Miért fontos a bioméhészet és szükséges a bioméz?
A kérdésre a választ a BioPorta füzetek 4. (2011) részéből vettük át, melyben dr. Szalay László és Czédulás István fejtették ki véleményüket: a méh növényt termékenyít, a méz pedig táplál, egészségőr. (Szerzőink már évekkel ezelőtt elmentek a minden halandók útján. Szakmai mondandójuk ma is maradéktalanul érvényes. Írásuk közlésével emléket is állítunk számukra.)
A méz és valamennyi méhészeti termék csak akkor jó, ha nem rontjuk el, mert bizony számtalan lehetőség van erre. A biominőséggel kapcsolatosan két szélsőséges felfogás létezik. Mindkettő értelmetlen, túlzó.
- Minden méz bio, mert a növények és a méhek terméke, nem üzemi gyártmány.
- Soha nem lesz bio a méz, nem lehet megtiltani a méheknek, hogy ne menjenek vegyszerekkel kezelt virágzó táblákra.
Elemezzük az állításokat!
- Vajon bio-e az a méz, amit a méhész olyan helyen gyűjtetett, ahol még sohasem járt fehér ember, ugyanakkor ő maga a kaptáron belül poroz, füstöl, permetez? Van jónéhány olyan vegyszer, ami a viaszban felhalmozódik, aminek egy része pergetéskor a mézbe kerül, ami nem csak a célkárosítóra, hanem a mézet fogyasztó emberre is károsan hat.
- A méheknek csakugyan nem lehet parancsolni, de irányítani azokat is tudjuk. Ha a szennyező forrásoktól (káros anyagokat kibocsátó üzemektől), ólmot, kadmiumot kipufogó járműforgalomtól, szennyvíztelepektől a megfelelő izolációs távolságot betartjuk; ha figyelembe vesszük a röpkörzet szerkezetét és méreteit – bizony elkerülhetjük a káros anyagokat.
A bioméhész is kell, hogy védje méheit a kaptáron belül is, de olyan szerves anyagokat (pl. illóolajokat) használ, ami nem mérgező az emberre és a minőséget sem módosítja, mert az alkalmazástól a fogyasztásig tartó idő alatt elpárolog.
A bioméhész térképen közli állománya mindenkori helyét. Tevékenységét ellenőrzik a termelés folyamata alatt, majd még a késztermékét is. Az ellenőrzést nemzetközileg elismert szervezet végzi (Magyarországon a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.). A kiadott igazolást a fogyasztó bemutatásra elkérheti.
Mitől „bio” a bioméz?
A bioméz nem más, mint tiszta, vegyszermentes méhlegelőről gyűjtött méz, amely nem tartalmaz vegyszer-, gyógyszer-, antibiotikum-maradványokat. A biogazdálkodás bármely területe a szélsőséges, természet- és környezetidegen, elsősorban a mennyiségi termelésre koncentráló mezőgazdálkodási formát igyekszik olyan mederbe terelni, amely figyelembe veszi a Földünk igazi működésének fenntarthatóságát. Nem szól az másról a bioméhészetben sem.
A méheknek minél inkább biztosítani kell a tiszta, vegyszermentes, vagy legalább minél kevesebb vegyszert tartalmazó méhlegelőt. Ha a méhek tavasztól őszig folyamatosan tudnak virágport és mézet gyűjteni, a helyes táplálással sok méhbetegség megelőzhető. Ha nincs szükség gyógyszerekre, nem kerülhetnek gyógyszermaradékok a mézbe.
A konvencionális (nem „bio”) méhészetben több méhbetegség megelőzésére, illetve gyógyítására különböző antibiotikumokat alkalmaznak. Sok esetben ezen anyagok, gyógyszerek, antibiotikumok helytelen használata okozhatja a szermaradványok felszaporodását a mézben. A bioméhészetben tiltott az antibiotikumok használata.
A Varroa atka ellen természetazonos anyagokat (tejsav, oxálsav, hangyasav) kell alkalmazni, amelyek a mézben, sóskában, tejben kis mennyiségben előfordulnak. Ezen kívül illóolajokat, valamint porcukrot is lehet az atkák gyérítésére használni. Nagyon sok, a méhészetben alkalmazott atkaölő szerből mutatták ki, hogy jelentős mértékben károsíthatja a méheket is, sok esetben maguk az ilyen szereket alkalmazó méhészek is egészségkárosodást szenvedhetnek. A mézbe került szermaradványok pedig a méhek szaporulata mellett az emberi egészségre is káros hatással lehetnek.
A méhek elrepülnek messzire virágport és mézet gyűjteni, akkor hogyan lehet „bio” a méz?
A méhek valóban 5-6 km-re is elrepülhetnek virágport és mézet gyűjteni, a hereméhek akár 10 km-re is a méhanya párzása miatt. Az intenzívebb gyűjtés azonban 3 km-es körzeten belül történik. Sajnos, ahogy már korábban említettem, nagyon sok vegyszert használtak az elmúlt évtizedekben a mezőgazdálkodás során. Egyre nagyobb környezeti terhelést jelent a rengeteg autó és különböző üzemi környezetszennyezés.
Nincs steril környezet ma a világban sehol. Mégis jelentős mértékben lehet csökkenteni a külső környezeti hatásokat is a méhlegelő körültekintő kiválasztásával. Fontos szempont, hogy 3 km-en belül ne legyen jelentős környezetszennyezést okozó tényező, mint pl. autópályán közlekedő autók tömege, füstöt, vegyszermaradékokat kibocsájtó üzemek. A bioméhészetet úgy kell elhelyezni, hogy az egyes növények virágzásának idején a 3 km-es körzeten belül ne legyen vegyszeres kezelés termesztett kultúrnövényeken.
Mitől jobb a bioméz? Miért fogyasszunk biomézet?
Az emberek legnagyobb része csak most kezd rájönni arra, hogy a szokásos táplálékainkból hiányoznak az ásványi elemek és a vitaminok. A bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmazza a vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, valamint illat- és aromaanyagokat. Nem tartalmaz egészségre káros antibiotikum-, vegyszer- és gyógyszermaradékokat.
A bioméhészeknek fontos feladata a mézben lévő élő anyagok (vitaminok, enzimek, aminósavak) megőrzése. A kristályos állapotból melegítéssel lehet újra folyós állapotba hozni a mézet. A melegítésnek 38°C alatt kell történnie, hogy a mézben lévő élő anyagok ne károsodjanak, és az íz és aromaanyagok is jobban megmaradjanak.
A Méh és az ember
Méhek nélkül éhen pusztulna az emberiség
Az őskor embere nagyra értékelhette a méhek termékeit. A lépeket mézzel, virágporral, petével, lárvával – mindenestül – felfalta. Segítette életben maradását. Az ókori emberek egyes kultúrái a jótét lelkek közé sorolták a méheket. Rajzaikon, faragványaikon is megörökítették. Hálásak voltak a méheknek. A középkorban is tisztelték a méheket, hasznosították értékes termékeiket. A méz és a viasz miatt nagy becsben voltak. Pápák, királyok, nemesek gyakran szerepeltették a kast címereiken Az újkorban, megindult a méhészet területén is a kutatás és a technikai fejlesztés. Tökéletes kaptárat azóta sem sikerült megalkotni, de sebaj, a méhek mindenhez kitűnően alkalmazkodnak. A méhészkedés megbecsült fő- vagy mellékfoglalkozása lett papoknak, tanítóknak, erdészeknek, vasutasoknak stb.
Igaz ugyan, hogy a monokultúrán egyoldalúan táplálkozó méhek is belepusztulnak a természetellenes igénybevétel hatásaiba. Többnyire nem is szállítják vissza az elnéptelenedett kaptárakat. Helyben halomra hányják a lassú enyészetre vagy a gyors lángokra bízva azokat. Nem érdemes visszfuvarra is költeni, majd délről hozatnak új családokat profitálni és pusztulni. Ilyen a jelenlegi korszerű méhészkedés.
Napjaink növénytermesztése sem kedvez nekünk, mert nem veszi figyelembe az élővilágot. Persze a méheket sem. Olyan „kiváló” vegyszereket képesek gyártani, amelyek a célnövényen kívül rajta és körülötte mindent kipusztítanak. A növénynemesítés GMO technológiájával eléri, hogy maga a növény termeljen mérget és az egész testét járja át – nem kivételezve a nektárral, sem a virágporral. Ez az iránymutató, ami már sok helyen megvalósult, de nálunk még nem. Ez még hátra van. Majd egyszer itt is bekövetkezik. Addig is, hogy állunk mi most? Mit tud a mai magyar fogyasztó a méhekről és a mézről? Arra a kérdésre, hogy mit tudsz a méhekről a leggyakoribb válasz: szúrnak. És mit tudsz a mézről? Arról már kétszer annyit: azt, hogy édes, továbbá hogy hamisítják. Ennyi. Elég ez? Szerintem nem.
Féljünk a méhektől?
Ez a kérdés nem kerülhető ki, mert annyira belevésődött a tudatunkba. Már a gyermekmesékben és rajzfilmekben figyelmeztetik a legkisebbeket is, hogy a méhek veszélyesek, mert az egyik végükön hegyes fullánk van. Nézzük tárgyilagosan a helyzetet! A ló rúg, a kutya harap, a macska karmol, a kakas csíp stb. Kell erre figyelmeztetni a világgal ismerkedő legfiatalabbakat, ugyanakkor felültetjük a lóra, veszünk neki kutyát, megsimogattatjuk a macskát. A veszélyt azért ismertetjük meg a tapasztalatlanokkal, hogy azt el tudják kerülni. Mindnyájan láttunk már fényképeken félmeztelen méhészt élő méhekből álló szakállal. Méhészek meleg napokon derékig meztelenül foglalkoznak méheikkel, mert így elkerülhetik az izzadást. Kora tavasszal akár a tenyerünkből etethetjük virágporral a méheket. Természetesen van védőfelszerelés is. Használják is a méhészek, amikor szükség van rá. Tehát védekezhetünk a méhszúrás ellen speciális ruházattal, nyugodt viselkedéssel, mérsékelt óvatossággal. El lehet kerülni a méhek támadását, vagyis ne féljünk a méhektől!
Hitek és tévhitek
Miből lesz a méz?
Sokan hiszik, hogy a méz virágporból jön létre. Olyan nézet is előfordul, miszerint a méz a méhek ürüléke, mellékterméke, esetleg gyomortartalmának kiürítése. Bár a méhek valóban gyűjtenek virágport (a méz mellett a második fő táplálékuk), de az nem a méz alapanyaga. A méz valójában virágos növények nektárjából, vagy a növények levelein lévő édes nedvekből, a „mézharmatból” jön létre a méhek segítségével. A méhek ezeket az édes nedveket összegyűjtik, majd saját mirigyváladékukkal vegyítve a mézgyomrukban átalakítják, és a lépekben lévő sejtekbe ömlesztve, mézzé érlelik.
Mit esznek a méhek télen, és alszanak-e téli álmot?
Egy-egy méhcsalád egy évben akár 200 kg mézet is összegyűjt. A méhészek egy részét elveszik tőlük, másik részét meghagyják nekik táplálék gyanánt. A méhek nem alszanak téli álmot, de a hideg hatására anyagcsere-folyamataik lelassulnak. A tél folyamán családonként 15-20 kg mézre van szükségük, amelyet szeptember végéig a saját maguk által gyűjtött mézből el kell tárolniuk. A gondos méhész feladata a téli élelemkészlet megállapítása, amennyiben az kevésnek bizonyul, szeptember végéig azt is pótolnia kell. Körülbelül 100 éve van gyakorlatban, hogy a téli időszakra szánt mézet egyre több méhész répacukorból készült cukorszirup etetésével helyettesíti, mert a méhek ezt is képesek mézzé alakítani.
Egyenértékű-e a cukorszirupból készült méz a méhek számára a nektárból vagy „mézharmatból” gyűjtött mézzel?
A cukorszirupból készült méz nem helyettesítheti a természetes mézet. A méz természetes vasat, rezet, mangánt, szilíciumot, kalciumot, káliumot, nátriumot, foszfort, magnéziumot, valamint vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, illat- és aromaanyagokat is tartalmaz, helyes tárolás mellett sokkal tovább megtartja beltartalmi értékeit, mint a gyümölcs- és zöldségfélék. Ezzel szemben a cukor szinte csak szénhidrátot tartalmaz, így nem lehet teljes értékű tápláléka a méheknek. A mézben lévő anyagok nélkülözhetetlenek a méhek immunrendszerének egészséges működéséhez.
Vannak-e a méheknek betegségei, és azok hogyan gyógyíthatók?
Ahogy minden élőlényt, úgy a méheket is fenyegetik betegségek. Baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal, élősködőkkel kell megküzdenie nap mint nap a méheknek és a méhészeknek.
Nagyon fontos a méhek erős immunrendszerének fenntartása – a helyes táplálás, és a körültekintő, környezettudatos gondozás, a méhbetegségek megelőzése.
Mint már láthattuk, a cukorszirup bár jóllakatja, de nem kellőképpen táplálja a méheket. Az általuk gyűjtött méz és virágpor beltartalmi értékeinél fogva sokkal ellenállóbbá teszi a méheket a betegségekkel szemben.
Gyakori probléma, hogy ha megbetegednek a méhek, a méhészek innen-onnan (egymástól, szakirodalomból) szerzett információk segítségével, próbálják gyógyítani őket. A legtöbb állatorvos – méhektől való félelmében – nem vállalja a méhek gyógykezelésében való közvetlen segítségnyújtást. Így aztán előkerülnek az antibiotikumok és más gyógyszerek (ráadásul sokszor nem megfelelő fajtájúak és túl nagy mennyiségben), valamint atkairtás céljából a növénytermesztés rovarkártevői ellen használt méreganyagok is. Ezek sokszor természetesen magukat a méheket de még az azokat használó méhészeket is károsíthatják, a szermaradványok pedig egyenesen bekerülhetnek a mézbe, amelyet aztán a boltokban árusítanak.
Dr. Szalay László – Czédulás István
(Biokultúra 2022/4-5)
