A természetszerű állattartás híve vagyok

Interjú Dr. Rusvai Miklós virológussal

– Hogyan lett biogazda?

– Régen mindkét nagyapám nagy földterületen gazdálkodott és a kárpótlás során sikerült pont ezeket a földeket visszakapnunk. A testvéreim közül állatorvosként én álltam a legközelebb a mezőgazdasághoz, így én kezdtem a jászapáti földek művelésébe.

Inárcsra úgy kerültem, hogy az Ócsai Tájvédelmi Körzetben, az ott működő madárvártán dolgozva, madárgyűrűzés közben megtetszett a táj, így a 80-as évek közepén vásároltam ott egy tanyát. Ezután a 90-es években kárpótlási jegyekkel földeket szereztem mellette.

Biogazda 2002-ben lettem, főleg az AKG program hatására. Nem a földből éltünk, a feleségem és én is laboratóriumban dolgoztunk, nem tudtunk sok időt fordítani a mezőgazdaságra, így kézenfekvő volt a biogazdálkodás. Ha nagyobb nyereség lett volna a cél, akkor jobban megérte volna intenzív gazdálkodást folytatni akkoriban. Mára ez már megváltozott, mivel egyre komolyabb piaca van a biotermékeknek.

Unokaöcsém, Utasi János is biogazda Jászapátiban. Ő műveli a 22 ha földemet a Jászságban, én pedig a 7 ha-t Inárcson. Mindkét terület természetvédelmi területen van, így lelkiismereti kérdés is a biogazdálkodás.

– Milyen perspektívát lát az ökológiai gazdálkodás előtt?

– A bionak nagyon nagy jövője van. Egyre nagyobb a keletje a bioként értékesített szántóföldi növényeknek is. Volt egy búzaeladásunk Németországba, ami nagyon megérte. Most a bio lucernaszéna és gyepszéna iránt is van már érdeklődés, kísérleti állatok számára. Nagytestű állatokon kell kipróbálni a pacemakert, aorta billentyű protézist, vagy bármilyen más orvosi eszközt, ezért a németországi gyógyszerkísérleti telepeknek fontos, hogy milyen körülmények között fejlődnek az állatok és mit fogyasztanak.

– Eddig még nem hallottam, hogy ésszerű lenne Németországba szénát szállítani.

– Bizarrnak tűnik, de sok kamion visszafelé üresen megy, így ökológiailag ésszerű ez a fuvar. Egyelőre ez még csak érdeklődés, a széna értékesítése ökológiaiként engem is meglepett, de elmagyarázták, hogy a vegyszermentesség már egyre több állattartó esetében is igény.

– Hogy gazdálkodik a mostani sok elfoglaltsága mellett?

– 3-4 éve nyugdíjba mentem, teljes gépparkot vásároltam, de közbejött a koronavírus járvány, így most „reaktiválódtam”, ismét kevesebb idő jut a gazdálkodásra. Pedig közel áll hozzám a paraszti munka, részben a gyerekkori kötődés miatt. Nagyapám tanyáján nevelkedtem, mivel a nővérem TBC-s lett (a múlt század közepén ez még népbetegség volt) és a szüleim el akartak különíteni bennünket, hogy én ne fertőződjek. Innen, a tanyán töltött gyerekkorból fakad a természet iránti vonzódásom. Például örülök, hogy a tanyámon a kezdeti két fecskepárból most már tizenvalahány pár költ. Ez a természet regenerálódását mutatja.

– Hogy tartja az állatait?

– Először is, mindenki, aki tanyára költözik és állatokat tart, az legyen tisztában azzal, hogy ez év 365 napján napi 24 órás elfoglaltságot jelent. Még akkor is, ha extenzív állattartást folytatunk, mert a természetszerű közeget, az ivóvizet, a legelési lehetőséget biztosítani kell az állatnak. Nálam a juhok és a tyúkok szabadon kószálnak a réten, éjszaka a juhok bevonulnak a karámba, a tyúkok felgallyazva a fákon pihennek.

– Mekkora károkat okoznak a ragadozók a szabad baromfi tartásban?

– Átlagban évente 3-4 baromfit visz el az ölyv és a róka. Úgy vagyok vele, hogy ez óhatatlan veszteség. A ragadozók régebben élnek itt, mint én; vigyázzon a csirke magára!

– A takarmányozás és az állategészségügy mennyire természetszerű?

– A csirkék csak kukoricát kapnak a legelésen, kapirgáláson kívül. Kb. fél kilót kap a harminc baromfi, főleg be- és kicsalogatásra és hogy kedveljenek minket. Csak a leadásra szánt bárányok kapnak tápot, a leadás előtt két héttel kezdjük rászoktatni őket, mert az átvevőhelyen is tápot kell majd enniük. A birkákat külső paraziták ellen kezeljük ivermectinnel. Belső paraziták ellen alig kell védekezni, mivel nincsenek bezsúfolva egy helyre, télen is kijárnak. Elég három évente féreghajtót adni nekik, ezt mindig télen, nagy hideg előtt kapják, hogy a kiürülő peték kifagyjanak. A szabadon legelő, boldog állat adja a legjobb minőségű húst vagy tojást.

– Fogyaszt-e bioterméket?

– Elsősorban a ház körül termelt zöldséget fogyasztjuk és saját állatainkat. Mivel 3-4 méhcsaládom is van cukrot sem kell vásárolnunk.

– A biogazdálkodással összefüggésben szeretne-e valamit megosztani a koronavírusról?

– Minden lépés, ami visszafelé visz a természethez, az segít elhelyezni magunkat a természetben. Sokáig úgy érezhette magát az ember, hogy ő irányítja a világot. Most ez a vírus rádöbbentett bennünket, hogy könnyen kicsúszhat az irányítás a kezünkből. A természetet nem „leigázni” kell, ahogy régen hirdették, hanem meg kell tanulni azt, hogy harmóniában éljünk vele, benne.

A reményt nem szabad elveszíteni, hiszen a növények sem adják fel, egy betonrepedésben is ki tudnak nőni. A régiek úgy tartották, hogy a mezőgazdasági tevékenység közben alázatot is lehet tanulni, hiszen a legtöbb munkához görnyedés, térdelés szükséges.

Tiszteletreméltó lépés a természet felé már az is, ha valaki a balkonján, vagy egy városi ház udvarán kertészkedik. Jó kikapcsolódás, megnyugtató, pihentető is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha egy keveset is, de mindenképpen kertészkedjék. Ezt akár egy cserepes növénnyel is el lehet kezdeni.

„Egy érdekesség: a minap egy karvaly a traktoromba beszállva fogyasztott el egy verebet és utána még azt is megvárta, hogy lefényképezzem. Na, az ilyen percek miatt érdemes tanyán lakni!”

Dr. Seress Zoltán
(Biokultúra 2021/2-3)