Amerikai nagyüzem – európai ökogazdaság – hús, de milyen áron?

A Daily Mail brit lap a közelmúltban jelentetett meg egy ugyancsak elgondolkodtató beszámolót egy amerikai szarvasmarhatartó óriásgazdaság, illetve egy brit ökológiai gazdaság működéséről. A két véglet bemutatását érdemesnek találtuk megosztani Olvasóinkkal.

Egyesült Államok, Harris Ranch

Amerika egyik legnagyobb szarvasmarha hizlalótelepe a Harris Ranch. A szag már mérföldekről érződik, ennél már csak a telep mérete és látványa megdöbbentőbb: több mint 320 hektár poros, kietlen területről van szó, ahol egy fűszál sem nő az ott tartott 120 ezer marha patái alatt. Az állatokat az Egyesült Államok nyugati államaiból szállítják ide vágás előtt hízlalásra. A helyiek „Cowschwitz”-nek is nevezik a telepet.

A Harris Ranch évente több mint 68 ezer tonna marhahúst állít elő és szállít Amerika legnagyobb szupermarketjeibe és étteremláncaiba. Ez évente több mint 325 millió fontos forgalmat jelent.

Ameddig a szem ellát, mindenütt marhákat látni, ahogy a sárban álldogálnak, menedéket keresve az árnyékot adó fém hullámlemez tákolmányok alatt a kaliforniai tűző napsütésben. Néha elbődül egyik-másik, de a többség csak csendesen ácsorog a trágyával borított kifutóban. A gazdaság honlapján „boldog marhákat” látni zöld mezőkön, hirdetve azt, hogy a Harris Ranch számára mennyire fontosak az állatok és a föld. „A marháink az idő 70-80%-át a nyugati gazdaságok legelőin töltik. A Harris Farm munkatársai naponta, ha esik, ha fúj, körbelovagolják a kifutókat és ellenőrzik az állatokat és azok egészségi állapotát.” A valóságban a beszámolót készítő újságíró mindössze egyetlen embert látott a telepen, aki csendben követte őt és egy autóból kamerával rögzítette az eseményeket.

A Harris Ranch régóta az állatok jogaiért küzdő csoportok kereszttüzében áll, 2012-ben 14 állatszállító kamionját tették tönkre egy gyújtogatás során.

Míg a növekedésserkentő hormonokat Nagy-Britanniában az 1980-as évektől betiltották, Amerikában a telepek 90%-án kapják ezeket az állatok. Az antibiotikumok alkalmazása a betegségek megelőzésére rutineljárásnak számít és elterjedt, bár a Harris Ranch állítja, hogy ők csak állatorvosi felügyelet mellett használnak antibiotikumokat.

A vállalat azt elismeri: nem tudja, hogy az állatok a Harris Ranchra érkezést megelőzően kaptak-e antibiotikumokat. Ugyanakkor kijelenti, hogy természetes módon előforduló hormonokat – mint pl. ösztrogént és más növekedésserkentő hormonokat – gyakran adnak kis dózisban az állatoknak az izomtömeg növelése, illetve a zsírtartalék csökkentése céljából. Állításuk szerint antibiotikumokat terápiás céllal, állatorvosi felügyelet mellett alkalmaznak.

Philip Lymbery, a Compassion in World Farming, egy gazdasági állatok jóllétével foglalkozó szervezet munkatársa szerint a britek aggodalmai az amerikai marhahússal kapcsolatban jogosak, ugyanis az Egyesült Államokban az állattartó gazdaságokra vonatkozó előírások középkoriak. Amerikában éves szinten a felhasznált antibiotikumok 80%-át gazdasági állatok kapják, míg ugyanez Nagy-Britanniában kevesebb, mint 45%. Kiemeli továbbá, hogy a marhákat tízezrével zsúfolják össze a telepeken, ami rengeteg stresszel jár, gyengíti az állatok immunrendszerét és fogékonnyá teszi őket a különféle betegségekre.

Cameron Harsh, amerikai állatvédelemmel foglalkozó szakember szerint a nagy hízlaló telepeken a szarvasmarhák növekedésserkentő hormonokat, ösztradiolt, tesztoszteront és progeszteront kapnak. Ezek a szteroidok nem egészségügyi, vagy jólléti célt szolgálnak, hanem kizárólag a termelékenységet fokozzák – növelik a súlygyarapodást és javítják a takarmány hasznosulását.

Az Egyesült Államok telepein az antibiotikum-használat ötszöröse a brit telepekének. Az ágazat túlzott antibiotikum használata nagyban hozzájárult a rezisztens kórokozók terjedéséhez világszerte, aminek következtében ma egyre gyakrabban előfordul, hogy nincs hatékony antibiotikum az emberek kezeléséhez. A Harris Ranch esetében a kijelentés, miszerint állatorvosi felügyelet mellett alkalmazzák az antibiotikumokat, félrevezető, mivel a telepek és az állatorvosok gyakran kéz a kézben dolgoznak.

A telepen hatalmas szemes kukorica halmok láthatóak a karámok mellett. Nagy-Britanniában a marhákat engedik legelni, ellenben itt kukoricát kapnak, mert azzal gyorsabban lehet hízlalni őket. A kukorica a bendő elsavanyosodását okozza, ami számos betegséghez, többek között acidózishoz vezet. Ez az állapot végül fekélyeket, májbetegséget és az immunrendszer gyengülését okozza. Az alkalmazott gyakorlat teljesen természetellenes.

A marhákat nem legeltetik, hanem kukoricával etetik, aminek a fogyasztása egyáltalán nem természetes számukra. Ez ökológiai szempontból teljesen értelmetlen, ha viszont gazdasági szempontból nézzük, akkor láthatjuk, mi is a cél: az állatok sokkal gyorsabban nőnek. Azok a marhák, amelyeket 4-5 évig tartottak a vágás előtt, most 14 hónaposan mehetnek a vágóhídra.

A Harris Ranch nagy erőfeszítéseket tesz arra is, hogy kedvező képet alakítson ki magáról a nagyközönség számára.

A teleptől néhány mérföldre található a Harris Ranch Inn & Restaurant, ami egy 153 szobás motel és étterem. Kialakítottak itt egy elektromos autó töltőállomást, hogy megállásra csábítsák a Szilícium-völgy vállalkozóit az Észak-Kalifornia – Los Angeles közti útjukon.

Nagy-Britannia, Eastbrook farm

Helen Brown a sertések kifutójában álldogál, próbál megszabadulni a körülötte nyüzsgő, kíváncsiskodó rózsaszín és szürke malacoktól. Egy koca elégedetten dagonyázik a közelben, míg a többiek az aljnövényzetben turkálnak. Ez egy hagyományos gazdaság Nagy-Britanniában, állatokkal, szántókkal és gyümölcsössel. Helen elkötelezett az állat jólléttel kapcsolatban is, 1998-ban díjazták is ezért, most szenvedélyesen magyarázza, miért is látja aggasztónak a brit mezőgazdaság jövőjét.

A többi gazdához hasonlóan ő is tisztességtelennek érzi a kormány azon döntését, miszerint nem szabnak gátat jogi szabályozással az alacsonyabb biztonsági és állatjólléti feltételek mellett előállított élelmiszerek forgalmazásának. Különösen aggasztónak találja, hogy a piacot elárasztja az olcsó, antibiotikumokkal és növekedési hormonokkal telepumpált amerikai hús. Súlyos visszaeséstől tart, továbbá attól, hogy az előírásokon enyhíteni fognak, minek következtében szenvedés okoznak a gazdáknak és az állatoknak egyaránt.

Helen az édesapjától örökölte a gazdaságot 1986-ban, azóta eltökélten igyekszik bizonyítani, hogy egy működő kereskedelmi gazdaság is biztosíthat jó életet az állatok számára. „Szeretem azt hinni, hogy ötcsillagos ellátást biztosítunk az állataink számára” – mondja. „Ha marhákat, vagy sertéseket tartunk levágásra, akkor cserébe jól kell velük bánnunk. Tisztában vagyok azzal, hogy nem minden brit gazdaság működik így, de nekünk, mint gazdáknak azért kellene küzdenünk, hogy az állatokkal biztonságosan és tisztelettel bánjanak” – mondja.

A 607 hektáros vidéki ökológiai gazdaságban 150 saddle­back kocát tartanak és évente 3000 sertés kerül innen a vágóhídra, emellett van egy tejelő brit fríz állomány, továbbá 16 ha szántó. És bár Helen minden állatot egyformán szeret, a disznók egyértelműen külön helyet kapnak a szívében. „Mindig látszik, hogy egészségesek és boldogok, akkor kunkori a farkuk” – mondja, miközben a körülötte összegyűlt állatokra mutat.

Mennyire más ez itt, mint Amerikában, ahol a malacok farkát csonkolják, nehogy a zsúfolt telepen a többi stresszes malac megharapdálja. Itt, az Estbrook gazdaságban igyekeznek a lehető legtermészetesebb körülmények között nevelni az állatokat, többek között ezért tartják őket családi csoportokban úgy, hogy amikor csak lehetséges, kijárhassanak az állatok a szabadba. Az állatok általában kint vannak. A területen vannak búvóhelyek, számítógép vezérlésű ablakokkal, amelyek szabályozzák a hőmérsékletet.

Amerikában a telepeken a malacokat hamar elválasztják a kocától, így az több malacot hozhat világra. Azonban bizonyított tény, hogy a kocák efféle kizsákmányolása stresszhez és az állatok idő előtti pusztulásához vezet. A malacok túl korai elválasztása, amikor az immunrendszerük még gyenge, különböző betegségekhez vezet. Ennek következtében egyre több sertésnek adnak antibiotikumot és ez cserébe antibiotikum rezisztens szuperbaktériumok kialakulásához vezet. Egyes kutatók szerint 2050-re a szuperbaktériumok okozta fertőzések évente 10 millió ember halálához vezethetnek.

Az Eastbrook farmon a malacokat 8 hetes koruk után választják csak el és ritkán kapnak antibiotikumot. A gazda szerint kb. 200-ból egy malac kap csak antibiotikumot, csakis például csúnya horzsolás, vagy tüdőgyulladás esetén, tehát kizárólag akkor, amikor feltétlenül szükséges. „Ha nagy mennyiségben kell antibiotikumot alkalmazni, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz és el kell gondolkoznod azon, mi lehet az oka” – mondja Helen. Ez az egyik ok, amiért Helen, aki egyébként a Soil Asso­cia­tion, a többek között az egészséges és humánus állattartást támogató szervezet munkatársa, annyira aggódik az amerikai kereskedelmi egyezmény következményei miatt. „Ha Nagy-Britanniát elárasztják az olcsó amerikai hússal, amit többféle, itt már tiltott antibiotikummal állítottak elő, emellett ott az állatokat gyalázatos körülmények között tartják, attól tartok, hogy a brit gazdákra hatalmas nyomás nehezedik majd. Könnyen belekerülhetnek egy lefele tartó spirálba, az állatjólléttel és a környezetvédelemmel kapcsolatban egyaránt” – mondja.

Helen szerint az év végétől életbe lépő mezőgazdasági törvény egy elszalasztott lehetőség, ugyanis nem kerültek bele a környezetvédelemre és az állatjóllétre vonatkozó előírások az import esetén. „Komoly mulasztás. Reméltük, hogy garantálni fog néhány környezetvédelmi és állatjólléti követelményt, de egyszerűen nincs benne” – mondja.

A környezetvédelmi előírások fenntartása ugyancsak fontos. Az Eastbrook gazdaság ökológiai tanúsítással rendelkezik, szinte alig használnak növényvédő szert és kerülik a szintetikus herbicidek és műtrágyák használatát. A gyepterületeket szerves anyagokkal trágyázzák, az cserébe több vizet tart vissza, jobban ellenáll a száraz időszakoknak és több takarmányt biztosít a szarvasmarhák számára. Az állatokat minden nap új, friss gyepterületre engedik, így a legelt részek folyamatosan regenerálódhatnak. „A brit gazdálkodásban fontos tényező az együttérzés, a méltóság, és az, hogy fenntartsuk a megfelelő állatjólléti és biztonsági előírásokat. Azt gondolom, hogy az embereket sokkolni fogja, ha ilyen, Amerikában, borzasztó körülmények között előállított húst fognak nekik kínálni” – mondja.

Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.dailymail.co.uk
(Biokultúra 2020/2-3)