GM-növényekre a legrégebbi moratóriumot Ausztria (1999) tartja fenn. A GM-növényekkel kapcsolatos kutatásokat általában nem tiltják az Unióban, azonban Görögország ilyen jellegű vetési engedélyeket sem ad ki. Az Európai Unióban Ausztria (1999 – MON 810, MON 863, T25), Magyarország (2005 – MON 810), Görögország (2005 – MON 810), Lengyelország (2006 – általános), Olaszország (2006 – általános), Franciaország (2008 – MON 810), Románia (2008 – MON 810), Németország (2009 – MON 810), Luxemburg (2009 – MON 810) és Bulgária (2010 – általános) hirdetett vetési moratóriumot valamely GM-fajtacsoportra [GMOFE 2010a]. Paradox, hogy mindez nem vonatkozik bizonyos fajtacsoportok importjára, feldolgozására, takarmányokba és élelmiszerekbe való keverésére. Igaz, hogy Európában a felhasználást jól láthatóan jelölni kell a terméken (többnyire takarmányokon), azaz a vásárló tájékoztatása kötelező. Fentiek szerint a környezettudományok érvei jobban érvényesülnek az európai engedélyezés szintjén, mint az egészségügyéi (dietétika, gasztroenterológia). Az Unión kívüli országok közül Svájc (2005-ben hirdetett 5 éves általános moratóriumot), Szerbia (2009-től tiltja a GM-termékek forgalmát is) és Norvégia döntött úgy, hogy az elővigyázatosság elvét követve nem járul hozzá a GM-növények szabadföldi termesztéséhez.

GMO-mentes területek az Unióban

Az európai GMO-mentes övezetek napjainkban is bővülnek, azonban az e területi mentességre vonatkozó törvényi szabályozás máig megoldatlan. A területi deklaráció csupán annyit jelent, hogy a térségben a gazdák többsége nem szándékozik GM-növényt termeszteni. Ez viszont jogilag nem kényszerítő erejű azokra a gazdákra, akik ugyanezeken a területeken belül – a törvényi korlátozásokat betartva – másként döntenek (lásd a lengyelországi példát). Nincsenek GMO-mentes területek a Cseh Köztársaságban, Dániában, Lit­vá­niában, Montenegróban, Szlovákiában és Törökországban. A GMO-mentesség szempontjából kiemelkedik Ausztria (1999), Görögország (2004) és Lengyelország (2006), amely országok teljes területükre GMO-mentes­séget hirdettek. Nagyobb termőterületek csatlakoztak a GMO­mentes övezetekhez Albániában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Horvátországban, Ír­­ország­ban, Lettországban, Magyarországon, Né­met­ország­ban, Olaszországban, Szlovéniában; kisebbek Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Hollandiában, Macedóniában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Svédországban (2. ábra) [GMOFE 2010b].

2. ábra GMO-mentes területek Európában

A kukoricát nem termesztő országok támogató álláspontja

Az Unión belül az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Hollandia és Svédország hatóságai támogatják a MON 810-es kukorica termesztését [SOS 2010], bár kukoricatermesztés egyik országra sem jellemző, azaz a MON 810-es fajtacsoport termesztését – indoklás nélkül – az Unió délibb országai számára engedélyeznék. Abszurdnak nevezhetjük, hogy ugyanezen országok fogyasztói egyáltalán nem szívesen fogadják a GM-növényekből készített élelmiszereket (lásd 3. ábra, kiemelkedő a fogyasztói elutasítás Észtországban, Finnországban és Svédországban). Mindez a tagországi és az Unió mezőgazdaság-szabályozási rendszereinek nyilvánvaló fonákságai közé tartozik. Ezzel párhuzamos és feltűnő tendencia, hogy a fajtatulajdonosok a GM-kukoricák engedélyezéséhez szükséges dokumentációikat a csekély gyakorlati tapasztalatú – ám az ügyek adminisztratív kezelésében jártas – Egyesült Királyságban és Hollandiában nyújtják be, s így kikerülik a legjelentősebb termesztőket, amelyek gazdaságában a kukorica meghatározó szerepet tölt be [GMOC 2010b].

A kukoricatermesztő országok elutasító álláspontja

2009-ben Franciaország (1,75 millió ha), Magyarország (1,2 millió ha) és Olaszország (0,9 millió ha) voltak az Unió legjelentősebb kukoricatermelői [Molnár 2009]. Magyarország vetőmagtermesztésben játszott szerepe speciális helyzetet teremt számára. Az áru- és vetőmagtermesztés a fajták között más izolációs távolságokat igényel. Az intraspecifikus hibridképződés kizárása a vetőmagtermesztésben – ahol nincs saját pollenkompetíció – kiemelkedő fontosságú. A kukorica az emberi táplálkozásban is jelentős szerepet játszik Olaszországban és Romániában, míg a többi uniós állam – a csemege- és pattogatnivaló kukorica kivételével – inkább takarmányként használja. Jelentős tényező, hogy nem csupán a szemes termény, hanem takarmányozási célból a nagyobb Cry-toxint tartalmazó zöld részekből készült szilázs is felhasználásra kerül, s ez utóbbi figyelembevétele a benyújtott fajtatulajdonosi dokumentációkban hiányos. A takarmányozási vizsgálatoknak tehát a szarvasmarhára is kellene terjednie. Szemes terményből jelentős eladható feleslege, 2009-ben Franciaországnak (8 millió tonna) és Magyarországnak (4 millió tonna) volt. Az Unió nagy kukoricatermesztői meglehetős kritikával és szkepszissel (lásd moratóriumok és GMO-mentes területek térhódítása) állnak a MON 810-es kukorica termesztéséhez. Olaszország és Magyarország sohasem termesztett ebből a fajtacsoportból, míg Franciaország három év termesztés után, 2008-tól a termesztést felfüggesztette.

Tudományos viták a MON 810 körül

Az Unió keleti határain mind környezettudományi, mind egészségügyi [Pusztai és mtsai 2003; Séralini és mtsai 2007; Velimirov és mtsai 2008; de Vendemois és mtsai 2009; Dona és Arvanitoyannis 2009] szempontból jelentős vita tárgyát képezik a növényvédelmi célú GM-növények. A Kelet-európai térségben nem folynak GM-növényekkel végzett jelentős horderejű takarmányozási és táplálkozási vizsgálatok. E területen csupán a különféle érdekképviselők általi kiegyensúlyozatlan interpretáció észlelhető. Annál inkább markáns eredmények születtek Magyarországon a Cry1Ab-toxint termelő növények környezetanalitikai és ökotoxikológiai értékelésének vonatkozásában [Darvas 1997; Darvas és mtsai 2004; 2006; 2009; Bakonyi és mtsai 2006; Takács és mtsai 2009]. Székács és munkatársai [2010a; 2010b] hívták fel a figyelmet arra, hogy a Cry1Ab-toxin mérésére forgalomban lévő ELISA kitek – mivel bakteriális eredetű Cry1Ab-protoxinra optimalizálták azokat – alábecslik a MON 810-es fajtacsoport növényeiben előforduló toxinmennyiséget, továbbá a mintavételi hely fontosságára is rámutattak. Adatokat közöltek a MON 810-es kukorica által egy hektáron termelődő Cry1Ab-toxin – permetező szerként nem engedélyezett mértékű – mennyiségéről, annak lassú bomlásáról, a talajlakó élőszervezetekre gyakorolt hatásokról, a Pannon Biogeográfiai Régióban élő védett lepkék veszélyeztetettségéről és a Cry1-rezisztencia kialakulásának valós veszélyeiről [Darvas 2007]. A GM-növényállományokban kialakuló/változó ökoszisztémákról a Magyar Tudomány folyóiratban olvasható általános vita [Kiss és mtsai 2007; Darvas és mtsai 2007].

Az Európában élenjáró osztrák és magyar – a MON 810-es kukorica vetésére vonatkozó – moratóriumok jelentős hatással voltak a környező országok, például Románia és Bulgária döntésére, nem befolyásolták azonban Szlovákia elhatározását. A magyar moratóriumban jelentkezik először ellentmondásként a MON 810-es preaktivált növényi toxin (kurtított Cry1Ab toxin) és az Európában engedéllyel rendelkező bakteriális eredetű protoxin, valamint annak tripszinnel hasított toxinváltozatai között fennálló különbség. Ez utóbbi két toxinfehérjére készültek toxikológiai dokumentációk, míg a növényi eredetű kurtított toxin esetében nem. Ebből származó következtetés azonban, hogy a MON 810-es kukorica nem pusztán egy új fajtacsoport, hanem olyan ezek közül, amely új szerkezetű toxinformát termel. Az európai növényvédelmi célú hatóanyag-engedélyezésben ismeretlen a vegyületcsoportok együttes döntéskezelése. Csak olyan konkrét hatóanyag engedélyeztethető, amely legfontosabb bomlástermékeinek toxikológiája is ismert. A MON 810-es kukorica által termelt kurtított, preaktivált Cry1Ab toxin komplett toxikológiai kivizsgálása tehát – véleményünk szerint – nem nélkülözhető.

Egyes európai országok (élenjárók ezek közül a nemzetközi tárgyalótermekben Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország és Norvégia) részéről kérdések illetve határozott ellenvélemények merültek fel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) eddigi álláspontjaival kapcsolatban. Ilyenek például, (i) a statisztikai analízis formája a környezeti rizikóanalízisek (ERA) esetében; (ii) az ökotoxikológiai megközelítés érvényességi köre; (iii) a GM-növények alkalmazhatósága környezetbarát technológiákban.

A környezeti rizikóanalízishez Perry és mtsai [2009] és az EFSA GMO Panelje [2010] tette közé ajánlásait, amely kitér az alkalmazott statisztikai próbák erejének vizsgálatára, s a vizsgált – adott esetben GM – növény beltartalmi értékeit nem az izogenikus vonalhoz, hanem egy szélesebb körű fajtaháttérhez képest értékeli. Mindez emlékeztet az élelmiszerbiztonsági területen súlyos vitákat kiváltó „lényegi azonosság” elvére, amelyben a GM-fajtát nem csupán a közel izogenikus vonalával, hanem több, a köztermesztésben elterjedt fajtával együtt értékeli (többkontrollos kísérlet). Az EFSA GMO Paneljének véleménye szerint a köztermesztésben elterjedt fajtákat egybevetve egy konkrét GM-fajtával árnyaltabb képet lehet kialakítani. Valójában azonban a GM-fajta és közel izogenikus (anya) vonalának egybevetésén túl az összehasonlításba bevont eltérő beltartalmú és vegetációs periódusú más fajták csupán a kísérlet statisztikai háttérzaját növelik, ezáltal elfedve a ténylegesen jelentkező kis szignifikáns különbségeket. Illetve alkalmas ez a különbségértékelés más, természetes fajták eltéréseit igazolásul hívni a vizsgált GM-fajtával kapcsolatban észlelt eltérésekre. A módszer előnyeként a szerzői azt említik, hogy az eltérő helyeken végzett vizsgálatok így összehasonlítási adatokkal szolgálhatnak.

Az ökotoxikológiai megközelítés egy sajátos formát javasolják Romeis és mtsai [2006]. Ők azt ajánlják, hogy ha a nem célszervezetekkel (NTO) végzett laboratóriumi kísérletben nem lehet hatást kimutatni, valamint a toxikológia biokémiai háttere részletesen feltárt, úgy nincs szükség szabadföldi vizsgálatokra. Ezt a javaslatot azonban több kutatócsoport (közöttük az EFSA GMO Paneljének néhány tagja is) nem kellően megalapozottnak nyilvánította [Andow és mtsai 2006; Lang és mtsai 2007], mivel a szabadföldi körülmények között előálló összetett ökoszisztéma-hatások (a legrosszabb eset) modellezésére a laboratóriumi vizsgálatok nem alkalmasak. Ugyancsak az EFSA GMO Paneljének egyes tagjait jellemzi az a tájékozatlanság [Perry és mtsai 2010], amelyben összekeverik a nem célszervezetek és a védett fajok fogalmait. Ez utóbbiakra ugyanis a zéró-tolerancia jellemző, aminek következtében egy tagországi természetvédelmi törvény által védett fajra közösségi rizikóanalízis végzése a nemzeti önrendelkezés természetvédelemre vonatkozózó ignorálását jelenti. Perry és mtsai [2010] dolgozatának zoológiai színvonalára jellemző, hogy a többségében természetvédelmi rovartanban járatlan szerzőktől származó írás alapjaihoz idézett cikk [Darvas és mtsai 2004] nem tartalmazza azt az adatot, amit annak tulajdonítanak.

A legnyilvánvalóbb ellentmondás azonban a GM-növények ökológiai vagy integrált termesztésben (IPM) való alkalmazásának tekintetében érhető tetten. Az ökológiai termesztés a preaktivált (kurtított) Cry-toxint termelő növényeket és a kiterjedt glyphosate/glufosinate használatra építő herbicid-toleráns növényeket egyértelműen elutasítja, hiszen e termelési mód során semmilyen szintetikus vegyületet nem alkalmaznak. Az így keletkező termékek fogyasztói éppen az árunak ezt a specifikumát fizetik meg. Az IPM koncepciójú termesztés meghatározó vonulata, hogy a területen élő szabályzó közösségek (parazitoidok és pre­dátorok) maximális kíméletét biztosítja úgy, hogy csak akkor alkalmaz kémiai beavatkozást, amikor az kikerülhetetlenül szükséges. Okszerűvé teszi, minimalizálja tehát a kémiai növényvédelmet, s ezt illetően is előnyben részesíti a szelektív hatású növényvédő szereket. Ennek az utóbbi kitételnek a glyphosate (Roundup) nem felel meg, hiszen vízoldhatósága miatt ismert talajvízszennyező [PAN 2010], továbbá az emberre is kiterjedő mellékhatás-szerkezete is óvatosságra intő [Richard és mtsai 2005; Mesnage és mtsai 2009]. Fentieken túlmenően az IPM koncepció nem a kártevők kiirtását irányozza elő, hanem szabályzásról beszél, amelyen a kártevők kártételi küszöbszint alatt tartását érti [Stern és mtsai 1959; Jermy 1975; Darvas 1986; Burn és mtsai 1987]. Ennek oka a konkrét ökoszisztémában – annak egyes elemei között – feszülő táplálékháló, amely direkt és indirekt hatások forrása [Darvas és mtsai 2007]. Az EFSA GMO Paneljének egyes tagjai (pl. Perry) azt hangoztatják, hogy az elsőgenerációs GM-növények alkalmasak az IPM technológiákban való alkalmazásra. Ezen állítás azonban lényegi konfliktusba kerül azzal, hogy egy ilyen GM-növény (pl. MON 810) az egész vegetációs periódusban – függetlenül annak időben és növényi szervben való szükségességétől – termeli a Cry-toxint [Székács és mtsai 2010a], tehát képtelen a kártétel időpontjára korlátozni a hatását. Például a MON 810-es kukorica teljes gyökérzete egész évben termeli a Cry1Ab-toxint, bár a kukoricamoly hernyójával – ami ellen készítették – sohasem kerülhet kapcsolatba. A Bt-növények tehát egy állandóan vegyszerezett tábla ideáját valósították meg, ami az IPM koncepció okszerűségi kritériumával köszönő viszonyban sincs.

Hatósági engedélyezési zavarok a MON 810 körül

A legfontosabb aggály a rovarrezisztens GM-növényekkel (így a MON 810 genetikai eseményhez tartozó fajtacsoporttal) kapcsolatban kétségkívül az a hibás szemlélet, amely a GM-növényekre csupán újabb fajtaként tekint. Olyan GM-növények esetében, melyek valamilyen növényvédő szert vagy annak származékát termelik, mindazon szabályozási előírásoknak vonatkozniuk kell a növényekre, mint ami az illető növényvédő szerre is vonatkozott. Az ilyen GM-növények – leegyszerűsítve – a növényvédő szer újabb formulációjának is tekinthetők. E tekintetben gondot jelent a fentebb már említett tényező, hogy a növény által termelt transzgenikus toxinfehérje nem azonos a baktériumokban termelődő, s ilyen formában engedélyezett fehérjealakokkal. A Cry-toxinok legtöbbje az azokat termelő mikroorganizmusokban ún. protoxin alakban szintetizálódik. Rovartoxikus hatásához ez a protoxin aktiválást igényel – a rovar fehérjeemésztése során enzimatikus hasítás révén alakul ki az aktív méreganyag. A protoxin alapú Bt-készítményekkel szemben a GM-növények ún. preaktivált toxint termelnek, vagyis a biológiai növényvédő szer és a GM-növény által termelt fehérjetoxin nem azonos. Jogi értelemben is megkérdőjelezhető, hogy a biológiai növényvédő szer protoxin hatóanyagának engedélye vonatkoztatható lehet-e a növénybe termelődő preaktivált toxinra. A preaktivált toxinokat új növényvédőszer-hatóanyagként, az engedélyezési eljárás kémiai biztonsági vizsgálatainak kell alávetni.

A növényvédőszer-engedélyezésben az is jelentős kitétel, hogy a hatóanyag és maradékai kimutatására analitikai módszernek kell rendelkezésre állnia, a forgalmazónak biztosítania kell a hatóanyag analitikai standardját és kimutatási módszerét. GM-növényekben a transzgén jelenléte polimeráz láncreakción (PCR) alapuló méréstechnikával mérhető. Ha nem a gén jelenlétére, hanem kifejeződésének mértékére vagyunk kíváncsiak (biológiai hatás szempontjából ez lényegesebb), úgy a géntermék fehérje – ez esetben a Cry-toxin – mennyiségét kell meghatározni. Erre a célra immunanalitikai (pl. enzimjelzéses immunoassay, ELISA) eljárások a legelterjedtebbek. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető ELISA rendszerek a mikroorganizmus-eredetű protoxin ellen termelt antitesteket alkalmaznak, így ezek alapvetően a protoxint mutatják ki. Amennyiben a vizsgált célfehérje más, úgy az antitest kötődése is eltérő. Ezzel kapcsolatban fontos jogi kitétel, hogy a GM-növényben termelődő kurtított toxin is a fajtatulajdonos szellemi tulajdona, így az erre a fehérjére specifikus ELISA módszer is csak a fajtatulajdonos engedélyével hozható forgalomba. Fontos jogi kérdés tehát, engedélyezhető-e olyan növényvédelmi technológia, amelyhez nem áll rendelkezésre a kereskedelmi forgalomból nyilvánosan beszerezhető kimutatási eljárás? Vagyis a fajtatulajdonos a GM-növénynek még a hatóanyagával kapcsolatban is ellenőrzést gyakorol, gyakorlati és jogi értelemben egyaránt. Ez a kokrét piacpolitikai eseményekben is tetten érhető: az EnviroLogix Inc. cég Cry1Ab/Ac toxin mennyiségi kimutatására alkalmas QuantiPlate™ ELISA rendszerét 2005-ben visszavonta a piacról, s a későbbiekben a csupán minőségi meghatározásra alkalmas – vagyis a Cry1Ab/Ac toxin jelenlétére vonatkozőan, adott kimutatási határ mellett csak igen/nem választ biztosító – QualiPlate™ rendszerrel váltotta fel [Envirologix 2010]. Ilyen üzleti lépés tisztán analitikai kémiai szempontból nem ésszerű, a termékváltás mögött nyilvánvalóan piacpolitikai érdekek állnak.

Súlyos jogi gond továbbá az, hogy a jelenlegi jogi szabályozás a fajtatulajdonos számára túlzott mértékű befolyásolási jogkört biztosít. A GM-növény a fajtatulajdonos szabadalmaztatott terméke, így a cég hozzájárulása nélkül a növény vizsgálatához kibocsájtási engedély nem adható. Jogi értelemben a fajta­tulajdonosnak ahhoz kell hozzájárulnia, hogy a kibocsájtási engedély elbírálásakor a nemzeti géntechnológiai hatóság a fajtához tartozó genetikai eseménnyel kapcsolatos – a cég tulajdonát képező, így egészében nem nyilvános – dokumentációba betekinthessen [Magyar Köztársaság 2004]. Ez a joggyakorlat lehetővé teszi, hogy a fajtatulajdonos olyan térségben, ahol az adott növényfajtáját köztermesztésbe kívánja vonni, az azzal végzett mellékhatás-vizsgálathoz sem ad hozzájárulást. Sőt a gyakorlat ennél is visszásabb: a fajtatulajdonos megtagadhatja a hozzájárulását abban az esetben is, ha a nemzeti hatóságnak korábban már adott engedélyt a genetikai eseményhez betekintést, de bizonyos kutatócsoportokat ki kíván zárni a vizsgálók köréből. Ez esetekben a „cégünknek nem képezi érdekét a tervezett vizsgálatok elvégzése” típusú indoklás a leggyakoribb. Ugyancsak jellemző a GM-vetőmagért a vizsgálatokat végzőket az eredményeik publikálására vonatkozó szerződéssel közvetlenül vagy közvetve megkötni. Mindez ellentétes az Unió jogértelmezésével, amely a mellékhatás-vizsgálatok eredményeinek teljes nyilvánosságát ajánlja és elválasztja a termékre vonatkozó genetikai sajátságok szabadalmi védettségétől. A GM-fajta szabadalmi státuszából levezetett fajtatulajdonosi gyakorlat ma meghatározó gátja a termékfejlesztéstől független mellékhatás-vizsgálatoknak. Hasonló vizsgálati jog korlátozás a növénytermesztés gyakorlatában eddig nem fordult elő. Mindez nagyban hozzájárul a GM-fajták körüli európai bizalmatlansághoz.

Érdekképviseletek

Az Unió keleti határain is jelen vannak azok a nemzetközi civil szervezetek (Friends of Earth, Greenpeace), amelyek számtalan esetben felhívták a figyelmet a GM-növények engedélyezésének és interpretálásának anomáliáira. Jelen vannak a nemzetközi fajtatulajdonosok, közülük a Monsanto és a Pioneer igen aktív a térségben. Ebben az uniós régióban sem kapnak GM-vetőmagot azok a kutatócsoportok, amelyek állami támogatással, kereskedelemtől független kutatást kezdeményeznek, s amelyek elvégzése nem képezi a fajtatulajdonosok közvetlen érdekeit, vagy elvégzésük a kereskedelmi tevékenységüket érintő rizikóval járna.

Magyarországon is megjelenik az Agricultural Bio­technology in Europe (ABE) és az European Association for Bioindustries (EuropaBio) szervezetek pénzügyi támogatásával működő egyesület [BZBE 2010], amely a nemzetközi fajtatulajdonosok és a növényi géntechnológiai lobbi érdekei szerint lép fel. Magyar sajátosság a független kutatókból szervezett GMO-Kerekasztal [GMOK 2010], amely a tudományterületek, az érdekképviseletek (hagyományos és ökológiai termesztők) és a civil (természetvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztói) szervezetek véleményeinek egyeztetésére törekszik. Ennek is köszönhetően a GM-növények vetésének elővigyázatos és szigorú kezelésében a magyar politikai pártok maradéktalanul egyetértenek.

Ágazati, termelői és fogyasztói vélekedések

A GM-növények termesztésének elkezdése igen komoly terhet ró egy ország gazdaságára. Az engedélyezés, ellenőrzés, szállítás, tárolás, jelölés és értékesítés során pótlólagos intézményeket kell működtetni és mérési hálózatot kell kiépíteni, továbbá a mérés/jelölés költségeit a gazdára/fogyasztóra kell hárítani. Ez abszurd módon éppen a GM-termelés számára konkurens termesztési formákat, a hagyományos és ökológiai termesztést érinti hátrányosan, hiszen értékesítéskor nekik kell bizonyítaniuk, hogy termékük GM-mentes. Ez termelési költségeik, így termékáraik növekedésével jár együtt, ami versenyképességüket rontja. Az európai koegzisztencia-törvények legérzékenyebb területei a vetőmag- és az ökológiai termesztés. Ez mindkét esetben a terméktisztaság elvesztésével függ össze, melyet a transzgén pollennel való terjedése okoz [Heszky 2009].

A termelők többségének véleményét jól jellemzi nagyszámú csatlakozásuk a GMO-mentes övezetekhez. A gazdák nem realizálható hasznot látnak ebben a technológiában, hanem a vetőmag-fogáshoz való jogaik megkurtítását. A családi gazdaságok vezetői számára nem bizonyított a növényvédelmi célú GM-növények gazdasági előnye. A termésnagyság többnyire azonos az ún. izogenikus vonallal, miközben a szabadalmi státusz igen sokféle megkötéssel (a gazda termelés feletti teljes körű rendelkezési joga megszűnik) és többlet-adminisztrációval (engedély a szomszédoktól, monitorozási kötelezettségek) jár együtt. A GM-termékek értékesíthetősége Európában ugyanakkor erősen korlátos.

Több EU-szintű felmérés is vizsgálta, hogyan viszonyulnak az Unió állampolgárai a GM-szervezetek alkalmazásához. A leginkább elfogadó a Cseh Köztársaság, Hollandia, Olaszország, Portugália és Spanyolország lakossága, ahol a megkérdeztettek 26-35%-a támogató állásponton van. A legelutasítóbb Ciprus, Finnország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország és Szlovénia lakossága, ahol a megkérdeztettek 70-87%-a helyezkedik erre az ellenző álláspontra. Meghatározóan kisarányú az egyértelműen állásfoglalók aránya Bulgária, Írország, Málta, Portugália és Spanyolország lakosságának körében (47-65%), ami a lakosság tájékozottságáról állít ki bizonyítvány. Az elfogadók aránya Portugáliában a legmagasabb (27% támogató és 28% ellenző), de itt igazából az állásfoglalás-képtelenek aránya (45%) a domináns (3. ábra) [Eurobarometer 2008; GMOC 2010c]. Jelentős a kontraszt a lakossági megítélés és a tagországi állami döntés tekintetében Olaszország (a lakosság megengedőbb), továbbá Észtország, Finnország és Svédország (a lakosság ezekben az országokban sokkal kritikusabb) esetében.

3. ábra A géntechnológiai úton módosított szervezetek felhasználásának ellenzése és támogatása Európában

A Kelet-európai térségen belül a növényvédelmi célú GM-növények elfogadása még csekélyebb, mint az EU átlagában. A régión belül az elfogadás a Cseh Köztársaságban a legmagasabb (29% támogató és 50% ellenző), de közel sem többségi. Az európai fogyasztó alapvetően konzervatív táplálékainak megítélésében, és nem szívesen veszi nemzeti sajátosságokat viselő ételeiben az alkotóelemek cseréjét (szintetikus összetevőkkel való pótlását) és a számára természetestől való folyamatos távolodását. A különböző közvélemény-kutatások rendszeresen azt jelzik, hogy az európai lakosság többsége nem kíván GM-alapanyagokból készült élelmiszert fogyasztani. Üdvözli ugyan a géntechnológia egészségügyi alkalmazását (a gyógyszer felhasználás kritikus helyzetben merül fel), de mindez annak mezőgazdasági felhasználására (a táplálék választásban Európában nem jellemző a kritikus helyzet) nem terjed ki. A jelenlegi európai gyakorlatban a nemzetközi cégek által ajánlott GM-kukoricák termesztésének előnyeit sem a kukoricatermesztésben kiemelkedő országok mezőgazdaságának vezetői, sem a nemesítők/termelők/kereskedők nem látják [Heszky 2008; Balla 2009-2010].

Irodalomjegyzék

• Andow DA, Lövei GL, Arpaia S (2006) Ecological risk assessment for Bt crops. Nat Biotechnol 24, 749-751.
• Ángyán J (2001) Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás. Agroinform Kiadóház, Budapest.
• Ángyán J, Menyhért Z (szerk.) (2004) Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás. Szaktudás Kiadóház, Budapest.
• Bakonyi G, Szira F, Kiss I, Villányi I, Seres A, Székács A (2006) Preference tests with collembolas on isogenic and Bt-maize. Eur J Soil Biol 42S, 132-135.
• Balla L (2006) Hozzászólás az MTA állásfoglalásához a génmódosított, a hagyományos és a biotermesztett növények együttes termesztéséről. Magyar Tudomány 167, 478-483.
• Balla L (2009-2010) Növénynemesítés és génmódosítás 1-3. Biokultúra 20 (5), 8-10; Biokultúra 20 (6), 8-10; Biokultúra 21 (1), 8-10.
• Burn AJ, Coaker TH, Jepson PC (Eds.) (1987) Integrated Pest Manage­ment. Academic Press, London, UK.
• BZBE – Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Honlapja (2010) [http://zoldbiotech.uw.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=1&Itemid=12]
• CRLRP – Community Reference Laboratories for Residues of Pesticides honlapja (2010) [http://www.crl-pesticides.eu/docs/public/tmplt_article.asp?CntID=661&LabID=100&Lang=EN]
• Darvas B (1986) Az integrált növényvédelmi technológia elve és módszerei növényházakban. In: Biológiai védekezés a növényházak főbb kártevői ellen (Budai Cs, szerk.) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 50-59. old.
• Darvas B (1997) A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlődési Bizottság, Budapest.
• Darvas B (szerk.) (2007) Mezőgazdasági géntechnológia – első­generációs GM-növények. Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest.
• Darvas B, Csóti A, Gharib A, Peregovits L, Ronkay L, Lauber É, Polgár AL (2004) Adatok a Bt-kukoricapollen és védett lepkefajok lárváinak magyarországi rizikóanalíziséhez. Növényvédelem, 40, 441-449.
• Darvas B, Lauber É, Bakonyi G, Békési L, Székács A, Papp L (2007) A MON 810-es GM-kukoricák környezettudományi megítélése. Magyar Tudomány, 168, 1047-1056.
• Darvas B, Lauber É, Takács E, Székács A (2009) GM-növények mérlege a növény- és környezetvédelemben I-II. Környezetvédelem, 17 (1), 24-45; 17 (2), 26-27.
• Darvas B, Székács A (szerk.) (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan, Budapest.
• Darvas B, Székács A (2010) Növényvédelem és fenntarthatóság. I. Kémiai növényvédelem. Biokultúra, 21 (2), 9-11; II. Géntechnológia a növényvédelemben. Biokultúra, 21 (3), 12-14.
• Darvas B, Székács A, Bakonyi G, Kiss I, Biró B, Villányi I, Ronkay L, Peregovits L, Lauber É, Polgár AL (2006) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal GMO Paneljének a magyarországi környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatokkal kapcsolatos állásfoglalásáról. Növényvédelem, 42, 313-325.
• de Vendomois JS, Roullier F, Cellier F, Séralini G-E (2009) A comparison of the effects of three GM corn varieties on mammalian health. Int J Biol Sci 5, 706-726.
• Dona A, Arvanitoyannis IS (2009) Health risks of genetically modified foods. Crit Rev Food Sc. Nutr 49, 164-175.
• EFSA GMO Panel (2010) Scientific Opinion on the assessment of potential impacts of genetically modified plants on non-target organisms. EFSA J, in press (doi:10.2903/j.efsa.20NN.NNNN)
• Envirologix (2010) [http://www.envirologix.com/artman/publish/cat_ index_5.shtml]
• Eurobarometer (2008) [http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_295_en.pdf]
• GMOC – GMO Compass honlapja (2010a) [http://www.gmo-compass.org/eng/agri_biotechnology/gmo_planting/392.gm_maize_cultivation_europe_2009.html]
• GMOC – GMO Compass honlapja (2010b) [http://www.gmo-compass.org/eng/gmo/db/]
• GMOC – GMO Compass honlapja (2010c) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/stories/227.eurobarometer_europeans_biotechnology.html]
• GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010a) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/bans.html]
• GMOFE – GMO-Free Europe honlapja (2010b) [http://www.gmo-free-regions.org/gmo-free-regions/maps.html]
• GMO-Kerekasztal honlapja (2010) [http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=68&page=1]
• Heszky L (2008) A GM kukorica hibridek termesztésének előnyei és hátrányai. Magyar Mezőgazdaság 63 (14), 6-7.
• Heszky L (2009) A koegzisztencia lehetetlensége. Biokultúra 20 (4), 10-12.
• ISAAA – International Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications honlapja (2010) [http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/41/executivesummary/default.asp]
• Jermy T (1975) Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvédelem 11, 337-352.
• Kiss J, Szekeres D, Tóth F, Szénási Á, Kádár F (2007) Genetikailag módosított növények és környezeti kockázatok: A „Bt-kukorica” példája. Magyar Tudomány 167, 428-436; 167, 1057-1061.
• Lang A, Lauber É, Darvas B (2007) Early-tier tests insufficient for GMO risk assessment. Nat Biotechnol 25, 35-36.
• Magyar Köztársaság (2004) 132/2004. (IV. 29.) Korm. Rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról.
• Mesnage R, Clair E, de Vendomois JS, Séralini J-E (2009) Two cases of birth defects overlapping the Stratton-Parker syndrome after multiple pesticide exposure. Occup Environ Med 67, 359.
• Molnár Zs (2009) A kukoricatermelés jelene. Agrofórum 20 (32M), 12-15.
• PAN – Pesticide Action Network honlap – Watts, M. (2010) Glyphosate – monograph. PANAP pp. 1-50. [http://www.panap.net/uploads/media/monograph_glyphosate.pdf]
• Perry JN, Devos Y, Arpaia S, Bartsch D, Gathmann A, Hails RS, Kiss J, Lheureux K, Manachini B, Mestdagh S, Neemann G, Ortego F, Schiemann J, Sweet JB (2010) A mathematical model of exposure of nontarget Lepidoptera to Bt-maize pollen expressing Cry1Ab within Europe. Proc Roy Soc B 277,1417-1425.
• Perry JN, ter Braak CJF, Dixon PM, Duan JJ, Hails RS, Huesken A, Lavielle M, Marvier M, Scardi M, Schmidt K, Tóth-Mérész B, Schaarschmidt F, van der Voet H (2009) Commentary: statistical aspects of environmental risk assessment of GM plants for effects on non-target organisms. Environ Biosaf Res 8, 65-78.
• Pusztai A, Bardocz S, Ewen SWB (2003) Genetically modified foods: Potential human health effects. In: Food Safety: Contaminants and Toxins (D’Mello JPF, Ed.). CAB International Wallingford, Oxon, UK, pp. 347-372.
• Richard S, Moslemi S, Sipahutar H, Benachour N, Séralini G-E (2005) Differential effects of glyphosate and Roundup on human placental cells and aromatase. Environ Health Perspect 113, 716-720.
• Romeis J, Meissle M, Bigler F. (2006) Transgenic crops expressing Bacillus thuringiensis toxins and biological control. Nature Biotechnol 24, 63-71; 24, 751-753; 25, 36-37.
• Séralini G-E, Cellier D, de Vendomois JS (2007) New analysis of a rat feeding study with a genetically modified maize reveals signs of hepatorenal toxicity. Arch Environ Contam Toxicol 52, 596-602.
• SOS – Save Our Seeds honlapja (2010) [http://www.saveourseeds.org/en/dossiers/forced-cultivation-of-mon-810.html]
• Stern VM, Smith RF, van den Bosch K, Ragen KS (1959) The integration of chemical and biological control of the spotted alfalfa aphid: the integrated control concept. Hilgardia 29, 81-101.
• Székács A, Lauber É, Juracsek J, Darvas B (2010a) Cry1Ab toxin production of MON 810 transgenic maize. Environ Toxiol Chem 29, 182-190.
• Székács A, Lauber É, Takács E, Darvas B. (2010b) Detection of Cry1Ab toxin in the leaves of MON 810 transgenic maize. Anal Bioanal Chem 396, 2203-2211.
• Takács E, Lauber É, Bánáti H, Székács A, Darvas B (2009) Bt-növények a növényvédelemben. Növényvédelem 45, 549-558.
• Velimirov A, Binter C, Zentek J (2008) Biological effects of transgenic maize NK603xMON810 fed in long term reproduction studies in mice. Forschungsberichte der Sektion IV, Band 3. Bundesministerium für Gesundheit Familie und Jugend, Vienna, Austria. pp. 1-105. (see its withdraw: GMOC (2010) [http://www.gmo-compass.org/eng/news/499.docu.html])