Állásfoglalás – IFOAM regeneratív mezőgazdaság

A biogazdálkodás középpontjában a talaj, a biológiai sokféleség és a táj regenerálására irányuló gazdálkodási gyakorlatok állnak. A biogazdálkodás mozgalom magáévá teszi a regeneratív elveket, amelyek mindegyike szerepel az ökológia, az egészség, a méltányosság és a gondoskodás biogazdálkodási elveiben és pozitív együttműködésre törekszik a komoly regeneratív gazdálkodókkal és szereplőkkel. A „regeneratív mezőgazdaság” kifejezés valójában a biogazdálkodás révén alakult ki a biogazdálkodás céljainak leírására.

Az európai bioélelmiszer és biogazdálkodási mozgalom üdvözli, hogy a hagyományos mezőgazdaságban is alkalmaznak bizonyos regeneratív gyakorlatokat és szövetségeseket keres a komoly regeneratív szereplők körében. Aggodalomra ad okot azonban az, hogy a kifejezés trendszerű használata olyan formákat ölt, amelyek aláássák a regeneratív mezőgazdaság, ezen belül a biogazdálkodás jelentését, céljait és lehetőségeit. Mivel a „regeneratív mezőgazdaságnak” nincs egységes tudományos, vagy jogi meghatározása, a kifejezést az utóbbi években egyre gyakrabban (félre)használják olyan megközelítések népszerűsítésére és megnevezésére, amelyek kevés környezeti előnnyel járnak. Mindeközben lehetővé teszik számos degeneratív gyakorlat és növényvédőszer használatát, amelyeknek a fenntarthatósági célok szempontjából jól ismert hátrányai vannak.

Valójában bármely gazdaság, termék, vagy vállalat állíthatja magáról hogy „regeneratív”, ami lehetetlenné teszi a „regeneratív” gazdálkodás előnyeire vonatkozó általános kijelentéseket. Ez a zöld mosás félrevezeti és összezavarja a fogyasztókat, félrevezeti a befektetőket és a politikusokat. Aláássa a komoly regeneratív szereplőket, valamint akadályozza az élelmiszerrendszer szükséges valódi átalakulását a fenntarthatóság és az agroökológia irányába, beleértve a biogazdálkodást is.

Ez az állásfoglalás a regeneratív mezőgazdaság eredetét, számos gyökerét és a biogazdálkodással való kapcsolatát – valamint a kifejezés jelenlegi használatát, illetve a vele járó kockázatokat – mutatja be. Az európai ökológiai mozgalom úgy véli, hogy a biogazdálkodásnak továbbra is a regeneratív mezőgazdaság középpontjában kell állnia, a „regeneratív” tanúsításnak, illetve a „regeneratív” kifejezést használó vállalati márkajelzésnek összeegyeztethetőnek kell lennie az ökológiai standard néhány kulcsfontosságú jogszabályi követelményével – mint olyan minimumkövetelményekkel, amelyekre további regeneratív biogazdálkodási gyakorlatok épülnek. Az IFOAM Organics Europe több cselekvési pont mellett is elkötelezi magát a regeneratív biogazdálkodás fejlesztése és a többi regeneratív szereplővel való együttműködés fokozása érdekében.

Bevezetés

A globális éghajlati és környezeti válságok a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeripari rendszerekre való áttérést igénylik. A közelmúltban uniós szinten elismerték a biogazdálkodásban rejlő lehetőségeket (a „Farm to Fork” célkitűzéssel, amely szerint 2030-ra Európában 25% biogazdálkodással művelt földterülettel kell rendelkezni) és világszerte többször elismerték, hogy mind a biogazdálkodás, mind az agroökológia az élelmezésbiztonság, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni megoldás részét képezi. Ugyanakkor a „regeneratív mezőgazdaság” kifejezés az elmúlt években egyre népszerűbbé vált a globális kormányzási és nemzetközi fejlesztési területeken, valamint az agrár-élelmiszeripari vállalatok körében. Míg az IFOAM Organics Europe már kifejtette véleményét az ökológiai és az agrárökológia közötti szinergiákról és különbségekről, ez a dokumentum az IFOAM Organics Europe álláspontját kívánja meghatározni az ökológiai és a regeneratív mezőgazdaságról.

Az elmúlt években drámaian megnőtt a „regeneratív mezőgazdaság” kifejezés használata a vállalati márkaépítésben, politikai körökben, a globális, nem kormányzati szervezetek által, a kutatási ütemtervekben, a tanúsítási rendszerekben és a termékekre vonatkozó állításokban. Egyes gazdálkodói szervezetek lelkesen követik a regeneratív elveket és gyakorlatokat. A „regeneratív” kifejezést jelenleg a legkülönfélébb kontextusokban és szereplők által népszerűsítik mind magán-, mind állami szinten, miközben a tudományos tanulmányok és publikációk száma továbbra is kevés. Ezenkívül még mindig hiányzik a regeneratív mezőgazdaság egységes és egyértelmű meghatározása. A 2020-ban 229 folyóiratcikk és 25 gyakorlati szakember honlapjának áttekintése megmutatta, hogy az érdekelt felek között nagy eltérések vannak a fogalomra való hivatkozásban és annak leírásában. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy:„az alkalmazott meghatározások nagyfokú eltérései bizonytalanságot eredményezhetnek azzal kapcsolatban, hogy a különböző szereplők mit értenek a regeneratív mezőgazdaság alatt”. Egyes szereplők ugyanis folyamatalapú meghatározásokat használnak (azaz milyen gyakorlatokat alkalmaznak) anélkül, hogy szigorúan meghatároznák a várt (környezeti) eredményeket, míg más szereplők eredményalapú meghatározásokat használnak anélkül, hogy kifejezetten meghatároznák, milyen gyakorlatok szükségesek az eredmények eléréséhez, vagy milyen módszereket használnak az eredmények meghatározásához.

Hasonlóképpen, a regeneratív mezőgazdaságról szóló másik szakirodalmi áttekintés megállapította, hogy hiányzik a fogalom egyértelmű meghatározása, de a szerzők megkísérelték a regeneratív mezőgazdaságot: „olyan gazdálkodási megközelítésként meghatározni, amely a talajvédelemre mint belépési pontra támaszkodva regenerálja és hozzájárul a többszörös ellátó, szabályozó és támogató ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, azzal a céllal, hogy ez nemcsak a fenntartható élelmiszertermelés környezeti, hanem társadalmi és gazdasági dimenzióit is erősítse”. Ezzel a meghatározással közös nevezőt találhatunk a biogazdálkodás és a regeneratív mezőgazdaság között, mivel mindkét mozgalom a mezőgazdaság holisztikus és fenntartható megközelítésére törekszik, amelyben a talaj áll a középpontban.

A regeneratív mezőgazdaság egységes definíciójának hiánya azonban lehetővé tette széleskörben a kifejezéssel való visszaélést, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. A „regeneratív” kifejezést a vállalati márkaépítésben használják, ahol a fenntarthatósági állítások a konvencionális mezőgazdasági rendszereken alapulnak kevés fejlesztéssel. Másrészt bizonyos, a regeneratív mezőgazdaságból származó projektek és gyakorlatok valóban fenntarthatóak és hozzájárulnak élelmiszerrendszereink szükséges átalakításához. Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy ez a tisztázatlanság milyen mértékben problematikus, először is hasznos megvizsgálni a regeneratív mezőgazdaságnak (a továbbiakban: RA) tulajdonított néhány jelentést.

Az alábbi táblázat összefoglalja az RA néhány gyakorlatát és alapelvét, illetve szembeállítja azokat a biogazdálkodással.

Célkitűzések	Regeneratív gazdálkodás elvei	Ökológiai gazdálkodás elvei
Talaj egészsége	– Minimális talajművelés – Talajtakaró fenntartása – Talaj széndioxid	– Diverzifikálja a vetésforgókat – Talajtakaró fenntartása a tápanyagkörforgás fokozás érdekében – Komposzt alkalmazásának eredménye és elhúzódó vetésforgók
Szénmegkötés	Széndioxid megkötése	Talaj szervesanyag-tartalmának felhalmozódása
Tápanyagciklusok	Nagyobb mértékben támaszkodunk a biológiai tápanyagciklusokra	Nitrogénmegkötő növények integrálása ökológiai vetésforgókba, komposztba, trágyába
Ökotoxicitás	A növényvédőszerek csökkentése/elkerülése	Betiltották a szintetikus növényvédő szereket
Rugalmasság	A víz perkolációjának ösztönzése	A talajban lévő magasabb szervesanyag-tartalom nagyobb vízvisszatartást eredményez

Regeneratív és ökológiai gazdálkodás alapelvei

1. Regeneratív mezőgazdaság: egy jó kezdeti koncepció

1.1 Ökológiai és regeneratív mezőgazdaság: a kezdetek

A biogazdálkodás a 19. század végén alakult ki. Akkoriban a biogazdálkodás a mezőgazdaság iparosodása elleni mozgalomként jött létre és a természet elleni munka helyett a természettel való együttműködés irányába mozdult el. Ezt a szakaszt nevezik az Organikus 1.0-nak. A biogazdálkodás 2.0 az 1970-es években kezdődik, amikor a biogazdálkodási gyakorlatokat szabványokba és jogszabályokba foglalták.
Jelenleg az Organic 3.0 fázisban vagyunk, amely arról szól, hogy: „a biogazdálkodás a szűk piaci szektorból a főáramba kerüljön, és az ökológiai gazdálkodási rendszereket a bolygónk és fajunk előtt álló óriási kihívások megoldásához szükséges többféle megoldás részeként pozícionálja.”

Bár számos regeneratív gyakorlat mélyen gyökerezik az őshonos mezőgazdaságban és az agrárerdészetben, a „regeneratív mezőgazdaság” kifejezést Robert Rodale, a biogazdálkodás úttörője alkotta meg az 1980-as években, hogy leírja a biogazdálkodás céljait: a talaj és a biodiverzitás regenerálását. A talaj egészsége elsődleges fontosságú volt, mivel „a világot nem lehet táplálni, ha a talaj nem táplált.”

Robert Rodale édesapja Jerome Irving Rodale volt az, aki az Egyesült Államokban megalapította a Rodale Intézetet, egy nonprofit szervezetet, amely a biogazdálkodás mozgalmának növekedését tűzte ki célul. A regeneratív mozgalmak főleg Európán kívül, olyan országokban működnek, ahol a minősített biogazdálkodás elterjedtsége kisebb, mint Európában (ugyanakkor a regeneratív gazdálkodáshoz kötődő kezdeményezések száma az utóbbi időben egyre nő Európában).

A kezdetben leginkább a biogazdálkodáshoz kapcsolódó RA az Egyesült Államokban vált népszerűvé. Sajnos az RA számos jelenlegi amerikai szószólója alig hivatkozik a Rodale-ra, és a kifejezést különböző módon használja.

A Regeneration International (RI) 2015-ben alakult azzal a céllal, hogy a fenntarthatóbb, „regeneratív” élelmiszerrendszerre való áttéréssel megfordítsa a globális felmelegedést és megszüntesse a világ éhezését. E mozgalom alapítóinak többsége eredetileg az ökológiai közösségből érkezett, és a célok hasonlóak az EU-ban működő ökológiai-úttörők céljaihoz. 2017-ben André Leu, az IFOAM – Organics International, a bioélelmiszerek és biogazdálkodás nemzetközi szövetségének korábbi elnöke lett az RI igazgatója, ami tovább mutatja a két mozgalom közelségét. Az RI megalapításának indoka az volt, hogy az Organic 3.0 negyedik jellemzője, azaz: „a szélesebb körű fenntarthatósági érdekek bevonása a valóban fenntartható élelmiszerekkel és gazdálkodással kapcsolatos, egymást kiegészítő megközelítéseket alkalmazó számos mozgalommal és szervezettel való szövetségkötés révén”.

A regeneratív mezőgazdaság átfogó célja tehát az, hogy lehetővé tegye a valóban fenntartható, ökológiai elveken alapuló gazdálkodási rendszerek és piacok széles körű elterjedését. Konkrétabban az egyik érv, amelyet a RA fejlesztésének támogatására használnak, az az igény, hogy a mezőgazdaság új koncepciójának elfogadását olyan kontextusokban is kiterjesszék, amelyek nehezebben elérhetőek, hozzájárulva a következő két célkitűzéshez: (1) A biogazdálkodás alapelveinek nagyobb mértékű átvétele az általános mezőgazdaságban, javítva ezzel a globális fenntarthatóságot; és (2) a biogazdálkodási ágazat növekedése, miközben fenntarthatóbbá válik. E célok támogatása érdekében a regeneratív mezőgazdaság szándékaira és tág meghatározásaira összpontosítanak, anélkül, hogy a pontos szabályokra és előírásokra koncentrálnának.

E komoly szereplők közül sokan a gazdaságokban a regeneratív gyakorlatok irányába történő pozitív átmenetet mozdítják elő. Teszik ezt a gazdálkodók oktatásával, bemutató gazdaságokkal, szakpolitikák kidolgozásával, az eredmények dokumentálásával, a kutatással, a vállalati érdekeltségekkel és a hírességekkel való együttműködéssel. Számos szereplő lenyűgöző regeneratív narratívákat is kidolgozott, amelyek hatékonyan és meggyőzően kommunikálnak a talaj egészségének helyreállításáról, valamint a talaj, a szén-dioxid-kibocsátás és az éghajlati kihívás közötti kapcsolatról. Az ökológiai mozgalom üdvözli ezt, és inspirálódik ezekből az optimista narratívákból, amelyek a talaj és a táj mezőgazdaságban lehetséges regenerálódásáról szóló erős vizuális kommunikációval rendelkeznek. Eltökélt szándékunk az is, hogy ezeket a pozitív és meggyőző narratívákat ne használják félre a mezőgazdasági gyakorlatok kozmetikai változtatásain alapuló vállalati márkaépítéssel.

1.2. Regeneratív mezőgazdaság és ökológiai gazdálkodás

1.2.1. Hasonlóságok

A biogazdálkodás és a regeneratív mezőgazdaság közötti hasonlóságok – ahogyan azt a biogazdálkodás alapítói is gondolták – messze felülmúlják a különbségeket és a két mozgalom története és céljai erősen összefonódnak. A regeneratív és a biogazdálkodás az alapelvek tekintetében közelednek egymáshoz. Valójában minden regeneratív elv az egészség, a környezet, a méltányosság és a gondosság ökológiai-alap-
elveibe ágyazódik.

Az alábbi öt alapelvet leggyakrabban az RA-hoz kapcsolják:

1. Talajbolygatás nélkül.
2. Fedett talajfelszín.
3. Élő gyökerek megtartása a talajban.
4. Változatos növények termesztése.
5. Legelő állatok visszahozása a földre.

A regeneratív mezőgazdaság középpontjában a talaj egészségének koncepciója áll, amely a biogazdálkodásban is központi szerepet játszik. A biogazdálkodás négy alapelve között szerepel az egészség elve, amely szerint: „a biogazdálkodásnak a talaj, a növény, az állat, az ember és a bolygó egészségét, mint egy és oszthatatlan egységet kell fenntartania és javítania.” Az IFOAM Organics Europe szerint: „Az immunitás, az ellenálló képesség és a regeneráció az egészség kulcsfontosságú jellemzői. A sikeres biogazdálkodás középpontjában az egészséges talaj és a magas biológiai sokféleség áll, nem pedig a ráfordítások tömeges használata”.

A biogazdálkodásban is széles körben elterjedtek a regeneratív gyakorlatok, például a takarónövények, a vetésforgó, a komposztálás és a vetésközi növénytermesztés, a hangsúlyt pedig a talajdúsító gyakorlatokra helyezik, például a talajművelés nélküli, vagy csökkentett talajművelésre. A Regeneration International számára a gazdálkodási rendszer általános regeneratív teljesítményének elemzésére szolgáló kritériumok a biogazdálkodás négy alapelve: egészség, környezet, méltányosság és gondosság. Más szóval holisztikus fenntarthatósági megközelítés, nem pedig egy szűk, például csak a talaj szén-dioxid-kibocsátásán alapuló „regeneratív” meghatározás.

1.2.2. Az ökológiai és a regeneratív mezőgazdaság közötti különbségek

Bár a regeneratív mezőgazdaság és a biogazdálkodás eredete és céljai hasonlóak, a fő különbség az, hogy a „bio” kifejezés használata a világ legtöbb régiójában egyértelmű jogi keretbe foglalt, míg a „regeneratív” kifejezés nem. Ez azt jelenti, hogy egy gazdaság, vagy egy vállalat anélkül nevezheti magát „regeneratívnak” –, vagy írhatja rá az élelmiszertermék csomagolására – hogy egy adott termelési módszer követésére kötelezné magát. Míg a „bio” és „öko” szavak uniós szinten meghatározottak és védettek, addig az RA kifejezés nem.

Egy másik fontos különbség, hogy a RA számos, jogilag nem kötelező érvényű meghatározása miatt, ez a kifejezés önmagában nem tiltja a szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák használatát, illetve a GMO-k alkalmazását sem. Ez növeli annak kockázatát, hogy az RA fogalmát az ipari agrárvállalatok igénylik, míg a biogazdálkodás egyértelműen tiltja ezen anyagok és szervezetek használatát a termelési folyamatban és a termelékenység optimalizálása, valamint az inputfüggőség csökkentése érdekében természetes folyamatokkal dolgozik.

A konkrét gyakorlatok egy sorának jogi meghatározása a fogyasztók, a politikai döntéshozók stb. számára egyértelmű előnye a biogazdálkodásnak és a kívánt eredmény, vagy cél elérésének alapját képezi, az e gyakorlatok szabványainak, ellenőrzésének és tanúsításának ökológiai garancia-rendszere pedig olyan egyedülálló infrastruktúrát jelent, amely a RA-ban nem található meg. A RA eredményorientáltsága mégis inspirációt jelenthet a biogazdálkodás és az élelmiszeripar számára. A talaj szén-dioxid-kibocsátására, vagy a biológiai sokféleségre vonatkozó eredmények talán nem válnak a bio-szabványok részévé, de értékes eszközök lehetnek a gazdálkodók számára a bio-gyakorlatok javításához, fontos szerepet kaphatnak a bioélelmiszerek tanúsításában és forgalmazásában.

A szén-dioxid megkötésére, vagy a biológiai sokféleségre vonatkozó eredmények mérése is pénzben kifejezetté válik, fontos, hogy a biogazdálkodók is részesüljenek a szén-dioxid-szolgáltatások kifizetésének legálisabb formáiból, állami, vagy magánfinanszírozáson keresztül. Az ökológiai ágazatnak partnerségeket kell kialakítania és meg kell felelnie ennek a kihívásnak. Míg az EU és az USDA ökológiai jogszabályai továbbra is az ökológiai szabványok és gyakorlatok minimális alapját képezik, az olyan magánszabványok, mint az USA-ban a Regenerative Organic Certified (ROC) és az EU-ban a KRAV, a Naturland, vagy az FNAB szabványai – hogy csak néhányat említsünk – tovább mennek, például további szabványokat tartalmaznak a talajjavításra, a biológiai sokféleségre, vagy a társadalmi méltányosságra vonatkozóan. A méltányosság, az élelmezési szuverenitás és az ellátási láncok igazságosságának ökológiai elvei nagyon ritkán részei a vállalati regeneratív koncepcióknak, pedig ezek a bio- és az agrárökológiai mozgalmak egyik legfontosabb megkülönböztető tényezői lehetnének.

Tekintettel a regeneratív mezőgazdaság elveire, gyökereire, eredeti szándékaira és jelenlegi kétértelműségére, a regeneratív mezőgazdaság kifejezésnek – amikor a politikai és piaci környezetben használják – az EU ökológiai rendeletének szilárd alapkövetelményeire kellene épülnie. Ez csökkenti a gyakorlatok minimális változásán alapuló piaci és politikai állítások gyakoriságát. A komoly regeneratív szereplők számára jogi meghatározásra, harmadik fél általi tanúsításra stb. lesz szükség követeléseik benyújtásához.

2. Regeneratív mezőgazdaság napjainkban: túl gyakran visszaélnek vele

2.1. A kifejezések és jelentések sokasága

A „regeneratív mezőgazdaság” fogalmára vonatkozó elfogadott meghatározás hiánya zűrzavarhoz, hiányosságokhoz és a zöldmosás lehetőségeihez vezet.
A Rodale Intézet és a Regeneration International más szervezetekkel együtt tudatában van az RA egyedi meghatározásának hiányából eredő veszélyeknek. Kidolgozták és aláírták az alábbi meghatározást: „Az RA olyan gazdálkodási és legeltetési gyakorlatokat ír le, amelyek – egyéb előnyök mellett – a talaj szerves anyagának újjáépítésével és a leromlott talaj biológiai sokféleségének helyreállításával visszafordítják az éghajlat-
változás folyamatát –, ami szén-dioxid-elvonást és a vízkörforgás javulását is eredményezi. Konkrétan a regeneratív mezőgazdaság olyan holisztikus földművelési gyakorlat, amely a növények foto-
szintézisének erejét használja ki a szénkörforgás lezárására, valamint a talaj egészségének, a növények ellenálló képességének és a tápanyagsűrűségnek a megteremtésére”. Bár az aláírók többsége elkötelezett a biogazdálkodás mellett, a definíció nem utal a biogazdálkodásra, azért is, mert a mozgalom egyik célja, hogy „a lehető legtöbb gazdálkodót és farmereket ösztönözze és képessé tegye arra, hogy regeneratív módon dolgozzanak, még akkor is, ha jelenleg nem a biotanúsítás mellett döntenek.” Így, míg egyes szervezetek és kutatók úgy hivatkoznak az RA-ra, mint ami nagyon közel áll a biogazdálkodáshoz, pl. a Rodale Intézet és az RI, addig mások olyan gyakorlatokat engedélyeznek, amelyek a bioélelmiszer-termelésben nem engedélyezettek, nem veszik figyelembe a környezeti integritást és az ökológia elvét; inkább csak a talaj szerves anyagára összpontosítanak. Ez a fajta RA szorosan kapcsolódik a hagyományos gazdálkodáshoz és a zöldmosás tárgya.

2.2. A „zöldmosás” veszélye

A regeneratív mezőgazdaság egyre inkább felkelti a legnagyobb agrár-élelmiszeripari szereplők érdeklődését. Egyértelmű, közös meghatározás hiányában és erőteljes kommunikációs elemeket biztosítva a regeneratív mezőgazdaság széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosít a vállalatok számára, hogy miként kötelezik el magukat és mennyi, vagy milyen kevés változtatást hajtanak végre a termelésben. Ez a kombináció vonzó a vállalatok számára, de egyben nyílt meghívást is jelent a zöldmosásra, ahol a kis lépéseket az éghajlat, a talaj egészsége és a biológiai sokféleség szempontjából jelentős regeneratív megoldásként reklámozzák. Az Unilever például rendszerszintű változásra szólított fel: a földhasználat átalakítására mindenütt és elveket és irányelveket fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy hogyan és mire használjuk a regeneratív mezőgazdaságot. A kimondott eredmények közé tartoznak: „A jelenlegi és jövőbeli igények kielégítéséhez elegendő terméshozamú és tápanyagminőségű növények termelése, miközben az erőforrás-ráfordításokat a lehető legalacsonyabb szinten tartjuk”.

Az ilyen célok elérésének módja azonban homályosan van leírva és nincs kifejezetten megemlítve, hogy milyen módszerek megengedettek, vagy alkalmazandók: „A legmegfelelőbb regeneratív módszerek valószínűleg régió-, éghajlati és terményspecifikusak lesznek. A regeneratív irányba való elmozdulás azonban valószínűleg magában foglalja például a vetésforgó javítását, a takarónövények, a komposztálás, a mulcsozás és a konzerváló talajművelési gyakorlatok bevezetését”. A PepsiCo vállalta, hogy 7 millió hektáron, a Cargill pedig 2030-ig 10 millió hektáron alkalmazza az RA-gyakorlatokat. A General Mills bejelentette, hogy „2030-ig 1 millió hektárnyi mezőgazdasági területen fogja előmozdítani a regeneratív mezőgazdaságot, hogy jelentős változást érjen el azon keresztül, amelyet mi úgy határozunk meg, mint a mezőgazdaság és a gazdálkodás holisztikus elveken alapuló megközelítését, amely az ökoszisztémák és a közösségek ellenálló képességének erősítésére törekszik”. A világ egyik legnagyobb növényvédőszer- és műtrágyagyártója, a Syngenta csoport vezérigazgatója szerint „a mezőgazdaság valóban fenntartható jövője – én regeneratív mezőgazdaságnak nevezem – most kezd kialakulni”. Nem meglepő, hogy ebben a nyilatkozatban nincs utalás a biogazdálkodásra, mivel a szintetikus növényvédő szerek használatát mellőző gazdálkodási gyakorlatok támogatása ellentmond az ilyen cégek alaptevékenységének. Példaként említhetjük a Danone, a Nestlé és az Unilever cégeket, amelyek a regeneratív mezőgazdaságra való áttérés szándékán alapuló márkajelzéssel rendelkeznek.

Bár vannak olyan ambiciózus, valóban környezet- és éghajlatbarát kezdeményezések és projektek, amelyek a „regeneratív” koncepciót használják, úgy tűnik, hogy az egyes multinacionális vállalatok által felkarolt regeneratív mezőgazdaság csak a hagyományos mezőgazdaság valamivel kevésbé káros formáját kínálja, vagy a megőrző mezőgazdaság olyan formáit, amelyek kizárólag a talaj egészségére és a vetésforgóra összpontosítanak. Ezek szűken koncentrált megközelítések a biogazdálkodás ambiciózusabb és jogilag meghatározott koncepciójához képest, amely holisztikus megközelítést kínál, amely a fenntarthatósági célok egészére kiterjedő előnyöket biztosít, és garantálja a külső ráfordítások, például a növényvédőszerek kiküszöbölését, vagy minimalizálását. Még ha a regeneratív mezőgazdaság – ahogyan azt maguk az élelmiszeripari vállalatok meghatározzák – bizonyos előnyökkel is járhat a talaj számára, az éghajlati és környezeti válság, valamint a biológiai sokféleség fokozatos csökkenése elleni küzdelem legjobb mezőgazdasági megoldásaként való bemutatása a zöld mosás egy formája. Ha közelebbről megvizsgáljuk az e szereplők által „regeneratívnak” nevezett mezőgazdasági gyakorlatokat, akkor főként a csökkentett, vagy talajművelés nélküli gazdálkodásra, vagy a takarónövények beépítésére utalunk, amelyek önmagukban nem elegendőek a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek felé való átmenethez. Ugyanakkor más, egyértelműen nem fenntartható módszereket is alkalmazhatnak, amelyek végső soron semlegesítik, vagy akár aláássák az adott gyakorlat pozitív hatását. Ilyen például a takarónövények glifozáttal történő kiirtása, hogy a szántóföldet előkészítsék a főnövény számára. Néhány gyakorlat elszigetelt alkalmazása nem felel meg az Egyesült Államokban kialakult regeneratív ökológiai mozgalom által meghatározott regeneratív mezőgazdaságnak.

Problémás továbbá, hogy számos olyan szereplő és vállalat, amely most azt állítja magáról, hogy a regeneratív mezőgazdaságot támogatja, ugyanazok, amelyek hozzájárultak – és továbbra is azon dolgoznak – az intenzív és ipari mezőgazdaság elterjedéséhez, amely környezeti károkat okoz, vagy amelyek olyan inputanyagok értékesítésére támaszkodnak, mint a szintetikus növényvédőszerek vagy műtrágyák. A Regenerative Institute által a zöldmosás és a piaci zavarok ellen alkalmazott megközelítés az, hogy aktívan „degeneratívnak” nevezi ezeket a vállalatokat – a regeneratív ellentéte –, mivel hozzájárulnak a környezet, a talaj és az egészség károsodásához, például a szintetikus növényvédőszerek, műtrágyák stb. használata miatt. A biogazdálkodás ezzel szemben része a megoldásnak az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és a biológiai sokféleség válságának kezelésére, mivel a gazdálkodási rendszer holisztikus átalakítását jelenti, amely a talaj egészségét, a növények egészségét és az ökoszisztéma egészségét egyként kezeli.

2.3. Regeneratív címkék: a fogyasztók és a piac egyre nagyobb zavara

A regeneratív mezőgazdaság meghatározásainak és értelmezésének sokfélesége egy másik következményhez is vezet: a különböző magáncímkék elterjedéséhez, amelyek az RA módszerekkel előállított mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket tanúsítják, miközben a vállalkozásokat és a fogyasztókat elárasztja a magáncímkék hatalmas száma. Az ökocímkeindex jelenleg 455 (élelmiszerekre és nem élelmiszerekre vonatkozó) ökocímkét követ, amelyek közül 231 Európában működik. Az új magán tanúsítási rendszerek kifejlesztése a RA-ra vonatkozóan, miközben maga a RA fogalma még mindig nem rendelkezik jogilag kötelező érvényű meghatározással és gyakorlat-meghatározással, összezavarja és kétségtelenül félrevezeti a fogyasztókat, miközben veszélyezteti az agrár-élelmiszerpiac tisztességes és helyes működését is. További tanúsítási rendszerek, vagy magánszabványok kidolgozása egy meghatározatlan fogalom alapján – ahogyan ez jelenleg is történik – kaotikus helyzetet eredményez, amelyben rengeteg magánkezdeményezés van, melyek egymástól kismértékben, vagy nagymértékben eltérnek. A zűrzavar és a zöldmosás elkerülése érdekében fontos, hogy meghúzzák a határokat, hogy meghatározzák, mely gyakorlatok számítanak regeneratívnak, és melyek nem (például a GMO-k, a szintetikus növényvédőszerek, az ipari állattenyésztés és a hidroponikus termesztés). Az iteratív szintek megfogalmazása – amelyek kifejezik az RA kezdeményezések közötti különbségeket és a valóban regeneratív gazdálkodási rendszerre való áttérés szintjeit –, segítene biztosítani, hogy mind a kisebb változások, mind a nagyra törőbb átalakulások elismerésre kerüljenek.

Regeneratív szintek

1. A regeneratív gyakorlatok alkalmazása a hagyományos gazdaságokban (olyan gyakorlatok, amelyek nem akadályozzák a biogazdálkodásra való áttérést, mint például a GMO-k, az ipari állattenyésztés, a vertikális gazdálkodás, a hidroponika.)
2. Az EU ökológiai/NOP/JOP szabványai, amelyek számos kötelezettséget tartalmaznak a regeneratív gyakorlatokra és elvekre vonatkozóan.
3. Regeneratív ökológiai szabványok (mint a Regenerativ Organic Alliance (ROA) szabvány, a biogazdálkodással, mint kiindulópont.)

A fentieket figyelembe véve és a RA eredetét tekintve az európai ökológiai mozgalom úgy véli, hogy a legtöbb RA messze elmarad a bioelőállításra vonatkozó jogszabályi követelményektől. A „regeneratív” kifejezés használata egyes ökológiai előírások hiányzó elemeinek kiegészítésére és javítására nagyon is kontextusfüggő (pl. a ROC ( Regenerative Organic Certified) kiegészíti az USDA ökológiai előírásait az USA-ban). A törekvés az lehetne, hogy a „regeneratív” kifejezés az ökológiai minimumkövetelményekre épülő és azokat meghaladó termelési rendszerekre utaljon és „regeneratív ökológiai” néven szerepeljen.

Következtetések

Fontos megvizsgálni, hogy mi áll egy „regeneratívnak” nevezett kezdeményezés, vagy projekt mögött: lehet rendkívül fenntartható és valóban környezetbarát, vagy egyszerűen csak egyfajta zöldmosás. A regeneratív mezőgazdaságnak és a biogazdálkodásnak közös a története és közösek a céljai, de van egy jelentős különbség: a biogazdálkodásban alkalmazott minimális gyakorlatok jogilag meghatározottak, míg a regeneratív mezőgazdaságban alkalmazott gyakorlatok nem. Az RA meghatározásának hiánya vonzó az olyan vállalatok számára, amelyek számos gyakorlat megváltoztatása nélkül igyekeznek „regeneratívnak” átnevezni magukat. Ez nem tisztességes a bio- és a regeneratív mozgalom komoly szereplőivel szemben, és csökkenti a regeneratív mezőgazdaság színvonalát, amely eredetileg – a biogazdálkodáshoz hasonlóan – az egész élelmiszerrendszer átalakításáról szólt, nem pedig arról, hogy „kiválasztanak” egy bizonyos környezeti előnyökkel járó intézkedést, miközben más, környezetkárosító gyakorlatokat folytatnak. Vissza kell térni a regeneratív mezőgazdaság eredeti értelméhez és holisztikus megközelítéséhez, hogy támogassuk a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállást és megakadályozzuk a zöld mosást. Míg a regeneratív gyakorlatok támogatása a hagyományos mezőgazdaságban dicséretes, a „regeneratív” kifejezésnek a piacon való használata a regeneratív márkaépítés és tanúsítás során legalább a biogazdálkodásra vonatkozó jelenlegi jogszabályi követelményeket kellene alapul vennie. Az RA-t védeni kell a zöldmosási kísérletekkel szemben.

Az ökológiai mozgalom és az IFOAM Organics Europe a következő intézkedések mellett kötelezi el magát:

• Felhívja a figyelmet a kevésbé komoly szereplők által a „regeneratív” kifejezés használata során elkövetett zöldmosásra.
• Együttműködésre törekszik a komolyan vehető regeneratív szereplőkkel a valóban regeneratív mezőgazdaság és politika fejlesztésének közös céljai érdekében.
• A biogazdálkodási gyakorlatok továbbfejlesztése a regeneratívabb biogazdálkodási legjobb gyakorlatok irányába.
• A biogazdálkodás, mint a regeneratív gyakorlatok, politikai kezdeményezések, vállalati márkaépítés és termékigények leghitelesebb alapjának népszerűsítése.
• Biztosítani kell a biogazdálkodás, mint regeneratív útvonal szerepeltetését minden olyan politikai, piaci és emberbaráti színtéren, ahol a „regeneratív” már lendületet kapott.
• Az ökológiai előnyök eredményorientáltabb, gyakorlatias dokumentációs eszközeinek feltárása és népszerűsítése a döntéshozók és az ökológiai kommunikáció számára, a gazdaságok ökológiai szolgáltatásaiért történő kifizetések alapjaként és az ökológiai gazdaságok fejlesztésének eszközeként.
• Az ökológiai kommunikáció fejlesztése egy erősebb természetesztétikai és optimista értékalapú kommunikáció irányába, a regeneratív mozgalom inspirációjával, a regeneratív ökológiai kommunikáció középpontjába helyezve a regeneratív ökológiai kommunikációt, beleértve a talaj egészségére és az éghajlatra való összpontosítást.
• A regeneratív ökológiai tanúsítás előmozdítása, ahol ez releváns, az ökológiai termékek piaci pozícionálása és a ökológiai gazdaságok regeneratív szemléletének előmozdítása érdekében.

Fordította: Megyery Szandra
Forrás: https://www.organicseurope.bio/
(Biokultúra 2024/2)