2011 aug 23

A napraforgó helye az ökológiai gazdálkodásban

0 Comment

Meggyőződéses támogatója vagyok az ökológiai gazdálkodásnak, annak ellenére, hogy tudom, szemléletben és megvalósításban számos nehézséggel kell szembenézni. A világ sok helyén jelentkező népességrobbanás miatti élelmiszerhiány egyre elviselhetetlenebb mértékét elsődlegesen a növénytermesztés növényvédő szerekre alapozott intenzív technológiáival lehet gyorsan orvosolni, máshol viszont az élelmiszer túltermelés megoldatlan problémái “korbácsolják fel az elégedetlenség hullámait”.

Nem kérdéses, hogy ezen utóbbi térségekben felerősödnek az alternatívát kínáló megoldások iránti igények, melyek közül egyik irány lehet az egészséges élelmiszereket kínáló ökotermesztés rendszere. Az a tény azonban nem képezheti vita tárgyát, hogy biotermékek fogyasztása az egészségmegőrzés egyik fontos tartozéka. Természetes viszont, hogy mind a termesztésben, mind a feldolgozásban a nagyobb befektetést igénylő tevékenységet a végtermék árában a fogyasztónak meg kell fizetnie. Ez a vásárlóréteg részben szemléletében, részben pedig anyagi tehetőségében igényli a “tiszta technológiával” előállított élelmiszereket. Ez az életmód akkor igazán megnyugvást adó, ha a táplálkozásunkhoz felhasznált alapanyagok szinte teljes köre ebből az ökorendszerből beszerezhető. Ehhez szeretnék néhány új kezdeményezéssel, ötlettel az eziránt érdeklődők számára reményeim szerint hasznos tanácsokat adni.

A napi étkezéseinknek vannak elengedhetetlen, sokféle szénhidrát, fehérje és zsír alapanyag forrásai, melyek közül az utóbbival kívánok kizárólag foglalkozni. Az ún. korszerű étrendben a növényi eredetű olajok jelentik a kalóriabevitel egyik legfontosabb metabolitjait. Éghajlati övenként, esetleg kontinensenként más és más növényfajok töltik be ezt a szerepet. Ennek oka elsősorban a termeszthetőség, illetve az erre épülő konyhai receptek. Közép- és Kelet-Európa országaiban a napraforgót tekinthetjük a fő olajnövénynek, melynek itt közel 12 millió ha a termesztési volumene. Táplálkozási szempontból a napraforgó olaj magas linolsav tartalma (75%) miatt a “legegészségesebb” olajok közé tartozik, hiszen esszenciális zsírsav szükségletünk “beszerzése” elengedhetetlen szervezetünk számára. A telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajok az állati zsírokkal ellentétben csökkentik a vér “kóros” koleszterinszintjét, mely utóbbi az artériák falára rakódva idézi elő a vérerek elzáródását. Ezért is nő meg egészségtelen táplálkozás esetén a szívinfarktus veszélye.

A biotermékfogyasztók esetében két kérdés vetődik fel, mégpedig a megtermelt napraforgó mag vegyszermentessége, másrészt az olajkinyerés vegyszermentessége. Esetenként egy harmadik egészségmegőrző formációról is beszélnünk kell, ez nem más, mint az olajok felhasználásának konyhatechnikai útjai. Mindezekre a kihívásokra milyen megközelítéseket kínál ma a genetika? Megpróbálok ezekre a kérdésekre válaszolni. Az első és legfontosabb kihívás, hogy milyen fajtákat termeljenek a gazdák ökoterületükön. A vegyszerek kiiktatása ugyanis megnehezíti döntésüket már csak azért is, mert a napraforgót hazánkban is számtalan veszélyes kórokozó támadja. A termés megmentése érdekében az ellenük való védekezés kulcskérdés. Biotermesztésben a növény genetikai védekező rendszere meghatározó jelentőségű.

Két igen veszélyes obligát parazitával szemben, mint a napraforgó peronoszpóra és napraforgó szádor, rendelkeznek hibridjeink teljes vertikális rezisztenciával. Egy sor poligénikus genetikai hátterű szár- és tányérbetegséggel kapcsolatban viszont nem ilyen egyértelmű a hibridek ellenállósága. A Diaporthe, Macro­pho­mina, Sclerotinia vagy a Phoma okozta szárkorhadások miatti kártételek mértékét, illetve a hibridek ezek elleni fogékonyságát ismerni kell.

Ezen vizsgálatok elvégzésére a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet (Martonvásár) kutatói 2011-ben Pusztaszabolcson öko­környezetben közös tesztkísérletet állítanak be egy sor napraforgó genotípussal. Ebben a fajtasorban az igen koraitól a középérésű fajták egyaránt szerepelni fognak. Ezen a helyen kapott eredmények értékelése alapján fogalmazzák majd meg a termelők felé ajánlásaikat. A megkezdett közös munkának igen fontos részét képezi a kiválasztott hibridek ökovetőmag-termesztése. Jelenleg ez a terület évek óta megoldásra vár. Az EU előírás szabványos ökovetőmagnak várhatóan csak az ökoterületen fajtafenntartott fajták vetőmagját fogadja majd el, ami a hibridek esetében a prebázis, bázis vetőmag­szaporításokat is bevonja ebbe a körbe. Ma még lehetőség az ökológiai területen történő hibrid előállítás (ez az ökológiai vetőmag), a csávázatlan, de nem ökokörnyezetben termelt vetőmag csak átmeneti megoldást jelentett az ökotermesztők számára. Ezért van szükség a nemesítők összefogására, hogy ezt a nehéz problémát megoldják. Már idén megkezdjük ezt a munkát, melybe olajipari és étkezési (hántolásra alkalmas) hibridek vető­mag­szaporítása az előbb említett módon fog megvalósulni, azaz nemcsak a hibridek, hanem azok szülővonalainak vetőmagja is öko­környe­zetben kerül felszaporításra. Törekednünk kell továbbá arra, hogy olyan genotípusok álljanak a bioterméket fogyasztók rendelkezésére, melyek az egészséges táplálkozást fokozottan lehetővé teszik. Erre a célra a hidegsajtolásos technika a legmegfelelőbb megoldás, ugyanis így nem vegyszeres extrakcióval történik a magból az olaj kinyerése. Ez az olaj rendelkezik mindazon értékes vitaminokkal, melyek a hőkezelés hatására elbomlanak.

Nemesítő munkánk egyik új célkitűzése, hogy magas tokoferol­tartalmú hibrideket állítsunk elő. Az E-vitaminnak is nevezett tokoferol nemcsak az élő szervezet fontos bioaktív anyagának tekinthető, hanem egy hatékony antioxidáns molekula is, mely az olajok avasodásának meggátlásában nagy szerepet játszik. Így tehát a szervezet számára ez a tevékenységünk egy prémium minőségű olaj előállíthatóságán keresztül kettős haszonnal járhat.

Meg kell végezetül említenünk a Gabonakutató Nonprofit Kft. napraforgó nemesítésének egy további új irányát is, mely a napraforgó olaj zsírsavszintézisét változtatja meg. Ez pedig az ún. “olíva típusú” olajat adó hibridek előállítása. Az ilyen fajták közel 90% olajsavat, azaz egyszeresen telítetlen zsírsavat tartalmazó olajat adnak, mely olaj pontosan tükörképe a magas linolénsavú olajnak. Az ilyen hibrideket egyszerűen HO (high oleic) jelöléssel különböztetjük meg a HL (hight linoleic) genotípustól. A “HO” olaj hőstabil és hosszú ideig avasodásmentesen tárolható. Étolajnak és sütőolajnak egyaránt kiváló. Sütéskor rákkeltő szabad gyökök képződnek a “HL” olajok hosszú idejű használata során, a “HO” olaj nagyobb stabilitása miatt ez a veszély csökkenthető, így egészségvédő hatása hosszabb sütésidő után is fokozottan érvényesül.

A 2011. évi ökokörnyezetben beállított kísérleteink kórtani eredményei alapján 11 államilag minősített hibrid közül választjuk ki a biotermesztésre leginkább alkalmas genotípusokat. Az ökovetőmag előállításukat is megkezdjük. Remélhetően rövid időn belül olyan fajták ökovetőmagját tudjuk a biotermesztők és bioterméket fogyasztók számára kínálni, melyek a legigényesebb fogyasztók elvárásait is kielégítik.

Dr. Frank József
MTA doktora
(Biokultúra 2011/2)

[top]