2015 nov 23

Egynyári növényfaj-keverék alkalmazásának vizsgálata zengőlegyek tápnövény és élőhely teremtésében

0 Comment

A témát, amely a BCE KTK Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszéken került kiírásra dr. Szalai Zita egyetemi docens vezetésével, 2011-ben kezdte vizsgálni Marinov Milán kertészmérnök hallgató. A kísérleti üzemben eddig is fontos feladat volt a biodiverzitás növelése, élőhelyek létrehozása. Ennek érdekében sövénysávokat, virágos gyep területet és méhlegelő növénykeverékeket telepítettünk az elmúlt évek során. Jelen kísérlet célja a zengőlegyek tápnövény választásának vizsgálata volt a Soroksári Kísérleti Üzem és Tan­gazdaság Öko-ágazatának területén. A kísérleti üzem Öko-ágazata 17 éve bioművelésben van, így a vegyszermentes gazdálkodás eredményének következtében a hasznos élőszervezetek elszaporodásának kedvező feltételei alakultak ki. A kísérlet további célja a funkcionális biodiverzitás fejlesztése a művelt területek közelében, a szakirodalom alapján javasolt tápnövények betelepítése, és virágzás fenológiájának vizsgálata volt.

Virágzó sávok élőhely teremtő szerepe az agro-ökoszisztémában

A mezőgazdasági tájak természetes és féltermészetes élőhelyeinek helyén létrehozott monokultúrák miatt a korábbi mozaikos tagolt tájszerkezet manapság egyre inkább leegyszerűsödik. A természetes ellenségek számára megfelelő élőhelyek feldarabolódása és az ebből fakadó élőhely vesztés miatt ezen organizmusok sokféleségében és állományaiban hanyatlás, súlyos esetben teljes pusztulás (Fahring, 1997), a természetes szabályozó mechanizmusok hatékonyságában pedig csökkenés figyelhető meg (Kruess, A. és Tscharntke, T., 1994). Pfiffner, L. és Wyss, E. (2004) javaslata szerint a mezőgazdasági területek 10%-án ún. „ökológiai kompenzációs területet” kellene létrehozni a biológiai sokféleség és a természetes kontroll funkciók védelmének érdekében. Ilyen kompenzációs területek lehetnek pl. vadvirágokból álló virágzó sávok, sövény- és erdősávok, illetve extenzív gyepfelületek. Altieri, M. A., Ponti, L. és Nicholls, C. I. (2006) bizonyították, hogy a kultúrnövény-állományokba telepített virágzó sávok növelik a kártevők természetes ellenségei számára táplálékot jelentő nektár és pollen elérhetőségét. E táplálékok feltétlenül szükségesek a természetes ellenségek számára az egészséges reprodukcióhoz és egyedfejlődéshez. pl. facélia (Phacelia tanacetifolia Benth.) sávokat telepítettek búza, cukorrépa és káposzta kultúrákba és ezzel jelentős növekedést értek el az afidofág ragadozó rovarok (különösen a zengőlegyek) számában és redukciót a levéltetű-populációkban.

Zengőlégy táplálkozik a kísérleti terület sövénysáv közeli parcellában a mustár virágain 2011 májusában
Zengőlégy táplálkozik a kísérleti terület sövénysáv közeli parcellában
a mustár virágain 2011 májusában (Marinov M. felvétele)

Egyértelműen kedvező kutatási eredmények születtek a virágzó sávok ragadozó rovarokra, pl. afidofág zengőlegyekre és fátyolkákra gyakorolt hatásaival kapcsolatban: a virágok alkotta sűrű állományok elég jó táplálékot biztosító élőhelynek bizonyultak az imágók számára (Salveter, R., 1998). Hausammann (1996) az afidofág zengőlégy (Syrphidae) lárváknak köszönhetően búzán kevesebb levéltetvet talált a vetett virágzó sávok közelében.

A zengőlegyek jelentősége, szerepe

Gyakran hívják őket „lebegőlegyeknek”, mivel képesek kitartóan egy helyben lebegni. Színük és alakjuk sok esetben emlékeztet darazsakra, poszméhekre (mimikri). Imágóik nektárral, virágporral táplálkoznak, lárváik többsége levéltetűt fogyaszt. A tetűkolóniákba lerakott petékből kikelve, az itt lévő egyedeket szúrják fel garathorgukra és kiszívják áldozatuk testnedvét. A lárvák többsége kétszer vedlik, így három lárvastádiumuk alakult ki (Fischl, G. és társai, 2000).

A zengőlegyek (Syrphidae) a kétszárnyú rovarok (Diptera) egy nagyobb családját alkotják. Ismert fajaik száma meghaladja az ötezret, Magyarországon jelenleg közel 390 fajuk ismert (Balázs, Mészáros 1989., Tóth, 2011).

A zengőlegyeket arról a legkönnyebb felismerni, hogy (gyakran napfénycsóvákban, bizonyos növények virágai felett/előtt) egy helyben „lebegnek” a levegőben, miközben szárnyukkal jellegzetes „zengő” hangot képeznek. A legtöbb zengőlégy 10 mm körüli, de előfordulnak közöttük kicsi (4-5 mm), sőt nagytermetű, 20 mm-t meghaladók is. A legtöbb fajra jellemző mimikri sokszor megtévesztésig emlékeztet darazsakra, méhekre vagy poszméhekre. Többnyire fekete alapszínüket gyakran díszítik sárga és vörös foltok. A nőstények rendszerint sok, gyakran több száz tojást raknak. Lárváik, sok más kétszárnyú lárvájához hasonlóan féregszerű, lábatlan nyüvek. Fejlődésük során általában kétszer, háromszor vedlenek. Bábjuk tonnabáb. A kifejlett zengőlegyek (az imágók) többsége virágporral (pollennel) és nektárral táplálkozik. A pollen felvételével a normális tojásrakó funkciójukat biztosítják, a nektár pedig a cukor utánpótlásának forrása (Holloway, Beverley A., 2010), de fogyasztanak mézharmatot, növényi nedveket, sőt egyes fajok sérült fák kicsurgó nedvével élnek. Az imágókkal szemben a lárvákat három csoportra oszthatjuk táplálkozásuk szerint: 1. növényevők (fitofágok), 2. korhadékevők (szaprofágok), 3. ragadozók (zoofágok). A növények megporzásában végzett hasznos tevékenységükhöz képest lényegesen nagyobb a levéltetű-predátor lárváik jelentősége. A természetben betöltött szerepük terén a ragadozó fajok emelhetők ki. Számuk viszonylag magas, becslések szerint a zengőlégy fajok kereken mintegy 40%-a tartozik ide. A ragadozó fajokon belül a levéltetvekkel táplálkozó (afidofág) zengőlegyeknek különösen nagy a jelentősége. Külföldön már több fajukat sikeresen alkalmazzák a levéltetvek elleni biológiai védekezésben. A virágporral és/vagy nektárral táplálkozó, virágról virágra röpülő zengőlegyek, a méhekhez és más viráglátogató rovarokhoz hasonlóan szerepet játszanak a megporzásban. Ebből a szempontból is többnyire hasznos szervezeteknek tekinthetjük őket (Tóth, S., 2011). A frissen kikelt imágók ivarilag éretlenek, érési táplálkozásuk során nektárt, virágport és mézharmatot fogyasztanak. Különösen szívesen látogatják a fehér, sárga és kék színű virágokat (Balázs, Mészáros, 1989).

Fenológiai jellemzőik: tavaszi rajzású (vernalis), tavaszi-nyáreleji rajzású (vernalis-praestivalis), tavaszi-nyári rajzású (vernalis-aestivalis), nyár eleji rajzású (praestivalis), nyári rajzású (aestivalis), őszi rajzású (autumnalis), nyári-őszi rajzású (aestivalis-autumnalis), tavaszi-őszi rajzású (vernalis-autumnalis).

Ökológiai jellemzők: egynemzedékes (univoltin), kétnemzedékes (bivoltin), három- vagy többnemzedékes (polivoltin) (TÓTH, S., 2011).

A kísérletben felhasznált növényfajok

A növényfajok kiválasztásának alapja a korábbi szakirodalomban leírt és a zengőlegyek számára kedvező tápnövényként javasolt fajok voltak. A zengőlegyek tápnövény választása szempontjából kedvezőek a könnyen hozzáférhető nektár és pollen forrással rendelkező fajok, mivel a szájszervek kevésbé specializálódtak. Szín preferenciájuk vonatkozásában a fehér, sárga és kék színű virágok látogatását jegyzeték fel gyakrabban. A kísérletbe vont növények a következők voltak: közönséges cickafark, kapor, búzavirág, közönséges pohánka, édeskömény, mézontófű, ánizs, fehér mustár.

A kísérlet helyszíne és módszere

A kísérleti üzem erdőkert (1,7 ha) területén a tizenkét 10 m2-es parcellát elszórtan, az egyes fiatal gyümölcsfák között alakította ki a hallgató úgy, hogy többé-kevésbé egyenlő távolságra legyenek egymástól és három féle kitettség szerint helyezkedjenek el. A három féle elhelyezés: erdősáv közeli, erdőkert közepén elhelyezkedő és sövénysáv közeli. A kialakításnál fontos volt, hogy apróbb „élőhely szigeteket” hozzunk létre az ültetvényben, ahol az esetlegesen odalátogató hasznos rovarfajok megpihenhetnek és táplálkozhatnak (Dufour, R., 2000).

A vetni kívánt növények számára kijelölt területeket mindkét évben gondosan előkészítették, az előzetes talajlazítást munkagép végezte. Az előveteményt (füves here) betárcsázták, majd a kijelölt parcellákon kézi magágy előkészítést végeztünk gereblyével, a vetést követően a magágyat sima hengerrel tömörítettük. A parcellákat nem öntözték, tehát a kísérlet kizárólag extenzív viszonyok közt mért adatokkal szolgál.

Minden egyes parcellába ugyanazon fajokból, de 2 különböző arányban vetettük a növényfajok magjait. 6 parcellában az ernyős virágú többletet vetettünk, 6 másikban pedig a fészkes virágú többletet, annak felmérésére, hogy mely keveréket részesítik előnyben a zengőlegyek. A keverékekben állandó volt a facélia (mézontófű) és a mustár mennyisége. A vetés dátumai 2011. III. 21. és 2012. III. 23. voltak. A vetés kézzel, a magkeverékeket finom homokkal elkeverve történt.

Soroksári kísérleti üzem 2011-ben. Mustár fő virágzásban, facéliával és pohánkával a sövénysáv melletti kísérleti parcellában
Soroksári kísérleti üzem 2011-ben. Mustár fő virágzásban, facéliával és pohánkával
a sövénysáv melletti kísérleti parcellában (Marinov M. felvétele)

A kísérleti parcellákat (összesen 12 db) 3 különböző környezetbe helyeztük az erdőkerten belül (1. ábra).

A parcellák egyszerűsített ábrája az elhelyezésekről
1. ábra | A parcellák egyszerűsített ábrája az elhelyezésekről.
Jelölések: 1S-4S = parcellák a sövénysáv közelében,1E-4E = parcellák az erdősáv közelében,
1K-4K parcellák a terület középvonalában

4 db került a területet északnyugat felől határoló (10 éves) vegyes-sövénysáv közelébe, 4 db-ot a terület közepére helyeztünk és 4-et az akácos-zöldjuharos erdősáv mellé, a délkeleti oldalra. Ezzel a struktúrával kívántuk mérni a különböző környezet és a kitettség látogatottságot módosító hatását. Feltételeztük ugyanis, hogy egyes kifejlett zengőlegyek magasabb léghőmérsékletek idején inkább a védettebb, üdébb környezetet kedvelik.

Mustár terméshozás, facélia terméshozás és elvirágzás stádiumában a kísérleti parcellában
Mustár terméshozás, facélia terméshozás és elvirágzás stádiumában
a kísérleti parcellában (Marinov M. felvétele)

Az adatgyűjtések heti rendszerességgel, csapadékmentes időben, délelőtti órákban (800-1100 között) (Földesi, R., 2011) zajlottak a kísérleti növények első virágainak megjelenésétől az utolsóak elnyílásáig. Értékelhető esemény (viráglátogatás) akkor történt, ha a célszervezet (zengőlégy imágó) az 5 percen át megfigyelt 1 m2-es területen, táplálkozás céljából kereste fel az adott növényfaj virágját (Sadeghi, H., 2008.).

Az erdőkert jellegű gyümölcsösben végzett vizsgálatok eredményei 2011, 2012-ben

A tápnövények kelése előtt megjelent néhány T1, T3, T4-es és G3-as gyomfaj. Ezek általánosan a következők voltak: pásztortáska, fehér libatop, pokolvar libatop, szőrös disznóparéj, henye disznóparéj, piros árvacsalán és aprószulák. A gyomnövény konkurencia megszüntetése (gyomlálás) után egy héttel már megfigyelhető volt a vetett fajok kelése (2011. IV. 12., 2012. IV. 6.) 2011-ben sajnos az első felvételezésig sem csírázott a kapor, az ánizs, az édeskömény és a közönséges cickafark sem. A 2012-ben ezért ezek a fajok már nem kerültek kivetésre.

arrow A 2011. év eredményei

A kihajtott tápnövény fajok virágzási idejét a 2. és 3. ábra szemlélteti. A 3. ábrán jól látható, hogy 2011-ben a parcellák zengőlegyek általi látogatottsága a csúcsig, június hónap elejéig (5. hét) fokozatosan növekszik, majd június közepétől (6. hét) fokozatosan csökken. Június végén-július elején azonban az előző héthez képest több, mint felére esik vissza a viráglátogató zengőlegyek száma.

A kísérleti növények virágzási ideje
2. ábra | A kísérleti növények virágzási ideje, 2011

A zengőlegyek viráglátogatásának alakulása az összes parcellán
3. ábra | A zengőlegyek viráglátogatásának alakulása az összes parcellán, 2011

A különböző tápnövények viráglátogatása igen szemléletesen alakult. Az 1. héten kizárólag a mustárt látogatták. A következő héten a pohánka virágzásának megindulásával a pohánkát a zengőlegyek 30%-a látogatta. A 6. hétig nem történt változás, a 6. héten viszont a pohánka virágainak elnyílásával ez az arány megközelítőleg 90%-10% volt a mustár javára. A búzavirág kedveltsége a 7. héten 15% közeli, a mustáré 85%-os. A 8. héten a búzavirág preferáltsága 29%-os, a mustáré 71%, ez 50%-50%-ra változik a 9. héten és ettől kezdve a 12. hétig (a kísérlet végéig) már csak a búzavirág (100%) virágait látogatták a zengőlegyek.

A statisztikailag (a Marascuillo eljárással, mely kettőnél több aránypár összehasonlítására szolgál) kimutatható szignifikáns eltérés az erdő-, illetve sövényszegélyezte, vagy a középen elhelyezkedő parcellákon lévő virágok százalékos látogatottsága között az 1-7. hétig tartó időszakban nem volt. Kivétel volt a 3. hét, amikor az erdősáv közeli parcellák látogatottsága szignifikáns eltérést mutatott a két másik elhelyezkedéssel szemben. A 8. héten a sövénysáv-középső rész, valamint a középső rész-erdősáv arányok összehasonlításai mutattak különbséget, mindkét esetben a terület közepén elhelyezett parcellákban jelent meg több zengőlégy. A 9. héten a sövénysáv-középső rész látogatottsága szignifikánsan eltért a sövény-oldali parcellák javára. A 10. héten a sövénysáv és az erdősáv látogatottsága volt látszólag nagyobb, de köztük szignifikáns eltérés nem volt kimutatható.

✓ A 2012. év eredményei

Az 5. ábrán látható, hogy a látogatottsági csúcs május vége-június elejére tehető. A harmadik héten hirtelen duplájára nőtt a parcellákba táplálkozni érkező zengőlegyek száma. A csúcsot követően, az előző évhez képest fokozatosabban csökken a 9. hétig a látogatottság, majd a 9. héten a viráglátogatások száma hirtelen esik le 75-ről 19-re és az utolsó felvételezésig lassan csökken.

2012-ben az egyes tápnövények látogatottsági arányai az 1., 3-5. és a 10-11. héten közel azonosak a 2011-es, azonos vizsgálati időszak adataival. A következő időszakokban voltak eltérések: a 2. héten még kizárólag a mustárt látogatták a zengőlegyek. A 6. héten a mustárt 73%, a pohánkát 27%-os arányban látogatták. A következő héten ez az arány 79%-14%-ra változott, a búzavirág 7%-a mellett. A 8. héten a mustár és a búzavirág virágzott, zengőlegyek általi preferáltságuk: mustár 88%, búzavirág 12%. Ezt követően a 11. hétig csak a búzavirág virágait látogatták, hiszen a parcellákon már csak búzavirág volt virágzásban.

Az előző év azonos vizsgálatának (elhelyezkedések összehasonlítása, 2011) eredményéhez képest kevésbé volt látványos a 2012-ik év. Szignifikáns eltérés két parcella elhelyezkedés között csak az 5. héten (a sövény-erdő) és a 8. héten (a közép-erdő) összehasonlításoknál volt megfigyelhető.

A kísérleti növények virágzási ideje, 2012
4. ábra | A kísérleti növények virágzási ideje, 2012

 

A zengőlegyek viráglátogatásának alakulása az összes parcellán, 2012
5. ábra | A zengőlegyek viráglátogatásának alakulása az összes parcellán, 2012

Következtetések

Különbség a tápnövények kedveltségében, a tápnövények preferáltságának növekvő sorrendje alapján (2011-2012).

A 2011. és 2012. év kísérletének eredményei alapján elmondható, hogy az évek között, a kiértékelt adatokat tekintve nagy eltérések nincsenek, kevés esetben kaptunk szignifikáns eltérést. A zengőlegyek viráglátogatása és a tápnövények virágzás fenológiai fázisai között összefüggést állapíthatunk meg az összesített látogatási gyakoriság és a virágzási fenogrammok alapján. 2011-ben az 5. hétre esett a látogatottsági csúcs, ekkor először virágzott egyszerre az összes növény a parcellákban. 2012-ben azonban egy héttel korábban, a 4. héten jelentkezett a látogatottsági csúcs, de ekkor még nem virágzott a búzavirág. Ebből következik, hogy a búzavirágnak nem volt számottevő módosító hatása a látogatottsági adatok alakulásában. A 2011. évben, június 1-2. dekádjában, 2012-ben pedig egész június hónapban mind a 4 kísérleti tápnövényfaj virágzott az összes parcellán. Ezen időszakok alatt a növényfajok viráglátogatottságának összehasonlítása alapján a következő tápnövény-kedveltségi sorrend állítható fel:

4. Facélia. A vizsgálati idő során két egymást követő évben a facéliát zengőlegyek nem látogatták számottevően a megfigyelések alatt, ezért megállapítható, hogy jelen kísérlet viszonyai között, a többi tápnövény jelenlétében ezt a növényfajt a zengőlegyek elhanyagolják.
A várakozásoknak megfelelően azonban kiemelkedően sok egyéb hasznos és kevésbé hasznos rovarfajt lehetett megfigyelni a facélia virágain, például méhalkatúak (Apoidea), kiemelten poszméheket (Bombus sp.), a lepkék rendjének (Lepidoptera) számos színpompás faját és lágybogarakat (Cantharidae).

3. Búzavirág. A kék búzavirág virágzásának kezdete mindkét évben június hónap első dekádjában, az 5. héten volt. Az ezt követő 6. héten már észlelhető volt viráglátogatás a növény virágain. A búzavirág látogatottsági aránya akkor nőtt 100%-ra, amikor már nem virágzott mellette más növényfaj. A búzavirágról tehát elmondható, hogy jelen kísérlet keretein belül a zengőlegyek alternatív táplálékforrásnak tekintették a búzavirágot, mert a mustár és a pohánka virágzásának idején nem volt magas a látogatottsági aránya, a többi növény elvirágzása után viszont egyértelműen tápláléknak tekintették. Ennek értelmében kijelenthetjük, hogy a búzavirág sikeresen alkalmazható a hasznos rovarokat vonzó virágmagkeverékekben a virágzási idő meghosszabbítására.

2. Pohánka. A második leggyakrabban látogatott növényként a pohánka (hajdina) szintén fontos táplálékot jelentett a zengőlegyek számára. Virágzásának idején legfeljebb 30%-os arányban keresték fel a zengőlegyek. Azonban a virágzási ideje során a többi három növényfaj is intenzíven virágzott.

1. Fehér mustár. A fehér mustár növénynél mért eredmények alapján levonható a következtetés, miszerint a mustárral bizonyosan elérhető, hogy a területünkön a zengőlegyek egyedszámában növekedést érjünk el. A fehér mustár más növényfajok virágzása idején is jelentős táplálékforrás volt (minimum 50%-os arány). Mindemellett a fehér mustár a facéliához hasonlóan gyorsan és erőteljesen csírázott, virágai már május elején megjelentek. Kiváló tulajdonsága, hogy számos más hasznos rovarfaj is kedveli, valamint képes volt magszórásból felújulni.

A parcellák elhelyezéseinek zengőlégy- gyakoriságot módosító hatása

A feltételezésünk az volt, hogy a magas tavaszi-nyári maximum hőmérsékletek esetén az árnyékosabb, üdébb környezetben elhelyezkedő parcellák lesznek preferáltabbak. A látogatottsági arányokat az adott héten (a felvételezés órájában) mért hőmérsékleti maximumokhoz párosítva azonban nem figyelhető meg egyértelmű különbség a parcella elhelyezkedések között. Amennyiben szignifikáns eltérés tapasztalható (pl. a 2011-ben a 3. héten), az nem kizárólag a maximum hőmérsékletek hatása miatt alakult így, mert voltak olyan hetek (pl. 7.), amikor nagyobb hőmérsékleti értékek mellett sem volt kimutatható szignifikáns eltérés két elhelyezkedés között. A parcellák látogatásának gyakoriságát az abban aktuálisan virágzó tápnövényfaj virágzás fenológiai fázisa is befolyásolta (1. táblázat).

Év Max. hőm. Arány
2011 °C max. sövény közép erdő
V. 7. 1. hét 16,9 34% 26% 40%
V. 17. 2. hét 18,1 28% 30% 42%
V. 25. 3. hét 22,8 24% 26% 50%
VI. 4. 4. hét 23,1 29% 33% 39%
VI. 11. 5. hét 20,7 33% 54% 34%
VI. 16. 6. hét 25 31% 32% 37%
VI. 22. 7. hét 27,7 38% 30% 33%
VI. 28. 8. hét 20,7 3% 81% 16%
VII. 6. 9. hét 23,1 8% 58% 33%
VII. 12. 10. hét 25,3 43% 29% 29%
VII. 18. 11. hét 24,4 40% 0% 60%
VII. 30. 12. hét 207% 22% 0% 78%
2012 °C max. sövény közép erdő
V. 8. 1. hét 16,4 32% 31% 37%
V. 15. 2. hét 11,9 35% 33% 32%
V. 24. 3. hét 23,8 32% 34% 33%
V. 30. 4. hét 23,8 26% 37% 37%
VI. 6. 5. hét 18,3 22% 35% 43%
VI.14. 6. hét 19,2 30% 37% 34%
VI. 21. 7. hét 30 28% 30% 43%
VI. 27. 8. hét 20,7 29% 24% 47%
VII. 5. 9. hét 33,2 21% 32% 47%
VII. 13. 10. hét 21,2 13% 50% 38%
VII. 17. 11. hét 20,7 23% 38% 38%

1. táblázat | A felvételezési időpontok legmagasabb hőmérsékleti
értékei és a hozzájuk tartozó látogatottsági arányok a parcellák
elhelyezkedésével összefüggésben

Az évek közötti eltérő maximum hőmérsékletektől várható kedvezőtlen hatás nem következett be, hanem azonos szinten maradt a látogatások száma. Ebből arra következtethetünk, hogy egy viszonylag stabil populációval állunk szemben a vizsgált területen, ami mindenképp pozitív eredmény.

Összefoglalásként elmondható hogy egy megkezdett kísérlet kezdeti fázisában vagyunk, amelyből levonható tapasztalatok alapján felépíthetjük a következő évek megfigyeléseit. Az eddigi eredmények a szakirodalomban közöltekkel egyeznek, de néhány ponton eltérő eredményt kaptunk (pl. a mézontófű esetében) (Altieri, M. A., Ponti, L. és Nicholls, C. I., 2006).

A tápnövények telepítésére nagyobb gondot kell fordítani, hogy az érzékenyebb és lassabban csírázó fajok is megjelenhessenek a tápnövény keverékekben (ernyősök, ternyefélék), mivel ezek a fajok számos szakirodalom alapján kedvezően befolyásolják a zengőlegyek betelepülését.
A jövőben tervezzük a virágzó évelő fajokból álló növénykeverék kipróbálását, valamint a vegetációs időszak nyári, nyárvégi időszakában virágzó fajok alkalmazását.

Köszönetnyilvánítás: a kísérlet beállításában, végrehajtásában nyújtott áldozatos munkát a Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság Ökológiai Gazdálkodási Ágazat dolgozóinak ezúton is szeretnénk megköszönni.

Dr. Szalai Zita – Marinov Milán
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék
(Biokultúra 2015/1)

[top]