Magyarország Legszebb Birtoka 2022: Szápári Ökofarm

A Szápári Ökofarm egy gyönyörű családi gazdaság, mely talán igazi ékes példája annak, hogyan kell kinéznie és működnie egy zárt rendszerű biogazdaságnak. Palik Ferenc biogazdával beszélgettünk.

– Elmondanád pár szóban, hogy az élet hogyan sodort benneteket a gazdálkodás felé?

– 25 éve vagyunk házasok a feleségemmel, itt ismertük meg egymást Szápáron. Jómagam Bakonycsernyén születtem, falun nőttem fel, falusi életformában, viszont a feleségem nem, ő abszolút városi közegben. Anno, amikor gyerekként erre kocsikáztak, megtetszett neki ez a vidék. A lovak iránti szeretetéből fakadóan évek múltán nem volt kérdés, hogy itt kezdje meg azok tenyésztését, így vett Szápáron egy parasztházat. A lótartáshoz szorosan kapcsolódik a termőterület is, így már együtt elkezdtünk földeket vásárolni, amihez a szükséges anyagiakat, az akkor még futó két vállalkozásunk biztosította.

Tizenöt év alatt alakult ki a birtok jelenlegi állapota, van legelőnk, szántónk, erdőnk és egy kis patak, mely átszeli ezt. Közel vagyunk a főúthoz, annyira nem kerültünk ki a messzi távolba. Fekvés szempontjából kiváló ez a terület, miközben eszem a húslevest az asztalnál, az ablakból még azt is látom, hogy mikor vonul külön elleni a tehenünk.

– Igen nagy, közel 85 hektáros birtokról beszélünk, mivel foglalkoztok itt pontosan?

– Kezdetben konvencionális módszerekkel műveltük a területeinket, később lettünk biogazdák. A malmok iránt mindig nagy érdeklődéssel tekintettünk; vízi malom, száraz malom, minden malmot megnéztünk, mindegyik érdekelt bennünket. Ez egy csodás szerkezet, mely lassú monoton munkát végez. Elviszel egy alapterméket a malomba, búzát, rozsot stb. és szép lassan, nem siet, nem rohan, mint a mai világ, teszi a dolgát. Így hát számunkra van ennek egy különös csodája. Adta magát a helyzet, hogy a gabonánkat megtermelve, jönnie kell az őrlés tudományának is.

A farmon tartunk szarvasmarhákat, ők a fő szervesanyag termelő egységeink, a trágyát szolgáltatják, ők vannak nagyobb létszámban, illetve van hasonló léptékű mangalica tenyészetünk is. Őket is nagyon szeretem, nevezhetnénk a „takarító személyzetnek”, a csökkent értékű szemek, tört szemek, kalász darabkák, őrlésre nem alkalmas gabonaszemek, mind velük és a tyúkjainkkal kerülnek feletetésre. A házunkat ahogy megépítettük 80 db gyümölcsfával ültettünk körbe, az emberi fogyasztásra alkalmatlan gyümölcsöket is ezek a jószágok fogyasztják el. De mellettük van egy lovunk meg pár birkánk is.

Az elmúlt 50-60 évben az intenzív gazdálkodás felemésztette a talajok szerkezetét és termőképességét így számunkra egyértelmű volt, hogy az állattartás elengedhetetlen része a fenntartható gazdálkodásnak. A növénytermesztést és az állattartást próbáljuk optimális arányban tartani. Ennek köszönhetően megindult a talajélet. Úgy véljük a lisztkészítés sem konkrétan a malomban, hanem kint a szántóföldön kezdődik, hogy a gabonaszem miből jött létre, az egy nagyon fontos kérdés.

– A kultúrnövények tekintetében, milyen fajokkal találkozhatunk nálatok, illetve hogyan alakítjátok ezeket ilyen nagy birtokon?

– Vetésforgó tekintetében, a szántóink felén áru növényt termelünk; búza, rozs, zab, kukorica, a terület másik felére pedig pillangós fajokat választunk. 365 napon keresztül láb alól legeltetünk. Általában 4-5 alkalommal tudjuk legeltetni területeinket, az idei év kivétel volt, sajnos nem sikerült ennyiszer. Van veteményesünk és lányunk fólia sátrat állított fel párjával, ahol zöldséget fognak termeszteni. Jelenleg gazdag talaj létrehozása folyik. Az egyikben tavasszal kezdődik a szezon.

– Miért döntöttetek úgy, hogy biogazdálkodók lesztek?

– Régebben az addig elfogadott sémák szerint műveltük a földjeinket és nem is volt sok időnk, hogy belemélyedjünk a biogazdálkodás rejtelmeibe. Két dolgot viszont nem szerettem, a műtrágyaszórást és a permetezést. Feleségemmel sokat beszélgettünk Wass Albert Kard és kasza című könyvéről, melyben az életben maradáshoz szükséges vetőmagvakat és jószágokat vitték csak magukkal az emberek mikor odébb álltak. Eleink a természettel szimbiózisban termeltek élelmiszert, nem kellett input anyag, gyár, hormonok, vetőmag nemesítés stb. és mégis sikerült nekik. Durván 50-60 éve ismeretes ez az intenzív gazdálkodási forma, de előtte több ezer éven keresztül ezek nélkül éltek az emberek. Így világos volt számunkra, hogy vissza kell nyúlni a régi jóhoz, viszont nem ismertük a természet rendszerének működését. Tehát minden input anyag felhasználással felhagytunk és ráálltunk a tanulópályára. Ehhez kellett nagy adag bátorság, alázat a tanuláshoz, sok-sok megfigyelés éveken keresztül. Az elkövetett hibáink 80-90% terméskiesét eredményeztek, szerencsére az akkor még futó vállalkozásaink megmentettek minket. Azonban már nem kell ezekre hagyatkoznunk, a tanulópénzt megfizettük. A több évtizede működő, gondos talaj(nem)műveléssel azt a termésmennyiséget, amit a konvencionális korszakunkban meg tudtunk termelni, gond nélkül teljesítjük, a mostani aszályos években is.

– Vannak folyton visszatérő problémák, károsítók, melyek megnehezítik olykor a bio szabályok betartását?

– Semmi, ha a bio előírásokat nézem, akkor ez egy nagyon alap, annak teljesítése abszolút ésszerű, úgy gondolom bőven túlteljesítjük az előírásokat. Igen a mi fáinkon is van tetű, és az miért baj? Majd jön a katica és teszi a dolgát. Gabonáinkat tavasszal felülvetem. Idén például a búzában alexandriai és perzsa here volt, aratáskor ez a szalma, mely takarmány értékű étek lesz a jószágoknak és aratás után azonnal zöld szőnyeg borítja a területet, ami az év végéig akár három növedéket is adhat. Vagyis sok a biomassza, a marhák szépen fejlődnek tőle. Az állatok után a szántón ott maradt trágya teljesen másképp bomlik le, mint az istállótrágya. Soha nincs olyan terület, ahol nincs növény, én szeretem a gyomot is, mert a jószág imádja. Valójában nem is gyom, bár nem vetett növény, jelenlétének mértéke a termésmennyiséget nem veszélyezteti. Persze fontos a fajtaválasztás, nyilván magas szárral növő gabona fajtákat választunk, így más növények nem tudják átnőni. Rovarkártevőkkel semmi problémánk nincs.

– A művelési technológiátokat hogyan módosítottátok, aminek köszönhetően nincs gondotok a károsítókra?

– Az elején rettentő rossz volt a fajtaválasztásunk, ugyanazokat a fajtákat vetettük bioban, mint előtte konvencionálisban, a vetésforgónk is csapnivaló volt, 99%-át fűféle tette ki, illetve a talaj tápanyagtartalma rettentő csekély volt, ennek a három tényezőnek köszönhetően fel kellett vennünk a kesztyűt a gomba ellen is. De ahogy gyarapodtunk a tapasztalatokkal és képeztük magunkat ez a probléma szinte teljesen megoldódott. Amikor a növény éhezik és csak sínylődik a károsítók jóval könnyebben megtalálják. Nyilván a megfelelő fajtaválasztás az elengedhetetlen építőkocka egy stabil vár felépítéséhez.

– A 2022-es év aszályos időjárása sok gazdálkodót hozott nehéz helyzetbe. Hogyan birkóztatok meg a csapadékhiánnyal?

– 20 éve élünk itt és a birtokot a Gaja patak egyik mellékere szeli át, ehhez igazodva hét legelőszektort alakítottunk ki és minden legelőszektorhoz tartozik egy patak szakasz. Tavaly mikor mentem ki a feleségemmel, ordítottak a marhák, körénk gyűltek. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy a patakot megnézzem, hiszen 18 éve soha nem volt kiszáradva, de akkor először ez megtörtént három hétre. Tavaly ez az időszak három hónapig tartott, tehát a a globális klímaváltozást észrevesszük. Ez a rengeteg dolog, ami kihat az életünkre, ráébresztett arra, hogy az igazi biodiverzitás, az igazi élet, amit tapasztaltunk utazásaink során, nálunk még nincs készen. Úgy terveztük, hogy nyugdíjas korunkig ráérünk úgy kialakítani a gazdaságot, hogy a klímaváltozás hatásait mérsékelni tudjuk. Gondolok itt többek között a vizek megduzzasztására, a mezővédő erdősáv kialakítására, erdőtelepítésre, amivel a mikroklímát tudjuk változtatni. Már látjuk, hogy mindezt most kell csinálni! Ettől függetlenül meg tudunk birkózni az aszállyal, a talaj szeresanyag-tartalmát gyorsabban kell növelnünk, mert ez egyenes arányban van annak vízmegtartó képességével. Fontos számunkra, hogy minden évszakban legyenek növények a területen. Ősszel rajtolt a búza, tavasszal beleültettem a pillangósokat, a búzát betakarítottam. Idén ősszel rászórtam a búza helyére a pillangósokra a rozsot és repcét, amit a jószágok betapostak a legelés alkalmával. Mindig ott van a nyári és a téli kultúra is.

– Ezen kívül vannak olyan praktikáitok, melyeket szívesen megosztanátok még más biogazdálkodókkal?

– A farmunk nyitva áll az érdeklődők számára, kedd és péntek délutánonként. Ilyenkor kizárólag a saját magunk által termelt gabonából készült lisztet, kenyeret, kalácsot és bagettet készítjük el az érdeklődőknek. Bejelentkezés útján farm-, és malom bejárást is tartunk. Malmászati technológiát, a biogazdálkodást is szívesen megmutatjuk, elmondjuk, hogy mit, miért és hogyan teszünk, a gyomfésűzéstől kezdve a kovászoláson át mindenkinek nagyon szívesen segítünk. Sokan látogatnak meg minket, így már ragaszkodunk is ezekhez a napokhoz, mert nincs kapacitásunk több ember fogadására eltérő időpontokban.

– Búzát is termeltek és az abból készült lisztet magatok is őrlitek meg. Van, aki több száz kilométert utazik azért, hogy beszerezhesse. Mitől olyan különleges a lisztetek?

– Mi fordítva álltunk neki a folyamatnak, amikor tudtuk, hogy malmot, vagy vízi malmot vásárolnánk, akkor először is azt döntöttük el, hogy milyen lisztet szeretnénk kapni a folyamat végén. Mindenképp benne szerettük volna tartani a csírát, liszt testecskét és a korpa egy meghatározott részét. Öt éves kutatómunka után jutottunk el a mostani technológiához, egy francia köves malomhoz, mely ketté pattintja a szemet és a kiskorpát is benne hagyja a lisztben. Itt kihagyhatatlan Fülöp Ádám szerepe, a Pipacs pékség vezetője, aki által megismertük ezt az őrlési technológiát.

Jelenleg hat gép és a malom van szinkronba kapcsolva, ezek alkotják meg azt a lisztet, amire magunk is büszkék vagyunk. A farmon fellelhető minden termék a kezünk alatt jön létre, az embereknek abszolút bizodalma van felénk. Jönnek az ország minden szegletéből, de még Szlovákiából és Ausztriából is. Az érdeklődők eltöltenek itt 2-3 órát, látják, hogy a teljes folyamat lekövethető. Nagyon erős vásárlói réteg és közösség ajándékozott meg bennünket bizalmával, aki nem sajnálja sem az időt, sem az anyagiakat a minőségi termékeinkre.

– „Magyarország Legszebb Birtoka közönségdíj”, „Magyarország Legszebb Birtoka 2022-ben” cím mellett a Családi Gazdaság kategóriagyőztesek is ti lettetek, mit jelentenek számotokra ezek az elismerések?

– Nagyon nagy meglepetés volt. Az egyik kedves vásárlónk ajánlott az Agrotrend csoport figyelmébe minket, így történt a megkeresés. Mi abszolút nem gondolkodtunk versengésben, díjban.

A díjátadó gála pazar környezetben került megrendezésre, a helyszínt a Hortobágyi Génmegőrző és Nonprofit Kft. biztosította. A nyolc kategóriagyőztes közül senki nem tudta kié lesz a fődíj, így az eredményhirdetéskor valódi meglepetés volt a farm nevét hallani. Külön öröm volt számunkra, mikor megtudtuk, hogy amióta megszervezik ezt a versenyt még egy gazdaság sem vihette el egyszerre ezt a három elismerést.

Ez nem csak a legszebbről szól, hanem a családról. Valamint fontos a társadalmi szerepvállalás, az ismeret megosztása, és összességében a közjóra való hatás. Talán ezt látta meg a zsűri, és ezt értékelte.

– A farm fenntartása óriási munkát igényel, hogyan végzitek az értékesítést, kizárólag csak itt lehet találkozni a termékeitekkel?

– Minden vásárlónk helyszínre érkezik, jól érzik itt magukat, mikor eljönnek hozzánk. Az összes termékünk elfogy.

– Mire vagytok a legbüszkébbek?

– Arra, hogy a farm működéséhez az üzemanyagon és alkatrészeken kívül más nem szükséges. De a büszke szó helyett inkább az örömöt mondanám, főleg, ha gyermekeimre gondolok, akik közül ketten már elindultak a gazdálkodás irányába, le a kalappal előttük. A harmadik gyermekünk még kisebb, neki még van ideje eldönteni, később merre szeretne elindulni az életben.

– Óriási tudással és tapasztalattal rendelkeztek, de mégis úgy érzem azt gondolod van hova fejlődnötök. Valóban így van ez?

– Az elmúlt évtizedek hibáit ki kell javítanunk, nem csak nekünk, az emberiségnek is, ilyen feladat előtt még soha nem álltunk. Feleségemmel nagyon sokat olvasunk, és mégis egyre több bennünk a kérdés, nem kevesebb. Nyilván mindenki saját maga szüli meg a kérdéseit és azokra a választ, adott helyzethez adaptáltan. Fontos, hogy közben bevételi forrása származzon a gazdaságból, mégis építsük a talaj szerkezetét és vele a talajéletet. Azt hiszem ilyen a történelemben még nem volt, hogy ennyi fontos kérdésre választ és egyben megoldást kell találni. Amit a természet létrehozott több millió év alatt, mi nem tudjuk visszaállítani pár év alatt.

Talajaink szervesanyag-tartalmát minden lehetséges módon növeljük, végül is ez a kulcsa a folyamatnak.

A zöld biomassza, amit lelegel a jószág, végighalad az emésztőcsatornáján, majd visszajut a talajra. Ezzel a folyamattal még több szervesanyag keletkezik. Próbáljuk az optimális arányokat beállítani. Számunkra itt van több kérdés is.

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

– A tervünk az, hogy látjuk a gyerekinket ahogy felnőnek, a tapasztalatokat és ismereteket magukba szívták, a szemlélet beléjük ivódott. Jó meglátásaik és ambícióik mentén szárnyaikat bontogatják, ehhez szeretnénk támogató közeg lenni, miközben kicsit hátrébb lépünk. A farm mérete akkora, hogy több család tud itt élni, a lehetőségek tárháza szinte korlátlan. A lányunk elkezdte a zöldségtermesztést a barátjával, a nagy fiunk a malmászattal kapcsolatos ismeretekbe ásta be magát.

Lelkünk szerint leginkább gazdák vagyunk, gazda-molnár-pékek. Ezek a tevékenységek egymásra épülnek, egy helyen, és mi szállítás nélkül készítünk élelmet a terményekből.

Jó szívvel mutatjuk a farmot olyan gazdáknak, akik hasonló lelki és szellemi beállítódással szeretnének a föld javaiból élni, és a földet élni hagyni.

– Kedves Ferenc, nagyon szépen köszönöm ezt az igazán tartalmas és hasznos beszélgetést! Én mindenképp kedvet kaptam, hogy jobban beleássam magam a gazdaságotokban fellelhető számos lehetőség megfigyelésére, tanulmányozására, hiszen a jó pap is holtig tanul.

Bujtás Olimpia
(Biokultúra 2023/1)