A rákos sejtek is szeretik az édességet

Száz évvel ezelőtt még nem fogyasztottunk napi szinten cukrot. Akkoriban kevesen engedhették meg maguknak, hogy cukrot vásároljanak, mivel a cukornád termesztése bonyolult és költséges volt. >Amikor az amerikai kontinens őslakosai megismertették az Európából származó telepesekkel a cukrot és a dohányt, az átlag életkor olyan alacsony volt, hogy ezen növényi termékek fogyasztása nem okozott látványos egészségügyi problémákat. Jóval később, az 1920-as években jelentek meg az első tanulmányok, melyek dokumentálták a cukor káros hatását.

Azóta bizonyított tény, hogy a korai halálozás egyik legfőbb kiváltó oka a dohányzás, bár sokan a cukor fogyasztásnak adnák az első helyet. Táplálkozásélettani szempontból a szervezetnek nincsen szüksége finomított cukorra. Ellenben glükózra igenis szüksége van, viszont azt képes előállítani magának a szervezet a máj segítségével. Ez alapján, ha többé nem ennénk finomított cukrot vagy keményítőt, akkor is kényelmesen élnénk tovább az életünket, sőt sokkal jobb egészségnek örvendenénk, mint korábban.

1926-ban Otto Warburg német biokémikus megfigyelte, hogy a rákos sejtek kialakulásában és a daganat növekedésében is jelentős szerepet játszik a cukorfogyasztás. Nézeteit és kutatását azonban sokáig figyelmen kívül hagyták, mivel túl egyszerűnek tartották és nem illett bele a betegség széles körben elfogadott genetikai modelljébe.

2008-ban újra napvilágot látott az elmélet és bebizonyították, hogy a rákos sejtek elsődleges energiaforrása a glükóz. A táplálékkal bevitt cukor fokozhatja a rákos daganatok agresszív növekedését, azt azonban nem sikerült bebizonyítani, hogy a rákos sejt kialakulásáért felelős mutáció is a cukor rovására írható-e.

Forrás: https://articles.mercola.com
(Biokultúra 2017/6)