Az év biogazdasága 2017 – Virágoskút Kft.
Az év biogazdasága a Virágoskút Kft. – Rózsa Péter és családja –, mert ők együtt egy egész. Órákig, sőt napokig hallgattam volna, ahogy beszél az alapértékekről, az életről, amelyben az ember élőlény, hasonlóan a növényekhez és állatokhoz, eszünk, iszunk és lélegzünk, de a növények és állatok nem mennek szabadságra, nincs munkaidejük, hétvégéjük, ahogy egy parasztembernek sem. Nehéz munka, egyre kevesebben vállalják a könnyen megszerezhető javak ellenében, de ők úgy élnek, hogy legyenek követőik, a tudást nem tartják meg, hanem átadják. De honnan indultak? – tettem fel a kérdést.
– 36 éve föld nélkül, egy metszőollóval. A földszerzés nehéz volt, elővásárlási joggal rendelkeztek az állami gazdaságok és TSZ-ek, földhöz csak az juthatott, aki egyéni gazda volt, egyéni gazda az lehetett, akinek földje volt… Egy szőlőskerttel indultunk, ezután Hortobágy mellé kerültünk, ahol dinnyetermesztéssel foglalkoztunk, majd a ’90-es években sikerült megvenni a mai területünket.
18. éve vagyunk biogazdák, azt hittük már mindent tudunk, egyszerű lesz, de tévedtünk. Először megtanultunk termeszteni. Bár már tudtunk termeszteni, de nem volt piaca, mert az emberek nem búzát esznek és nyers húst, hanem kenyeret és kolbászt. Élelmiszer előállításra volt szükség és piacokra. Elindult a piacok szervezése, legelső Debrecenben volt, majd Miskolcon, Nyíregyházán, Újpesten. Részt vettem a mai Biopiac szervezésében is. Én még alakítanám, hiányzik a népzene…
– Hol tartanak most?
– A gazdaság, főként munkaerőhiány miatt nem fejleszthető tovább, jelenleg 27-en dolgoznak nálunk, arra kell beállni, amit a család elbír. Ma is a széllel szembe megyek, a magyar kultúra ápolását (Pásztorszentély, Makovecz által tervezett Biocsárda) és az oktatás reformálását nagyon fontosnak tartom. Az óvodai nevelés megkezdődött, gazdaképzés folyik nálunk, egyetemistákat fogadunk, van, aki a doktoriját írja, van, aki gyakorlatát tölti. Szellemi műhely vagyunk, a másként gondolkozóké. Jó kapcsolatot ápolunk a Sapientia Egyetemmel és Gödöllővel (Szent István Egyetem, Gödöllő) is.
– Hogyan látja a jövőt?
– 10 éve ezen dolgozom. A generációs folytonosság nagyon fontos, ha beadjuk az unokánkat óvodába, elválik a szüleitől, nem a szüleik, nagyszüleik lesznek a példa. A generációknak egymás után kell következnie. A családot nem lehet erőszakkal bevonni, a példamutatás nagyon fontos, ugyanakkor a követőkre is szükség van. A világban alá és fölé rendelés van, ez nem jó. Mellérendelés kell, együttműködés, egymás megvédése. A gyermeknek látni kell a munka oldalát. A legszegényebb paraszti kultúrában is látható, hogy a gyermekek belenőttek a világukba. Látták az odavezető nehéz utat. A kertészetet Peti fiam (ifj. Rózsa Péter), a feldolgozást András fiam (Rózsa András) viszi tovább, de ott van a Biocsárda, az állatok és az iskola. Vannak nehézségek, de ennek ez a szépsége.
Nem kérdeztem meg, mit jelent számára a díj, hiszen láttam. Ültem és hallgattam, ahogy díjjal a kezében áll, nem magát vagy a gazdaságát méltatta, nem a nehézségeket említette, hanem a jövőről beszélt. Az alapítványról, a tudás átadásról, a 4 éves unokájáról, aki tolikapát kért karácsonyra.
Kívánhat többet egy biogazda?
Dr. Sipos Kitti
(Biokultúra 2017/6)