2005 nov 27

Atkagátlás kéménykaptárban

Nincs hozzászólás

A kéménykaptárral foglalkozó megfigyeléseim eredetileg az ideális méhlakás kísérletezései körül forogtak. Erőfeszítéseim valóban nem voltak hasztalanok. Semmi kétség, a rakodókaptár fiókjaival képzett „kéménykaptár” használata jelentős előnyökkel jár a méhek egészségére, következésképpen a méhész javára. (Lásd idei 3. számunkat.) A kísérleteim során azonban, a kitűzött célon túl egy hatásos atkaszaporulat-gátló módszerre is bukkantam. Valójában egy, már ismeretes, a herefiasítással való atkacsapda tökéletesítéséről van szó. Az eljárásom alkalmazását éppen ezért elsősorban a bioméhészeknek ajánlom, de természetesen semmi akadálya annak, hogy ezt minden méhész hasznosan alkalmazza.

A meglepetés!

Kísérleteim során már az első évben meglepetés ért. A március közepén tartott általános kaptárvizsgálaton a kísérleti családok többségében, a keretek alsó lécére lépet kezdtek építeni a méhek, a költőtér alá helyezett üres fiókban. E jelenséget jó jelnek véltem. A „kéménykaptár” legfontosabb előnyét a család egészségét bizonyították. Ezek a családok jól teleltek, erősek voltak, hiszen már márciusban új lépek építésébe kezdtek. Valójában az építmények akkor még kezdetlegesek voltak, és még nem láttam milyen előnyök származhatnak azok teljes kiépüléséből. Ezért meggondolatlanul eltávolítottam azokat, a fiókot elvettem, és kiépített keretekkel megrakva máris föltettem méztérnek.

A következő évben azonban kíváncsiságból hagytam a további építkezést. Április elején tartott vizsgálataim alkalmával már hármasával, 15 cm-es építményt találtam a kísérleti kaptáraim alá helyezett fiókok nagy többségében. Ezen építmények teljes méreteiben és minden esetben kizárólag heresejtesekből álltak. Természetesen érthető okokból ilyen helyzet nem állhat elő a „közönséges” kaptárokban, márcsak helyhiány miatt sem, hiszen közel az aljdeszka.

Megjegyzések

A kísérleti családjaim anyái fiatalok, egyévesek voltak. A heresejtes lépek megjelenésének tehát minden bizonnyal nem az anya petézőképessége az oka. Az évad megfelelő szakaszán minden család épít heresejteket, amelyeket az anya (fiatal vagy öreg), készégesen bepetéz. Tesz így nem önérdekből, de nem is ok nélkül. Jelen esetben családjaim kétség kívül ismét jó erőnek, egészségnek örvendtek, hiszen már kora tavasszal építkeztek méghozzá kizárólag heresejteket. Ezt a jelenséget egyébként nem sikerült megállítanom a méztér feltételével sem.

Tanulság: egy jóerőben lévő család egy adott időben ellenállhatatlanul egy veleszületett természetes eljárásnak engedelmeskedik amikor heresejteket épít. Ezen ténykedés tudatos vagy tudatlan akadályozása természetellenes. Márpedig ilyen helyzet uralkodik minden közönséges kaptárban. Helyszűke miatt a méhek kénytelenek átalakítani a munkássejteket heresejtekké ahol csak lehet. Teszik ezt előszeretettel a fiasítás alsó peremén, az alsó keretléc közelében. De miért éppen itt?

A heresejtek – széltében, hosszában, mélységében – jóval nagyobbak, mint a dolgozó méhek fiasításos sejtjei. Az előbbiek helyszükséglete ebben az arányban tehát minden irányban ugyancsak szükségszerűen nagyobbak. Márpedig a fasitásos keretek közötti kiépített léputca meghatározott és nem bővíthető. A heresejtek így csak nagy üggyel-bajjal kaphatnak helyet, a munkás fiasításos keretek közé szorulva. Amennyiben ez utóbbi eset mégis előfordul, akkor ezen heresejtek a szembelévő munkásfiasítás háttérbe szorítását, megnyomorítását okozzák.

Valamivel könnyebb a helyzet az alsó keretléc mentén, ahol több a hely, a közlekedési nehézségek kisebbek. Nem meglepő tehát, ha ezt a könnyebbséget használja ki a család amikor a keretek alján található sejteket alakítja át, vagy zughelyeken épít heresejteket. A „közönséges” kaptárokban a heresejtes lépek helyszükséglete tehát közel sincs megoldva. Nem így a „kéménykaptárban”!

Atkaszaporulati szakvélemények

Újabb bioméhészeti szakvélemények szerint hasznos és érdemes heresejtes keretekkel atkacsapdázást véghezvinni. J. L. M. Calis, W. J. Boot, J. Bestsma méhészeti kutatók számításai szerint három heresejtes léppel a fészekben 11-32 napok között történő közbelépéssel 64,1%-ban várható az atka népességének csökkenése. Szerintük illő és üdvösséges a tavasz folyamán egy-egy „herés” műléppel fölszerelt keretet behelyezni a költőtérbe. Szerény véleményem szerint rossz helyre! Képzeljük el, mekkora felfordulást okozunk ilyen eljárással a család „viaszműveseinek”: hogyan tudnak építeni valódi nagyméretű (here)sejteket két munkásfiasításos keret közé szorult szűkös helyen? Ugyanakkor ezen eljárás felborítja az egész család működési, szervezeti rendjét is!

A kéményekben megtelepedett természetes rajok esetében a fiasításos lépek alsó peremén bőven van hely széltében-hosszában, úgymint a „kéménykaptárok” esetében. Nincs kaptárfenék! Ott nincs helyszűkület, heresejtes lépek szabadon épülhetnek, nincsenek közlekedési, ellátási nehézségek, ugyanakkor a munkásfiasítás zavartalanul folyhat. Nem meglepő tehát, ha a herés lépeken még csak elvétve se található munkás fiasítás, és megfordítva, a heresejteknek nem a munkássejtek között van a természetes helye!

Minden bizonnyal ésszerűbben jár az a méhész, aki igyekszik a család természetes rendjét becsben tartani. Még okosabb olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek a család életlendületét, dinamikáját nem zavarják, mi több, ha lehet, azt elősegítik! Ilyen alapelvek szerint jár el minden bioméhész. Valójában így kellene eljárnia minden méhésznek is, a méhei és ezen keresztül a saját érdekében. Ez utóbbi eljárásokhoz nyújt eszközt, segítséget a „kéménykaptár”.

A „kéménykaptárban”

A fészekfürt alá helyezett üres fiókban szabadon építkezhettek a méhek. A kísérleteim folyamán pontosan olyan herefiasításos lépeket és annyit építhettek családjaim, amennyi megfelelt a veleszületett igényeiknek. Mi több, a család fejlődési lendületét is igyekeztem elősegíteni.

Például a „kéménykaptár” alsó, üres fiókjában „hizlaltkeretes” ritmusban helyeztem a fészekfürt tengelyében a kaptáronként 3-3 üres, műlép nélküli keretet. Így tettem legutóbb még az ősszel, a betelelés alkalmával. Ezen üres keretek fölső léce alá előzőleg beragasztottam egy keskeny, 1 cm-es, közönséges műlép-csíkot. Eredmény: a családok e keretekben kizárólag heresejtes lépeket építettek, az anya azokat szorgalmasan bepetézte, a gondozó méhek azokat kényelmesen befedelezték.

E jelenség számottevő megbecsülendő előnnyel járt. Tudvalévő ugyanis, hogy a heresejtekbe lopakodik be előszeretettel a petéző atka, tehát onnan fog származni az atkaszaporulat tömege. Az is bebizonyult, hogy amennyiben a herefiasításos lépeket a befedelezésük után rendszeresen, gondosan kivillázzuk, avagy eltávolítjuk, ezzel az eljárással az atkaszaporulat legnagyobb hányadától a családot megszabadítjuk. Jegyezzük meg ugyancsak, hogy a gondosan kivillázott heresejtes keretek természetesen nagyszerűen fölhasználhatok a hizlaltkeretes méztérben.

Előnyök

A család tehát nem kényszerül a fiasításos keretek peremein, szétszórtan széltében hosszában munkássejteket átalakítani, a zugokban heresejteket építeni.

A herefiasításhoz szükséges bőséges hely biztosítása, a család veleszületett természetes eljárásnak enged teret. Fölszabadul a család szorongása, megnövekszik életlendülete, egyensúlya.

A méhésznek nincs szüksége fészket bontani, a herés lépeket, kereteket a munkáslépek közé szorítani, majd azokat kiszedni, munkásfiasításos lépekkel helyettesíteni.

A család életrendje nincs többszörösen felborítva, a fejlődési lendülete zavartalan.

Vegyszer nélkül hathatós, eredményes atkaszaporulat-gátlás gyakorolható. (Sajnos csak a herefiasítás időszaka alatt!)

Hátrányok

A vízszintes kaptárokban (70%NB) sajnos nem alkalmazható!

Fáradságos a nehéz költőteret (30-40 kg) levenni a méhésznek egyedül, majd a műveletek elvégeztével visszatenni. Nem így az 1995-os Apimondián bemutatott Bencsik-féle kaptárkezelővel; gyerekjáték!

Tanulság

A „kéménykaptár”-rendszer tehát hasznosan alkalmazkodik a méhek veleszületett természetes életmódjához, igényeihez, egyben jelentős eszköz az atkaszaporulat gátlásában is!

A modern méhész elvárja azt, hogy a méhek alkalmazkodjanak az ő feltételeihez (pl. NB vízszintes kaptárjaihoz), míg a bioméhész becsben tartja azokat. Aki a méhei érdekében jár el, tudatosan vagy ösztönszerűen, annak saját érdeke is beteljesül egyben.

Bencsik József
Lyon, Franciaország
(Biokultúra 2005/5)

[felül]