Ökológiai állattartással a madarakért
A mezőgazdasági tevékenység világszerte az egyik legjelentősebb biodiverzitás csökkenést okozó emberi tevékenység. A gazdálkodás terjeszkedése az eredeti ökoszisztémák eltűnéséhez vezet, a már meglévő mezőgazdasági területeken pedig az intenzívebbé váló gazdálkodás gyakran a hagyományos, mezőgazdaságon és legeltetésen alapuló gazdálkodási módhoz alkalmazkodott fajok számának csökkenésével jár. Európában a mezőgazdasághoz köthető fajok számában súlyos csökkenés tapasztalható, ami az intenzív, növényvédő szerek alkalmazására nagyban támaszkodó gazdálkodási módszerek, valamint a táj egyhangúbbá válása és a növekvő gépesítés következménye.
A gazdálkodás intenzívebbé válásának biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásainak ellensúlyozására az Európai Unió az úgynevezett agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel kompenzálja a gazdálkodókat a földhasználat intenzitásának csökkentésével és a biodiverzitás megőrzését elősegítő élőhelyek fenntartásával, vagy ezek kialakításával kapcsolatos költségeikért.
A fent említett rendszert 1992-ben vezették be és a gazdálkodók számos intézkedés közül választhattak, amelyek a vadon élő fajok, köztük a madarak érdekeit is szolgálták, mint pl. a vetésforgó változatosabbá tétele, pufferzónák és a biodiverzitás védelmét elősegítő sávok kialakítása stb. Pályázhattak ökológiai gazdálkodás támogatására is, ami a fenti rendszer részét képezte 2013-ig, azt követően azonban külön intézkedésként szerepel. Ez az egyetlen olyan támogatási rendszer, amely a teljes gazdasági rendszerre irányul. A támogatási programokba való jelentkezés opcionális, jelenleg az EU mezőgazdasági területeinek mintegy 25%-a vesz részt valamilyen agrár-környezetvédelmi, vagy az ökológiai támogatási programban. Mindent összevetve, ezek a kifizetések alapvető fontosságúak, a 2007-2013 közötti időszakban megközelítették a 20 milliárd eurót, ami sokszor meghaladja az egyéb, természetvédelmi célokra, pl. védett területek kezelésére, fenntartására szánt támogatási összegeket.
A közelmúltban finn kutatók ismertették a Finnországban vadon élő madárpopulációkkal kapcsolatos kutatásaik eredményét és ez azt igazolta, az ökológiai állattartás az egyetlen olyan, támogatott agrár-környezetvédelmi program, amely szignifikáns összefüggést mutat a madarak magasabb egyedszámával.
A kutatók 46 faj 6 évet felölelő adatait vizsgálták Finnországban. Úgy találták, hogy az ökológiai állattartás a vonuló és a rovarokat fogyasztó madárfajokra is kedvező hatást gyakorol. Több agrár-környezetvédelmi intézkedés madárfajok egyedsűrűségére gyakorolt hatását is vizsgálták az ország teljes területén, és arra jutottak, hogy az ökológiai állattartás valamennyi, mezőgazdasági tevékenységhez kötődő madárfaj egyedsűrűségére kedvező hatást gyakorol.
Meglepte a kutatókat, hogy a többi intézkedés nem mutatott összefüggést a madarak egyedsűrűségével. Ez a kutatás több szempontból is érdekes, mivel a vizsgálatok többféle életmódot folytató madárfajra is kiterjedtek, meglehetősen nagy területen zajlottak és több agrár-környezetvédelmi programot is vizsgáltak. A szakemberek számos tájjal, illetve földhasználattal összefüggő tényezőt vettek figyelembe és meghatározták, hogy az egyes programok madárfajokra gyakorolt hatása eltér-e az egyes fajok jellemzőinek függvényében (pl. fő élőhely, táplálkozás, vándorlási szokások stb.). Kilenc olyan intézkedést választottak ki, amelyekről úgy gondolták, hogy valószínűleg hatással lesznek a fajokra, ezek a következők voltak: gyepterületek támogatása, a téli talajtakarás biztosítása kismértékű talajműveléssel (3 különböző program), biodiverzitás, biodiverzitás és tájgazdálkodás, pufferzónák, ökológiai növénytermesztés és ökológiai állattartás.
A kutatók kiemelték, hogy az ökogazdálkodás az egyetlen, a teljes gazdaságra kiterjedő támogatási program, amely a gazdálkodásra vonatkozóan egy koherens, kötelezően betartandó intézkedéscsomagról rendelkezik.
Az ökogazdálkodásban az állatállomány legeltetési időszaka hosszabb, sokkal inkább a gyepterületekre alapozott és az állatok több időt töltenek a szabadban és ez összhangban van a madarak fészkelési időszakával is. Az ökogazdaságokban az állatok számára biztosítani kell a legelőhöz való hozzáférést. Finnországban az ökológiai állattartó gazdaságok nagy részében a szarvasmarhák a nyári hónapokban szabadon legelhetnek. A legelők komplex növénytársulásaiknak és a trágya jelenlétének köszönhetően gazdag rovarfaunával rendelkeznek, tehát bőséges táplálékot biztosítanak a madarak számára. A rovarevő madárfajok számára az ökológiai állattartó gazdaságok különösen kedvező feltételeket nyújtanak.
Az ökológiai előírások korlátozzák az antibiotikumok használatát is, és a kutatók kiemeltek néhány tanulmányt, melyek szerint ez kedvezhet a gerincteleneknek, amik táplálékot biztosítanak bizonyos madárfajok számára. Egy ír kutatás szerint a tejelő tehenészetekben a legelőn az állatok jelenléte és a trágyájuk növeli a levegőben és a talajban élő gerinctelenek egyedsűrűségét, melyek több, a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajnak jelentenek kulcsfontosságú táplálékforrást, különösen a költési időszakban. Mivel számuk erősen csökken, a füstifecske és a molnárfecske Finnországban veszélyeztetett fajnak számít, azonban helyzetükön segíthetne az ökológiai állattartás arányának növelése. Ezt bárki befolyásolhatja, amikor a napi bevásárlása során az ökológiai termékeket választja – javasolja Aleksi Lehikoinen, a Finn Természettudományi Múzeum egyik kutatója.
A politika szemszögéből ugyancsak jelentős ez a tanulmány. Ha figyelembe vesszük, hogy a 2007-2013-as KAP időszakában 20 milliárd eurót költöttek az agrár-környezetvédelmi programokra, és ezek közül mindössze az ökológiai állattartás az, amely a madárpopulációk növekedésével összefüggésbe hozható, akkor ez elég kiábrándító képet fest ezekről a programokról és hatékonyságukról. Az ökogazdálkodás támogatása ritkán éri el az ökológiai gazdálkodás arányát az EU tagállamokban, azaz ha az ökogazdálkodás aránya 3%, az ágazat szerencsés, ha megkapja a rendelkezésre álló agrártámogatások 3%-át. Általában a célkitűzések között szerepel az ökológiai gazdálkodás arányának növelése, de az ehhez szükséges extra támogatásokat ritkán biztosítják.
Sokan állítják, hogy az állattartás általában, de az ökológiai állattartás különösen, túl nagy területet igényel és ezeken a területeken a természet nehezen fog megújulni. Azonban ezeknek a madárfajoknak az ökológiai állattartás bőséges táplálékot és fészkelőhelyet biztosít. A természet számára visszaadott területek egyértelműen sok élőlény számára nyújtanak menedéket, azonban erős érvek szólnak az ökológiai állattartás mellett is.
Fordította: Nagy Judit
(Biokultúra 2019/4-5)
Cikk és fotó forrása: http://www.arc2020.eu
