Gazdaság a tájban
Rudolf Steiner a biodinamikus gazdálkodást bevezető hetedik előadásában felhívja a figyelmet a talajban élő férgek (pl. a giliszta), rovarlárvák és a talaj mészháztartása között lévő kapcsolatra. A ligetek nedves gyepszőnyegében élő gombaflóra kiegyensúlyozza a termőterületeket is, kisebb a gombabetegségek okozta kár. Beszél azután a lombos- és tűlevelű fák, erdőfoltok fontosságáról, s kapcsolatukról a madárvilággal, méhekkel, lepkékkel. De még arról is, a mai képzettségű gazdának furcsán hangzó módon, hogy az emlősállatoknak meg a cserjékkel van „viszonya”.
Ebből a közlésből indult ki a biodinamikus gazdaságokban ma már bevált szokás, hogy a szőlő, a sövény nyesedékét takarmányként hasznosítják, felaprítva az abrak közé keverik. A legelőre vezető utat pedig cserjékkel szegélyezik. Állattartás igenis szükséges, hiszen az istállótrágya szinte nélkülözhetetlen alapja a talajtermékenység fenntartásának. Így olyan gazdaságszerkezet áll elő, melyben a szántott táblák környezetét gyümölcsös és erdősáv, vízfelület és állandó gyep, jól ápolt sövénysor teszi változatossá.
Tehát: tájat építünk a tájba. A gondozott, ember-alkotta gazdaságszervezet: négyzetre emelt táj. Ehhez azonban meg kell figyelnünk, hogy kertünk, gazdaságunk milyen természetes tájban fekszik. Figyelünk-e erre egyáltalán? A nemzetközi körkérdésre: „Milyen kapcsolatban van az Ön népe a tájjal melyben él?”, bizony nem sok jót mondhatok. (A kérdőív egy szeptemberben, Svájcban tartandó konferenciát készít elő, melynek címe: Az európai táj kultúrája.)
Igaz, jónéhány magyar szervezet munkálkodik e témakörben – sajnos nem sok eredménnyel. A Biokultúra Egyesület sikeresen kapcsolja az öko-területeket a védett termőhelyekhez, rideg állattartást, vegyszermentes gazdálkodást szorgalmazva. Azonban az átlagember tudatos kapcsolatáról a tájjal nemigen beszélhetünk. A kutakból szennyvíztárolót csináltak sokhelyt, az altalajvíz, a patak, a tó szennyezett, partja, erdőszéle szemetes, a csatornák kotrása elhanyagolt(!), a trágya kezeletlen – ha van egyáltalán trágya, azaz állat. A fákat gondolkodás nélkül vágják, pusztítják stb. De még az ökogazdáknak sincs általában tudatos kapcsolata a tájjal, melyhez persze igazodnia kellene.
Miből is áll a táj? A Biodinamikus kertgazdálkodás c. kis könyvünkben (Mezőgazda Kiadó) így olvasható: „Jó, ha körülnézünk a környéken: milyen elemei vannak kertünk körül a tájnak? Mit teremne itt a föld, a Föld! Önmagától. Minden vidék különbözik egymástól, a Föld erőinek változatos összjátéka jellegzetes képekben mutatkozik meg. A (sokszáz év alatt, emberi munka nyomán) kialakult egészséges közép-európai táj elemei szépen egészítik ki egymást. Ezek a képek: a lombos erdő, a fenyves vagy borókás, a vízparti rét és ligetes mező s a szántott területek váltakozásából adódnak… Mi is illeszkedjünk a vidékbe, szorítsunk helyet a jellegzetes vadnövényeknek”, s adjunk életlehetőséget a vad és házi állatoknak. Mert állat nélkül lelketlen a táj, víz nélkül pusztaság, és a víz – gondozás nélkül mocsárrá lesz.
Két nagy veszélyt látok korunkban a közép-európai táj pusztulását okozva. Az egyik veszély az ipari jellegű, negyüzemi mezőgazdaság, mely eldózerolja a vízfolyásokat, kiirtja az erdősávokat mire éppen kifejlődtek volna stb.
A másik veszély az Európai Unió bizonyos törekvéseiben rejlik, melynek lényege: a gyengébb talajokon szűnjön meg a gazdálkodás! A még életben lévő kis falvak pusztulnának így el! Hagyjunk parlagot? Olyan az, mint az elhagyott kedves. Nem fog szépen befüvesedni, kórót, gyomot terem bánatában. Vagy telepítsünk energia-erdőt? Az ilyen faültetvény nem erdő. Nincs változatossága, nincs aljnövényzete, kerülik a vadon élő állatok. Magam azt szeretném látni, hogy az elveszett községi legelők helyett a „kiselejtezett” szántókat szépen vetett füveshere foglalja el. A táj ép maradna, alkalomadtán, szükség esetén fel is lehet törni a gyepet, s a falubeliek saját kedvükre, olcsó pénzért legeltetnék rajta kevés jószágukat, ezzel biztosítva az esetleg szükséges önfenntartást. Talán erre kellene fordítani a segélyeket.
Mezei Ottóné
(Biokultúra 2000/4)
