2019 jan 23

Paradicsomtermesztés öntözés és metszés nélkül, extenzív körülmények között

0 Comment

Napjainkban az intenzív paradicsom-termesztéstechnológia egyre precízebb és fejlettebb. A paradicsomok tőtávolsága csökken, emiatt a fitotechnikai műveletek időigénye és a kézimunkaerő-igény egyre nő, miközben kiemelt cél a korai termésérés. A négyzetméterenkénti termésmennyiséget csak ilyen módon lehet maximalizálni, de a lehetséges veszteségek is ebben a termesztési rendszerben a legnagyobbak. A korszerű fejlesztési irányokkal csak a tőkeerős gazdálkodók tudnak lépést tartani. Ebben a cikkben viszont azokhoz szeretnénk szólni, akik nem akarják felvenni a versenyt az intenzív termesztési módszerekkel.

Lehetséges paradicsomot gazdaságosan termeszteni öntözés és metszés nélkül? Mi megpróbáltuk, és működött. Legnépszerűbb zöldségfélénk szerencsére képes alkalmazkodni a kevésbé jó adottságú területekhez és körülményekhez.

Két éve egy tanyasi ház kertjében jártunk. A tulajdonos ritkán tudott jelen lenni a veteményesben, így növényeinek, köztük a paradicsomnak is, ki kellett bírni a nyári melegeket öntözés nélkül, növekedniük kellett a hónaljhajtások eltávolítása nélkül és termést kellett érlelniük. Hogyan lehetséges egy közepes méretű konyhakertben több mázsa paradicsomot megtermelni ilyen minimális befektetett munkával? Szerves trágyázással, vastag talajtakarással és a hajtások támrendszerre futtatásával. Mikor ebben a kertben jártunk, más területeken folyó paradicsomtermesztési kísérleteket már augusztus közepén fel kellett számolni a fokozott fitoftóra-fertőzés miatt. Ugyanekkor, ilyen körülmények között, ebben a kertben egészséges, bőtermő növényeket látva, hamar kíváncsiak lettünk a jelenség okára (1. ábra).

1. ábra | Metszetlen, folytonnövő paradicsom növény, szerves talajtakaráson (Nagyecsér, 2016) Fotó: Boziné Pullai Krisztina

Megfigyeltük, hogy egy-egy paradicsomnövénynek szokatlanul nagy tenyészterülete volt ebben a kertben. A gazda a növényeket ugyan nem metszette, viszont a sűrűn elágazó hajtásoknak volt elegendő helyük növekedni. A talajtakarásnak köszönhetően nem volt elgyomosodva a terület, így a paradicsomnövény több négyzetméternyi felületről tudta felszívni a vizet és a tápanyagokat, konkurencia nélkül.

A metszésnek számos hátránya lehet. A metszés során a növényen sebeket ejtünk, melyek a kórokozóknak megtelepedési helyként szolgálhatnak. Ennek elkerülése érdekében ökológiai gazdálkodásban a gazdák rézzel szoktak permetezni, ami költséges, valamint további munkaszervezést és megfelelő időzítést igényel. Ezen kívül az évenkénti megengedett rézterhelés miatt a komolyabb fertőzési veszély elhárítására kevesebb lehetőség marad. Amikor a növényhez nyúlunk, a növény szárán és levelein található mirigyszőrök megsérülnek, amelyek különböző illékony anyagok termelésével a védekezésben fontos szerepet játszanak,. Egy ilyen megtört mirigyszőr már funkcióképtelen, ráadásul ezeken keresztül például a kezünkre tapadt növényi vírusok is bejuthatnak a növénybe.

Egy másik szabadföldi paradicsomkísérletben megfigyeltük, hogy a metszetlen, bokor típusú (determinált) paradicsomfajták – bár fajtától függően később, egy menetben – sokkal többet teremtek, és ezeket a kártevők (például gyapottok bagolylepke hernyója, poloskák, kabócák, tripszek) kevésbé károsították az adott körülmények között, mint a folytonnövő fajtákat. Igaz, a talajjal érintkeztek, így a termések sárosak lettek, a csapadék után pedig a lassú felszáradás miatt a kórokozók könnyebben fertőzték őket. A metszés hátránya lehet még, hogy a repedés kockázatát növeli a bogyókon. Bár számos, napjainkban termesztett hibrid nem érzékeny erre, de bizonyos fajtáknál, köztük több magyar tájfajtánál a repedésre való hajlam komoly problémát jelent.

A fenti tapasztalatok és szakirodalmi példák alapján olyan termesztéstechnológiát kezdtünk tesztelni, ahol nem metsszük a paradicsomot, ellenben nagy tenyészterületet biztosítunk a növényeknek. Emellett a talajt agroszövettel és szerves mulccsal takartuk, hogy a talaj párolgását csökkentsük és gyakorlatilag nem öntöztünk.

2017 nyarán lehetőségünk adódott kísérlet keretében több különböző helyszínen tesztelni a fentieket. Elsősorban növényvédelmi kísérleteket állítottunk be, ugyanakkor a termesztéstechnológiát is alkalmunk volt tesztelni. Móron egy juhlegelőn, illetve Gödöllőn a NAIK MGI és ERTI agrárerdészeti kísérleti területén, kiritkított akác energiaültetvény sorközeiben (2. ábra) ültettünk ki negyven-negyven növényt, tövenként 4 m2 hasznos tenyészterületet hagyva.

2. ábra | A NAIK MGI és ERTI agrárerdészeti területe a paradicsom növényekkel (Gödöllő,2017) Fotó: Búza Márton

A móri helyszínen 5 cm vastagon juhtrágyát terítettünk a talajfelszínre, beforgatás nélkül (3. ábra).

3. ábra | Juhtrágya elterítése a kísérleti parcellákon (Mór, 2017) Fotó: Krausz Dóra

Így feltételezésünk szerint öntözetlen körülmények mellett sem égeti meg a szerves trágya a növény gyökerét. A gödöllői területen viszont nem állt rendelkezésre semmilyen anyag tápanyagutánpótlásra. Mindkét helyszínen homoktalaj volt, melyet agroszövettel takartunk, mert a gyomokat önmagában a szerves talajtakarás nem képes teljesen visszaszorítani. Az agroszövetre egyes kezelésekben szerves mulcsanyagot terítettünk (fűkaszálékot, illetve akácfa-aprítékot), melynek két fő célja volt: egyrészt, hogy megnöveljük az agroszövet élettartamát, másrészt, hogy megvizsgáljuk, a szerves takarás mérsékli-e forró nyári napokon az agroszövet felmelegedését, ezáltal csökkenti-e a növényt érő hőstresszt. Tesztnövénynek a sárga bogyójú „Ceglédi” és a piros bogyójú „Faddi” folytonnövő paradicsom tájfajtákat választottuk.

4. ábra | Az elterített trágyát agroszövettel borítottuk (Mór, 2017) Fotó: Krausz Dóra

Az adott év időjárása kedvezett a paradicsomtermesztésnek, így a június elején kiültetett palánták a földön kúszva, mindkét helyszínen szinte beterítették a rendelkezésre álló területet. Móron összesen a késői, még zöld termésekkel együtt 713 kg paradicsomot takarítottunk be 40 növényről, amiből 468 kg volt piacképes. 5573 db bogyót egyenként kiértékeltünk, hogy minél részletesebb adataink legyenek az élettani, illetve kártevők és kórokozók okozta esetleges károkról. Gödöllőn ugyanennyi növényről összesen 351 kg termést szedtünk, ebből 73 kg-ot, azaz 695 bogyót vizsgáltunk. Móron a Ceglédi tájfajta 3,1 kg érett bogyót termett, a Faddi pedig 2,7 kg-ot átlagosan négyzetméterenként.

5. ábra | A kísérleti terület a termésérés előtt (Mór, 2017) Fotó: Krausz Dóra

Gödöllőn átlagosan a Ceglédi tájfajta 0,5 kg/m2, a Faddi pedig 0,4 kg/m2 érett bogyót termett. Összehasonlítva más vizsgált, zöldségtermelést folytató ökológiai gazdaságok terméseredményeivel, hajtatásban a Ceglédi tájfajta 3,7 kg/m2, a Faddi 5,5 kg/m2, míg szabadföldön a Ceglédi 3,3 kg/m2, a Faddi 3,5 kg/m2 termést adott 2017-ben. A gazdaságokban ehhez folyamatos kézimunkaerőre volt szükség, míg extenzív kísérleti helyszíneinken a telepítésen és a termés szedésén kívül nem dolgoztunk a növényekkel.

A jövőben hasonlóan nagy tenyészterületet fogunk biztosítani egy növénynek, és a fitotechnikai műveleteket továbbra is elhagynánk, a hajtásokat pedig egy 45 fokos szögben megdöntött, egybefüggő, kerítés-támrendszerre vezetnénk. Ezzel a megoldással biztosíthatnánk a termés könnyebb betakarítását és a lombozat jobb szellőzését. A 2017-es év tapasztalatai alapján, ha a szerves mulcsréteg kellően vékony, akkor mérsékli a növényt érő hőstresszt, azonban ha túl vastag, akkor túlzott mértékben csökkentheti a talaj hőmérsékletét, ezáltal a termés mennyiségét is.

6. ábra | A Ceglédi és Faddi tájfajta paradicsom bogyói rekeszekben az egyik szedés alkalmával (Mór, 2017) Fotó: Krausz Dóra

A talajtakaró agroszövet és a támrendszer nagyobb területen és nagyobb növényszámnál költségesebb lehet ugyan, viszont több évig felhasználható, a fenntartásra fordított munkaerőigény pedig elenyésző. Ez a termesztéstechnológiai irányzat megfelelő lehet extenzív, ritkán látogatott és kevésbé jó talajadottságokkal rendelkező területek hasznosítására is.

Boziné Pullai Krisztina PhD hallgató
Petrikovszki Renáta PhD hallgató
Krausz Dóra MSc hallgató, Búza Márton MSc hallgató
Dr. Tóth Ferenc egyetemi docens
Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezet­tudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
(Biokultúra 2018/3)

[top]