Feromonok órája

Kitesszük a feromoncsapdát és várjuk, hogy befogja a kártevőt. De mikor is, melyik napszakban repülnek bele a molyok? Lepkéje válogatja. Van amelyik szürkületkor és van amelyik hajnalban. Olyan faj is akad, amelyik nappal, de legtöbbjük éjszaka. Mindegyik fajnak más és más a belső órája.

Miért jó mindezt tudni? Erre a kérdésre egy megtörtént esettel válaszolunk. Egy kukorica-termesztő gyapottok-bagolylepke feromoncsapdát helyezett ki. Ezt a kártevőt nevezhetnénk akár kukorica-bagolylepkének is, hiszen hazánkban elsősorban az érőfélben lévő kukoricacsövek belsejében fejlődik, legalábbis a második hernyónépesség. De, lévén hogy soktápnövényű faj, hernyója a paprika és paradicsom termését csakúgy megrághatja, mint a napraforgó tányérját, a lucerna virágzatát, vagy éppenséggel a gerberát. Nos a kukoricatábla szomszédságában történetesen éppen egy virágzó lucernatábla volt és emberünk jó megfigyelő lévén észrevette, hogy a lucernatáblában gyapottok-bagolylepkék repdesnek, szivogatják a virágokat. A kihelyezett csapdák viszont egyet sem fogtak belőlük. Pontosabban, aznap a déli napsütésben nem. Szükség is volt néhány megnyugtató szóra, hogy várjon csak türelemmel másnapig. Másnapra aztán tele is lett a csapda a befogott lepkékkel. A jelenség magyarázata egyszerű: ez a kártevő az éjszaka második felében repül a feromonra.

Itt most nem térünk ki a feromonok segítségével történő kommunikáció neurohormonális szabályozására és a külső kulcsingerek, a fotóperiódus, a sötét és világos napszakváltás, a hőmérséklet élettani szerepére. Ehelyett inkább néhány kártevő feromon-órájáról szólunk csupán (1. ábra).

1. ábra | Melyik kártevő melyik napszakban repül be a szexferomon-csapdába?
(Vázlatos, szemléltető jellegű ábra)

Azt is inkább figyelemfelkeltő jelleggel, semmint pontos tól-ig időpontokat megjelölve. Így a szilvamoly nőstényei hajnalban bocsátják ki a szexferomonjukat, hogy magukhoz csalogassák a hímeket, és ennek megfelelően a hímek is ekkor állnak készenlétben, ekkor repülnek tehát a feromoncsapdába is. Ezzel szemben a keleti gyümölcsmolynál ez az időszak a késő délutáni, kora esti órákra esik. A tarka szőlőfürtmoly és az almamoly hímjei szintén alkonyatkor, az este beálltával repülnek a feromoncsapdába, természetesen ki-ki a neki megfelelő, saját csapdájába. A legtöbb bagolylepke faj az éjszaka kellős közepén, vagy legalábbis még teljes sötétségben esik a csapdába.

A kukoricamoly is éjfél utáni látogató. A lucernaraszolók viszont reggel, már világosban keresik fel a csapdát. Az almafaszitkárok pedig kifejezetten erős napsütésben rajzanak. A ribiszkeszitkár leginkább kora délután, verőfényben, míg a szeder-darázsszitkár kissé később, de még napsütésben rohan a vesztébe. Érdekes a vadgesztenyelevél-aknázómoly esete. Ez a kártevő is nappal repül. Reggeltől estig láthatjuk a kis molyok ezreit keringeni a vadgesztenyefák körül. De míg a délelőtti és déli órákban főként a hímek repülnek a nőstények után kutatva (és esnek a csapdába), addig délután többnyire már csak a nőstények repdesnek alkalmas leveleket keresve a tojásaik lerakásához.

A növénytermesztőnek, kiskert tulajdonosnak azonban a feromonok órájánál fontosabb ismernie a feromon-naptárat. Pontosabban nemcsak magát a naptárat, tehát, hogy melyik kártevő melyik hónapban várható, azt hogy mikor kell kitenni és rendszeresen figyelni a feromoncsapdát, hanem azt is, hogy mit is mond nekünk a kártevő rajzásgörbéje, mikorra időzítsük a védekezést a rajzásgörbe alapján.

Általános szabályt itt sem igen lehet mondani. Minden kártevő másként viselkedik, máshogyan károsít és más a fejlődési ideje is. Annak ellenére, hogy számos kézikönyv, cikk és ismertető hangsúlyozza, hogy a védekezést a rajzásgörbéhez kell igazítani, fehér holló az olyan közlemény, amelyben pontos útmutatást is találunk erre vonatkozóan. Merthát felmerül a kérdés, hogy mikor védekezzünk. A rajzáscsúcskor? A rajzscsúcs után egy héttel? Netán kettővel? Erre mutatunk be most két példát. Olyan kísérletek eredményeiről lesz szó, amelyekben pontosan ezt a kérdést vizsgáltuk.

Lássuk ismét a gyapottok-bagolylepke példáját! A 2. ábrán három grafikon látható. Mindhárom ugyanazon az időtengelyen (x-tengely) van ábrázolva. Kék színnel a rajzásgörbét jelöltük, amelyet a varsás feromoncsapdák fogási adatai alapján szerkesztettünk. A piros, szaggatott vonalú görbe azt mutatja, hogy mikor jelentek meg a kis (L1-es stádiumú) hernyók a fejlődő kukoricacsövekben, mégpedig egy korai hibrid-kukoricán (DK 391). A sötétbordó görbe ugyanezt mutatja egy kései hibrid esetében (Maxima). Ebben a szabadföldi kísérletben ezek a hibidek egymás mellé lettek elvetve, mégpedig 800 m hosszú sorokban és a feromoncsapdák is itt lettek kihelyezve. Nyomon követtük ezenfelül a kukoricahibrideknek a fenológiáját is, különös tekintettel arra, hogy mikorra esett a bibehányás (IOWA skála szerinti R1 fenofázis). Azt tapasztaltuk, hogy a korai hibrid esetében (2. ábra, piros szaggatott vonal) a kis hernyók a tömeges rajzással egyidőben már meg is jelentek a csöveken, mégpedig szép számmal. Ebben az esetben tehát, amennyiben a kártételi veszélyhelyzet ezt valóban indokolja, azonnal tanácsos védekeznünk (biopeszticid, pl. petefürkész alkalmazása). Ha csak később próbálkozunk meg a védekezéssel, a hernyók a csuhéjlevelek védelme alatt gond nélkül kifejlődhetnek és fertőzési kaput is nyithatnak veszélyes kórokozóknak (lásd mikotoxinok).

Igen ám, de a másik, a kései hibrid esetében (2. ábra, sötétbordó vonal) alig-alig jelentek meg kis hernyók a csövekben, ahol mégis, ott is csak jelentős késéssel. Itt nyilvánvalóan felesleges védekezni.

2. ábra | Gyapottok-bagolylepkék rajzásmenete és a kis hernyók megjelenése közötti szezonális összefüggés (szinkronitás) különböző tenyészidejű kukoricahibrideknél (Szőcs és mtsai, 2018, NÖVÉNYVÉDELEM 79(54): 1: 30-34. eredményei nyomán)

Mi hát a különbség a két hibrid között? Az, hogy az erősen fertőzött hibrid a tömeges rajzás időszakában már elérte a bibehányás stádiumát míg a másik, amelyiket elkerült a kártevő, még nem. A nőstény lepkék tehát tápnövényüknek tekintették a virágzó kukoricát és lerakták tojásaikat a bajusz tájékára, míg a csak zöldellő, de még nem virágzó kukoricára nem raktak tojásokat. Persze azt is feltételezhetnénk, hogy egyes hibridek genetikailag ellenállóbbak a gyapottok-bagolylepkével szemben. Hogy ez nem így van, azt ugyanannek a kísérletsorozatnak a folytatásában, a rákövetkező évben bizonyítottuk. A kártevő rajzása ekkor jóval később következett be. A DK 391 hibrid már jócskán túl volt a bibehányáson és alig fertőződött, míg a Maxima éppen virágzott a tömeges rajzás időszakában és sokkal nagyobb mértékben lepték el a kis hernyók. Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a fogékonyság vagy a tolerancia nem fajtajelleg, nem a hibrid örökletes tulajdonságán múlik, hanem azon, hogy a tömeges rajzás időszaka egybeesik-e a bibehányással vagy sem.

Vegyünk még egy példát! Ezúttal egy városi zöldterületeken jelentkező kártevőt, a vadgesztenyelevél-aknázómolyt. Ez a kártevő báb alakban telel, a lehullott leveleken lévő aknák belsejében. Az első lepke-nemzedék általában április közepe táján kezd rajzani, bár jelentős eltérések lehetnek nemcsak az évek között, hanem egy városon/kerületen belül is, az adott park vagy utcarész mikroklímájától függően. Ha nem védekeztek ellene az előző évben, erős rajzásra számíthatunk. Ilyenkor már a tömeges rajzás kezdetekor célszerű védekezni (3. ábra, zöld nyíl). Akár egy rövid, alig egy hetes késlekedés is esély ad a molyoknak, hogy rendkívül sok tojást rakjanak a levelekre, amelyekből a kis hernyók kisvártatva ki is kelnek és azon nyomban befurakodnak a levél belsejébe (aknát készítenek). Az aknák belsejében a növényvédő szerekkel nem kerülnek kapcsolatba, így zavartalanul fejlődhetnek. Vagyis, ha akkorra időzítjük a védekezést, amikor a kártevő már javában rajzik (3. ábra, piros nyíl) az már megkésett lehet, ezért csak részleges eredményre vezet. Ha egyáltalán nem védekezünk (3. ábra bordó x-jel), akkor az egymást követő nemzedékek felszaporodnak és teljesen elpusztíthatják az óriás vadgesztenyefák teljes lombozatát.

3. ábra | A vadgesztenyelevél-aknázómoly elleni védekezés
sikeressége a védekezés időzítésének függvényében (Szőcs és mtsai, 2011, NÖVÉNYVÉDELEM 47(6): 1: 248-250. eredményei nyomán)

A kártétel mértékét a számok tükrében mutatják a következő hónapokban végzett akna-felvételzéseink. Ebben a kísérletben a növényvédőszeres védekezés kitinszintézis-gátló készítménnyel történt (az akkori, közterületen engedélyezett szer-választéknak megfelelően). Azóta rendelkezésre áll természetes növényi eredetű botanikai peszticid is. Minőség-ellenőrzött technológiával előállított, bejegyzett készítmény, a Neem-fa magjából készült kivonat szintén nagyon hatásos a vadgesztenyelevél-aknázómoly visszaszorítására, helyes időzítés és a technológiai útmutatások pontos betartása esetén. Ez a készítmény viszont sokkal rövidebb ideig képes hatni, ezért szükség lehet arra, hogy a kezelést a második nemzedék rajzásakor megismételjük. Ennek ellenére fontos pillére lehet a védekezésnek, márcsak azért is, hogy csökkentsük annak a lehetőségét, hogy a kártevő populációiban a már régóta használt szerekkel szemben rezisztencia alakulhasson ki.

A feromonok órája megbízható. Ha bepillantást szeretnénk nyerni a titkokba, a sajátunkat kell hozzájuk igazítanunk.

Szőcs Gábor – Tóth Miklós
MTA ATK Növényvédelmi Intézet
(Biokultúra 2018/1-2)