A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson) csapdázása különböző csalétkekkel
A nyugati dióburok-fúrólégy (továbbiakban DBFL) eredetileg Észak Amerikában volt őshonos, majd Európába is behurcolták. A pontos időpont nem ismert, mert előkerült néhány példány a 80-as években is, de első komoly kártételét Észak Olaszországban észlelték a 90-es évek elején (C. Duso és G. Dal Lago, Ann. Soc. Entomol., 102:981-991, 2006). Ezután rohamosan terjedt egész Európában, a szomszédos országok közül Szlovénia, Horvátország, Ausztria rövid időn belül erősen fertőzött lett. Csak remélni lehetett, hogy Magyarországra minél később kerül.
Sajnos 2011-ben mind az ország Ausztriával határos területén, mind Horvátország és Szlovénia közelében megjelent. A kártevő korábban is itt lehetett, ezt mutatja a magas egyedszám (csapdafogásokban és kártételben egyaránt), csak nem ismerték fel. Azóta az egész országban elterjedt és jelentős veszteségeket okoz. A rajzás-megfigyelésre kihelyezett csapdák fogása eltérő lehet, van, ahol több mint 400-500 légy is lehet, de van, ahol csak pár tucat.
A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele
A DBFL (1. kép) tápnövénye Magyarországon mindkét Juglans faj, a Juglans regia (királyi dió) és a J. nigra (fekete dió). Az utóbbi főleg erdőt alkotó növény, szórványban ritkán fordul elő.
A DBFL tojásait a zöld burok felszíne alá helyezi el. Egy termésen általában 5-6, de sokszor 8-12 lárva is károsíthat. A nyű a csonthéj és a zöld burok között táplálkozik (2. kép), a csonthéjon nem képes áthatolni, mintegy hónapos fejlődése után érheti el az 1 cm nagyságot. A talaj felső szintjében bábozódik, majd áttelel.
A dióburok barnulása, elfeketedése több tényezőnek tudható be. A pusztuló zöld burokban káros, sokszor kellemetlen ízű vegyületek keletkezhetnek, ami viszont beszivároghat a csonthéj belsejébe és a dióbél minőségét, táplálkozási értékét rontja. Hasonló káros vegyületek keletkezhetnek akkor is, ha a levert termésen még található zöld burok és nem szedik fel azonnal a talajról.
Az elbarnulásnak, vagy elfeketedésnek oka nagyon összetett. Ilyenkor a dió ún. állandó betegségei (Xanthomonas arboricoltura pv. juglandis, Gnomonia leptostyla, Phomopsis juglandis) is fertőzhet. Pl. a X. arboricoltura-ról kimutatták, hogy egész évben megtalálható a diófán, és a számára megfelelő körülmények között patogénné válik. Ezek a kórokozók könnyen behatolhatnak a csonthéj belsejébe, ahol a magbelet károsítják. De a dióról több tucat szaprofita, illetve parazita gombát és baktériumot is izoláltak, amelyek szintén a megfelelő körülmények esetében patogénné válhatnak és termésrothadást, magbél barnulást okoznak. A száraz, meleg augusztus hatása is lehet a magbél részleges elbarnulása, száradása. Nagyon sok esetben a kórkép kialakulása után, már nem lehet megállapítani, hogy a tényezők közül melyik volt az elsődleges. Ezen a téren további kutatásokat kell végezni. Az utóbbi időben egyre inkább elharapódzik az a tévhit, hogy a fő károkozó elsősorban a DBFL, hiszen ezt lehet szabad szemmel látni, de a mikroszkopikus baktériumokat, illetve gombákat nem. A dió esetleges fertőzését okozó kórokozók szerepének vizsgálata, tisztázása folyamatban van, de egyértelmű értékelésük még várat magára. Viszont hangsúlyozni kell, hogy ha egészséges diót szeretnénk szüretelni, a védekezést már május hónap folyamán el kell kezdeni a kórokozók ellen és a továbbiakban is rendszeres védelem szükséges.
A DBFL kártételét a 2. kép mutatja. A kártétel jelenlétét elsődlegesen a színét megváltoztató termés jelzi. A későbbiekben a csont fehér lárvák (nyüvek) is láthatókká válnak, bár fénykerülők és gyorsan a megmaradt burok alá bújnak.
Az egyszer már károsított termést a rajzás második feléből származó legyek újra fertőzhetik. Így gyakorlatilag a nyüvek a dió érésének függvényében egész augusztus és szeptember folyamán jelen lehetnek a termésekben.
A DBFL rajzás megfigyelése
A DBFL rajzás megfigyelésére már Észak Amerikában is használták a sárga ragacsos lapokat (Pherocon csapdák) megfelelő eredménnyel. A faj európai megtelepedésekor az ott szerzett tapasztalatokat használták fel. Magyarországon a rokon faj, az európai cseresznyelégy (R. cerasi) megfigyelésére már kidolgozott, zöldessárga, csalétekkel ellátott csapdákkal végeztük a faj detektálását már a kétezres évek elejétől. Amikor bizonyossá vált, hogy a DBFL hazánkban is jelen van, szükségessé vált a csapdák kihelyezési módjának és a lehetséges csalogató anyagoknak részletesebb vizsgálata.
A gyümölcsfajokon károsító fúrólegyek általában a fák felső részét helyezik előnybe tartózkodási helyükként. Ezért helyeztük ki csapdáinkat a DBFL által már korábban károsított diótelepítésben, akkor még nem Magyarország területén, hanem Horvátországban (Muraközben), 2, illetve 4 méter magasságban. Az eredményeket az 1. sz. ábra mutatja.
A 4 méter magasságban lévő csapdák az egyik megfigyelési helyen négyszer, a másik helyen háromszor több legyet fogtak, mint az alacsonyan, 2 m-re kihelyezett csapdák.
A ragacsos sárga/zöldessárga színingert kihasználó csapdák fogását különböző csalogató anyagokkal növelni lehet. A CSALOMON® PALz csapdák e célra tasakos ammónium sókat használnak. Meg kell jegyeznünk, hogy a fehérje hidrolizátumok is vonzó hatással vannak a légy fajokra (Diptera spp.), folyadék formájuk miatt kiértékelésük azonban rendkívül nehézkes, sokszor nem megbízható. Megfelelő gyakorlat szükséges hozzá. Így rajzásmegfigyelésre használatuk nem ajánlható.
Nemrégiben a DBFL hímjei által kibocsátott feromonban két vegyületet, a delta-hexalaktont és a delta-heptalaktont azonosították, és ezek a vegyületek szignifikánsan megemelték a sárga ragacsos csapdák fogásait (L. Sarles és mtsai, J. Econ. Entomol. 111:2032-2037, 2018). Valószínű ezeket a vegyületeket tartalmazza a kereskedelemben is kapható DBFL feromon csalétek (PHEROBANK, Wageningen, Hollandia).
Az egyes csalétkek hatásának vizsgálatának helyéül Érd-Elviramajorban (MATE, Gyümölcskutató Kísérleti telep), olyan területet választottunk, amelyet DBFL szempontjából jól ismertünk és biztosítva volt, hogy inszekticides kezelést nem kap. Ez a terület különböző fajtákból álló liget. A kihelyezettek áttetsző ragacsos csapdák voltak, hogy a színpreferencia ne érvényesüljön. A kísérleti csalétkeket a ragacsos lapra helyeztük, majd azonos módon a fák ágaira 4 méter magasságban aggattuk fel a csapdákat. Két csalogató anyag hatását vizsgáltuk, egyrészt a PHEROBANK kereskedelmi R. completa feromon csalétkét (PHEROBANK, Wageningen, Hollandia), másrészt a CSALOMON® Rhagoletis táplálkozási csalétkét (RHAG). Kontroll a csalétekkel nem rendelkező csapda (UNBB) volt. Az értékeléseket hetente kétszer végeztük.
Az eredményeket a 2. sz. ábra mutatja. A Rhagoletis táplálkozási csalétek mintegy dupláját fogta, mint a PHEROBANK csalogató anyaga.
A DBFL rajzásának megfigyelését Magyarországon megjelenése óta végeztük. Így képet kaptunk az országon belüli terjedéséről és az egyes helyeken a rajzás lefolyásáról. Így számos adatunk van a DBFL hazai rajzásáról, az első legyek megjelenéséről, majd az egyre fokozódó egyedszámról és rajzás végéről. Minden esetben a rendelkezésre álló, Rhagoletis fajok megfigyelésére szolgáló CSALOMON® PALz csapdákat használtuk. Ezek segítségével számos rajzásgörbe áll rendelkezésre. Ezekből a 2019-ben Érd Elviramajorban kapott adatokat mutatjuk be (3. ábra).
Véleményünk szerint ezek a három ültetvényben kapott adatok jellemzőek a DBFL magyarországbeli rajzására, jól mutatják a rajzás kezdetét kevesebb egyedszámmal, július 15-e után, majd a tömeges fogásokat augusztus 10-e után, egészen szeptember elejéig. Sokszor rajzást észleltünk akkor is, amikor már termés nem volt a fán (szeptember közepétől).
Fentebb említett adatok alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
- A csapdák fogásának növelésére a RHAG csalogató anyag ugyanolyan jó, vagy akár jobb is volt, mint a kereskedelemben kapható PHEROBANK csalogató anyaga.
- Magyarországon a DBFL rajzása általában július közepétől kezdődik, a tömeges megjelenés általában augusztus folyamán észlelhető, viszont nagyon hosszú ideig tart, egészen október elejéig.
- A kártételek sokkal súlyosabbak ott, ahol a diófákat a betegségekkel szemben nem védik.
Voigt Erzsébet1 – Tóth Miklós2
1 független
2 ELKH ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest
(Biokultúra 2021/4)