Peszticidek jelenléte a környezetben és megjelenésük az ökológiai élelmiszerekben

Az Eurostat 2021-ben közzétett adatai szerint az EU tagállamaiban közel 333 000 tonna növényvédőszert értékesítenek évente, melyek nagy része végül, „célját” be nem teljesítve a természet körforgásában végzi útját, azaz a talajba, felszíni- és felszín alatti vizekbe mosódva, a légkörbe kerülve stb. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ekkora mennyiségű növényvédőszer kijuttatása nem veszélyezteti-e a bio minősítésű termékek növényvédőszer-maradék mentességét?

Az Európai Unióban érvényes jogszabályok értelmében az ökológiai gazdálkodás egy a mezőgazdasági termelést és élelmiszer-előállítást is magába foglaló átfogó rendszer. A rá vonatkozó előírásoknak csak egyik aspektusa a szintetikus növényvédőszerek használatának mellőzése. A fogyasztói elvárásokhoz igazodva, az ökológiai élelmiszeripari szektor maga is próbálja az efféle anyagokkal való szennyeződést a lehetőségekhez mérten minimálisra csökkenteni. Minden törekvés ellenére mégis rendszeresen kimutathatók szintetikus növényvédőszerek az ökológiai termékekben. Az európai piacon a legutóbb készült felmérés szerint ez a jelenség a termékek kb. 6%-át érinti. Csakhogy a fogyasztók elvárnák az ökológiai termékek teljes mentességét az ilyen anyagoktól – kifejezetten ez a biotermékek vásárlásának egyik legfontosabb mozgatórugója.

Növényvédőszereket számos célból használnak: a szokványos mezőgazdasági termelésben, a betakarított termények védelmére, hobbikertekben, közparkokban, erdészetekben, utak és vasútvonalak karbantartása során, ipari termékek tartósítására, vagy akár humán- és állatgyógyászati célra. Évente több, mint 333 000 tonna növényvédőszert értékesítenek az Unióban. Ennek a hatalmas mennyiségnek azonban jelentős része az alkalmazás helyétől távol bukkan fel valahol a környezetben. Következésképpen a biotermékekben előforduló növényvédőszer-maradványoknak a kézenfekvőnek tűnő okokon túl több más forrása is lehet. Ilyen a nem megengedett használat mellett a szokványos termékek értékesítése bioként, a szállítás, tárolás, vagy feldolgozás során bekövetkező keresztszennyezés kezelt termékekkel, az elsodródás, vagy a szennyezett talajjal való érintkezés. Ezeket a forrásokat eltérő mértékben lehet kiküszöbölni. Különösen a környezeti, vagy a kereskedelmi létesítményekben bekövetkező szennyeződést nehéz elkerülni.

Az EOCC (European Organic Certifiers Council) által végzett felmérés szerint az ellenőrző szervezetek és hatóságok a közelmúltban általuk feltárt szermaradványos esetek jelentős részénél (43%-ánál) állapították meg, hogy a szennyezés a környezetből származik: 18% elsodródásból és 8% a szántóföldön szennyezett talajjal, vagy vízzel való érintkezésből (a gazdálkodó felelősségi körén kívül eső, elkerülhetetlen módon), 17% pedig betakarítást követően, szennyezett gépek, berendezések által közvetített szennyeződésből (megfelelő elővigyázatossági intézkedésekkel elkerülhető módon).

Az ökológiai élelmiszerelőállítási lánc valamennyi szereplőjének folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a termékekben előforduló szermaradványokat. Minden pozitív laboreredmény nyomán alapos kivizsgálás veszi kezdetét annak érdekében, hogy kiderüljenek a szándékos csalások és a biotermékek piacának integritása biztosítható legyen. Ilyenkor az értintett tétel forgalmazása szünetel, egy jelentős munkaerőt és anyagi ráfordítást igénylő vizsgálat indul el a szennyeződés forrásának kiderítése céljából.

Természetesen ez a folyamat és a termékmozgás blokkolása nem csak az áru tulajdonosának, hanem valamennyi érintett beszállítónak és vevőnek, felhasználónak is nehézséget okoz, hiszen az élelmiszerágazatban kiemelt szempont, hogy a szállítások időben teljesüljenek. Kulcsfontosságú, hogy a szermaradványos esetek kivizsgálása szakszerűen és a lehető leggyorsabban megtörténjen a kiadások csökkentése és a bioélelmiszerek időben történő leszállítása érdekében. Ezért, valamint a lehetséges szennyeződési kockázatok minimálisra csökkentése miatt is fontos, hogy jól megértsük, milyen folyamatok okozzák a növényvédőszerek előfordulását a környezetünkben és azok mely pontokon léphetnek be az élelmiszerellátási láncba. Ez előfeltétele annak, hogy meg tudjuk különböztetni a nem engedélyezett növényvédőszer felhasználást a környezeti szennyezéstől. A csalás (szándékos kezelés, illetve szokványos termékkel való csere/keverés) feltárása sokkal jobban ismert a szektorban, mint az utóbbi.

Az IFOAM Organics Europe felkérésére Mirjam Schleiffer és Bernhard Speiser szerzőtársak (a kutatási projekt támogatói közt a Magyar Biokultúra Szövetség és Biokontroll Hungária is hozzájárult a tanulmány létrejöttéhez) arra tettek kísérletet, hogy feltárják, melyek azok a főbb útvonalak, amelyeken a szintetikus növényvédőszerek elszennyezik környezetünk különböző szegmenseit, hogyan oszlanak el köztük, illetve bennük, majd mely pontokon lépnek be az élelmiszerláncba. Kutatásuk az európai helyzetre terjedt ki, de a folyamatok mögött meghúzódó mechanizmusok általánosnak tekinthetők.

Talaj

A növényekre kijuttatott növényvédőszerek kb. 50%-a már eleve a talajra hullik. A levelekre kerülő szermennyiségnek egy jelentős részét lemoshatja az eső, ami szintén a talajfelszínre jut. A lehulló, idősebb növényi részek révén szintén a talajra kerül egy bizonyos mennyiség. Vannak közvetlenül a talajt célzó kezelések – a gyomírtás, a talajlakó kórokozók és kértevők (csigák, fonalférgek és drótférgek) elleni védekezés, valamint a csávázott vetőmagok használata, természetesen ezek is fontos tényezők. A talajfelszínt elérve a peszticidek kötődhetnek a talajszemcsékhez, vagy elpárologhatnak, szétterjedhetnek, lebomolhatnak, kimosódhatnak, illetve felvehetik őket a növények, vagy más szervezetek. Mobilitásuk többnyire a talaj megkötő képességének a függvénye, amit a szervesanyag- és az agyagásvány tartalom, a talaj pH-ja, porozitása, nedvességtartalma, hőmérséklete, a mikrobiológiai aktivitás és a mezőgazdálkodási gyakorlat, az agrotechnika is befolyásol.

Az eddig az EU-ban végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a talaj a leginkább szennyezett szegmense környezetünknek. Több országban is végeztek ilyen irányú kutatásokat, melyek mindegyike azt mutatja, hogy a mezőgazdasági területek talajainak 83-100%-a legalább egy peszticiddel szennyezett, több mint a fele pedig egynél többel is. A leggyakrabban előforduló anyagok a glifozát és metabolitja, az AMPA, a DDE (a DDT metabolitja), továbbá a boszkalid, epoxikonazol, terbukonazol és ftálimid (gombaölő hatóanyagok). Más európai kutatás a glifozát, AMPA és pendimetalin (gyomirtó) elsőségét mutatta ki, illetve a triazin gyomírtóét, valamint a konazol gombaölőszerét. Természetesen a kimutathatóság és az alkalmazás ideje összefügg egymással, de számos esetben jóval a mintavétel időpontja előtt használt hatóanyag is detektálható. A triazint pl. sok évvel az alkalmazás után is ki lehet mutatni, de jól ismert példák a talajban perzisztens szerves klórvegyületek, mint a DDT, aldrin, dieldrin, endoszulfán, lindán, vagy hexaklórbenzol. Évtizedek óta betiltott szerek maradványai köszönnek vissza rendszeresen napjainkban is.

Kifejezetten ökológiai területeken végzett kutatások igazolták, hogy ezek a talajok kevesebb és csekélyebb mennyiségű növényvédőszer maradványt tartalmaznak, sőt, az is bizonyítható, hogy minél huzamosabb ideig folytatnak valahol ökológiai gazdálkodást, annál kisebb lesz a szermaradványok szintje. Ennek ellenére vannak olyan anyagok, amelyek még húsz év megszakítás nélkül végzett biogazdálkodás után is kimutathatók.

A növények a talajból alapvetően kétféle módon szennyeződhetnek. Vagy felveszik az anyagot, vagy az a felszínükre tapad a talajrészecskék közvetítésével. Előbbi a csekélyebb szervesanyagot és agyagásványt tartalmazó talajoknál jelentősebb, mivel azok magukhoz kötnék a növényvédőszereket is. Ha már bekerült egy anyag a növénybe, számos tényező befolyásolja a növényen belüli mozgását.

Maga az anyag fizikai-kémiai tulajdonságai, a növény fiziológiája és a transpirációs ráta. Ez utóbbit is számos környezeti tényező befolyásolja, mint a hőmérséklet, a szél és a páratartalom. A megnövekedett transpirációs ráta fokozhatja a felvételt.

A talajból történő szennyeződés jobban fenyegeti a gyökér- és levélzöldségeket, mint a gyümölcsöket, vagy akár a gabonaféléket. Különböző vegyületek eltérő mértékben jutnak be és halmozódnak fel az egyes növényekben és azok szöveteiben.

A gyökérzöldségek hajlamosak felvenni a talajból a klórdekont, vagy a tökfélék a szerves klórvegyületeket – ismert, hogy ezek olajos magvaiban jóval nagyobb mértékben fordulnak elő, mint pl. a termés húsában. A sort lehetne folytatni, egyelőre kevés tanulmány foglalkozik a kérdéssel, de az feltételezhető, hogy a növényvédőszerek felvételét és felhalmozódását sok tényező befolyásolja a hatóanyag, a talaj, a környezet és a növény együttesében.

A felvétel mellett a növények azáltal is szennyeződhetnek, hogy talajszemcsék tapadnak a felületükre a szélerózió, az eső, mechanikai zavarás (főként betakarításkor), vagy az állatok ráhatása révén. Ez jelentős mértékben az 50 cm-esnél alacsonyabb növényeket érinti.

Víz

Peszticideket a víztesteken célzottan nem alkalmaznak, azonban az intenzív mezőgazdaságban történő használatuk nyomot hagy mind a légköri-, mind a felszíni és felszín alatti vizeinken. A felszíni vizeket főként az esőzések nyomán lezúduló víz szennyezi (a heves eső, lejtős terület, tömörödött, száraz talaj, vagy a kijuttatást követő öntözés mind fokozzák ezt a hatást). De a szennyezéshez hozzájárulhat az oldalirányú folyadékmozgás is a talajban, vagy vízelvezető rendszerekben, az elsodródás, vagy a pontszerű szennyezés (kiömlő növényvédőszer, permetező berendezés mosása stb.)

A talajvizet jól ismert módon a bemosódó szerek szennyezik, amit szintén rengeteg tényező befolyásol, de pl. a „preferential flow” során, amikor a víz a makropórusokban, talajrögök közti repedésekben, állatjáratokban áramlik, teljesen mindegy, milyen fizikai-kémiai tulajdonságai vannak az adott növényvédőszernek, könnyedén eléri a felszín alatti vizeket. A talajvízbe folyóvizekből is beszivároghat szennyeződés. Mivel jellemzően a vízben lassan megy végbe ezeknek az anyagoknak a lebomlása, a hatások hosszútávúak.

A vízgyűjtő területen alkalmazott készítmények és a víztestekben kimutatott szermaradványok közti összefüggés egyértelmű, de sokszor detektálhatók olyan anyagok is egy adott hely vizeiben, amelyeket már régen betiltottak.

A csapadék különböző irányban befolyásolhatja a szennyeződés mértékét: pl. heves esőzések, intenzív öntözés főként a lejtős területtel társulva megnövelheti a bemosódást, vagy lefolyást (oldott formában, vagy talajszemcséhez kötődve), főleg ha az a kijuttatás időpontjához közel következik be. Ugyanakkor a csapadék akár hígíthatja is a peszticidek koncentrációját.

Mindezen hatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Európa folyó-és állóvizei számos növényvédőszer maradékkal szennyezettek. Az erre vonatkozó vizsgálatok általában az EU Ivóvíz Irányelvben megszabott, biztonságosnak mondott határértékekhez viszonyítanak (100 ng/L egy komponens, 500 ng/L az összes komponens együttes mennyiségét tekintve). Egy 2007 és 2017 között 6500 felszíni víztestet és 180 vegyületet vizsgáló tanulmány szerint a vizek 5-15%-ánál a biztonságos értéket meghaladták a gyomírtószerek maradványai (leginkább a glifozáté), 3-8%-ban pedig a rovarölőszereké.

Rendszeresen kimutatható mindenfelé Európában az atrazin, DDT, triazin, aldrin és az alaklór. A különböző funkciójú növényvédőszerek előfordulása eltérő, jellemzően a gyomírtószerek dominálnak a vizekben, valószínűleg annak köszönhetően, hogy ezeket a szereket folyamatosan és nagy dózisokban alkalmazzák.

A rovarírtók talán azért kevésbé gyakoriak, mert rövid ideig, alkalomszerűen használják őket, illetve lipofil tulajdonságaik miatt jobban kötődnek az üledékhez. Gombaölőszerek viszonylag kis koncentrációban jelennek meg.

Átlagosan a talajvizek kisebb mértékben szennyezettek peszticidekkel, mint a felszíni vizek. Itt is a gyomírtószerek jelennek meg a legnagyobb koncentrációban. A szennyezettség mértéke érthetően azokban a régiókban nagyobb, ahol intenzív mezőgazdasági tevékenységet végeznek.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a peszticidek be tudnak jutni a talaj-növény környezetbe az öntözéssel, amihez a felhasznált víz származhat felszíni és felszínalatti vizekből egyaránt. Nincs túl nagy jelentősége, de áradáskor is szennyeződhetnek termesztett növények a víz által.

Levegő

A peszticidek előfordulása tekintetében a levegő környezetünknek azon szegmense, amely a legkevésbé kutatott. Ilyen anyagok folyadék, szilárd, vagy gáz formában is előfordulhatnak ebben a közegben. A szennyeződések leginkább adekvát bekerülési módja maga a kijuttatás. A már talaj-, illetve növényfelszínt ért anyagok párolgás útján is visszakerülhetnek a levegőbe, ahol azután vízszintes és függőleges irányban is mozoghatnak. Esőzések idején kimosódhatnak és újból elérhetik a talajfelszínt.

A növényvédőszerek elsodródását ismét rengeteg tényező befolyásolja. Nem mindegy, milyen eszközzel juttatják ki őket: kézi-, gépi-, vagy légi permetezővel; milyen a szél sebessége, a páratartalom, vagy a hőmérséklet. A cseppméret is döntő lehet, a finomabb szemcsék messzebbre jutnak el. A kijuttatás (vagyis maga a kezelt kultúra) magassága is befolyásoló tényező. A gyümölcsfák, a szőlő, vagy a komló permetezése jellemzően jelentősebb elsodródással jár, mint a szántóföldi kultúráké, vagy a zöldségféléké. A szennyeződés mértéke általában exponenciálisan csökken a forrástól mért távolsággal.

A peszticideket helyi és regionális szelek függőleges irányba is szállíthatják a különböző légköri rétegek között – ez pár km-től akár 1000 km-ig terjedő távolságba is történhet. Egy német tanulmány kimutatta többek között a pendimetalin, a klorotalonil és a proszulfokarb nagy távolságokra történő elsodródását.

Nem csak az illékony, vagy a perzisztens anyagok szennyezhetik a levegőt, szintén Németországban mutatták ki a nem illékony glifozátot is a levegőben. Ez az anyag a talajszemcsékhez kötődve a porral tud egészen nagy távolságokra is eljutni.

Az európai növényvédőszeres légszennyezettségről friss tanulmány nem áll rendelkezésre, azonban egyes országokban történtek ilyen irányú vizsgálatok. Németországban 47 vizsgált lokáció 89%-án találták meg a pendimetalint, 72%-án a DDT-ét, 66%-án a proszulfokarbot, 64%-án a protiokonazolt, 55%-án a lindánt és a glifozátot.

Franciaországban ezt a két utóbbi anyagot még ennél is nagyobb arányban (80%) mutatták ki. Itt a legnagyobb koncentrációban proszulfokarbot és folpetet találtak. A várakozásoknak megfelelően a mezőgazdasági területek közelében több növényvédőszert mutattak ki, mint azoktól távol, de persze ott is megtalálhatók szinte mindenhol Európában.

Az esővíz peszticidtartalmát szintén vizsgálták és Európában mindenütt szennyezettnek bizonyult. A legtöbbször a lindánt és az atrazint detektálták. A legnagyobb koncentrációkat jellemzően hosszú száraz periódust követő esőzéskor, illetve az esőzés elején mérték.

A levegőben megtalálható növényvédőszerek jelen ismereteink szerint háromféle módon kerülhetnek be a növényekbe. Gáz fázisban képesek bejutni a növények gázcserenyílásain keresztül, vagy bediffundálhatnak a kutikulán át. Ezt követően az intercelluláris térben gáz formájában mozoghatnak tovább, vagy a vizes, illetve a lipofil fázisban oldódhatnak.

A lipofil vegyületek felvétele könnyebben történik.

Egy másik út a növények felületére történő lerakódás által lehetséges. A szilárd szemcsékhez kötődő növényvédőszerek így akár a növény szöveteibe is bejuthatnak, ahol adszorbeálódnak és tovább mozoghatnak a növényben.

A harmadik mód az esővíz mossa ki a szennyező anyagokat a levegőből, és vagy közvetlenül a növényi felszínen át, vagy a talajra érve, azon keresztül szívódnak fel. Ez utóbbi lényegesen jelentősebb folyamat.

Azt, hogy a növényvédőszer elsodródás ezek közül melyik módon megy végbe, nagyon kevés esetben vizsgálták eddig. Egy-egy kutatás bizonyított nagy távolságra elsodródott pendimetalin, illetve glifozát szennyezést.

Az élelmiszerek betakarítást követő szennyeződése

Az itt bemutatott tanulmányban betakarítást követő környezetnek tekintették a raktározás, szállítás, valamint feldolgozás berendezéseit és létesítményeit. Ezeket a berendezéseket, illetve helyiségeket rovarkártevők elleni kezelésben szokás részesíteni – üres állapotban, vagy szokványos terményeken. De nem csak a közvetlen kezelés által, hanem a szokványos termékeket ért más kezelések maradványaival is beszennyeződhetnek, amikor ezekkel a termékekkel érintkeznek. Az ilyen jellegű szennyeződést a megtett elővigyázatossági intézkedések is befolyásolják, de maguk a berendezések, létesítmények, a feldolgozási eljárások és a termékek típusa is mind fontos tényezők.
Az ökológiai szereplők tapasztalatai azt jelzik, hogy a legfőbb szennyező forrás a betakarítást követő rovarírtás (pl. a raktárakban). Nemzetközi szállításoknál a konténereket gyakran kezelik gázosító szerekkel (metil-bromiddal, vagy foszfinnal). A metil-bromidról bebizonyosodott, hogy képes átjutni bizonyos műanyagokon, így potenciálisan beszennyezheti a szállított terméket. Más toxikus gázosítószerekről is feltételezhető ugyanez. A kezelt és kezeletlen tételek keresztszennyezése szintén gyakori probléma. Ilyenkor a korábban kezelt termékek szennyezik be a berendezést, vagy helyiséget, amibe később a biotermék kerül.

Az ökológiai szektort érintő következmények

A tanulmányban áttekintett rengeteg vizsgálat egyértelműen megmutatja, hogy a növényvédőszerek szinte mindenütt jelen vannak a környezetben. Ezeket az anyagokat a szokványos mezőgazdasági rendszerek alkalmazzák szándékosan és célzottan, azonban a kijuttatás helyéről elvándorolva a környezet minden szegmensébe szétterjednek – az ökológiai módon művelt területekre is –, ahol aztán eltérő ideig maradhatnak fenn. A megjelenő szennyezés időnként az azonos régióban, nem olyan rég végzett kezelésre vezethető vissza, de előfordul, hogy a szert jóval távolabb, vagy régebben alkalmazták. További szennyezés léphet fel a későbbi, betakarítást követő fázisban. A feljebb végig kísért folyamatok mind azt mutatják, hogy a környezetben fellelhető szennyezés nagyon sokféle tényezőn múlik, valamint nagy változatosság jellemzi a kimutatott anyagokat és mennyiségeket is.

A kockázatok csökkentése az ökológiai gazdálkodásban

Fontos, hogy minél többet megtudjunk a peszticidek előfordulásáról a környezetben, hiszen akkor az ökológiai gazdálkodók nagyobb eséllyel el tudják kerülni az ezzel járó kockázatot. Számos óvintézkedés már jól ismert és alkalmazott az ágazatban. A szennyezett talajból származó szermaradványok kockázata pl. a perzisztens anyagok (pl. szerves klór peszticidek) jelenlétére irányuló talajvizsgálattal mérhető fel. Ez különösen ajánlott tökfélék ültetése előtt. Mivel az elsodródás mértéke a forrástól való távolsággal exponenciálisan csökken, ajánlott módszer azt pufferzónák kialakításával és sövények telepítésével mérsékelni. Célszerű lehet a biogazdálkodók számára konvencionálisan gazdálkodó szomszédaikkal olyan megállapodást kötni, hogy ne permetezzenek szeles, vagy nagyon száraz időben. Végül pedig a betakarítást követő szennyeződések elkerülhetők a szokványos és a biotermékek külön vonalon történő feldolgozásával, vagy a konvencionális és bio tételek között végzett alapos tisztítással. Tehát az ökológiai gazdálkodók számára adottak bizonyos lehetőségek a növényvédőszer-maradványok előfordulásának csökkentésére, de az összes szennyeződési kockázatot nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni.

A növényvédőszer-maradványok jelenlétének megelőzése pl. a fenti kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtásával, a folyamatos monitorozással, valamint a mégis előforduló szermaradványos esetek kivizsgálásával és dokumentálásával jelentős többletköltségeket okoz az ökológiai ágazatnak. Egy nem reprezentatív felmérés szerint a növényvédőszer-maradványok jelenléte és az azt megelőző intézkedések összköltsége az ökológiai forgalom 0,3%-a és 3,5%-a közöttire becsülhető. A megfelelő minőségbiztosítási rendszerek létrehozása és fenntartása rendkívül speciális ismereteket igényel, ezért is különösen nagy kihívást jelent a kisebb szereplők számára.

A szermaradványos ügyek kivizsgálása

A tanulmány érdekes tanulságokkal szolgálhat a bio­élel­mi­sze­rekben előforduló szermaradványos esetek kivizsgálására vonatkozóan, amely alapvető célja, hogy különbséget tegyen a csalás és az elkerülhetetlen szennyeződés között. Nagyon fontos megállapítás, hogy tekintettel a mindenütt jelenlévő környezetszennyezésre, minden ökológiai termék esetén fennáll a növényvédőszer-maradékok jelenlétének kockázata. Következésképpen a bioélelmiszerekben kimutatott szermaradványok utalhatnak csalásra is, de nem feltétlenül bizonyítják azt. Így az egyes szereplők által sokszor javasolt, a bioélelmiszerekben található növényvédőszer-maradványokra vonatkozó „zéró tolerancia” megközelítést az ökológiai szereplők jelenleg biztosan nem tudják teljesíteni. A tanulmány remekül bemutatja, hogy a környezetben jelenlévő peszticid-szennyezettség függ magától a kérdéses anyagtól, de időben, valamint térben nagy változatosságot mutat, ezért egy adott terület, vagy gazdaság esetén nem lehet megbecsülni a kockázatot. Továbbá a növények típusa és a mezőgazdasági gyakorlat is befolyásolja a szermaradványok előfordulását. Erre a nagyfokú változatosságra tekintettel, a szermaradványkoncentrációra vonatkozó küszöbértékek alkalmazása a csalás és az elkerülhetetlen szennyeződés megkülönböztetésére valamennyi peszticid esetében szintén nem lehet megfelelő módszer.

Megbízhatóbb válaszokat adhat az alapos feltáró vizsgálat, ahol az adott szermaradvány összes lehetséges forrására (csalás, vagy egyéb) vonatkozó bizonyítékokat igyekeznek összegyűjteni. Az ilyen vizsgálatot mindig az adott, egyedi esetre kell szabni, figyelembe véve olyan szempontokat, mint a termék, a talált szermaradvány és az ismert körülmények. Továbbá magában foglalhatja a tétel nyomonkövethetőségének ellenőrzését, szántóföldön tett megfigyeléseket (pl. a gyomok hiánya gyomirtó szer alkalmazásának gyanúja esetén), további mintavételt a lombozatból, a talajból, a berendezésekből vagy a növényekből, az anyag környezetbeni viselkedésének szakirodalmi áttekintését (ami esetlegesen technikailag elkerülhetetlen szennyeződéshez vezethet), a vegyület alternatív forrásainak számbavételét (pl. természetes előfordulás), feldolgozott élelmiszerek esetében a koncentrálódást, vagy hígulást előidéző tényezőket. Az ilyen vizsgálatok általában irányt mutatnak azzal kapcsolatban, hogy inkább csalás, vagy technikailag elkerülhetetlen szennyeződés valószínűsíthető a háttérben, de ritkán adnak teljesen egyértelmű választ. Ilyen esetekben a tanúsítási döntés meghozatala valódi kihívást jelent az ökológiai ellenőrző szervezetek és ellenőrző hatóságok számára. A tanulmány szerzői szorgalmazzák, hogy minél több olyan kutatás legyen a jövőben, amely alaposabban vizsgálja a peszticidek környezetből a nem célnövények felé történő mozgását. Ezzel nagyban támogathatnák a gazdálkodókat de az egyre nagyobb nyomás alatt álló tanúsító szervezetek döntéshozatalát is.

Ez az írás az Environmental Pollution folyóiratban 2022-ben megjelent „Presence of pesticides in the environment, transition into organic food, and implications for quality assurance along the European organic food chain” című cikk rövidített és átdolgozott fordításából készült. (M. Schleiffer, B. Speiser 2022 https://doi.org/10.1016/j.envpol.2022.120116)

Bauer Lea
(Biokultúra 2022/4-5)