Bioélelmiszert (legalább) a gyereknek, a betegnek!

Felelős emberi közösségek (család, gyülekezet, nemzet stb.) kiemelt figyelmet fordítanak az utánpótlásra és a betegekre, elesettekre. Ez a gondoskodás sokrétű, kiterjed az otthon, a lakhatás biztosítására, a nevelésre, gyógyításra és még sok területre, de semmiképpen nem maradhat ki közülük az egészséges, biztonságos és tartalmas élelem adása sem.

A felelősséget felvető, elgondolkodtató tények sorakoznak, hiszen soha nem volt ilyen magas az allergiás, cukorbeteg, autista, élelmiszer intoleráns, hiperaktív és rosszindulatú betegségben szenvedő gyermekek aránya, mint napjainkban. Nyilván a diagnosztizálás hatékonyságának javulása is szerepet játszik ebben, benne van a gyermekkori stressz is (legfeljebb nyomokban tartjuk József Attila intelmét „… játszani is engedd szép, komoly fiadat!”), de szinte biztos, hogy a főszerepet az elromlott élelmezés jelenti. Egymás után jelennek meg az ezt igazoló tudományos cikkek és azok is, amelyek a bioélelmiszerek előnyeit igazolják. Az alapanyagok elszegényedését hozzáadott mesterséges összetevőkkel próbálják pótolni; esetenként jogszabályi kötelezés mellett. Bizonyítékok vannak arra, hogy a bioélelmiszert fogyasztó gyermekek ritkábban betegszenek meg, ritkább körükben az allergiás, a bioétkezés már pár nap alatt jelentősen csökkentheti a szervezetben felhalmozódott vegyszermaradékok mennyiségét. A bioélelmiszer-fogyasztás nem csak az egészséget szolgálja, hanem számottevő pozitív társadalmi hatások is jelentkeznek: kevesebbet kell költeni gyógyszerre, gyógykezelésre, kevesebb napot esik ki a gyermek az iskolából, ezért a szülő is a munkából.

Vannak pozitív fejlemények, hiszen feltámadt már az egészséges táplálék iránt az igény a közétkeztetésben, részletes jogszabály is született ennek szolgálatára. A biotársadalom úgy érzékeli, nem biztos, hogy a legfontosabb korlátokat állították fel benne, hiszen nem érintenek számos ártó elemet, így a szermaradványokra, adalékokra, a GMO-kra, az ionizáló sugárzással kezelt termékekre csak – az erősen megkérdőjelezhető – általános szabályok vonatkoznak.

Az iparszerű gazdálkodásból származó, vegyszereken fejlesztett, silány beltartalmú összetevőkből soha nem lehet tápláló elemekben gazdag ételt készíteni és gyermekeink, betegeink asztalára letenni.

Nyilván ezt észlelte a Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014-2020) program elfogadásakor az agrárkormányzat, amikor célul tűzte ki, hogy 2020-ra a közétkeztetésben az alapanyagok 30%-át a biotermékek adják.

A terv teljesítéséhez minden érintettre szükség van! Szükség van a kormányzat*, az önkormányzatok, a szülők, a közétkeztetők, iskolák, kórházak és még sorolhatnánk ki mindenkinek az ügyet segítő hozzáállására. A magyar biogazdák, illetve érdekérvényesítő szervezetük a Magyar Biokultúra Szövetség és hatáskörébe tartozó szervezetek a rájuk háruló feladatot jó szívvel vállalják. Mások is így tegyenek!

* A nagyobbik kormánypárt 2006-os választási programjában az egészséges táplálék biztosítása érdekében már kiemelten szerepelt az „ökotermelés” támogatása.

Czeller Gábor elnök – dr. Roszík Péter alelnök
Magyar Biokultúra Szövetség
(Biokultúra 2016/1)