Biotermeléssel biztosítható az egészséges élelmiszer előállítása, a talajok, a vizek és a légkör védelme

„A föld szeretete a haza szeretete.”
(DE ATK főbejáratának oszlopfelirata)
„A mindenkori táplálékod legyen a gyógyszered.” (Hippokratész)

Az ökológiai (bio) termelés alkalmazza az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett ásványi anyagokat (zeolit, riolittufa, alginit, meszes altalaj, lápföld stb.) talajjavításra és tápanyagpótlásra. A felsoroltak alkalmazásának előnyei a hosszú tartamhatás, hozam- és termékminőség növelés. Javul a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota, ezáltal csökken a technológiai költségráfordítás.

Kidolgoztunk egy forgatás nélküli technológiát a riolittufa őrlemény felhasználásával a szerves trágyák, iszapok, és minden szerves eredetű melléktermék és hulladék kezelésére. A riolittufa őrleményt felhasználhatjuk az alom kezelésére (istállókban, karámokban). Ezzel biztosítjuk a biogén gázok lekötését és a környezet bűztelenítését. A technológia alkalmazásával nő a komposzt nitrogén értéke, továbbá a forgatás elmaradásával csökken a ráfordítási költség. Az állattartás minden területén a riolittufa alkalmazása biztosítja a bűztelen környezetet az állattartó telepeken, továbbá a lakókörnyezetben.

Kidolgoztuk és eredményesen alkalmaztuk a mélylazítással együtt alkalmazott eke nélküli talajművelést, mely jelentős ráfordítási költségmegtakarítást eredményez a szántóföldi kultúrák területén. Az ökológiai gazdálkodás területén nagy figyelmet érdemel, többek között a kötött és eróziónak kitett talajokon.

Az élővilágnak biztosítsunk refúgium (menedék) területeket, mivel ők a mi ingyen napszámosaink. Ezen a téren nagy károkat szenvedtünk az 1989 előtti gazdaságokban kialakított hatalmas táblaméretek miatt felszámolt fásítások (fasorok, fa- és bokorcsoportok), illetve egyéb vizes élőhelyek megszüntetésével. A jelenleg kialakult kis, közepes és nagy gazdaságok területén fontos feladat a melioráció (végleges utak, táblák, belvíz elvezető csatornák, víztározók kialakítása, továbbá a fizikai-kémiai talajjavítások megkezdése). Ahol az öntözőtelepek kiépültek és jelenleg nem üzemelnek, ott azok felújítása és további területek bevonása, ahol erre a vízforrás rendelkezésünkre áll. Aholt a talajjavítás 1989 óta elhanyagolt, ott fel kell mérni a gyenge termőképességű talajok, vagy a táblán belüli foltok, vonulatok javításának helyzetét és be kell indítani újra a talajjavítást a hozamok biztonságos növelése érdekében.

Törekedni kell arra, hogy a növényszám a gazdaságban növekedjen és olyan növények termesztését is figyelembe kell venni, melyek a táj talajadottságai mellett eredményesen termeszthetők. Többek között figyelmet érdemel a vetőmag előállítás (a hazai vetőmagoknak kiváló a minősége). Gyógynövénytermesztés és a cukorrépa helyett a csicsóka felkarolása, ez utóbbi nagy jelentőséggel bír a cukorbetegek számára mint édesítő- és táplálkozási alapanyag.

Végezetül fontosnak tartom a Hungarikummá minősített magyar akác ültetését, telepítését a kialakult jelenlegi üzemméretek területén és a vidéki településeken. Tessedik Sámuel volt, aki behozta és meghonosítatta hazánkban az akácot. Ő különösen nagyot alkotott a hazai kedvezőtlen termőhelyű adottságú területek fásítása vonatkozásában és a mezőgazdaság, valamint a vidéki települések helyes építésének területén. Legyünk büszkék hazánk összes mezőgazdasági területen nagyot alkotott reformereire is, kiknek tevékenysége nyomán a Kárpát-medence mezőgazdasági sokszínű növényeinek meghonosítása és alkalmazása világviszonylatban elismert volt! Erre kell nekünk is törekednünk, e téren nagy feladat vár a döntéshozókra, a mezőgazdaság területén tevékenykedő szakemberekre és a földet művelő gazdákra egyaránt.

A felsoroltak megvalósításában érdeklődés esetén közreműködő partnerek lehetünk.

Dr. Köhler Mihály
ny. kutató főmunkatárs
c. egyetemi docens
(Biokultúra 2016/2-3)