GMO? 10 jó érv ellene!
Az Egyesült Államokban az USDA (az USA Mezőgazdasági Minisztériuma) Nemzeti Ökológiai Programjában időről időre megjelennek a géntechnológia (melynek segítségével génmódosított szervezeteket, röviden GMO-kat állítanak elő) engedélyezésére irányuló javaslatok, annak ellenére, hogy ezek alapvetően különböző értékeket és elveket képviselnek. A GMO fajták jelenleg leggyakrabban a kukorica, szója, repce és gyapottermesztésben, valamint a tejtermelésben fordulnak elő. Kis mennyiségben – mint pl. tejipari kultúrák formájában – az élelmiszerfeldolgozásban is használatosak, de folyamatosan jelennek meg új termékek a piacon. A következő 10 pontban felsorolt érvek amellett szólnak, hogy a GMO-knak nincs helye az ökológiai gazdálkodásban.
-
Alaptudományok. Az ember emésztőszervrendszere összetett, speciális flórával, faunával és enzimekkel rendelkezik, évezredek alatt alakult ki az a képessége, hogy felismerje és lebontsa a természetben előforduló táplálékot, amely így az ember szervezete számára elérhető tápanyaggá válik. A GMO növények és az azokból készített élelmiszerek új genetikai szerkezeteket tartalmaznak, melyek korábban nem szerepeltek az ember táplálékában, és lehetséges, hogy az emésztő szervrendszer nem ismeri fel ezeket emészthető táplálékként. Elképzelhető, hogy a géntechnológia és az ételallergia, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá más, táplálkozással kapcsolatos betegségek előfordulása összefüggnek egymással. Ezek száma drámai módon nőtt a GMO növények és élelmiszerek megjelenése óta.
-
Ökológiai hatás. Az ökológiai gazdálkodás alapelve az egészséges talajállapot valamint vízi és szárazföldi életközösségek kialakítása, illetve fenntartása. A GMO-k bevezetése óta az Egyesült Államokban a danaida lepkék és más lepkefajok, a fátyolkák, kérészek populácói drámai módon csökkentek, és elképzelhető, hogy a génmódosítás, továbbá a méhek kaptárelhagyása között is van összefüggés. A génmódosítással előállított Bt. toxint termelő kukorica maradványai bizonyítottan fennmaradnak a talajban és károsan hatnak annak élővilágára. A géntechnológiával előállított rBST (rekombináns szarvasmarha szomatotropin – növekedési hormon, melyet a tehenek tejtermelésének növelésére használnak) alkalmazása igazoltan negatív hatással van a tejelő tehenek egészségére és jóllétére. Ez egyértelműen ellentétes az ökológiai állattartás követelményeivel.
-
Összhang helyett szabályozott folyamatok. Az ökológiai gazdálkodás alapvető törekvése a természettel való harmonikus kapcsolat kialakítása. A géntechnológia ennek éppen az ellentéte, a genetikai kód manipulálásával a természet szabályozására törekszik annak legmélyebb szintjén, így a természetben korábban nem létező élőlényeket teremt.
-
Kiszámíthatatlan következmények. Az ökológiai gazdálkodás fontos elve az elővigyázatosság. Egy eljárás, vagy anyag alkalmazásának engedélyezése előtt minden esetben ismerni kell annak ökológiai, vagy emberi egészségre gyakorolt hatását. A mezőgazdasági növények génmódosított változatainak bevezetése óta kiderült, hogy számos előre nem látható következménnyel számolhatunk. A megváltoztatott génszekvenciákról kimutatták, hogy nem stabilak, ami kiszámíthatatlan és ismeretlen következményekkel járhat.
-
Átláthatóság. Az ökológiai termelés teljesen átlátható, nyilvános, információkat megosztó rendszer. A kereskedelmi forgalomban lévő génmódosított termékek előállítása titkos, nem használnak jelölést, szabadalommal védettek és céljuk a profittermelés. A “lényegi egyenértékűség” keretszabályozás lehetővé tette a GMO ipar előrenyomulását anélkül, hogy e téren szigorú, átlátható tudományos vizsgálatokat végeztek volna. A génmódosított termékeket nem jelölték, így a fogyasztók tudta és beleegyezése nélkül bekerülhettek az USA élelmiszerpiacára és azok egészségre gyakorolt hatásai sem nyomonkövethetők.
-
Felelősségre vonhatóság. Az ökológiai gazdálkodóknak meg kell felelniük a NOP előírásainak és pufferzónákat kell kialakítaniuk, hogy ökológiai termékeik ne szennyeződhessenek, ne érintkezhessenek tiltott anyagokkal, pl. génmódosított vetőmaggal és virágporral. A génmódosított növények nem tisztelik a területhatárokat, a „génszennyezés” megkárosíthatja az ökológiai és a nem GMO növényeket termelő gazdákat a szükséges elszigetelés, vagy felelősségre vonás lehetősége nélkül.
-
Szükségtelen. Bizonyított tény, hogy az egészséges talajon egészséges növények, állatok és emberek élnek. A kutatás-fejlesztésnek a mezőgazdaságban alkalmazott módszerekre kellene összpontosítani, többek között az ökológiai gazdálkodásra, amely a tápanyagok körforgásával biztosítja a talaj egészségét, elegendő mennyiségű, tápanyagban gazdag élelmiszert biztosít, miközben óvja a környezeti erőforrásokat. Napjainkban a rekombináns géntechnológia növényvédő-szereknek ellenálló gyomok kialakulásához, valamint a műtrágyák és peszticidek fokozott használatához vezetett, nőtt a talajerózió és a vizek szennyezése, mindeközben azonban alacsonyabb tápanyagtartalmú élelmiszert állítanak elő. Az olyan technológiák, mint a génmódosítás, amelyek a monokultúrák alkalmazását szorgalmazzák, nem egyeztethetők össze az ökológiai gazdálkodással, hiszen ennek egyik alapkövetelménye a talajépítő vetésforgó alkalmazása.
-
Genetikai sokféleség. Az ökológiai gazdálkodóknak földterületeiken fenn kell tartani, vagy növelni kell a biodiverzitást és a genetikai sokféleséget. A génmódosítás hatása ezzel éppen ellentétes, szűkíti a génállományt és a GMO-fajták monokultúrás termesztésére összpontosít.
-
Nem nyereséges. Az Egyesült Államokban 2008-ban végzett felmérés szerint a konvencionális gazdaságokhoz képest az ökológiai gazdálkodók gazdaságonként több, mint 20 ezer dollárral nagyobb, tiszta haszonra tettek szert. A GMO fajták bevezetése csökkentette a konvencionális gazdálkodást folytatók egységnyi területre vonatkozó profitját, így ők versenyképességük megőrzése érdekében egyre nagyobb területeket kénytelenek megművelni.
-
Nincs rá kereslet. A fogyasztók nem igénylik az ökológiai élelmiszerek génmódosítását. Sőt, több mint 275 ezer ember mondott nemet a GMO-k használatára az ökológiai gazdálkodásban, válaszul az első ökológiai gazdálkodásra vonatkozó jogszabály javaslatra 1997-ben. Az „ökológiai” az egyetlen államilag szabályozott élelmiszer címke, amely tiltja a génmódosítást. A génmódosított ökológiai termékek esetében, mivel a GMO élelmiszerek jelölése nem kötelező, a fogyasztókat megfosztanák a választás lehetőségétől.
Írta: Jim Riddle. Jim Riddle ökológiai gazdálkodó, 20 évig tevékenykedett ökológiai ellenőrként az USA-ban. Jelenleg a Minnesotai Egyetemnek dolgozik, mint ökológiai tanácsadó és rendszeresen publikál az ökológiai gazdálkodás témakörében. Forrás: www.rodaleinstitute.org
Fordította: Nagy Judit
(Biokultúra 2010/4)
