Jelentős termés a fagyok után is? Lehetséges!

Ültetvénybemutatók a Holland Alma Kft. bio almaültetvényében

Az alábbi írásban Babicz Szabolcs – a Holland Alma Kft. Gyümölcsfaiskola faiskolavezetője – személyes gondolatait olvashatjuk a bio almatermesztésről, valamint az elmúlt évek organikus termesztésben szerzett gyümölcsös és faiskolai tapasztalatairól. A cikk eredetileg marketing célzattal készült, de a Magyar Biokultúra Szövetség felkérésére átfogó szakmai tartalommal egészült ki.

Az idén márciusban, áprilisban és májusban ismételten visszatérő fagyok jelentősen megtizedelték az ország gyümölcstermő ültetvényeinek hozamát. A csonthéjasok közül a kajszi és az őszibarack, a cseresznye és a szilva szenvedte meg legjobban a fagykárokat. Legfontosabb gyümölcsfajunk az alma országos hozama is csak töredéke lesz az előző évinek, tekintettel arra, hogy éppen a legnagyobb szabolcsi termőtájat érte a leginkább a hideghatás. Amit a zöld és pirosbimbós állapotban többszörösen visszatérő és huzamosabb ideig fennálló, kemény mínuszok meghagytak, azt mogyorónyi méret környékén semmisítette meg az újabb fagyhullám. Ez a májusi fagy nem mindenhol volt jellemző, de legnagyobb termőtájunk szinte minden részét érintette.

Több fórumon zajlott a vita, hogy van-e, volt-e értelme a fagyok előtti és utáni kondicionáló kezeléseknek. A kötődés és a tisztuló hullások után egyértelműen látszik, hogy azok döntöttek helyesen, akik éltek a magas aminosav, bór, cink, borostyánkősav tartalmú készítmények használatával. Egyértelműen látszik, hogy az ültetvények a virágzás közbeni fagyokra felkészíthetők, fagyok után pedig kondicionálhatók, mérsékelve ezzel a virágokat ért károkat. Természetesen nem várhatunk csodát, ha teljes virágzásban mínusz 8-10 fokos fagyokkal állunk szemben, de a koronák felső részén, vagy a védettebb helyzetben lévő virágok funkcióképessége javítható a preventív, illetve kuratív kondicionálással.

A szakmai vitákat többnyire az váltotta ki, hogy a zöld, illetve pirosbimbós fenológiában jellemző csekély lombfelület képes e felvenni annyi hatóanyagot, ami elegendő a sejtek mikroelem koncentrációjának jelentős megemeléséhez, illetve a fagyállóság fokozásához? A válasz egyértelműen igen!

Faiskolánk mindig is rendelkezett kísérleti és bemutató ültetvénnyel, ahol a bio termesztés számára leginkább megfelelő új fajtákat és fajtajelölteket teszteltük. Kísérleteinkben egyre inkább a fajtajelöltek irányába fordultak, annak érdekében, hogy mire egy fajtajelöltből fajta lesz, addigra nekünk már legalább négy-öt éves termelési tapasztalatunk legyen arról, hogy az európai nemesítő intézetek által bejegyzett fajták hogyan viselkednek itthon a mi ökológiai adottságaink között.

Ezt a kísérleti ültetvényfelületet 2019 tavaszán újabb nyolc hektár kísérleti és árutermelő célt egyaránt szolgáló ültetvényfelülettel egészítettük ki és organikus elvek szerint ápoljuk, tartjuk fent. Ebben az ültetvényben M9-es és MM106-os alanyon, öntözött körülmények között sok rezisztens étkezési almafajta szerepel, de megtalálhatók itt nem rezisztens fajtaújdonságok is.

Az ültetvény kapui folyamatosan nyitva állnak az érdeklődők előtt. Nem csak a fajtákat és a hozzájuk adaptált növény­védelmi technológiát mutatjuk be, hanem előre meghirdetetten, rendszeresen tartunk technológiai bemutatókat hajtásválogatás, gyümölcsritkítás, zöldmetszés, gépesítés téma­körében. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a velünk kapcsolatban lévő termelők velünk együtt lehessenek sikeresek. Eredményeink nem csak ezeken az előre hirdetett alkalmakon ismerhetők meg, egyénileg is bárki megkereshet minket.

Ültetvényünk Borsod Megyében, Csobádon található, közvetlenül a faiskolánk szomszédságában. Az a tapasztalatom, hogy egy-egy ilyen bemutató, vagy látogatás alkalmával nem csak az ide látogatók, hanem mi is sok tapasztalattal és információval gazdagodunk.

Engedjenek meg itt egy kis logikai kitérőt! Nem voltam elkötelezett biotermelő, annak ellenére, hogy 20-25 évvel ezelőtt számos nyugat-európai országban, nagyon sok bio­ültetvényben meggyőződhettem arról, hogy az organikus termesztés – megfelelően végezve – felveszi a versenyt a konvencionális ültetvényápolással. Ennek ellenére még nem volt meg a hitem abban, hogy ezt nálunk is meg lehet valósítani és ez nem is annyira bonyolult feladat. Az elmúlt évek meggyőztek arról, hogy a biotermesztésben alkalmazott technológiai eljárások sokszor hatékonyabban működnek, mint a konvencionális elemek.

A szemléletváltás faiskolai tapasztalatokkal kezdődött. A rendszeres, szerves, felszívódó hatóanyag használat mellett is számtalanszor szembesültem azzal, hogy a faiskolában kiirthatatlan levéltetű kolóniák jelennek meg, szinte mindig ugyanabban a gócpontban és innen visszafertőznek. Vagy a levélatkák szaporodnak fel. Ilyenkor a konvencionális gondolkodás szerint jönnek a tankkeverékek, az emelt dózisok, a gyakoribb növényvédelmi fordulók, melyek hoznak némi eredményt, de nem érik el a kívánt célt. Ezért bio megoldások felé fordultam. Több kontakt – biotermesztésben engedélyezett – hatóanyagot és megfelelő adjuvánsokat kezdtem használni, valamint nagyobb figyelmet fordítottam a több irányból, levélen keresztül történő kondicionálásra, váltott hatóanyagok felhasználásával. Az ezzel kiváltott eredmény csak nekem tűnt csodának, pedig valójában nem csoda történt, hanem a természetes folyamatoknak engedtem teret. Megszűnt a levéltetű és az atkaproblémám és egyre bátrabban alkalmaztam a „bio trükköket”. Közben pedig meggyőződéses bio termelő lettem. Meglátásunk szerint a faiskola ma még nem alapulhat kizárólag ökológiai megoldásokon; műtrágyát, hormonokat is felhasználunk, de a bioültetvényünkből ezek száműzve vannak.

A legnehezebb a szemlélet megváltoztatása volt. Amíg a szemlélet nem változik meg, addig az embernek a hite és meggyőződése sem alakulhat ki az organikus termesztés mellett. Mára vallom, hogy megfelelő talajadottságok mellett, megfelelő technológiával bio almát termelni úgy is lehet, hogy nem kell feltétlenül hozamcsökkenéssel, vagy minőségromlással számolni. Nem véletlenül hangsúlyozom az ökológiai adottságok közül elsődlegesen a talaj szerepét. Bio módon termelni mindenhol lehet, de a gyengébb talajokon ez csak több pótlólagos ráfordítás mellett lehetséges, tehát a gyenge talajokon létesített bioültetvények tulajdonosai hendikeppel indulnak, mert magasabb önköltség mellett fognak gazdálkodni!

Még egy gondolat a biotermesztés körüli hitekről és tévhitekről: azzal a téves szemlélettel, hogy évi 3-4 permetezéssel és fűkaszálással lehet biogyümölcsöt termelni, nagyon nagy hiba azonosulni! Sok gazdálkodó gondolkodik úgy, hogy a fajták rezisztenciájára alapozva minimális növényvédelemben részesíti az ültetvényt, valamint az egyéb technológiai elemeket sem viszi túlzásba. A biotermesztés minden esetben sokkal több ráfordítást, növényvédelmi fordulót, gondosságot és odafigyelést jelent.

Visszatérve a fentebb említett ültetvényünkhöz, felkészülve vártuk az előrejelzés szerint érkező tavaszi fagyokat, melyek minket március 31., április 1-2-án érintettek, mínusz 4-7°C-os értékekkel. Mivel részben szállított fagyról volt szó, a füstölés lehetőségei korlátozottak és részben értelmetlenek voltak, de erre is felkészültünk. Március 30-án magas dózisú bór + cink kezelést alkalmaztunk narancsolajjal kiegészítve, a fagyok elmúlta után pedig Damisol BB-vel kezeltük az állományt, közben bíztunk benne, hogy a zömmel egérfüles, részben zöldbimbós állapotban lévő állományok még jól bírják a fagyot. A pirosbimbós fenológia és a virágzás kezdete igazolta a várakozásainkat, amikor megkaptuk a következő három napos, igen kemény fagyhullámot. A fagyok előtti preventív, illetve az azok utáni kuratív kezelést megismételtük, de itt adjuvánsként a narancsolaj (Prev B2) helyett már Flavo Plantot használtunk 1 literes dózisban. (Erről a két kezelésről előzetesen hírlevelet és sms-t küldünk a partnereinknek.)

A harmadik fagyhullám már fővirágzás végén, kötödés kezdetén ért el minket. Ekkor már mérlegeltük, hogy van-e értelme további ráfordításnak. Mivel a második nyaras ültetvény, fiatal kora ellenére nagy rügyterhelést hordozott, úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk a kondicionáló kezeléseket. Preventív kezelést nem alkalmaztam, mivel a rügyfunkciók támogatására már elegendő bórt és cinket juttattam ki az előzőekben, viszont a fagyok elmúltával azonnal huminsav alapú Bistep készítmény 1,5 l/ha-os dózisát használtuk. Számításunk beigazolódott, a kötődés és a természetes hullás után a becsült hozam a kétéves ültetvényen 15-20 tonna között volt, ezért még kézi ritkításban is kellett részesíteni.

A kézi ritkítást a tisztuló hullások és a hajtásválogatás után, viszonylag későn – utólag kiderült feleslegesen – végeztük el. A ritkítást június 26-án délután fejeztük be, ezt követően fél órával olyan jégverést kaptunk, hogy egyetlen ép alma nem maradt a fákon. Ezért is említettem, hogy feleslegesen ritkítottunk. Az ültetvény támberendezése már telepítést megelőzően felállt, de a jégháló felhelyezését még nem terveztük.

A jégverés okozta stressz után azonnal Bistep + Flavo Plant kezelést (1-1 l/ha) iktattunk be a stressz csökkentésére és csak ezt követően három nappal használtunk gyenge rezet. Véleményem szerint a sebzésekkel és levéllemez szakadással együtt járó természeti behatások után fontosabb a stressz csökkentése, mint a fertőtlenítő kezelés.

Az ültetvény előéletéhez hozzátartozik a 2019-es év, a telepítés éve is. A fiatal fákat ekkor még csak rezes, kenes kezelésekben részesítettük, kiegészítve néhány kondicionáló és rovarok ellen irányuló kezeléssel. Az első évben lisztharmatot kivéve problémánk nem volt. Lisztharmat is csak a Red Jonaprince és a Coop 38 fajtákon jelentkezett.

Az idei évben már egy feszesebb növényvédelmi menetrendet alkalmaztunk. Az alapelv az volt, hogy egy nagyobb dózisú rezes lemosó permetezés után a vegetáció közepéig folyamatosan fenntartsuk az alacsony dózisú (1 l v. 1 kg/ha) réznyomást. Jelenleg a 19. növényvédelmi fordulónál tartunk és sem a rezisztes, sem a nem rezisztens fajták esetében nincs varasodástünetünk, miközben nem értük el a 2,4 kg fémréz felhasználást sem. A rezes kezelések mellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy még rügynyugalmi állapotban 25 l/ha mészkénlé kezelésünk is volt, ami később, vegetációban négy alkalommal 8-10 literes hektáronkénti dózissal megismétlődött.

A rovarkártevők elleni védekezés gerincét két jól időzített Neem Azal TS és két alkalommal használt Káliszappan jelentette, de hozzáteszem, hogy a rezes kezelések mindig 1-2 liter Wetcit hozzáadásával folytak, aminek önmagában levéltetű gyérítő hatása van. (Hasonlóan a mészkénlé használatnak is.) Bizonyos ültetvényrészeken volt egy foltszerű, harmadik Neem Azal TS kezelésünk is. A levélpirosító levéltetvek kérdését csírájában megoldottuk, a különböző alma levéltetvek elleni csatát június első dekádjának végére megnyertük. A július 21-ig felhasználható Pyregardot megvásároltuk, de raktáron maradt, mert nem volt szükség a használatára.

Nyári rendezvényeinken többen csodálkoztak, hogy az ültetvényben egyetlen levéltetű kolónia sem található, valamint lisztharmatos hajtásvéget is csak elvétve lehet találni, azt is csak az arra fogékony fajtáknál.

Többen kérdezték ennek az okát, amire csak az ápolási naplónk tartalmát tudtam megosztani. Ebben nincsenek csodaszerek és meggyőződésem, hogy ilyenek nem is léteznek! Nagyon hiszek a vegetáció első felében alkalmazott folyamatos réznyomásban (0,5-1,5l v. kg/ha), ahol nem a magas dózisok, hanem a folyamatosság és a rendszeresség számít és a megfelelő adjuvánsokban. Már sok éve használom a narancsolaj alapú termékeket. Rezet és elemi ként soha nem juttatok ki nélkülük! De azért itt is akadnak kivételek! Ha kétszer egymás után használok rezet és narancsolajat és a két kezelés közel (egy héten belül van egymáshoz), akkor a következő rezes kezelésbe már nem teszem hozzá a narancsolajat, mert tapasztalataim szerint fellazítja a levél viaszrétegét. Az egyik legkiválóbb hatásfokozó a narancsolaj, de két egymás utáni használat után 10-14 nap szünetet tartok. Az elemi kenes kezeléseknél (Thiovit, Kumulus stb.) szintén használok narancsolajat, de itt is betartom a fenti szabályt. Mészkénlé mellé viszont semmi esetre sem kell adjuváns! Ezt teljesen elkülönítve, mindig önmagában használom.

Megfigyeltem, hogy sok termelő berendezkedik egyféle kondicionáló szerre, mert meg van róla győződve, hogy az mindenre jó. Többen egy évre való készletet is képesek felhalmozni, mert így olcsóbban jutnak hozzá. Napi szinten keresnek meg gyártók/forgalmazók, hogy tegyem le a voksot egy-egy termék mellett, de én mindig nemet mondok. Óriási hiba, ha a növényeket mindig csak egy oldalról próbáljuk meg támogatni! Elsődleges szempont, hogy ami a talajból hiányzik, azt levélen keresztül teljes mértékben pótolni nem lehet, ezért is hangsúlyoztam fentebb a talaj szerepét. A talajerő pótlásban is korlátozottak a lehetőségeink. Viszont a permettrágyázásban hatalmas lehetőségek vannak. Rendkívül gyorsan tudunk alkalmazkodni a növények pillanatnyi igényéhez. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy mindig más-más oldalról támogassuk meg a növényt. Minden mikroelemnek megvan az az élettani szakasza, amikor nagyobb szükség van rá. Tudjuk mikor van szükség bórra, cinkre, mikor jön el a kalcium és egyéb elemek ideje. Ehhez természetesen igazodnunk kell, de nem szabad elfelejteni, hogy vitaminok, flavonoidok, huminsavak és algák is léteznek. Rengeteg a gyártó, a forgalmazó, rengeteg a termék. Vannak kiemelkedően hatékonyak és vannak jók. Viszont ezek a készítmények akkor dolgoznak jól, ha nem egyoldalúan, hanem felváltva, rotációszerűen alkalmazzuk őket. Így képesek egymás hatását elősegíteni és erősíteni, ezáltal aktiválni a növények természetes védekezési mechanizmusát, stimulálni az indukált rezisztenciát.

További fontos kérdés – talán az egyik legtöbbet vitatott – a fajtahasználat kérdése. Mivel gyümölcsfaiskolával foglalkozom, részrehajlással vádolhatnak, ha a saját, kizárólagos szaporítási joggal rendelkező fajtáinkat helyezem előtérbe. Mégis ezt teszem, mert ezek a fajták nem véletlenül lettek kiválasztva, nem egyik évről a másikra, hanem egy hosszas tesztelési folyamat eredményeként kerültek a köztermesztésbe és nem véletlenül lettek a pályázati rendszerben is priorizált fajták. A Luna, a Sirius, az Orion, a Red Topaz, a Rozela, az Allegro, a Galiwa, a Galarina és a Bonita csak néhány azok közül, melyek ideálisak a biotermesztésben, hiszen varasodásrezisztenciájukra építve könnyebben boldogulhatunk velük, valamint küllemük, tárolhatóságuk és élvezeti értékük is kiemelkedő. De ezen kívül a hagyományos világfajtákkal is meg lehet valósítani biotermesztési célt, melyeket szintén szaporítunk, csak ezekkel valójában nehezebb dolgunk lesz.

A megfelelő fajtához és megfelelő növényvédelemhez megfelelő ápolás is tartozik, melynek legfőbb eleme a fitotechnika a télvégi metszés, a hajtásválogatás és a zöldmetszés. Terjedelmi korlátok miatt ezek ismertetésére nem térnék ki, talán csak a zöldmetszés erejéig, mert az épp most aktuális.

A hajtásválogatás a kora nyári időszakra, május közepétől, június közepéig terjedő időszakra korlátozódik és kizárólag folyó évi hajtások eltávolítása történik. A zöldmetszés naptári időszakát nehezebb pontosan körülírni. Alapvető szabály, hogy a hajtások csúcsrügyeinek záródása után még várni kell két hetet és akkor érkezik el a zöldmetszés kezdete. Tehát amíg az ültetvényben általánosan világoszöld, intenzíven növekvő hajtáscsúcsok (vitorlák) vannak, addig nem szabad elkezdeni a zöldmetszést, mert újabb – kedvezőtlen – növekedési hullámot válthatunk ki. Nagyon ritkán már júliusban, de általában augusztus közepén-végén kezdődik a zöldmetszés fő időszaka és mindaddig tart, amíg a fákon levél van. Általában augusztus közepétől szeptember végéig terjed ez az időszak.

A zöldmetszésnek jelentős termésszabályzó szerepe is van. A koronabelsők jobb megvilágítottsági viszonyait megteremtve sokkal kedvezőbb körülményeket teremthetünk a termőrügyek képződésének.

A zöldmetszést nem minden évjáratban kell elvégezni! Olyan években, mikor a fák túlterheltek, sok a gyümölcs és a hajtásnövekedés gyenge, nincs szükség zöldmetszésre, hiszen ez egy növekedési erélyt gyengítő beavatkozás. Még a gyümölcsméretre is negatív hatással lehet ilyenkor. Viszont az alulterhelt évjáratokban – épp az idei évben – mikor a fagyok miatt az ültetvények többségében kevés a gyümölcs, nincs terhelés és harsogóan erős a növekedés, felértékelődik a zöldmetszés szerepe. A terhelés nélküli, túlságosan erős növekedésű fákat gyengíteni kell, mert a sok és intenzíven növekedő csúcsrügy magas auxintermelése még a következő évi rügyek alapjait is képes lesöpörni a fákról és az egész ültetvény vegetatív jellegbe megy át. Az idén tehát szinte kötelező elvégezni!

Az almatermesztésben az elmúlt két évtizedben egyeduralkodóvá vált a domináns központi tengellyel jellemezhető orsókoronák elterjedése és az ehhez kapcsolódó metszési eljárások is általánossá kezdenek válni. M9-es alanyon a szuperorsó és a karcsúorsó, illetve ezek átmenetei, erősebb alanyokon a karcsú szabadorsó és a szabadorsó más metszést kíván, mint a régebbi koronaformák. A tengelyhez közel, alulról felfelé fokozatosan vékonyodó és rövidülő elágazásokon termeljük a gyümölcsöt. Ha egy-egy elágazás túlvastagszik, felkopaszodik, a termés a perifériára szorul, egy csonkkal eltávolítjuk a központi tengelyről.

Már a zöldmetszést is ennek a szolgálatába állítjuk, hiszen ellentétben a hajtásválogatással, a zöldmetszés alkalmával már a két (esetenként) három éves koronarészek is eltávolíthatók. A jól elvégzett zöldmetszés kontúrt ad a fáknak, növeli a megvilágítottságot és permetlé behatolását a koronabelsőbe, valamint gyengíti a túl erős növekedési erélyt és csökkenti a téli metszés élőmunkaigényét. A beavatkozás során elsősorban a vezérkonkurens, túlságosan felfelé törő, illetve a koronabelsőt sűrűsítő hajtások eltávolítása történik, de az oldalvezérek is „kiteríthetők” a kedvező szögállású növedékekre. Túlságosan erős növekedésű fákon akár az aktív asszimiláló felület 25-30%-a is eltávolítható. Fontos, hogy éves vessző visszavágásokat ilyenkor semmi esetben nem végzünk.

Az ültetvényben – és azt hiszem ez bármelyik másik bio­ültetvényről is elmondható – az egyik legnagyobb problémát a gyomirtás kérdése jelenti. Mivel kizárólag mechanikai megoldások jöhetnek szóba nagyon fontos, hogy legyen egy nagy hatékonysággal (magas haladási sebesség mellett) megbízhatóan dolgozó facsíkművelő eszközünk. Jelenleg ilyennel nem rendelkezünk, egy több évtizedes oldalazó géppel dolgozunk.

Július 23-án tartottunk egy gyakorlati gépbemutatóval egybekötött nyílt napot, melyen a Navik Alfa Kft. Meződepó Üzletága jóvoltából alkalmunk nyílt kipróbálni egy Arizza soraljművelő gépet, amely minden ültetvénytípusunkon megfelelően dogozott. Ezen a nyílt napon kifejezetten ültetvényművelésre fejlesztett erőgépet, valamint egy új típusú Bargam permetezőt is be tudtunk mutatni. A Navik Alfa azért érdemel külön említést, mert hasonló filozófia szerint közelítik meg partnereiket, mint mi a Holland Almánál. Az elsődleges cél nem az értékesítés, hanem a közös siker. Mi kizárólag akkor adunk a partnereinknek alany, fajta és technológiai ajánlást, ha ismerjük az igényei mellett a körülményeit, lehetőségeit és a termelési célt is. A Navik Alfa ugyanezt teszi a gépi megoldások esetében.

Ha már ők említésre kerültek, említést kell tennem a Biocont Kft.-ről, illetve munkatársaikról, akikben hozzáértő és korrekt szakembereket ismertem meg. A Biocont termékek nem csak a biotermesztők céljait szolgálják, ezt egyre többen ismerik fel a konvencionális növényvédelmet folytatók közül is.

Terjedelmi korlátok miatt nem szeretnék további részletekbe belemenni a fajtákkal, koronaformákkal és metszési eljárásokkal kapcsolatban, sőt külön oldalakat lehetne írni a mészkénlé főzésről és felhasználásról, valamint egyéb témákról is. Az éppen aktuális munkafolyamatokról és növényvédelmi beavatkozásokról kétheti rendszerességgel hírlevelet adunk ki, de operatív szaktanácsadás igénylésére is van lehetőség nálunk. Bemutató és kísérleti ültetvényünk pedig folyamatosan nyitva áll az érdeklődők előtt. A látogatások előzetes egyeztetése az alábbi elérhetőségeken lehetséges: Babicz Szabolcs faiskolavezető: bszabolcs@hollandalma.hu, 06-30/278-1598.

Babicz Szabolcs
Holland Alma Kft.
(Biokultúra 2020/4-5)