Aprító henger, mint az ökológiai termelés megmentője
A környezeti fenntarthatóság javítása érdekében hatékony stratégiának bizonyul, ha a vetés olyan agroökonómiai szolgáltatásokkal együtt történik, melyek a globális ökoszisztémára is egyértelműen kedvező hatást gyakorolnak.
Egy, a barcelonai egyetem (University of Barcelona) által készített nemzetközi tanulmány szerint az aprító henger segítségével megvalósított technika alkalmazása – vagyis növényi maradvány réteg létrehozása a haszonnövény felületén a talaj megzavarása nélkül – hozzájárul az agroökológiai növények teljesítményének javításához, csökkenti a környezeti hatásokat és védi a biodiverzitást is.
A Journal of Applied Ecology című folyóiratban közzétett vizsgálatot Francesc Xavier Sans professzor, a Mezőgazdasági Rendszerek Ökológiai Kutatócsoportjának vezetője, a barcelonai egyetem Biológiai Karának tagja és a Biodiverzitás Kutatóintézetének (IRBio) igazgatója koordinálja. Ez a multidiszciplináris, tehát több tudományterületet is érintő tanulmány első ízben elemzi a technológiai innovációk bevezetésének agroökonómiai, ökológiai és környezeti hatásait az európai ökológiai növénytermesztési rendszerek kezelésében annak érdekében, hogy megbirkózzanak a növénytermesztési tevékenységek környezeti és agronómiai kihívásaival, és innovatív megoldásokat kínáljanak a mezőgazdasági szektorban, valamint a vezetők és a politikai döntéshozók számára is.
A tanulmány, amelynek egyik szerzője, David Navarro-Miró (UB-IRBio) szakértő, az EU ERA-Net CORE Organic Plus Program. által finanszírozott SoilVeg projekt részeként tizenöt kutatócsoport ökológiai növénytermesztési rendszerekben végzett tizenegy kísérletének eredményeit veszi át. A jelenlegi mezőgazdasági takarmányozási modell az intenzív mezőgazdasági termelésen alapul, hogy megfeleljen a világ növekvő népességének növekvő keresletére. Ez az erőforrás-kiaknázási modell fokozatosan lerontotta a természeti környezetet, ami a biodiverzitás csökkenését, az élőhelyek állapotának romlását, a talajeróziót, valamint a műtrágyákkal és mezőgazdasági vegyszerekkel történő szennyezést okozta a folyókban és a felszín alatti vizekben.
Ezzel szemben az ökológiai mezőgazdaság elvei szerint kezelt mezőgazdasági területek fokozatos növelése a talaj minőségének javítását és a mezőgazdasági termelés környezetterhelésének csökkentését célozza. Továbbá „a növekvő biopiac kínálta lehetőségek és az így megszerezhető nyereség felkeltik azoknak a szereplőknek a figyelmét is, akik jelenleg a konvencionális agrár-élelmiszeripari modellt követik” – jegyzi meg Francesc Xaxier Sans, az UB Evolúciós Biológiai, Ökológiai és Környezettudományi Tanszékének munkatársa.
A kertészeti növények termesztésének energiaigénye, a mezőgazdasági vegyszerek iránti igénye és az öntözéstől való függése jóval nagyobb az elérni kívánt hozamok garantálása érdekében. Ez a túlzottan intenzív gazdálkodási modell számos környezeti problémát okozott a nem megújuló erőforrások nagymértékű felhasználása és a tápanyagok kimosódása, valamint a növényvédőszer-maradványok jelenléte miatti egészségkárosító hatások miatt. A Mezőgazdasági Rendszerek Ökológiai Kutatócsoportjának tanulmánya az aprítóhengeres technika alkalmazásának előnyeit elemzi az ökológiai mezőgazdaságban, amely a gyökereken keresztül a talajhoz kötődő, vastag növényi maradványréteget (mulcsot) hoz létre. Más megoldásokkal, más stratégiákkal összehasonlítva, például a zöldtrágya használatához képest az aprítóhenger hozzájárul a termésgazdálkodás javításához, csökkenti a gyomnövények mennyiségét, csökkenti a környezeti hatásokat, növeli a potenciálisan újrahasznosítható energia mennyiségét, megőrzi a biológiai sokféleséget, növeli a hasznos taxonok aktivitássűrűségét, szabályozza a kártevőket.
Elengedhetetlen az ökológiai kertészeti rendszerek újratervezése, fenntarthatóságuk értékelése az agronómiai, környezeti és ökológiai mutatók egyidejű figyelembevételével. Ez lenne az egyetlen módja annak, hogy javítsák működését, és csökkentsék azok környezeti és társadalmi hatásait. Például a szántástól való függés a gyomszabályozás tekintetében– ez a fő tényező, amely korlátozza a termelést az ökológiai kertészeti rendszerekben – negatívan befolyásolja a növénytermesztés fenntarthatóságát. A szántás magas üzemanyag-fogyasztású, elősegíti a szerves anyagok lebomlását, és közvetlen negatív hatással van a talaj élőlényeire, aminek negatív következményei lehetnek a betegségek elleni biológiai védekezésre.
A kevésbé intenzív talajkezelés alkalmazása azonban csökkentheti a kereskedelmi termények hozamát és minőségét – állítja José Manuel Blanco-Moreno. Az új mezőgazdasági gyakorlatok bevezetése döntő tényező a mezőgazdasági rendszerek újratervezésének folyamatában. Ezért a döntéshozatal megkönnyítése érdekében az agrárszektornak jó tudományos ismeretekkel kell rendelkeznie az agrárgazdasági, ökológiai és környezeti vonatkozásokról. Ebben az összefüggésben az európai szinten koordinált multidiszciplináris kutatási tanulmány az első lépés a mezőgazdasági rendszerek irányításában bekövetkezett változások előmozdítása felé. Ebben az új tudás létrehozását célzó forgatókönyvben van lehetőség az aprítóhengeres stratégia hatékonyságának javítására környezetvédelmi szempontból, valamint ennek a technikának a mezőgazdasági szektorban való szélesebb körű elfogadtatása érdekében – állapítja meg a mezőgazdasági rendszerek ökológiájának kutatócsoportja.
Forrás: https://phys.org
(Biokultúra 2022/2-3)
