Az ökológiai nemesítés és fajtahasználat helyzete és feltételei

Az ökológiai szemlélet a gazdálkodás, növénytermesztés minden szegmensére kiterjed, népszerűségének növekedésével párhuzamosan jelent meg az igény az ökológiai előállítású fajták használatára és az ökológiai nemesítésre is. Az ágazat minden részéhez hasonlóan az ökológiai nemesítés is tanúsítható, hazánkban az ellenőrzésre és tanúsításra a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nek van kidolgozott eljárásrendje, amit 2005-ben készítettek intézetünk szakmai támogatásával. A tanúsítás elkészülte óta új nemesítési eljárások jelentek meg, ajánlások, szabályozások születtek, melyekre a jelenlegi tanúsítási folyamat természetszerűleg nem tud reagálni, ezért ennek revíziója jelenleg folyamatban van. Írásunkban összefoglaltuk az ökológiai nemesítéssel kapcsolatos legfontosabb ismereteket, a közelmúltban megjelent ajánlásokat és szabályozásokat.

Az ökológiai fajta és nemesítés

Az ökológiai gazdálkodóknak olyan növényfajtákra van szükségük, melyek szintetikus inputok felhasználása nélkül is jól fejlődnek és az adott növénytermesztési rendszerbe jól illeszkednek. Jelenleg döntően konvencionális nemesítési programokból származó fajtákat termesztenek a biogazdaságokban, melyek szelekciója, nemesítése merőben más feltételek mellett történt, mint amilyen gazdálkodási feltételek mellett az ökológiai növénytermesztés folyik.

2018 májusában jelent meg az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 számú új rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről. A 2022. január 1-jétől életbe lépő rendelet érinti a nemesítés és a fajtahasználat témakörét is.

A rendelet meghatározza az „ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajta” fogalmát, amely az egyes reproduktív egységek közötti nagyfokú genetikai és fenotípusos sokféleséggel jellemezhető és ökológiai nemesítés eredménye.

Az ökológiai nemesítésre vonatkozóan a rendelet előírja, hogy ökológiai gazdálkodásra alkalmas ökológiai fajták termesztéséhez az ökológiai nemesítési tevékenységeket ökológiai körülmények között kell végezni, mégpedig azzal a törekvéssel, hogy növeljék a genetikai sokféleséget, fokozottan támaszkodjanak a természetes reprodukciós képességre, hogy növekedjen az agronómiai teljesítmény, a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, valamint a különféle helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség. A rendelet nagymértékben összhangban van az ökológiai szektor legnagyobb ernyőszervezetének, az IFOAM-nak 2014-ben kiadott ökológiai nemesítéssel kapcsolatos általános előírásaival és irányelveivel.

A különböző növényfajoknál alkalmazott nemesítési eljárást alapvetően az adott növényfaj biológiai, szaporodási jellemzői befolyásolják. Ökológiai nemesítésben az ökológiai szempontoknak megfelelő nemesítési cél kitűzése, az adott növényfaj konvencionális növénynemesítésben elterjedt nemesítési módszereinek használata (kivéve a tiltott módszerek használata), az ökológiai területen történő szelekció és tesztelés a gyakorlat.

Ökológiai nemesítési tenyészkert: kalászos, szója és kukorica kísérletek a vetésforgóban, Martonvásár, 2014

Ökológiai nemesítési tenyészkert: kalászos, szója és kukorica kísérletek a vetésforgóban, Martonvásár, 2014

Az ökológiai növénynemesítés követelményei

Az IFOAM az alábbi követelményeket fogalmazta meg az ökológiai nemesítéssel szemben:

1. Az ökológiai növényfajta előállítása során a fajtaszelekciót és minden szaporítási folyamatot az előírásoknak megfelelő ökológiai termesztési feltételek mellett kell végezni.
2. Az ökológiai fajta genetikai forrásának géntechnológiai eljárástól mentesnek kell lennie.
3. Az ökológiai nemesítőnek tájékoztatást kell szolgáltatnia az alkalmazott nemesítési módszerről.
4. A genom oszthatatlan egységet képez, abban semmilyen technikai beavatkozás nem megengedett (pl. ionizáló sugárzás, izolált DNS, RNS, vagy fehérje átvitel).
5. A sejtet oszthatatlan egységnek tekinti, izolált sejten, mesterséges táptalajon végzett technikai beavatkozások (pl. géntechnológiai eljárások; citoplaszt fúzió) nem megengedettek.
6. Tiszteletben tartja a növényfajta természetes szaporodóképességét és annak fenntartatását, kizárja azokat a technológiákat, melyek csökkentik a csírázóképességet (pl. terminátor technológia).

Az ökológiai nemesítés, az IFOAM előírások alapján határozattan tiltja a genetikailag módosított szervezetek (GMO) és azok előállításával kapcsolatos módszerek használatát. A GMO definícióját a 2001/18/EC irányelv fogalmazza meg. Az azóta eltelt időben a növénynemesítési módszerek fejlődésével számos olyan új nemesítési technológiát fejlesztettek ki és használtak, melyek nem találhatók a 2001/18/EC direktívában felsorolt módszerek között, de a definíció szerint e hatálya alá eshetnek. Az ökológiai gazdálkodás szempontjából döntő jelentőségű, hogy ezek az új módszerek, melyekkel az élő szervezet sejtje, vagy sejtmagja módosítható technikai, kémiai, vagy biotechnológiai beavatkozásokkal, megfelelő a) kockázatértékeléssel és b) ha a környezetbe történő kibocsájtást engedélyezik, akkor a többi GMO-ra vonatkozó kötelező nyomonkövetési és címkézési követelményekkel (1829/2003 és 1830/2003-as szabályozás) valósuljon meg. Az IFOAM európai szervezete (IFOAM OE) véleménye szerint a Bizottságnak a következő új nemesítési technológiákat a GMO szabályozás alá tartozónak kellene minősítenie: oligonukleotid irányított mutagenezis (ODM), cink-ujj nukleáz enzim technológia (ZFN-I, ZFN-II, ZFN-III), CRISPR/CAS9, meganukleáz enzimek, ciszgenezis, transzgenikus alanyra történő oltás, agroinfiltráció, RNS-függő DNS metilezés (RdDM), fordított nemesítés, szintetikus genomika.

Az IFOAM OE 2015-ös állásfoglalását követően az IFOAM Organics International is kiadta állásfoglalását az új géntechnológiai módszerek tisztázására az ökológiai gazdálkodás szemszögéből. Majd ezt követően 2017-ben újabb állásfoglalást tett közzé, melyben világos és átlátható kritériumok alapján meghatározta azokat a nemesítési módszereket, melyek véleménye szerint kompatibilisek az ökológiai mezőgazdasággal (Compatibility of breeding techniques in organic systems, www.ifoam.bio). Az állásfoglalás a növénynemesítésre vonatkozó módszerek és azok ökológiai nemesítésben és termesztésben való használhatóságát is tartalmazza.

Az IFOAM mellett az Európai Ökológiai Növénynemesítők Szervezete (ECO-PB) is lefektette álláspontját az ökológiai növénynemesítés céljait illetően:

  • a nemesítési cél megegyezik az adott növényfaj és az ökológiai szektor teljes értékláncának igényeivel;
  • a természetes erőforrások fenntartható használatára és az agroökoszisztéma dinamikus egyensúlyára törekszik;
  • biztosítja a fenntartható élelmiszerbiztonságot, az élelmiszer-szuverenitást, a növényi termékek biztonságos kínálatát és a társadalmi jólétet;
  • fenntartja és javítja a genetikai sokféleséget;
  • hozzájárul a növények jövőbeli termesztési feltételekhez való alkalmazkodásának fejlődéséhez.

Az ECO-PB megfogalmazta az ökológiai nemesítés társadalmi-gazdasági előírásait is. A szervezet véleménye alapján a folyamat ösztönzi a genetikai erőforrások cseréjét, és tartózkodik az élő szervezetek, metabolitjaik, génszekvenciáik és a nemesítési folyamatok szabadalmaztatásától. Javasolja a nemesítési folyamat, a kiindulási anyagok és alkalmazott nemesítési technikák nyilvánosságra hozatalát annak érdekében, hogy a termelők és fogyasztók ennek ismeretében választhassanak fajtát, illetve abból származó terméket. Támogatja az összes érdekelt fél (termelő, feldolgozó, kereskedő, fogyasztó) bevonásával folyó részvételi nemesítést. Hangsúlyozza, hogy a különböző növényfajokon dolgozó számos nemesítési program növeli az agro-biodiverzitást.

Ökológiai kukoricanemesítés, Martonvásár

Ökológiai kukoricanemesítés, Martonvásár

Fajtaválasztás az ökológiai gazdálkodásban

A nemesítés és a növénytermesztés közötti kapocs a nemesítés végeredménye, a fajta (vagy hibrid). A gazdálkodó fajtát választ a növénytermesztési programjába, ökológiai gazdálkodás esetén a fajtaválasztást elsősorban az ökológiai feltételek melletti gazdaságos termeszthetőség befolyásolja.

Minden fajta, melynek vetőmagját ökológiai körülmények között szaporították használható ökológiai termesztésre, feltéve, ha nem genetikailag módosított (834/2007/EC szabályozás). A derogáció szabályai alapján csávázatlan, nem ökológiai szaporításból származó vetőmag csak akkor használható, ha megfelelő ökológiai vetőmag nem áll rendelkezésre. Ökológiai vetőmagok hozzáférhetőségéről a NÉBIH honlapján található Öko vetőmag adatbázis ad tájékoztatást (https://portal.nebih.gov.hu/oko-vetomag). Az ökológiai területeken termeszthető fajták három csoportra oszthatók, melyek összhangban vannak a kiindulási nemesítési programmal:

I. Konvencionális nemesítési programból származó fajta, kivéve, ha genetikailag módosított (konvencionális nemesítés ökológiai vetőmag-szaporítással, vagy ha szükséges, konvencionálisan szaporított, csávázatlan).

II. Ökológiai gazdálkodás igényeire fókuszáló, ökológiai körülmények között szelektált és szaporított fajta konvencionális nemesítési programból (ökológiai gazdálkodásra szánt, termékorientált nemesítés, ökológiai szaporítás).

III. Ökológiai nemesítési programból, vagy ökológiai részvételi nemesítésből származó fajta, melyet ökológiai körülmények között nemesítettek (folyamatorientált ökológiai nemesítés, ökológiai nemesítés és vetőmag-szaporítás).

Növénytermesztési és nemesítési szempontból is jelentős változás, hogy a 2018/848 számú EU rendelet engedélyezi az „ökológiai heterogén szaporítóanyagok” használatát (hatályos DUS kritériumokat nem teljesítő, piaci értékesítésre szánt, magas genetikai diverzitással bíró növényi anyagok). Ökológiai heterogén szaporítóanyag megfogalmazás alatt azt a legkisebb besorolású önálló növényrendszertani egységen belüli növénycsoportosítást értjük, amely:

a) egységes fenotípusos tulajdonságokkal bír;
b) az egyes reproduktív egységek (növényegyed) között nagyfokú genotípusos és fenotípusos sokféleség jellemzi, így az említett növénycsoportosítást az anyag (populáció) egésze, nem pedig néhány egyed reprezentálja;
c) nem fajta a 2100/94/EK tanácsi rendelet (1) 5. cikkének (2) bekezdése értelmében;
d) nem különböző fajták keveréke; és
e) előállítására e rendelettel összhangban került sor.

A genetikai diverzitás mértékétől és előállításának módjától függően az ökológiai heterogén szaporítóanyagok (OHM: organic heterogeneous material) a következők szerint csoportosíthatók az IFOAM OE 2019-es ajánlása szerint:

  • Farmer populáció: gazdák által, tájfajtából/populációból több éve szelektált, az adott régióhoz alkalmazkodott populáció, melynek leírásához az eredet, a termőkörzet és a fenotípusos tulajdonságok minimálisan szükségesek.
  • Dinamikus populáció: több populáció, tájfajta keveréke, mely több generáció óta szelektálódik és adaptálódik egy adott régió körülményei között. Leírásához minimálisan szükséges a „szülők”, a nemesítési folyamat és a fenotípusos tulajdonságok ismerete.
  • Kompozit populáció (CCP: composite cross population): nemesítő által előállított minimum 5 szülős fél-diallél keresztezési program utódainak keveréke, mely nagyfokú diverzitással rendelkezik, ezért a különböző termesztési körzetekben különböző fenotípussal jellemezhető (evolúciós) populáció alakulhat ki belőle. Leírásához elengedhetetlen a szülők, a nemesítési és szelekciós eljárások, a termesztési körzet(ek) és a nyomonkövethetőség ismerete.

Az IFOAM OE ajánlása szerint továbbá egy OHM populációnak minimum 3 (egyéves növényfajok), vagy 5 (évelő fajok) éven keresztül egy adott régió ellenőrzött ökológiai gazdálkodásá(i)ban szükséges szelektálódnia, mesterséges, vagy természetes úton. Azonban az új EU rendelet vonatkozó végrehajtási szabályozása alapján elegendő a minimum 1 generációt értékesítés előtt ökoban szaporítani, hogy a populáció OHM-nek minősüljön.

Az új EU rendelet 18-as pontja szerint az ökológiai termelési rendszerek sajátosságaira tekintettel a növényfajták kiválasztása során az agronómiai teljesítményre, a genetikai sokféleségre, a betegségekkel szembeni ellenállóságra, az élettartamra, valamint a különféle helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességre kell összpontosítani, és tiszteletben kell tartani a keresztezés természetes korlátait.

Az ökológiai nemesítés hazai fejlődését is szolgálja a jelentős piaci bővülés, amely napjainkban több, szektorspecifikus, szervezett tevékenység elindításában is megnyilvánul, mint például a Vetőmag Szövetség 2020 tavaszán újraindult Ökológiai Vetőmag Munkacsoportja (Biokultúra, 2020/2-3) vagy a 2020/2021-es szezonban elindított őszi búza posztregisztrációs fajtakísérleti hálózat (Biokultúra, 2020/6). Az utóbbi évtizedben az EU jelentős kutatási támogatást csoportosított az ökológiai szektor, ezen belül is az ökológiai nemesítést érintő kutatások mellé. Az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézete több ökológiai nemesítéssel kapcsolatos EU finanszírozású projekt résztvevője (LIVESEED, REMIX, ECOBREED és SOLACE).

Megyeri Mária – Vida Gyula – Mikó Péter
Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet,
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
Martonvásár
(Biokultúra 2021/1)