusait és létfontosságú szakaszait, a méz árának a hamisított mézek értékesítésének következtében bekövetkezett drasztikus csökkenése közvetlenül érinti. Ez tisztességtelen versenyt és a méz árának összeomlását okozza mind a hazai, mind az export piacon, és különösen azokat érinti, akik agroökológiai és regeneratív méhészettel foglalkoznak.

A hamisított mézet kukorica cukorból és cukornádszirupból készítik. Ez a „méz” (idézőjeleket használunk, mert messze nem mézről van szó) alig tartalmaz valamit a valódi méz tápanyagaiból és tulajdonságaiból, amely ásványi anyagokban, vitaminokban és nyomelemekben gazdag, továbbá antibakteriális, gyulladáscsökkentő, antiszeptikus és nyugtató tulajdonságokkal rendelkezik. Kína közvetlenül részt vesz a méz hamisításában Mexikóban és az egész világon. A FAO szerint az elmúlt tizenöt évben Kína 88%-kal növelte a méztermelést a külső kereslet növekedése miatt. Ugyanakkor a kaptárak száma Kínában ugyanebben az időszakban csak 21%-kal nőtt. Feltűnő a méztermelés nagymértékű bővülése és a kaptárok számának összehasonlíthatóan sokkal szerényebb növekedése.

A méz címkézése gyakran szintén nem kellően átlátható. Hacsak összetevői nem tartalmaznak glükózt vagy magas fruktóztartalmú szirupot a térfogat növelésére és az ikrásodás megakadályozására, nehéz szabad szemmel és minőségi teszt elvégzése nélkül felismerni a hamisítás tényét.

A méz hamisításának és a fogyasztó megzavarásának másik módja az, ha különböző típusú mézeket kevernek össze (melyek eredetükben ugyan különböznek, de a virágok, melyekből a mézet a méhek gyűjtötték, abban nem), és nem adják meg a forrását, vagy közvetlenül hazudnak a valódi eredetről. A megoldás az említett problémákra csakis a tudatosság és a tudatos cselekvés lehet. Először is meg kell érteni, hogy az igazi méz drága. A magas ár tükrözi azt az erőfeszítést és elhivatottságot, amely ahhoz szükséges, hogy a méhész őszinte és regeneráló módon állíthassa elő a mézet, de valójában még drágábbnak kellene lennie, ha figyelembe vennénk azt a hatalmas erőfeszítést, mely a méhek részéről szükséges a méz előállításához. Átlagosan egy kiló méz előállításához körülbelül 2500 méh munkája szükséges. Minden méhnek napi 60 kilométert kell repülnie, hogy megfelelő virágokat találjon, és ezt huszonegy napon át ismétli, hatszáz virágból szívva nektárt. Ha megértjük mindazt a temérdek erőfeszítést, ami a méztermeléshez szükséges, akkor világossá válik, hogy egy kilogramm méz egy dollárért való értékesítése merő képtelenség. Alapvető fontosságú, hogy közvetlenül a helyi termelőktől és méhészektől vásároljunk mézet, vagy tanúsított mézet vegyünk le az áruház polcairól, megértve, hogy az így kifizetett ár közvetlenül arányos a méz tápértékével, s így támogathatjuk a tisztességes és regeneratív méhészetet gyakorló méhész társadalmat is. Szigorúbb szabályozásokat kell elősegíteni nemcsak a címkézés, hanem a minőségellenőrzés és a méz pollenje révén történő nyomon követhetőség terén is. Fontos továbbá tisztában lenni a peszticidek használatának a méhekre gyakorolt hatásával, és támogatni kell a tiltásukra irányuló kampányokat, megkönnyítve a méhek és más beporzók ökoszisztémáinak megőrzését és helyreállítását.

A témához kapcsolódóan további ismereteket szerezhetünk a méhek megmentésére indított kampányok során.

Forrás: https://regenerationinternational.org
(Biokultúra 2021/4)