Az ökológiai állattartás szabályai

A baromfiak tartására vonatkozó előírások

Amikor az állatokat első ízben jelentik be az ellenőrzés rendszerébe és a gazdának nem sikerült öko baromfiakat beszereznie, akkor – az engedélyező hatóság (NÉBIH) előzetes engedélyével – szokványos állatok is bevonhatók azzal a feltétellel, hogy a tojás- és hústermelésre szánt napos csibék nem lehetnek három naposnál idősebbek.

A fenti feltételek teljesülése esetén a húsként hasznosított baromfiak esetében 10 hét eltelte után lehet a húst ökológiaiként értékesíteni. A tojástermelésre szánt állatok esetében 6 hét az átállási idő.

Az állatoknál átállási (tojás, illetve hús) termék jelölést nem lehet alkalmazni. Amennyiben a gazda biotermékként szeretné értékesíteni az állati terméket, hús esetében meg kell lennie a minimális vágási életkornak (ez természetesen fajonként eltérő). Azon fajták esetében, amiket – a rendelet alapján – a lassú növekedésű fajták közé soroltak be a NÉBIH, a minimális vágási életkor nem vonatkozik.

A baromfiak által használt épületekre és kifutókra vonatkozó szabályok

Az átállási idő a baromfiak által használt kifutók esetében 1 év, de bizonyos feltételek mellett 6 hónapra csökkenthető. A kifutónak növényzettel borítottnak kell lennie, az időjárás viszontagságai ellen pedig árnyékolókkal kell ellátni. A ketreces tartás tilos. Figyelembe véve, hogy az állatok – különösen a téli időszakban – a nap jelentős részét zárt épületben töltik, megfelelő nagyságú épületekre van szükség. Az istállókban az állatok létszámát úgy kell kialakítani, hogy abban az állatok kényelmesen elférjenek. Egy ólban 5 200 darab állatnál több nem tartható és az ól sem lehet nagyobb 1600 m2-nél. Az EU bio rendeletek fajonként meghatározzák, hogy az állatok számára az épületekben, illetve a kifutóban mekkora területet kell biztosítani. A baromfiak élettartamuk ⅔ részében csak épületben is tarthatóak (a gyakorlatban ez a hústermelésre használt állatokra vonatkozik). Az épületen legyen megfelelő méretű kibúvónyílás (100 négyzetméterenként 4 folyóméter). Az ólban legyen a csoport és az állatok fejlettségével arányos méretű és számú ülőrúd – amit a rendelet fajonként eltérő ülőrúdhosszban – jelöl meg egyedenként. Szükség esetén a természetes fényt mesterséges fénnyel maximum napi 16 órára lehet kiegészíteni úgy, hogy a legalább 8 órás éjszakára eső pihenés biztosított legyen.

Az ól padozata legyen sima, de ne csúszós, továbbá legalább egyharmada legyen tömör – azaz ne rúd- vagy rácspadozatú – és ezt a felületet almozni kell.
Az állatok ápolásának fontos eszköze az almozás. Az alomnak bőségesnek és száraznak kell lennie.

Néhány, a baromfiak takarmányozására és állategészségügyi kezeléseikre vonatkozó fontos előírás

Természetesen az általános – takarmányozásra, illetve állategészségügyre vonatkozó – szabályok a baromfiakra is vonatkoznak.

Szokványos fehérje takarmányt baromfiak esetében 5%-ig (2014. december 31-ig) fel lehet használni, de úgy, hogy a napi takarmányadagban a szokványos takarmányhányad a 25%-ot nem haladhatja meg.

• Baromfiak esetében a takarmánymennyiség legalább 20%-ának saját termelésűnek kell lennie. Amennyiben ez nem lehetséges akkor a gazdának a takarmányt ugyanazon régió más bio gazdájától kell beszereznie.
• Az állatok számára – amennyiben az időjárás engedi – folyamatosan biztosítani kell a kifutóra, legelőre való kijutást.
• Növekedésserkentők és szintetikus aminosavak nem használhatók.
• Takarmány-alapanyagnak tilos géntechnológiával módosított szervezetet (GMO) vagy annak származékát (pl. GMO-s szója vagy élesztő) tartalmaznia.
• A baromfiak napi takarmányadagjában biztosítani kell szálastakarmányt, friss vagy szárított tömegtakarmányt.

A beteg állatok gyógyításánál a gazda az alábbiakat vegye figyelembe!

• Megelőző kezelés céljára tilos hagyományos állatgyógyászati készítményeket használni.
• Tilos a termelésfokozó anyagok (pl. antibiotikumok, kokcidiosztatikumok), valamint egyéb mesterséges növekedésserkentő anyagok használata.
• A kezelés során előnyben kell részesíteni a fitoterápiás, homeopátiás készítményeket.
• Baromfiak esetében az ólakat két turnus között teljesen ki kell üríteni majd az épületeket és berendezéseit – az EU bio rendeletek pozitív listáján engedélyezett tisztító és fertőtlenítő szerekkel, illetve eljárásokkal – ki kell takarítani, valamint fertőtleníteni. A kifutók esetében 4 hét pihentetési időt kell biztosítani az újabb turnus betelepítéséig.

Amennyiben a baromfiakat évente egynél többször kezelik hagyományos (allopátiás) gyógyszerrel, akkor az állat/állatok átállása a második kezelés időpontjától újraindul.

A sertések tartására vonatkozó előírások

Az állatok származása

Az ökológiai állattenyésztésben az egyik legfontosabb alapelv az, hogy az állatoknak ökológiai gazdálkodásban kell megszületniük és fölnevelkedniük. Lehetőség szerint a tartani kívánt sertésfajta kiválasztáskor figyelembe kell venni a helyi körülményekhez, a tervezett tartásmód jellegéhez való alkalmazkodó képességét, ellenálló képességét, vitalitását és természetesen az egyéb gazdasági, piaci szempontokat. A cél, hogy elkerülhetőek legyenek az intenzíven tartott fajtákra jellemző betegségek és egészségügyi problémák, például a sertés-stressz szindróma, PSE-szindróma, hirtelen halál, spontán vetélés vagy császármetszést igénylő nehéz ellés. Ezért előnyben kell részesíteni az őshonos vagy jól honosult fajtákat.

Az ökológiai sertésállomány kialakítása, fenntartása, állatvásárlás

A gyakorlatban több lehetőség is szóba jöhet egy ökológiai állomány létrehozására, fenntartására. Alapszabályként elmondható, hogy elsősorban bio állatokat kell bevonni az állattenyésztésbe, de ha nem szerezhetőek be, akkor az alábbi pontok szerint konvencionális (nem bio) eredetű egyedek is beállíthatók.

• A biogazdálkodásra történő átállás kezdetén a gazdaságban már meglévő szokványos sertésállomány átállítható. Az átállási idő 6 hónap, melynek során be kell tartani az összes, bio állatokra vonatkozó előírást. Ha ez teljesül, az állatok a fél év leteltével tekinthetők ökológiainak. Az átállási idő kezdetét minden esetben az ellenőrző szervezethez történő írásbeli bejelentkezés napjától számítjuk. Fontos, hogy míg a növényi termékek esetén lehetséges, az állati termékeken nem alkalmazható az átállási jelölés, az átállás időszakára való utalás.
• Már ellenőrzött biogazdálkodást folytató üzemben teljesen új sertésállomány kialakítása lehetséges szokványos eredetű fiatal állatokkal, ha a gazdaságba érkezéskor a malacok 35 kg-nál kisebb súlyúak és a választást követően az ökológiai termelés szabályai szerint tartották azokat. Ebben az esetben is 6 hónapos átállási idővel kell számolni, de ha a fenti kritériumok nem teljesülnek, akkor a beszerzett állatok nem, csak azok utódai lesznek tanúsíthatóak ökológiaiként.
• Működő biosertés-tenyészetbe állományfrissítés (tovább­­­tenyésztés) céljából bevonhatók szokványos eredetű, még nem ellett kocák a meglévő nőivarú állatlétszám 20%-áig, vagy ötnél kevesebb sertést tartó gazdaságokban évente egy egyed. Kifejlett kanok – tenyésztési céllal – korlátozás nélkül beszerezhetőek.
• Különleges esetekben a biogazdaságban (bővülés, fajtaváltás, szakosodás, veszélyeztetett fajták tartása) az állományfrissítés mértéke szokványos üzemből származó, még nem ellett kocákkal 40% is lehet, de ehhez már az illetékes hatóság (Nébih) előzetes engedélye szükséges.
• A bio tenyészetben előállt katasztrófahelyzet okozta nagyarányú pusztulás következtében az illetékes hatóság (Nébih) engedélyezheti a sertésállomány megújítását vagy újbóli létrehozását teljes egészében szokványos állatokkal.

A sertések elhelyezkedésére vonatkozó szabályok

Az állattartási gyakorlatnak ki kell elégíteniük a sertések fejlődési, élettani és viselkedési igényeit, a kialakított állománysűrűségnek, tartási körülményeknek pedig mindenekelőtt az állatok kényelmét, jóllétét kell szolgálnia. A teljes állomány vagy egy-egy korcsoport akár épület nélkül is tartható, ha az éghajlati viszonyok ezt lehetővé teszik, de gondoskodni kell szélsőséges időjárási helyzetekben az állatok védelméről (pl. részben fedett kifutó vagy karám, az uralkodó széljárástól védve). Az ökológiai módon tartott sertések számára szükséges külső és belső férőhely méreteket az alábbi táblázat tartalmazza.

* Amennyiben a kutricát természetes fedeztetéshez is használják: 10 m²/kan

Férőhelyek minimális méretei

Az épületek kialakítása

A sertésistállókba jusson bőséges természetes fény és friss levegő. A technológiai megoldásoknak (szigetelés, fűtés, szellőztetés) biztosítania kell, hogy a huzat, a por- és gázkoncentráció, a hőmérséklet és a páratartalom az állatokra ártalmas szint alatt maradjon. Az állattartó épületeknek sima, de nem csúszós padozattal kell rendelkezniük. A belső területen az aljzat legalább fele tömör felépítésű legyen, azaz ne rúd- vagy rácspadozatú. Az istállókban megfelelő méretű, kényelmes, tiszta, száraz pihenőhelyet kell kialakítani és bőséges alommal ellátni. Az alom lehet szalma vagy egyéb, erre alkalmas természetes anyag, itt nem kötelező ökológiai gazdálkodásból származót használni. További előírás, hogy a kocákat a vemhesség utolsó szakasza, valamint a szoptatási időszak kivételével, csoportosan kell tartani. A szabadban lehetővé kell tenni az állatok számára az ürítést és a túrást. Túrás céljára különböző anyagok használhatók.

A sertések takarmányozása

Az alapelőírások értelmében az állatokat ökológiai takarmánnyal kell etetni, úgy, hogy annak összetétele kielégítse a sertések különböző életszakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletet. A takarmányozásra bio növényi és állati alapanyagok, továbbá kizárólag az EU bio rendeletek pozitív listáján szereplő ásványi anyagok, adalékanyagok, technológiai segédanyagok és egyéb alkotók használhatók fel.

A takarmány nem tartalmazhat géntechnológiával módosított szervezetet (GMO) vagy annak származékát, növekedésserkentőket és szintetikus aminosavakat. A sertések napi takarmányadagjához szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányt, illetve szilázst is adagolni kell. A malacokat legkevesebb 40 napon át természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni.

Sertés esetében a takarmány legalább 20%-ának a saját termelőegységből kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, azt más, ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemmel vagy takarmányipari vállalkozóval együttműködve, ugyanazon régióban kell előállítani.

Alapesetben tilos a földterület nélküli állattartás, melynek során az állattenyésztő gazdaság nem folytat növénytermesztési tevékenységet, de a jogszabály szerint lehetőség van más biogazdasággal írásos együttműködési megállapodást kötni a takarmánybeszerzésre és a trágyaelhelyezésre vonatkozóan.

A takarmány bizonyos mértékig tartalmazhat az átállási időszakból származó összetevőket is. A saját gazdaságban termett átállási státuszú növényi alapanyagok esetén 100%-ban, a külső forrásból beszerzett takarmányok esetén 30%-ban használhatóak fel. Ezen túl az átállás első évéből származó saját évelő vagy fehérjetakarmány 20%-ban etethető az ökológiai sertésállománnyal.

Amennyiben a mezőgazdasági termelő nem tud ökológiai termelésből származó fehérjetakarmányt beszerezni, a sertések esetében 5%-os arányban szokványos eredetű fehérjetakarmány is használható még 2014.12.31-ig.

A napi takarmányadag szokványos eredetű összetevőt legfeljebb 25%-ban tartalmazhat. Az illetékes hatóság (Nébih) kivételes helyzetben (kedvezőtlen időjárás, aszálykár, megsemmisül a készlet stb.) engedélyezheti a biotermelő számára, hogy egy korlátozott időszakban nagyobb arányban használjon fel nem ökológiai gazdálkodásból származó takarmányokat. A fenti értékeket évente, a növényi eredetű takarmányok szárazanyagtartalmának százalékos arányaként kell kiszámolni.

Az állatokkal való bánásmód

A biogazdálkodásban nem végezhető rutinszerűen a malacok farokkurtítása vagy a fogak lecsípése. Egyedi elbírálás alapján az illetékes hatóság (Nébih) biztonsági okokból engedélyezheti ezeket a műveleteket, ha azok az állatállomány egészségének, jóllétének vagy higiéniájának javítására szolgálnak. A malacok ivartalanítása lehetséges a termék minőségének biztosítása és a hagyományos termelési eljárások fenntartása céljából. Ilyenkor az állatok szenvedését a lehető legkisebbre kell csökkenteni megfelelő érzéstelenítéssel vagy fájdalomcsillapítással, illetve a beavatkozást az erre legmegfelelőbb korban végzi el a képesített személyzet. Szállításkor tilos az allopátiás nyugtatók használata.

Betegségmegelőzés, állatok gyógykezelése

Az ökológiai sertéstartásban a betegségek megelőzése a legfontosabb feladat, melynek a helyes fajtaválasztáson, az optimális tartási körülményeken, a kiváló minőségű takarmányokon, az állatok szabadban való mozgásán és a higiénián kell alapulnia. Az épületeket, ólakat, karámokat, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell az állatok közötti fertőzés és a betegséghordozó szervezetek elszaporodásának elkerülése érdekében. Az ürüléket, vizeletet és az el nem fogyasztott vagy kiömlött takarmányt szükség szerinti gyakorisággal kell eltávolítani a szagok minimálisra csökkentése, valamint a rovarok és rágcsálók odavonzásának megakadályozása érdekében. Tilos a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok megelőző kezelés keretében történő alkalmazása. Tilos továbbá a növekedés- vagy termelésfokozó anyagok (antibiotikumok, kokcidiosztatikumok, mesterséges növekedésserkentő anyagok) alkalmazása, valamint a hormonok szaporodásszabályozásra (például az ivarzás indukálása vagy szinkronizálása) vagy más célokra történő használata.

Ha a betegségmegelőző intézkedések ellenére az állatok megbetegszenek vagy megsérülnek, haladéktalanul kezelni kell őket, szükség esetén elkülönítve társaiktól. A kémiai úton előállított, szintetikus, allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás (gyógynövény alapú) termékeket, az ásványi- és nyomelemeket, vitaminokat, feltéve, hogy ezek terápiás hatása az adott helyzetben hatékony. Amikor az állat szenvedésének vagy fájdalmának elkerülése érdekében nélkülözhetetlen a kezelés, az állatorvos utasítása alapján alkalmazhatók kémiai úton előállított, szintetikus, allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok. Ebben az esetben a betartandó várakozási idő a kétszerese a készítményen feltüntetettnek, de minimum 48 óra. Ha egy állat vagy állatcsoport egy éven belül háromnál többször, vagy egy évnél rövidebb hasznos élettartamú állat esetében egynél több alkalommal kap ilyen kezelést, az érintett állatok és a belőlük származó termékek nem értékesíthetők ökológiai termékként, vagy újra át kell állniuk. A vakcinázások, az élősködők elleni kezelések és a kötelező mentesítési tervek keretében történő kezelések nem számítanak ide.

Párhuzamos gazdálkodás az állattenyésztésben

Párhuzamos gazdálkodásnak nevezzük azt az esetet, amikor egy gazdasági egységen belül előfordul ökológiai és nem ökológiai (más néven szokványos, konvencionális) állattenyésztési tevékenység is. A jelenleg hatályos EU bio rendeletek értelmében erre lehetősége van a termelőnek bizonyos feltételek teljesülése mellett. Nem ökológiai tartású állatállomány csak abban az esetben lehet jelen a gazdaságban, ha olyan termelőegységben nevelik, ahol az épületek és parcellák teljesen el vannak választva az ökológiai termelési szabályok szerint működő termelési egységektől és feltéve, hogy eltérő állatfajról van szó. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy üzemen belül tartani például ökológiai mangalica és szokványos nagy fehér sertés állományt. Ez alól felmentést oktatási vagy kutatási célból, indokolt esetben csak az illetékes hatóság (Nébih) adhat. A bio és a szokványos állattartó létesítményeket, kifutókat, raktárakat pontosan nevesíteni kell, nem váltogathatóak tetszőlegesen évről-évre.

A kétféle gazdálkodási rendszer által használt anyagokat (takarmány, állatgyógyászati készítmény), a betakarított takarmány alapanyagokat egyértelműen el kell különíteni egymástól, mind fizikailag, mind a könyvelésben, termelési nyilvántartásban. Az esetleges keveredés vagy szennyeződés kizárása csak pontos és következetes jelöléssel, nyilvántartással érhető el a termelési folyamat teljes fázisában. Jogszabályi előírás, hogy ilyenkor a gazdasági szereplőnek tűrnie kell a szokványos gazdálkodási egység ellenőrzését is, pont úgy, ahogy az ökológiai részlegben.

A szarvasmarha, bivaly, juh, kecske tartására vonatkozó előírások

Az ökológiai állattenyésztés előírásait a Tanács 834/2007/EK, a Bizottság 889/2008/EK, valamint az FVM 79/2009 rendeletek szabályozzák, melyeket a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Alap-feltételrendszere rövidebb, de részletes formában tartalmaz és ami megrendelhető a Kft.-nél.

Az állatok származása

A gazdaságban már meglévő állatok bejelenthetők az ellenőrzésbe, de az állatok átállási ideje akkor indul, amikor a bejelentkezési lap beérkezik az ellenőrző szervezethez, iktatásra kerül. Ettől az időponttól kezdődően már a fenti rendeletek szerint kell az állattenyésztési munkákat folytatni. Ekkortól már részletesen szabályozva vannak a gazdaságba kívülről behozott állatok (kor, létszám, takarmány) követelményei, melyekre a későbbiekben még kitérünk. Minden gazdának azt ajánlom, hogy akkor jelentse be ellenőrzésbe állatait, amikor már elérte azt a nőivarú létszámot, mely saját szaporulatból tudja fedezni az esetleges későbbi bővülést, ellenkező esetben a nőivarú állatok beszerzése, amennyiben konvencionális gazdaságból származik, élettartam, illetve egyedszámhoz kötött, így a korábban célként kitűzött végleges állománynagyság kialakítása hosszadalmasabb, bár vannak kivételek.

Az a célja egyébként a rendeleteknek, hogy az állatoknak ökológiai gazdaságban kell megszületniük, nevelkedniük és amennyiben sikerül, vágásra kerülniük. Amennyiben a bejelentkezés után nem tudja biztosítani a szaporulatból a növekedést, akkor már a konvencionális nőivarú állatbeszerzésnek korlátjai vannak: szarvasmarha, bivalyborjak legfeljebb 6 hónapos korban kerülhetnek be az ellenőrzött gazdaságba, de legfeljebb a nőivarú állomány 10%-ának megfelelő egyedszámban.

Juhok és kecskék esetében a bárányok és gidák legfeljebb 60 napos korúak lehetnek bekerülésük idején és a bekerülési egyedszám nem lehet több a nőivarú állomány 20%-ánál.

Hímivarú tenyészállatokra nem vonatkozik korlátozás, hiszen ezeket valamilyen értékmérő tulajdonság javítására hozzák be. Amennyiben a nőivarú egyedek korábban már ellenőrzött ökológiai gazdaságból kerültek igazolhatóan beszerzésre (Minősítő Tanúsítvány, ENAR nyilvántartás), akkor természetesen nincsenek korlátok a származást illetően. Ezért nagyon fontos, hogy mikor jelenti be a termelő az állatait ellenőrzésbe. Vannak ellenben rendkívüli esetek is, melyeket az illetékes hatóság engedélyezhet (NÉBIH).

Az állománypótlás, frissítés 40%-ra emelhető, amennyiben fajtaváltás történik, a gazdasági egység jelentősen bővül, veszélyeztetett állatfajtát érint a nem ellett állatok pótlása, új szakosodás, hasznosítás esetében. Amennyiben az illetékes hatóság engedélyével rendelkezik a termelő egység, akkor az a mérvadó.

Az átállási időszak

A bejelentkezés, illetve a szokványos gazdaságból beérkezett állatok után átállási időszak következik, mely időszak után, amennyiben minden más feltétel teljesül, ökológiai státuszt kaphat az egyed, illetve a terméke.

Tejhasznú állatok esetében 6 hónap, húshasznú szarvasmarha, bivaly esetében ellenben 12 hónap, de ami itt még lényeg, az állatoknak életük ¾ részét ökológiai körülmények között kell tölteniük. Ebből már látszik, hogy húshasznú kérődzőt minél fiatalabb korban kell bejelenteni, hogy később ökológiai minősítést kapjon!

Amennyiben egy gazdaság együtt jelenti be az állatokat, valamint a takarmánytermő területeket, akkor 2 év elteltével kaphatnak az állati termékek ökológiai minősítést. Ennek feltétele, hogy a takarmányadag ⅔ része saját gazdaságból származzon éves viszonylatban szárazanyagra számolva. Ha további takarmánytermő területek kerülnek bejelentésre későbbi időpontban, akkor ezekre már a növénytermesztésre vonatkozó általános átállási szabályokat kell alkalmazni.

Tartástechnológia, elhelyezés

A bejelentett állatok tartási körülményeinek ki kell elégíteni azok élettani, korcsoporti, viselkedési igényeit, egyrészt alapterületre vonatkozó belterületi, valamint kifutóra vonatkozó külterületi igényeiket. Ezen értékeket a rendeletek III. melléklete állatfajonként, korcsoportonként tartalmazza, ezeket hely hiánya miatt nem részletezem. Ezen adatok birtokában mindenki fel tudja mérni a saját gazdaságában előforduló tartási helyek megfelelőségét, összevetve az állatállomány meglévő, vagy tervezett végleges nagyságával. Amennyiben nem megfelelő a két adat, akkor vagy a tartási körülményt (istálló, hodály), vagy a kifutó nagyságot kell növelni, vagy az állatállományt csökkenteni.

Állattartó épület nem kötelező, amennyiben a tartási körülmények megfelelnek a tartott fajta igényeinek (pl. magyar szürkék bejelentett gyepen három oldalról védett beállóval).

Állománysűrűségre, elhelyezési körülményekre, szarvasmarhák kötött tartására az illetékes hatóság 2013. december 31-ig eltérést engedélyezhet. Kisgazdaságokban a kötött tartást engedélyezheti az illetékes hatóság, ha a tehenek legeltetési időszakban legelőhöz jutnak, illetve ezen kívül hetente legalább két alkalommal kijutnak a szabadba.

A szarvasmarha-, juh-, kecske- és lótartásnak a legeltetésre kell alapulnia, egyes esetekben (pl. bikahizlalás második fele) legalább a szabadba jutást (pl. karámot) kell biztosítani.

A gazdaságban megengedett legnagyobb állatsűrűséget a mezőgazdasági területre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy a trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége ne haladja meg a 170 kg/ha értéket (a IV. melléklet adatainak megfelelően kell kiszámolni).

Azonos fajok nem tarthatók párhuzamos gazdálkodásban, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság engedélyével rendelkezik a gazdálkodási egység (mezőgazdasági kutatást vagy oktatást végző gazdaságok esetében), de ebben az esetben mindkét egység teljes elválasztását biztosítani kell (állatok, trágya, takarmány, szállítások, dokumentációk).

Takarmányozás

Arra kell törekedni, hogy lehetőség szerint saját gazdaságból származó takarmány kerüljön feletetésre, hogy önellátó legyen a gazdaság. Az átállás első évéből származó takarmány 20% lehet (saját rétről származó széna, évelő takarmánytermő területekről származó szálas, illetve fehérje takarmány), átállási (egy év után betakarított, legeltetett) takarmány – amennyiben saját gazdaságból származik – akár 100% is lehet, vásárolt átállási takarmány ellenben csak 30%. Mindegyik érték az éves takarmányadag szárazanyag tartalmára számítandó!

Konvencionális takarmányt növényevőknek nem lehet adni, kivéve akkor, amennyiben a gazdálkodási egység rendelkezik az illetékes hatóság engedélyével, mely a konvencionális takarmány mértékére, etetésének időtartamára szóló engedélyt adott neki (pl. szálastakarmány hiánya időjárási körülmények miatt).

Felhasználhatók a bio növényi ás állati takarmányok, továbbá a takarmányozásban felhasználható egyéb anyagok (növényi, állati, ásványi eredetűek), ha szerepelnek a 889/2008/EK rendelet 5. és 6. mellékletében. Hozamfokozók, szintetikus ízesítőszerek, aminosavak, szintetikus antioxidánsok, nem ellenőrzött keveréktakarmányok, premixek, takarmánykiegészítők használata nem lehetséges.

A fiatal emlősöket természetes tejjel kell táplálni, tehát elválasztásuk szarvasmarha, bölény esetében legkorábban 90 nap, míg juh és kecske esetében 45 napos korban történhet.

Állategészségügy

A megfelelő fajta, tartási körülmények, takarmányozás – ezek már a megelőzését szolgálják az esetleges kezeléseknek. Amennyiben szükségessé válik, előnyben kell részesíteni a homeopátiás, valamint fitoterápiás készítményeket, azok alkalmazását.

Egyéb allopátiás állatgyógyászati készítmények is használhatóak, azzal a megszorítással, hogy szarvasmarha, juh, kecske esetében ez nem haladhatja meg a három alkalmat (évesnél rövidebb élettartam esetében az egy alkalmat), kivétel a kötelező védekezés, illetve az élősködőmentesítés. Az élelmezési egészségügyi várakozási időszak a készítményeken feltüntetett idő kétszerese, amennyiben 0 nap, akkor legalább 48 óra.

Ökológiai értékesítés előtt be kell nyújtani az előzetes kezelésekről vezetett állategészségügyi naplót! Természetesen az összes kezelést állatorvosi igazolással kell ellátni!

A fentiekben leírt követelményeket a termelőnek, gazdálkodási egységnek különböző dokumentumokkal, valamint egyéb igazolásokkal (ökológiai üzemleírás, épület, kifutó méretekkel, ENAR nyilvántartás, termelési dokumentáció) kell az ellenőrzések során igazolni. A vezetendő termelési nyilvántartásokat a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. rendelkezésre bocsájtja, illetve letölthető honlapjáról.

Siku Szabolcs – Zámbó Sándor – Kiss Attila
(Biokultúra 2013/3)

EZ IS ÉRDEKELHETI:

Nagyösszegű támogatás az állattartó telepek fejlesztésére