Együtt a méhekkel a növényvédelemben

Egy új módszer keretében a méhek által végzett beporzást kombinálták növényvédelmi intézkedésekkel. A rovarok a beporzás során nemcsak pollent és nektárt szállítanak, hanem egyidejűleg a növényeket is megfertőzhetik, például a tűzelhalás esetében. Ennek alapján a beporzó tevékenységet akár hasznos mikrobiális anyag szállításával is össze lehet kapcsolni. Ezt a viráglátogató tevékenységet használja az úgynevezett entomovektoros, más néven rovarvektoros technológia, így a beporzás során már a biológiai növényvédelem egyik formája is alkalmazhatóvá válik. Ez a korszerű technológia már több országban is kiegészíti az egyéb növényvédelmi eljárásokat.

A rovarvektoros technológia Hokkanen és Menzler-Hokkanen finn kutatókhoz köthető, akik 1992 óta foglalkoznak e módszer kínálta lehetőségekkel. A módszer lényege, hogy virágzás idején a beporzók mintegy „szállítóként” saját maguk juttatják el a biológiai szereket az adott növényekre, így a beporzással egyidejűleg a biológiai védekezés is megtörténik. A biológiai védekezést általában valamilyen antagonista látja el, mint például a Trichoderma fajok. A technológia alkalmazása során a méhek a kaptárjukra szerelt speciális kijárón közlekedve a poralapú készítményként oda helyezett antagonistával közvetlen érintkezésbe kerülnek, majd a viráglátogatás során a lábukról és a testükről az adott növényre kijuttatják az adott kórokozó vagy kártevő elleni anyagot.

A beporzó szervezet munkáját a szántóföldi kultúrák esetében általában mézelő méh, a zárt termesztőberendezésekben poszméh látja el.

Fontos, hogy a növényvédő anyagot mindenképpen por alapú, kis szemcseméretű állapotban kell a kijáróba helyezni, hogy az rátapadhasson a beporzó szervezetek testfelületére, egyben az anyagnak hatékonynak kell lennie az adott károsító ellen is, ugyanakkor nem lehet negatív hatással a beporzókra vagy a környezetre. Ez az eljárás csak olyan kórokozók ellen véd, amelyek a virágon vannak a beporzás idején. Továbbá az is fontos, hogy az antagonisták élő szervezetek, gombák, baktériumok, nem pedig egy hatóanyaggal rendelkező készítmények. Ily módon ezen élő szervezetek nincsenek negatív hatással a méhcsaládok életére. Néhány antagonista a mézelő méhek egyik legjelentősebb kártevőjére, a Varroa atkára is negatív hatást gyakorol.

A módszer további előnye, hogy a hagyományos kijuttatáshoz képest ehhez a kezeléshez kevesebb készítmény szükséges, mivel a beporzók csak a virágra juttatják ki azt, így a környezetterhelés jóval csekélyebb mértékű. Humán erőforrás tekintetében naponta a szer kihelyezését kell megoldani, további eszköz-, illetve üzemanyagköltség nem merül fel.

A beporzók tevékenysége már magában is felbecsülhetetlen értéket jelent, az itt bemutatott módszerrel pedig kedvezően befolyásolhatják a rovarbeporzású kultúrnövények fejlődését és növényvédelmét is.

Forrás: https://agraragazat.hu
(Biokultúra 2022/4-5)