Bioszőlő-művelés

Az alábbi cikket a BioPorta füzetek sorozatából vettük át, melynek 8. részében (2011) Szásziné H. Henrietta mutatja be gazdaságukat és az ökológiai szőlőművelés során szerzett tapasztalataikat.

Átállás ökológiai művelésre (Indul a telepítés!)

Erdő mellett is jó helye lehet a szőlőnek

Ideális esetben déli, délnyugati, esetleg délkeleti fekvésű a terület; minél inkább kitett, meredek a hegyoldal, annál kedvezőbb a napsugarak beesési szöge, a lejtős területen nem alakul ki fagyzugos rész, a lombfal átszellőzése kedvezőbb. Milyen a benapozottság? Gátolja-e domborzati tényező vagy fás vegetáció?

A legtöbb irodalmi forrásban hátrányosnak tartják az erdő közelségét, de saját tapasztalataink azt mutatják, hogy amennyiben az erdő és a szőlőültetvény között legalább 10-15 m távolság van és a benapozást nem gátolja – esetünkben északról véd –, akkor igen kedvező mikroklímát biztosít és óvja a viharoktól és a tél szélsőségeitől az ültetvényt. A szőlő között ne legyenek gyümölcsfák, létesítsünk külön gyümölcsöst.

Az árnyékot nem vető, kellő távolságban határoló erdősáv, bokros sövény nagyon előnyös; ha nincs, akkor érdemes telepíteni: az ökológiai művelésben elengedhetetlen védősávot alakíthatunk ki vele a más művelésű ültetvényektől elhatárolva szőlőnket és teret adunk a hasznos szervezetek megtelepedésének. Az ökológiai növényvédelem alapköveit tesszük le a változatos növény és állatvilág betelepítésével.

Az uralkodó szélirányra párhuzamosan kell tervezni a sorok irányát, akkor is, ha ez hegy-völgy irányt jelent és az erózió veszélye fennáll. Sokkal könnyebb a talaj borítottságának megoldása, ellenállás a víz és a szél pusztító hatásának; mint a szél szárító, szellőztető hatását pótolni. A levelek jó átszellőzése és a nedves levélfelület gyors felszáradása létfontosságú a gombabetegségek elleni védelemben.

Olyan távolságban telepítsünk szőlőt, hogy a vegetációs időszakban ideális esetben a napi, de legalább heti kétszeri bejárás, szemrevételezés lehetséges legyen. Semmilyen meteorológiai előrejelzés, növényvédelmi program vagy technológiai leírás nem pótolhatja a gazda „hizlaló szemét”; azt az adott szőlő­területet érintő időjárás, fertőzési tünetek megfigyelését, a helyszínen elvégzett vizsgálatokat (Pl. feromoncsapdák eredménye, refraktométeres ellenőrzés). Az MVH által engedélyezett szőlőtelepítés előfeltétele a talajvédelmi terv készítése, amely magában foglalja a komplett talajszelvény vizsgálatát is. Bár a terv nem lehet egy évnél régebbi az engedélyezési dokumentáció beadásakor, mégis érdemes közel egy évvel a telepítés előtt elkészíttetni, hiszen részletes javaslatot kapunk a talaj előkészítésére, javítására – ezeket a munkákat bizonyos esetekben már egy évvel a telepítés előtt meg kell kezdeni. A talaj vizsgálati eredményeire szükség van a megfelelő alany kiválasztásánál is, a szőlőoltvány megrendelésénél a szakmailag jártas oltványkészítő kérni fogja.

Milyen fajtát válasszunk?

A rezisztens fajták bizonyos betegséggel vagy több betegséggel szemben ellenállóak, ideálisak lehetnek a csemegeszőlő, szőlőlé, must előállításnál. A világfajtákkal könnyebb megnyerni a borfogyasztók népesebb táborának tetszését, mindenhol ismertek, mindenhol keresettek – velük meglovagolhatók a divat hullámai is. Nem tapasztaltunk hátrányokat a növényvédelemben a világfajták – Cabernet sauvignon, Pinot noir – ökológiai művelése során. A hungarikumok – több száz éve honos, illetve magyar nemesítésű fajták – hatalmas előnye, hogy speciálisan a mi viszonyainkhoz idomultak, nemesítették ki őket; itt adják a legtöbbet, a legszebbet magukból.

Reneszánszukat élik a hungarikum fajták, bátran telepíthetők, ha a szőlőt vagy bort hazánkban veszik meg. Mindig vegyük figyelembe az adott borvidék sajátosságait az ott jellemző gombabetegségeket (pl. a Balaton-felvidéken lisztharmatra nagyon érzékeny fajtát nem tanácsos választani), a hegyközségek által szabályozott, telepítésre javasolt fajták listáját (a listában nem szereplő fajta telepítésekor nem vehetünk igénybe állami támogatást a telepítéshez és a legkiválóbb borunk is csak tájborként szerepelhet a címkén), a talajadottságokat. Például, ha van egy jó humusz ellátottságú rendzina talajunk a Balaton-felvidéken, célszerű megpróbálkozni a Cserszegi fűszeressel.

Szőlőoltványt érdemes olyan oltványkészítőtől megrendelni, aki maga telepít is, garanciát vállal a telepítési munkálatokra és az eredésre. A talaj mintavételnél említett alanyválasztás feltételezi, hogy több típusú alannyal is dolgozzunk. Magyarországon, lehetőleg a telepítendő területhez hasonló feltételek mellett edződött oltványokkal nagyobb a siker.

Hazánkban a szárazságtűrés is fontos az alanyoknál, egy Franciaországból rendelt oltvány esetén nem biztos, hogy jól reagál majd a szélsőséges nyarakra. Ma már – különösen nagyobb területek esetében – a megrendelés alapján személyre szólóan oltják le a szaporítóanyagot; „készen” csak pár száz oltvány vásárolható az adott fajtából, alanyból – pótlásra. A telepítési engedély kérelemhez szintén csatolni kell az oltványkészítő ígérvényét a szükséges mennyiségű oltványról.

A művelésmód kialakítása

Hogy milyen legyen a művelésmód fontos a fajta, annak növekedési erélye, a helyi mikroklíma figyelembe vétele. Kipróbáltuk a közepes- és alacsony kordont, az egyes függönyt, a félernyőt; tapasztalataink vannak a magas kordonról. Alacsony és közepes kordont választottunk a fajtáink döntő többségében, a Szürkebarát, Pinot noir, Chardonnay esetében a félernyőt. Az új telepítéseknél a 2,36 m sortávot (ezt elsősorban a művelőeszközök és erőgépek mérete határozza meg) és a 0,9 m tőtávot alkalmazzuk. A tőtávolságot meghatározza az alkalmazott fajták növekedési erélye is, alacsonyabb tőketerhelés mellett a hajtásnövekedés figyelembevételével kell meghatározni a tőszámot.

Ha lehetséges a kézi művelés, akkor a hagyományos fejműveléssel még jobban kihasználható a talaj melege. (Csak kis, bemutató területen van fejműveléses Olaszrizlingünk, 1 m × 1 m térállásban, fa karókkal.)

Ötven évre gondoljunk előre

Úgy kell a talajelőkészítést végezni, hogy ilyen időtávlatra alapozza meg az ültetvényt. A talajvédelmi tervben szerepel, hogy mely tápelemekkel jól ellátott a talajunk, szinte minden esetben javasolják a szerves trágyázást, jótékony hatásai miatt. Ami nem szerepel a tervben, az a terület előélete és a vele kapcsolatos tennivalók. Ha tömörödött a talaj, akkor vethetünk mélyre hatoló gyökérzetű zöldtrágya-növényeket, ha a korábbi művelés miatt elszegényedett az élővilág, akkor kis adagú sekély szerves trágya beforgatással és fajgazdag magkeverék vetésével kezdhetjük a műveleteket. Egy vegetáción keresztül ilyen módon kultúr-állapotban tartott területre szórhatjuk ki a tervben javasolt szerves trágya mennyiséget. Ha a terv nem venné figyelembe, akkor ügyelni kell rá, hogy a kijuttatott N-tartalom nem lehet több 170 kg/ha-nál a nitrátérzékeny területeken.

A szerves trágyát – ami érett mélyalmos istállótrágya legyen – lehetőleg ökológiai gazdálkodásból szerezzük be, nálunk ez helyben adott, szarvasmarha trágyát használunk. A trágyázás után a lehető leghamarabb be kell forgatni azt és a felszíni vegetációt, különben veszít nitrogéntartalmából a távozó ammónia miatt, ami elérheti a nitrogéntartalom 30%-át is (a környezetszennyezésről nem is beszélve).

Rigol ekével beforgatva a szerves trágya közel 80 cm mélyre jut, részben mineralizálódik, nem mosódhat ki. A forgatást követően a területet megtisztítjuk a gyökér­maradványoktól, túl nagy méretű kövektől, ideális esetben majd fél évet pihen. A további talajelőkészítésre már az ültetést megelőzően kerül sor, amikor lehetőleg magágy minőségűre készítjük a talajt, kultivátorral, mélylazítóval.

Az oltványtelepítő gép gyors és pontos, hasítékba helyezi a földbe a gondosan előkészített oltványt, a talajnedvesség megmarad. Lézeres sorbemérés, pontos tőtávolság, az oltvány az őt jelző fém pálcával kerül a talajba. Az oltványok 95%-a megered.

Teraszokon, túl kicsi vagy nehezen megközelíthető területeken kézi telepítés lehetséges csak. Itt a sorkimérés derékszögeléssel, a tőtávolság zsinóros vezetéssel történik, kézi munkával. Az oltványok gyökérzetét visszavágjuk, ez elősegíti a begyökeresedést. Fontos, hogy a gyökérzet ne száradjon ki, a fel nem használt oltványokat le kell vermelni. A kézi telepítésnél hidrofúrót használunk, így a beiszapolt oltvány kedvezőbben indul.

Az oltványokat kis fapálcákkal jelöljük. Kérdés, hogy a hagyományos fa karókat, oszlopokat használjuk vagy fém támrendszert? A fa szép és hagyományőrző – ennyiben ki is merültek az előnyei.

Gépi telepítésnél minden esetben fém támrendszert használunk, a fém tartósabb, kevesebb a kézi munkaerő igény mind a letelepítésnél, mind a későbbi oszlopok, drótozat telepítésénél, karbantartáskor. A zöldmunkáknál a drótok mobililitása, a növényvédelemben a keskeny szerkezet sokkal előnyösebb a hagyományos fa karós-oszlopos rendszernél.

Ősszel és tavasszal egyaránt telepíthetünk, saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a jól előkészített talajba gondosan beültetett oltványok esetén nincs különbség.

Hogyan ápoljuk a fiatal ültetvényt?

Ahhoz, hogy a nagy gonddal és jelentős anyagi ráfordításokkal telepített szőlőnk első levélkéi ne az utolsóak legyenek, fokozott óvatossággal kell eljárni. A fiatal szőlőnek táplálékkonkurenciát jelenthetnek a gyomok, a tövek körül kézi kapálással el kell távolítani a növényeket. A sorközökben hagyhatunk alacsony flórát kialakulni, ez előnyös lehet a szélsőséges csapadékviszonyok mellett, hiszen az ültetvény ilyenkor még teljesen kitett az elemek hatásának, a szél és az eső elhordhatja a felső talajréteget, illetve beboríthatja vele a lejtő alján a fiatal növényeket. Előnyös, ha mulcsozni tudjuk ebben az érzékeny szakaszban az ültetvényt: szalmával, növényi nyesedékkel, a talaj vízháztartása is kedvezőbb lesz általa. Aszályos nyarakon öntözni is kell a töveket, mi kétszer öntöztük meg lajtos kocsival az előző ősszel telepített ültetvényt. A gépi növényvédelem során 3 leveles állapotig négysoronként, 5 leveles állapotig kétsoronként elegendő átfújatni a sorokat, ilyenkor még csak fémpálcák jelzik a szőlőtőkéket, nincs akadálya a szer tapadásának. Hagyományos fa karós telepítésnél kézi permetezéssel lehet csak számolni, a karók túl nagy felületet takarnának ki. Az ép levélfelület megőrzése létfontosságú, ezen áll vagy bukik, hogy a fiatal vesszők beérnek-e, elegendő cukrot képesek tárolni a fagy ellen a hosszú tél során.

A második évben a metszéssel várjuk meg a kora tavaszi fagyos napok elmúltát, utána – és még két éven át – két szemre metsszük vissza a fiatal töveket. (A fiatal tőkék metszése eltérhet a kialakítandó művelésmód és az egyedi fejlettség függvényében.) A sorokat célszerű még mindig kézzel kapálni, egyebekben az ápolási műveletek a sorközben és a növényvédelemben azonosak a termő ültetvénnyel, de nincs csonkázás. Két erős hajtást nevelünk, lekötözzük, a hónaljhajtásaikat, fürtöket eltávolítjuk.

A harmadik évben felnövő vesszőt már elvezetjük a támrendszeren a művelésmódnak megfelelően. Ha erős növekedési erély jellemzi a fajtát, akkor ebben a korban már válogatni kell a hajtásokat, csonkázni kell a termő ültetvényekkel egyidejűleg, hogy önmagát ne árnyékolja le. A fürtöket ilyen esetben egy kivételével leválogatjuk, „megmutatja” magát a szőlő az első terméssel – ilyen tapasztalatokat szereztünk a Cabernet sauvignon növekedése során, míg a Szürkebarát a 3. évben is a 2. évnek megfelelő állapotban volt. Fenti különbségeket a tápanyagellátottság, ill. azok felvételének különbségei, időjárási- és talajviszonyok is okozhatnak.

A negyedik évtől erős, illetve közepes növekedési erélyű fajta esetén termőre fordul a szőlő.

Termőre fordult a szőlőnk

Metszés

Az év első munkája a szőlőben a metszés, de nem célszerű az adott évre vonatkozó háttérvizsgálatok nélkül elvégezni. A területileg illetékes kutatóintézetben, esetünkben a PE AC Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, Badacsonyban rügyvizsgálatot végeztethetünk, amely alapján képet kapunk arról, hogy milyen az aktív termőrügyek aránya, milyen termés várható a rügyek alapján, mekkora a ragadozó atka populáció. A hagyományok szerinti Vince napi vesszőhajtatás is hasonló következtetéseket tesz lehetővé. Ha a rügyvizsgálat gyenge termést mutat, a metszéssel még korrigálhatjuk, több szemre metszve a tőkéket.

Ha kitűnő alapanyagot, egészséges és magas mustfokú szőlőt szeretnénk szüretelni, akkor meg kell kötnünk a kompromisszumot minőség és mennyiség között – ez a döntésünk már a metszésnél életbe lép. A terméskorlátozás a növény ellenálló képességében (betegségek, szárazság) és a növényvédelemben (szellősebb, védhetőbb lombfal) is előnyöket hoz. Mi 6-8 szemre metszünk (fajtától, térállástól függően), amivel 0,8-1,5 kg /tő terhelést célozunk meg.

A metszést olyan időben kell elkezdeni, hogy a rügyek még nyugalmi állapotban legyenek, mire befejeződik. Mivel teljesen kézi munka, a metszők száma és a terület nagysága határozza meg, hogy mikor kezdünk. A kevesebb tapasztalattal rendelkezők előmetszhetnek, így a szakemberre kevesebb munka jut. A venyigét ideális esetben újra felhasználjuk, mi venyige kazánt és a hozzá szükséges venyigebálázót szeretnénk pályázattal beszerezni. Lehet aprítva komposztálni is, fontos hogy magas hőfok is érje a komposztálás során, a káros szervezetek elpusztulásához tanácsos állati trágyával keverve komposztálni. A metszéssel egy időben kell a fa támrendszert ellenőrizni, a karókat beverni, ahol szükséges.

Hajtásválogatás

A szőlő hajtásainak 15-20 cm-es állapotában kezdjük, aki szeretne biztosra menni, az várja meg a virágzás végét. Ilyenkor a föld felé forduló, törzsön kinőtt (fattyú), ikerhajtásokat távolítjuk el. Átlagosan 10 évente kétszer előfordul, hogy a szőlő gyengén virágzik vagy termékenyül, ilyenkor bizony kár lenne mindezeket a hajtásokat – a fattyúhajtásokat kivéve természetesen – eltávolítani, annyit hagyunk, hogy a tervezett tőketerhelésnek megfelelő termésünk legyen.

Kötözés

Ha a félernyő művelésmód mellett döntünk a fajtánál, a nedvkeringés megindulását követően (már ne törjön a vessző) le kell kötözni.

A virágzás után a hajtásokat a drótok közé fűzködjük, itt a fém támrendszer ismét megmutatja az előnyeit, a drótokat a metszéskor kiakasztjuk a jövendő fürtzónából és fűzködéskor csak visszaakasztjuk a helyére, ezzel a lombot befogva. A hagyományos fa támrendszerben az oszlopok szélessége miatt a drótok közé befogott hajtások kiszabadulhatnának, ezért egy pozdorja-lemezből vágott C kapoccsal (ami a vegetáció végére szétporlad) összefogjuk a drótokat. A hajtások kötözése során a kiválogatott hajtásokat a tám­rendszerhez kötözzük, megakadályozva azok sérülését és támaszt adva a későbbi fürtök terhét viselő vesszőknek. A lebomló, papír fedésű drótkötözőt használjuk, méretre vágott, gyorsan sodorható. Kötözéssel is alakítjuk a lombfal szellőzését.

Csonkázás

Ideje a növekedés gyorsaságától függ, amikor a lobfal felett felnövő hajtások visszahajolva árnyékolással fenyegetnek, akkor kell végezni. Kézzel kiegyenesített sarlóval végeztük, ma már gépesített művelet. Fontos, hogy a gép beállítása idomuljon az ültetvény és a tőke méretéhez, ha fa támrendszerünk van, akkor a gépi munka bevezetése előtt végig kell járni az oszlopokat, méretre vágni, ha szükséges, mert egyetlen ilyen „találkozás” is tönkreteheti a csonkázót. Igény szerint többször is el kell végezni, de ha jégesővel rendszeresen látogatott területünk van, akkor célszerű azt a területet mindig utolsónak hagyni a csonkázásban, mert a visszahajló lombok sokat védhetnek.

Hajtás- és levélválogatás

A fürtzóna hajtás és levél válogatása a termékenyült fürtök minél jobb szellőzését, növényvédelmét és érését szolgálja. Óvatosan járjunk el a fürt körüli levelek szelektálásánál, fontos, hogy a tápanyagellátást szolgáló levelek fennmaradjanak.

Mi is az a gyom? Hagyományosan gyomnak tekintettünk mindent, ami nem az adott kultúrnövény volt, tehát tűzzel-vassal irtandónak. Mai tudásunk mellett árnyaltabbá vált a kép. Ahogy odút helyezünk ki a seregélynek, hogy a szőlő növekedésekor fiókáinak elhordja onnan az összes lehető lomb- és fürtpusztító rovart és lárváikat, hiszen tudjuk, hogy nem a „mi” seregélyünk fogja dézsmálni a szőlőt, ők addigra már délebbre vonulnak; hanem északi rokonaik, ellenük riasztókkal és hálóval védekezünk.

Sorok és sorközök művelése

A változatos, fajgazdag flórának is örülnünk kell az ültetvényben, ahol az alacsony termetű növények akár virágozhatnak (pl. tyúkhúr) és termést is érlelhetnek (saláta galambbegy), ezzel elősegítve a pollennel is táplálkozó ragadozó atkák, sokszínű ragadozó rovarvilág megtelepedését, illetve az apró magvakkal táplálkozó, de fiókáikat levéltetvekkel és apró lárvákkal tömő kis énekesek (kenderike, csicsőrke) fészkelését. Amint elérné a sorközökben a növényvilág azt a magasságot, amely a mikroklímája révén lisztharmat és más gombabetegségek megtelepedését okozná a szőlőben, a sorközöket mechanikailag gyommentesítjük. Ez persze sohasem teljes, mindig marad valamennyi növényzet és a talaj a gyökérzetek által átszőtt marad.

Lehet mulcsolót vagy lazítót, kultivátort használni. A növény- és állatfajok túlélnek és újból felszaporodnak, csak a bennük őrzött tápanyagok egy része tárolódik fel, úgy időzítve, hogy ez egybeessen a növény időszakosan megnövekedett igényeivel. Mivel nincs szelekciót okozó vegyszer, a fajgazdagság az évek során nő. Alkalmazzuk a váltott sorok módszerét is, ahol két sorból az egyik beavatkozás mentes marad, még több hasznos szervezetnek nyújtva túlélést és folytonosságot, csökkentve a talajművelő eszközök által okozott terhelését.

A sorok (tövek) műveléséhez tőközművelőt használunk, a tövek mellé szúrt fémpálcát, illetve a töveket érzékeli az eszköz és kitér, míg a tövek környékét kis tárcsafejekkel megtisztítja.

Ahol az ültetvény meredeksége nagy, vagy mikroteraszos, ott kaszálunk, az ültetvényben a természetes gyep növényei jelennek meg, fűfélék, gazdagon pillangósokkal. Nem tapasztalható terméskiesés a táplálékkonkurencia miatt, igaz, hogy eleve terméskorlátozással dolgozunk. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum munkatársa, Kutasi Csaba vizsgálatai alapján ezekben az ültetvényekben volt a leggazdagabb a futóbogár fauna, a legaktívabb ragadozó rovarok tartoznak ebbe a csoportba.

Sajnos források híján a kutatóintézettel közös pályázatunk a talajtakarási kísérlettel nem valósulhatott meg, amely során nádtörettel mulcsoltuk volna a szőlősorokat, de kisebb területen alkalmazott törköly-kiterítés, nyesedék-, illetve szalmatakarással próbálkozunk, nagyon kedvező tapasztalatokkal. Minden ültetvénybe ajánlom, elősegíti a kedvező vízháztartást, növeli a talajfelszín hasznos szervezeteinek számát, tápanyag-kiegészítő ugyanazon élőlényeknek a szárazabb időszakokban és megakadályozza az eróziót. Mellette is van gyomosodás, de töredéke a mulcsolás nélküli soroknak és a talajba kerülve (beforgatással) kiegyenlítetten tárolódnak fel belőle a tápanyagok.

Aszályos nyarakon nem is azért kell kultivátorozni a sorközöket, mert táplálék konkurenciát jelentenének az ott élő növények, hanem azért, hogy a talaj kapillárisait elvágva csökkentsük a párolgási veszteséget. A mulcsozás erre is megoldást ad.

Ha nincs gyors természetes betelepedés a szőlőnkbe, de gyepesítés mellett döntünk, azokat a fűfajokat és pillangósokat ajánlom, amelyek a természetben az adott helyen, hegyen előfordulnak a sziklagyepekben. A saját kertünk füvének is vörös csenkeszt és veresnadrág csenkeszt választottam, ebbe települtek be a vadon élő pillangósok és még számtalan virágos növény. Ezek az extrém viszonyokhoz alkalmazkodott növények jól tűrik a nyári tartós szárazságot is. Minden második sort tavasszal vagy ősszel betelepítve, a következő évben a hiányzó sorokkal folytatva sikeresen telepíthető a gyep. Ha az állomány már képes magát szaporítani, évente egyszer meglazíthatjuk mélylazítóval.

Szásziné H. Henrietta
(Biokultúra 2022/4-5)