Koronavírus világjárvány: túlélés, rezisztencia, regeneráció
Vannak idők a történelem során, amikor hirtelen bekövetkező események, természeti katasztrófák, gazdasági összeomlások, járványok, háborúk, éhínségek egyszerre mindent megváltoztatnak. Megváltoztatják a politikát, a gazdaságot és drasztikusan megváltoztatják az emberek gondolkodását is. A társadalomtudományokkal foglalkozó szakértők ezeket a történéseket „kiváltó eseményeknek” nevezik. Egy ilyen kiváltó esemény során a korábban elképzelhetetlen dolgok gyorsan valósággá válnak, ahogy a társadalmi és politikai térkép is megújul.
A mostani koronavírus járvány is egy ilyen történelmi jelentőségű kiváltó esemény. A félelmetes COVID-19 napjainkra világjárvánnyá nőtt, amely lassan, de biztosan milliókat fertőz meg és várhatóan gazdasági, továbbá politikai összeomlást idéz elő. A klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakértői csoportok, a környezetvédelmi és a politikai vezetők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy itt a lehetőség, a most vagy soha, hogy megzabolázva félelmeinket, reményeinkre építve cselekvésre ösztönözzük az emberiséget a jelenlegi egészségügyi, gazdasági, éghajlati és biodiverzitási válsággal kapcsolatban, olyan megoldásokat kínálva, amelyek hosszabb távon ellenállóbb társadalmakat építenek fel. A világjárvány valódi gyökereiről szólva Jane Goodall etológus nemrégiben így fogalmazott: „Az egész világon elpusztítottuk az állatok élőhelyeit annak érdekében, hogy nyersanyagokat szerezzünk otthonaink, városaink felépítéséhez, saját életünk kényelmesebbé tételéhez. Ennek eredményeként magunknak okoztuk az éghajlati válságot, sok állat- és növényfaj kihalt. A vadon élő állatokkal való túlzóan közeli kapcsolatunk az élelmiszer-piacokon, vagy amikor csupán kedvtelésből használjuk őket, felszabadította az új vírusok terrorját, így okozva szenvedést nekünk.”
A koronavírus járvány, akárcsak az éghajlati válság, nem baleset, sem Isten cselekedete. Mindkét egzisztenciális fenyegetés az Egyesült Államokból és a globális élelmiszer-, mezőgazdasági, energiaellátási, erőforrás-kitermelési, gazdasági, militarista „nemzetbiztonsági” és kereskedelmi rendszerből származik, amely degeneratív, etikátlan, méltánytalan és ahogy most látjuk, önpusztító. Ha most nem ragadjuk meg a változtatásokra kínálkozó alkalmat, akkor a jövő nemzedékek 2020-ra úgy tekintenek majd vissza, mint a vég kezdetére. Ám ha helyesen cselekszünk, a 2020-as évre remélhetőleg gyermekeink és unokáink is úgy emlékeznek majd, mint a nagy átalakulások kezdete, amikor is az egész Földön az alulról építkezés elve mentén haladva az emberek az éghajlati változások jelentette veszély és a koronavírusjárvány fenyegető réme ellen felvették a küzdelmet, kormányaikat együttműködésre kényszerítették és határozott lépéseket tettek.
Remélhetőleg a jövő nemzedékeit a kölcsönös segítség és a mezőgazdasági termelés, az energia- és földhasználat innovációi inspirálják, amelyek már kibontakozóban vannak, és amelyek radikális politikai és rendszerváltozásokat ösztönöznek, a közszféra és a magánberuházások tömeges átcsoportosítását a degeneratív gyakorlatokról a regeneráló gyakorlatokra. Úgy legyen!
Forrás: www.organicconsumers.org
(Biokultúra 2020/2-3)
