Nyírségi biomeggy termesztési tapasztalatok különös tekintettel a monília elleni védekezésére

Kóder Tibor 2008 óta foglalkozik egyéni vállalkozóként gyümölcstermesztéssel, de gyermekként már a családi gazdaságban tevékenykedett. Szülei a hetvenes években kezdték el a gyümölcstermesztést, akkor még hagyományos módon és kisebb területen. 1996-tól növekedett jelentősen a gazdaságuk, akkor már 2 ha-os volt a területük. Tibor különböző képzéseken szerzett elméleti, a családi gazdaságban pedig gyakorlati tudást a mezőgazdaságról és azon belül a meggytermesztésről.

A biogazdálkodást 2015-től kezdte meg saját meggyültetvényein. A gazdaságban testvérével, Kóder Györggyel is együtt dolgozik. Ültetvényei a Nyírségben találhatók, döntően Nyíregyháza közelében. Területeire a tájegységre jellemző homokos talaj és több helyen a hullámos talajfelszín a jellemző.

A következő fajták találhatóak meg ültetvényeiben: Újfehértói fürtös, Kántorjánosi, Petri (a fiatalabb telepítéseknél zömében ezt a fajtát telepítették) és Érdi bőtermő.

Az átállási időszak (3 év) után 2019-ben már bio státuszú volt az összes területe, amely jelenleg 38 ha, ebből 22 ha a termő. Az idősebb ültetvényeik 5,5 × 2,5 m-es térállásúak és vázára, fél vázára nevelték a fákat. Ez utóbbinál tapasztalataik szerint nagyon nagy a fertőzés veszély kialakulása a vázágak kivágása után. A fiatal ültetvények térállása 5 × 2 m-es, koronaformája módosított Brunner-orsó. Ezt a koronaformát azért részesítik előnyben, mert nagyobb terméshozamot várnak tőle, illetve szellősebb lesz a fák lombozata, így várhatóan hatékonyabb lesz a növényvédelmük is.

– Kedves Tibor! Az a gazdálkodó, akinek olyan komoly tapasztalata van a konvencionális meggy termesztésben, mint Önnek, miért dönt úgy, hogy biogazdálkodásra adja a fejét?

– A konvencionális évek alatt, mindig kész, kiforrott technológiával dolgoztunk. Megvoltak a bevált szerek, amelyeket hatásosan alkalmaztunk a tápanyag visszapótlás és a növényvédelem területén, azonban eljött az idő, amikor már indokolatlanul soknak éreztük a kezelések számát és bizonyos kijuttatott szerek mennyiségét is. Csak fújtuk és fújtuk a szereket.

Ismerőseinktől hallottunk a bio termesztésről és náluk láttuk azt, hogy bár más a technológia, de a növények mégis „megvédhetők”. Úgy éreztük a hagyományos termesztésnek már nincs perspektívája. Ehhez jött az a tényező, hogy a bio meggy felvásárlási ára sokkal kedvezőbb jövedelmezőséget ígért és biztosabb felvevő piacot.

A meggy ökológiai termesztési technológiájában a legfontosabb növénybetegségek közé soroljuk a csonthéjasok moníliáját (Monilia laxa).

A Monilia laxa tavasszal virágzáskor, illetve terméskötődéskor a hajtásokat támadja meg. A virágok a fertőzést követően megbarnulnak, a hajtások lankadnak, majd hirtelen hervadnak és elszáradnak, de a száraz levelek nem hullnak le. Ez a kórokozó sebparazita, így sérüléseken keresztül a gyümölcsöket is megtámadja, barna színű rothadást idézve elő, mely körül elszórtan szürke penészfoltok láthatók. A fertőzött gyümölcsök később mumifikálódnak és ugyancsak a fán maradnak.

Fajtától és termőhelytől függetlenül ezzel a kórokozóval és tüneteivel minden meggy termesztő évente találkozik és az ellene való védekezés komoly kihívások elé állítja közülük azokat a gazdákat, akik a bio termesztést választják.

– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? Milyen új, megoldandó feladatokkal találták magukat szemben az átállási időszakban?

– Gyakorlatilag új technológiát kellett bevezetnünk és meg kellett ismernünk azokat a szereket, amelyeket a bioban alkalmazhattunk, illetve szemléletet kellett váltanunk. Fontos megjegyeznem azt, hogy az átállási évek alatt még nyilvánvalóan nem értékesíthettünk bio felárral és a termésmennyiségünk nagyságrendileg 15%-kal esett vissza.

– Mit ért szemléletváltás alatt?

– Szemléletváltás alatt azt értem, hogy lényegesen több energiát és időt fordítottunk a megfigyelésekre, előrejelzésekre, illetve el kellett fogadnunk azt, hogy a termés mennyisége és minősége nehezebben tervezhető.

– Beszélgetésünk során kiderült, hogy a moníliás fertőzés elleni védekezésben Önök egy kevésbé ismert technológiát alkalmaztak az átállási időszak kezdetétől. Mondana erről pár szót?

– A biogazdálkodásra történő átállás kezdetétől törekedtünk arra, hogy ismereteinket bővítsük ebben a témakörben. Nyitottak voltunk arra, hogy új technológiákkal és szerekkel ismerkedjünk meg, ehhez szaktanácsadók segítségét is igénybe vettük. Így került előtérbe a komposzt tea alkalmazása a rezes lemosó permetezés kiegészítése gyanánt. A komposzt tea alkalmazásában nagyon elhivatottak voltunk. Hazai szakértőkkel egyeztettünk és még egy amerikai PhD disszertációt is lefordíttattunk, amelynek ez volt a témája.

– Elmondaná néhány szóban, hogy mi is az a komposzt tea?

– A komposzt tea teljes mértékben növényi eredetű készítmény. Tulajdonképpen komposzt és víz keverékéből előállított oldat, amelyet a növényzetre juttatunk ki permetezőgéppel.

– Miért ezt a készítményt választották?

– Nagyon sokat olvastunk arról, hogy a komposzt tea segít felszaporítani a növények és a talaj felszínén élő hasznos baktériumokat és gombákat, amelyek tulajdonképpen visszaszorítják a károsak életterét. A probiotikumokhoz hasonlít a működésük. Az volt a célunk a komposzt tea használatával, hogy megerősítsük a növények saját védekezési mechanizmusát.

– Vásárolták, vagy Önök készítették a komposzt tea alapanyagát?

– Az átállás első évében Svájcból vásároltunk speciális komposztot, de a következő években mi magunk készítettük el. Igyekeztünk minél több növényfaj nyesedékét, levélzetét felhasználni erre a célra. A komposzt készítésénél nagy gondot fordítottunk minden apró részletre. Figyelnünk kellett a hőmérsékletre azért, hogy nehogy túlmelegedjen az alapanyagunk. Voltak olyan időszakok, amikor a komposzt hűtése miatt éjszakai ügyeletet kellett tartanunk. Az elkészült komposztból kijuttatás előtt készítettük el a komposzt teát, amelyet folyamatosan levegőztetni kellett.

– Bemutatná nekünk azt a technológiát, amelyet a monília elleni védekezéshez alkalmaztak?

– Az átállási időszak kezdetétől, egészen a múlt évig a következő technológiát alkalmaztuk: március elején (amikor megnyúltak a rügyek) rezes lemosó permetezéssel kezdtünk, majd zöld bimbóban elkezdtük a komposzt tea kijuttatását körülbelül 7 naponként sziromhullásig (80%). Ezt követően 10-12 naponta juttattunk ki komposzt teát a szedésig. Végül pedig őszi lemosó permetezéshez is a komposzt teát használtuk.

– Elégedettek voltak ezzel a technológiával?

– A monília fertőzöttség minden évben változó mértékű és természetesen fajtánként és termőhelyenként is más-más képet mutat. Tapasztalataink szerint az általunk használt fajták közül (Petri, Kántorjánosi, Újfehértói fürtös, Érdi bőtermő) az Érdi a legfogékonyabb a moníliás fertőzésre. A technológia eredményes volt, mert alapjában véve megfelelő szinten tudtuk tartani a fertőzés mértékét. Egy-egy folt maradt az Érdi bőtermővel beültetett ültetvényeinkben, ahol erősebb volt a fertőzés, de metszéssel ott is tudtuk korrigálni az érintett részeket. A moníliás növényi részeket mindig eltávolítjuk. Az eredményekkel elégedettek voltunk, de a kivitelezés, a komposzt szakszerű elkészítése és a készítmény kijuttatása nagyon nagy odafigyelést igényelt, néha erőnkön felül is, ezért a 2020-as évre új terveink vannak a monília elleni védekezésre.

– Milyen elképzeléseik vannak az idei évre a monília elleni védekezésre?

– A 2019-es évben voltak próbálkozásaink egyéb szerekkel is, amelyekre eseti engedélyt kértünk a meggyben való felhasználásra. Ilyen volt a Blossom protect és a SteriClean.

A 2020-as évben viszont szeretnénk egyszerűsíteni a munkaszervezésünket és a szerhasználatunkat is, így csak rezes kezeléseket tervezünk, figyelembe véve a megengedett éves kijuttatható réz hatóanyag mennyiségét, amely jelenleg 4 kg/ha/év. Amennyiben az eredmény nem lesz kielégítő, akkor elképzelhető, hogy a nagy munkaerő ráfordítás ellenére visszatérünk a komposzt tea alkalmazásához.

– Melyek azok a gondolatok, amelyeket szívesen megosztana gazdatársaival a bioval kapcsolatban?

– Nem hiszem, hogy általános sikerreceptet lehetne adni, hiszen nincs két egyforma év és régiónként is eltérő lehet, mi működik hatásosan és mi nem. Leendő biogazdálkodóknak úgy érzem célszerű új telepítéssel, vagy fiatal gyümölcsössel indítani és a fajtát nagyon jól megválasztani.

A biotermesztést még magam is tanulom, de a nehézségek ellenére elkötelezett híve lettem. Hiszem, hogy a biogazdálkodás az önkorlátozáson keresztül hozzájárul a természeti környezet megőrzéséhez és a fenntarthatósághoz is.

Dani Mária
(Biokultúra 2020/1)