Regeneratív mezőgazdaság

A jó, a rossz és a csúf

Az elmúlt néhány évtizedben mi, a Dr. Bronner’s-nél a regeneratív mezőgazdaság tanulóivá váltunk, hogy nyersanyagainkat ökológiai és szociálisan fenntartható módon állítsuk elő, világszerte együttműködve a gazdálkodó közösségekkel.

A Patagonia és a Rodale szövetségeseinkkel együtt segítettünk megtervezni és bevezetni a Regenerative Organic Certified® szabványt, és átállítottuk tanúsított bio és fair trade ellátási láncainkat a Regenerative Organic Certified szabványoknak való megfelelésre. A regeneratív gazdálkodás a természet mintájára történő gazdálkodást követi, ahol az ökoszisztémák, mint például az erdők, szintetikus inputok nélkül regenerálódnak.

Számomra egy jobb és ökológiailag fenntartható világ megteremtése azt jelenti, hogy ki kell találnunk, hogyan tudjuk úgy előállítani élelmiszereinket, rostjainkat és mezőgazdasági alapú nyersanyagainkat, hogy ne pusztítsuk el a Földet.

A hagyományos ipari mezőgazdaság a gyári gazdaságokkal és a takarmányozásra termesztett szója, kukorica és lucerna szintetikus műtrágya és növényvédőszer-intenzív ellátási láncolataival az éghajlatváltozás, valamint a jelenlegi nagy kihalás – a Föld történetének hatodik kihalási eseménye – egyik fő okozója. Saját fő nyersanyagaink – főként a kókusz-, pálma- és olívaolajok – esetében más vállalatok gyakran monokultúrás ültetvényekről szerzik be ezeket az összetevőket, ahol hatalmas mennyiségű szintetikus trágyát és növényvédőszert használnak, elpusztítva az érintetlen esőerdőket.

Valóban regeneratív kontra „regeneratívvá mosás”

Határozottan hiszek abban, hogy meg kell változtatnunk az étrendünket és a mezőgazdasági gyakorlatunkat, hogy támogassuk a valóban regeneratív gazdaságokat és farmokat. A bolygónk egészsége szempontjából létfontosságú, hogy olyan növényi alapú étrendet alkalmazzunk, amely csökkenti és kizárólag regeneratív biofarmokról és magas állatjóléti színvonalú, regeneratív, legelőalapú üzemekből származó élelmiszereket választ.

A regeneratív ökológiai tanúsított (Regenerativ Organic Certified, vagy ROC) szabványt az ökológiai termesztésből kiindulva hozták létre. A „regeneratív” kifejezésnek a mezőgazdaságban való határozott meghatározását akartuk rögzíteni: a szintetikus trágya- és növényvédőszer-bevitel nélküli gazdálkodást, valamint a regeneratív gazdálkodási gyakorlatok egész sorának elfogadását.¹ A gazdálkodók, vagy farmerek fel tudják turbózni a talaj biológiáját, a gazdaságon, vagy farmon belüli termékenységet olyan szintre tudják növelni, hogy többé ne kelljen szintetikus nitrogén- és egyéb műtrágyákra támaszkodniuk, és növelhetik a természetes kártevőellenállást, hogy megszüntessék a szintetikus növényvédőszerektől való függőséget. A regeneratív gazdálkodás és farmgazdálkodás megköti a légköri szenet a talajban, így a talajban szén keletkezik, ami viszont segít a talajnak több vizet elnyelni és megtartani, így a farmok és gazdaságok ellenállóvá válnak a szárazsággal szemben. Globális szinten a regeneratív mezőgazdaság jelentős stratégiát jelenthet a légkörben lévő felesleges szén-dioxid megkötésére és az éghajlatváltozás mérséklésére.

Ahhoz azonban, hogy a „regeneratív” gazdálkodás és állattenyésztés beváltsa ígéretét, a szabványoknak és az érdekelt feleknek ugyanúgy foglalkozniuk kell a gazdaságon kívüli takarmányozással és a szintetikus trágyázással, mint a gazdaságon belüli gyakorlatokkal. Nem számít, hogy milyen nagy a talaj szén-dioxid-kibocsátása a tanyán, ha olyan hagyományos módon termesztett takarmányra támaszkodik, amely máshol megfosztja a talajt a széntől és a legelőre kerülő kakán keresztül ténylegesen átviszi a szintetikus trágyát a takarmánytermelő gazdaságokból. A csirkék és a sertések kiegészíthetik étrendjüket a legelőn, de még mindig ugyanannyi szójára és kukoricára vannak utalva, mint a gyári gazdaságokban tartott társaik. Sok állítólag „regeneratív” gazdálkodó még mindig jelentős részben a szintetikus nitrogénre támaszkodik. A szintetikus nitrogén a hagyományos mezőgazdaságban az éghajlatváltozáshoz legnagyobb mértékben hozzájáruló üvegházhatású gáz. Ha csak a talaj szén-dioxid-kibocsátására összpontosítunk egy adott gazdaságban, vagy farmon, anélkül, hogy figyelembe vennénk a gazdaságon kívüli trágyázás és takarmánybevitel üvegházhatású gáz-lábnyomát és hatását, valamint a takarmány termesztésének módját, az olyan „regeneratív” illúziót kelt, amely globális szinten alkalmazva alig, vagy egyáltalán nem változtatna a jelenlegi ipari mezőgazdaság katasztrófáján a bolygón. Ez a „regenerációs mosogatás” a maoista Kína nagy ugrására emlékeztet, ahol a párt tisztviselői a kommunista vezetés látogatása előtt a földművelőkre parancsoltak, hogy ültessék át a szántóföldi növényeket a földekre, hogy a termelékenység és a hozam illúzióját keltsék, ami nem a valóságon alapult, nem volt általánosítható, és katasztrofális éhínséghez vezetett.²

Rendkívül fontos, hogy azok, akik elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a mezőgazdaságot valóban regeneratívvá tegyük, és megakadályozzuk, hogy lezuhanjunk az éghajlatváltozás szakadékába, a „regeneratív” állításokat megfogalmazó szabványokban és minősítésekben szétválasszuk a „búzát a pelyvától”. Ki kell emelnünk azokat, amelyek nem csak a gazdaságon belüli regeneratív gyakorlatokra összpontosítanak, hanem az importált takarmányra és a termékenységet növelő inputokra is.

Bár elfogult vagyok abban a véleményemben, hogy a Regenerative Organic Certified az „egyetlen szabvány, amely mindent ural”, nagy hasznát vettük korábbi igazgatótanácsi elnökünk, a nemrég elhunyt Paul Dolan mély biodinamikus szakértelmének. Míg a Regenerative Organic Certified messze túlmutat a tisztességes munkaügyi és állatjóléti kritériumain, mi tiszteljük a biodinamikus Demeter minősítést, mint az eredeti regeneratív minősítést, amely a farmot, vagy organizmusként, vagy ökoszisztémaként kezeli, elősegítve a farmon belüli takarmány- és termékenységáramlást megtiltva a farmon kívüli szintetikus trágyát és növényvédőszereket, ahol a farmon kívüli takarmánynak is minősítettnek kell lennie. A biodinamikus minősítés nagyszerű továbblépési lehetőség a regeneratív bio minősítéshez.

Én is fogékony vagyok arra, hogy „onnan vigyük tovább a gazdákat, ahol éppen tartanak”, de aztán vezessük el őket egy hiteles regenerációs útra. Tisztelem Gabe Brown és csapata új „Regenified” szabványát. A gyenge, zöldre mosott szabványok és állítások tengerében az ő megközelítésük értelmes módon számol a gazdaságon kívüli takarmányozással és a szintetikus inputokkal, valamint a gazdaságon belüli regeneratív gyakorlatokra összpontosít. A Regenified ötfokozatú, legfeljebb tízéves megközelítést alkalmaz, ahol a gazdálkodónak, vagy a farmernek a következő fokozatba kell lépnie, vagy idővel elveszíti a tanúsítványát. Ideális esetben tíz évnél sokkal rövidebb idő alatt érik el az ötödik szintet. Fokozatosan csökkenteni kell a szintetikus trágyát és a növényvédőszer-felhasználást, valamint egyre több és több, a gazdaságon belüli takarmányt kell használni, valamint a gazdaságon kívüli takarmánynak is egyre inkább „regenerált” minősítéssel kell rendelkeznie. De az ötödik szinten még mindig megengedett a szintetikus trágyázás „pótlása”, ami túl rossz, és nem lesz könnyű nyomon követni és ellenőrizni a szintetikus inputok csökkenő éves mennyiségét. Gabe maga már régóta nem használ szintetikus trágyát és növényvédőszereket a saját földjén, és minden takarmányt maga termeszt, de aggódik amiatt, hogy az ötödik szintnél egy kemény határérték bevezetése elriasztja a gazdálkodókat és a farmereket. Azt szeretné, ha „maguk fedeznék fel”, hogy a magasabb fokú integritást biztosító gyakorlatok felé fejlődhetnek, amelyeket ő maga is elfogadott. A „Regenified”-nek nincsenek olyan kritériumai, amelyek az állatjóléttel, vagy a mezőgazdasági munkaügyi gyakorlatokkal foglalkoznának.

A kaliforniai mezőgazdasági minisztérium (CDFA) a közelmúltban a regeneratív mezőgazdaság meghatározásán dolgozott. Ebben az összefüggésben jót beszélgettem Gabe Brownnal, Rick Clarkkal és a Kiss the Ground csapatával arról, hogy egyeztessük azt az időtartamot, amelyen belül egy „regeneratív” gazdálkodónak, vagy farmernek át kell állnia a szintetikus inputok nélküliségre. Ricket a mozgalmunk élő legendájának tartom, Gabe-bel együtt. Rick megmutatta, hogyan lehet egy nagy, integrált mezőgazdasági és farmüzemben működő farmon és gazdaságban eljutni a regeneratív organikus szintre a talajművelés nélküli megközelítéssel a 7 000 hektárnyi indianai földjén. Rick példája, honlapja és a „Farm Green” tanácsadási szolgáltatása azt mutatja, hogy nincs mentség arra, hogy bármilyen valódi „regeneratív” szabvány ne követelné meg a szintetikus trágyázásról és inputokról való leszokást egy bizonyos ponton; Rick maga is azt tanácsolja, hogy öt-hét év bőven elég idő. A Kiss the Ground csapata azt javasolta, hogy egy olyan definíció, amelyhez mozgalomként mindannyian csatlakozhatnánk, tartalmazzon olyan megfogalmazást, amely szerint: „…ahogy a talajban zajló regenerációs és biológiai életfolyamatok fejlődnek, úgy csökken a szintetikus inputok iránti igény, lehetővé téve azok végső soron történő megszüntetését”. ³

Nagyra értékelem ezt a megközelítést, és remélem, hogy a többi kulcsfontosságú érdekelt fél, köztük a szabályozó hatóságok is elfogadják, akik olyan fokozatos követelményeket tudnak bevezetni, amelyek idővel a szintetikus trágya- és növényvédőszer-bevitel végleges megszüntetését eredményezik, mivel különben a „regeneratív” mezőgazdaságot továbbra is a nagy agrárkémiai és vállalati mezőgazdasági érdekek fogják magukévá tenni, ami azt jelenti, hogy bizonyos regeneratív gyakorlatokat alkalmaznak, miközben továbbra is gyomirtószerekkel bombázzák a földeket és hatalmas mennyiségű szintetikus trágyára és hagyományos módon termesztett, gazdaságon kívüli állati takarmányra támaszkodnak. Egy adott gazdaság, vagy farm talajának szén-dioxid-kibocsátásának mérése anélkül, hogy figyelembe vennénk a hatalmas üvegházhatást okozó gázokkal járó, potenciálisan hatalmas mennyiségű, a gazdaságon kívüli takarmány- és trágya-bevitelt, újjászületett zöldmosás és nem fogja jobbra fordítani a világot.

„Úgy kell gazdálkodnunk, mintha a világ függne tőle”, én ünneplem és megtapsolom a Regeneratív Ökológiai minősítéssel rendelkező sztárjaimat – a gazdákat és a márkákat, akik piacra dobják a Regeneratív Ökológiai minősítéssel rendelkező termékeiket – köszönöm, hogy példát mutatnak és kitapossák az utat.

¹ A regeneratív gyakorlatok közé tartozik a változatos, intelligens vetésforgó, a dinamikus agrár-erdészeti tervezés és ültetés, a talaj minél nagyobb mértékű „gyökérzettel való borítása” (nem hagyjuk parlagon), a talaj táplálására szolgáló nitrogénmegkötő fedőnövények használata, a kérődzők integrálása és legeltetésük irányítása, a komposztálás és a talajbolygatás minimalizálása. És ami a legfontosabb, a regeneratív termesztés azt jelenti, hogy a szintetikus trágya- és növényvédőszer-beviteleket idővel nullára csökkentjük. Ez a „fokozatossági teszt” annak megállapítására, hogy egy farmer vagy, gazdálkodó valóban regeneratív módon gazdálkodik-e, vagy csak a számára kedvező regeneratív gyakorlatok közül válogat, de még mindig jelentős részben a szintetikus trágyára és a növényvédőszerekre támaszkodik. 

² Másképpen fogalmazva, a Dr. Bronner’s főhadiszállásán a fő termékünk a folyékony és darab szappanok; mi lenne, ha csak a szappanokat készítő gyárunk főhadiszállásán (a „ranchunkon”) csinálnánk nagy ügyet az összes fenntartható ökológiai gyakorlatunkról, de szappanaink alapanyagaként továbbra is hagyományos mezőgazdasági nyersanyagokat vásárolnánk (elsősorban kókusz-, pálma-, olíva- és mentaolajokat). És nem vettük figyelembe, hogy ezeket a mezőgazdasági alapanyagokat hogyan termesztették, vagy hogy milyen a talaj állapota? A gumi a mezőgazdasági ellátási láncainkban találkozik az úttal, a földre, az emberekre és a természetre gyakorolt hatásunk oroszlánrészét jelenti; hasonlóképpen a mezőgazdasági és állattenyésztési műveletek esetében a farmon kívüli „alapanyagok” jellege és mennyisége, valamint az, hogy ezt a takarmányt hogyan termesztették az „ellátási lánc” farmjain, a szintetikus trágya- és növényvédőszer-bevitel mennyiségével együtt, meghatározza, vagy megtöri a regeneratív hatásukat a világban.

³ Ha már a Kiss the Ground-ról beszélünk, nagyon tetszett a nemrég bemutatott „Common Ground” című film (a kiváló „Kiss the Ground” című film folytatása), amely a regeneratív mezőgazdaság őslakos és afrikai gyökereire összpontosít és amelyben Gabe és Rick modern regenerációs szuperhősökként szerepelnek. Josh és Rebecca Tickell, a filmek rendezői és alkotói 100 millió hektáros regenerációs kihívást hirdettek meg, és a Regenerative Organic Certified, a Savory’s Land to Market és a Regenified minősítéseket nevezték meg a magas integritású regeneratív minősítéseknek. A Whole Foods Market hasonló megközelítést alkalmaz, és ugyanezzel a szabványcsomaggal határozza meg a „regeneratív” termékeket az üzleteiben. Az én figyelmeztetésem és tanácsom számukra és a szélesebb mozgalom számára az, hogy semmilyen más szabvány nem tekinthető regeneratívnak, ha nem összpontosít mind a gazdaságon belüli regeneratív gyakorlatokra, mind pedig a gazdaságon kívüli takarmányra, termékenységre és növényvédőszerekre, csökkentve és végül megszüntetve az utóbbiakat, és biztosítva, hogy a gazdaságon kívüli takarmány maga is regeneratív minősítéssel rendelkezzen. Én személy szerint a biodinamikus termelést is úgy tekintem, mint ami megfelel ennek a követelménynek, és nagyra becsülöm a Savory’s / Land To Market úttörő megközelítését a kérődzők és a földek tekintetében, de úgy gondolom, hogy jobban kellene zárniuk a kört a gazdaságon kívüli takarmányozással a legelőn tartott, monogasztrikus csirkék és sertések esetében, amely leggyakrabban a hagyományos gazdaságokból származik. Továbbá úgy vélem, hogy a Real Organic jó szabvány és hasznos kiindulópont a regeneratív ökológiai tanúsítvánnyá váló műveletek számára. A jó biogazdálkodók, akik a biogazdálkodás legjobb gyakorlatait alkalmazzák, már regeneratívak, de az is igaz, hogy túl sok nagy vállalati biogazdaság túl sok talajművelést végez, nem elég takarónövényt termeszt, és a termékenység érdekében vásárolt gyári trágyára támaszkodik („inputok helyettesítése”), ahelyett, hogy valóban a gazdaságon belüli termékenységet építené a regeneratív gyakorlatok révén, ahogy kellene.

---

Fordította: Megyery Szandra
Forrás: https://info.drbronner.com
(Biokultúra 2024/3-4)