2018 Júl 05

Búcsú a Biokultúra újság alapító főszerkesztőjétől

Nincs hozzászólás

Szomorú hetek vannak mögöttünk: eltávozott közülünk krisztusi korban Gergely és János barátunk Békésről, Szabolcs Dunaharasztiból és sajnos még sorolhatnánk az előre menteket! A múlandó élet rohan és egyszer csak eljön a földi lét vége! Most Seléndy Szabolcs tért meg Teremtőjéhez, 2018. május 17-én.


Bár gyengélkedett, mégis váratlan volt a távozás; lányától – a Biokontrollt legrégebb óta szolgáló munkatársamtól, Szabolcs három unokájának édesanyjától – Esztertől kaptuk a hírt, hogy „Édesapám kritikus állapotban került kórházba”. Egy-két nap után a kritikus állapot jóvátehetetlenbe fordult. Gondolatban sokszor máskor is, most folyamatosan vele voltunk.

A biogazdálkodás a jóra törekvő emberek sajátja. Szabolcs is ilyen volt és azok a társai is, akik vele együtt megalapították 1983-ban a Biokultúra Klubot, amelyből az ő közreműködésével is létrejött a Biokultúra Egyesület 1987-ben, a mai Magyar Biokultúra Szövetség jogelődje.

Karácsonyi ünnepi vacsora a Biokultúra Klubban

És nem csak jóra törekedett, hanem tette is a jót! Általában szerényen, a második vonalban, de amikor kellett, akkor az élre is oda mert állni, mint tette ezt 1991-ben, amikor elvállalta a Biokultúra Egyesület elnöki posztját, amelyet 1994-ig látott el.

E sorok írója már ebben az időszakban is, azóta is alelnökként segítette, segíti a mindenkori elnök munkáját; innen nézve nyugodtan állítható, hogy ez az időszak az Egyesület aranykora volt! Ebben az időszakban jellemzően a béke honolt az Egyesületben és az alkotásnak kedvező légkör. Ekkor szerezte meg a Biokultúra a világon nyolcadikként az IFOAM akkreditációt, jutott el az EU elismertség kapujába, az EU-val ekvivalens ökológiai gazdálkodást folytató „harmadik országok listájára”, amelyen a Földön akkor összesen öten voltunk.

És itt vannak a könyvek, kiadványok, újságok, amelyekkel Seléndy Szabolcs szerzőként és szerkesztőként a magyar ökológiai gazdálkodás szakirodalmi alapjait tette le szerkesztő és szerzőtársaival együtt elnöksége előtt, alatt és után! Máig alapmű a Sárközy Péterrel együtt szerkesztett 1993 és 1995 között kiadott Biogazda 1, 2, 3.

A munkásság része – a teljesség igénye nélkül – a szervezéssel segített Biofüzetek, az Ökogazdák kézikönyve, a BioPorta füzetek, majd a belőlük összeállított és kiegészített 2013-ban kiadott Gyakorlati biogazdálkodás 1. és 2., amelyek igazi szakmai „bestseller”-ek lettek.

A Biokultúra újság főszerkesztője volt azután is, hogy a Biokultúrától a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. átvette az újság kiadását mindaddig, ameddig akart, erőt és kedvet érzett magában ehhez a feladathoz. A tőle, kérésére átvett főszerkesztői munkám legnagyobb elismerése az volt, amikor felhívott telefonon és ezt mondta: „Péter! Jó az újság, jó felé mentek”!

Albert Schweitzerrel mondhatjuk, hogy „A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.”

Szabolcs sok területen maradandót alkotott, ezek közül szívemhez legközelebb második „gyermeke”, a Biokultúra újság áll. Őrizzük az általa kitalált szerkezetet, tartalmi jelleget, értékrendet, ezért szerepel évek óta lapunk impresszumában ez: „Alapító főszerkesztő: Seléndy Szabolcs”.

Ha rajtam múlik, akkor ez ott lesz a világ végezetéig…

dr. Roszík Péter
a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke,
a Biokultúra újság főszerkesztője


 

Tisztelt Gyászoló családtagok, barátok, ismerősök, volt munkatársak!

Szomorú szívvel gyűltünk egybe, hogy végső búcsút vegyünk Seléndy Szabolcstól, de egy dolog vigasztaljon: örüljünk, hogy részesei lehettünk földi élete rövidebb-hosszabb időszakának. Szabhatta volna hosszabbra is a Teremtő pályáját, de sorozatos betegségei ellene dolgoztak. Igazságtalan módon akkor is, ha egész életében egészségtudatos életet élt: nem dohányzott, kerékpárral járt a Biokultúra kispesti irodájába, és amikor meg-meglátogattam a Kertészet-Szőlészet szerkesztőségében, rendszeresen a radiátoron száradt a fürdőnadrágja.

Munkahely-választását is a természetszeretet vezérelte. Táj- és kertépítő mérnökként hamarosan otthagyta a VÁTI tervezőintézetet és sokkal színesebb területre került: a Kertészet-Szőlészet hetilaphoz Bálint György főszerkesztő helyetteseként. Rendre, sorra írta cikkeit, készítette szebbnél szebb fotóit, korrigálta kollégái anyagait. Közben a lap megújításán fáradozott. Ez alaposan sikerült is, hiszen 1981-ben belgiumi rokoni inspirációra első kézből tudósította a hazai olvasókat az akkoriban Nyugat-Európában terjedő „hóbortról” a biokertészetről. Nagy támogatóra lelt ebben évfolyamtársa dr. Lelkes Lajos személyében, aki Peter Sowa, dortmundi biokertésztől szállította az akkor még embargós bio információkat. Az ő sugallatára jelentette meg a mezőgazdasági könyvkiadó Alwin Seifert: „Kertészkedés mérgek nélkül” című munkáját, a későbbi hazai biogazdálkodók bibliáját. Seléndy Szabolcs rögtön rovatot indított „Biokertművelés” címmel, amely szerzői között üdvözölhettük a későbbi prominens Biokultúra szereplőket is: dr. Győrffy Sándort, dr. Mezei Ottónét. Szomorú aktualitás, hogy Sanyi bácsit éppen két éve temettük.

Szabolcs eleinte szorgalmasan válaszolgatta a hozzá beérkező olvasói leveleket, de egy idő után nem győzte. Erre jött az ötletem, hogy hozzuk össze az érintetteket egy közös klubba. Ez lett a Biokultúra Klub, majd Egyesület, végül ma Szövetség. Szabolcs alelnökként oroszlánrészt vállalt a szervezésben és a lap segítségével a marketingmunkában. Közben számtalan ötlete valósult meg lapjában: dombágyásos módszerrel, fenntartható energiatakarékos rendszert épített fel, melyre országos kertbarát versenyt is hirdetett. Közben folytatta publicisztikai tevékenységét. Lelkes Lajos sorozatát a Biofüzeteket szerkesztette, szerzőit verbuválta. Az időközben megerősödő Biokultúra Klub keretén belül megtervezte Rachler Emőkével együtt a BNV területén létesített, fennállása során milliós látogatói létszámot vonzó 150 négyszögöles Bio bemutatókertet, amely OMÉK nagydíjas lett és amiről Papp Ferenc a magyar televízióban filmet is készített.

1991 és 1994 között elnöki posztot töltött be a Biokultúra Egyesületben. Több, általa kiválasztott munkatárs a mai napig ott dolgozik. Töretlen lendülettel folytatta újságírói tevékenységét, sőt, nyugdíjba vonulása után az immáron szövetséggé váló szervezetben bio témájú könyvek garmadát szerkesztette, lektorálta. Nem volt a gyors munka híve. Szeretett mindenről alaposan meggyőződni. Nehéz volt cikket írni számára, ritka volt, amibe ne javított volna bele. Tette mindezt jó ízléssel, hibátlan magyarsággal, képszerkesztői rutinnal. Mindeközben a családját is megfertőzte a bio elhivatottsággal: Eszter lánya a Biokontroll Hungária Nonprofit. Kft.-nél vállalt munkát.

Az ikonok szép lassan távoznak, de a mű kész és halad tovább a maga útján. Ne aggódj Szabolcs! Isten Veled!

Elmondta: Frühwald Ferenc
a Biokultúra Egyesület alapító elnöke
Seléndy Szabolcs temetésén, 2018. június 8-án
(Biokultúra 2018/3)

[felül]