Régi-új méhbetegség: NOSEMA-KÓR
A Nosema apis (Cnidosporidia, Sporozoa, Microspora) méhélősködőt Zander írta le 1909-ben. A Microsporák élő sejtekben szaporodó gombák. Hasonló élősködők gyakorta előfordulnak a különféle rovarok és alacsonyabbrendű gerincesek (halak) emésztőcsövében.
A parazita a kifejlett méh középbél-hámsejtjeinek élősködője. Jellegzetes felépítésű, 5×7 µm nagyságú spóráik is ott képződnek. A parazita okozta méhbetegséget nosemosis-nak, nosemakórnak nevezzük, és régóta jelen van világszerte a méhészetekben. Az ázsiai mézelőméhben (Apis cerana) beszámoltak egy hasonló faj, a Nosema ceranae jelenlétéről, amelyről kiderült, hogy fertőzheti az európai méhet is. Később meg is állapították a fertőzöttséget Ázsiában, majd 2006-ban Európában (Spanyolországban). Miután Európa több országában leírták jelenlétét, 2007-ben hazai szerzők is beszámoltak a tényről, miszerint a méhek nosemosisát minden bizonnyal zömében ma már Magyarországon is ez a parazita faj okozza. Az újabb vizsgálatok szerint a kórokozó észrevétlenül már évtizedek óta jelen van Európában.
A két faj elkülönítése a szokványos spóra-morfológia alapján lehetetlen, ezért nálunk is kidolgoztak egy molekuláris-genetikai módszert, amely a két fajt eltérő génjeik alapján különbözteti meg. Ennek a modern diagnosztikai módszernek elég borsos az ára (15-25 ezer Ft) és hazánkban egyelőre csak a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékén végzik.
A kifejlett méhek tisztogató munkájuk során nyelik le a Nosema spórákat, amelyek a középbélben felnyílva, kicsapódó horgony-fonaluk csatornáján keresztül mintegy befecskendezik a fertőző anyagot a sejtbe. A gazdasejtben számos átmeneti formát képezve sokszorozódnak, amíg kialakul az ellenálló spóra. A szaporodás optimális hőfoka Nosema apis esetén 30°C, Nosema ceranae esetén azonban ennél magasabb. A spórákkal telt hámsejtek leválva tovasodródnak, majd a béltartalommal kiürülnek. A N. ceranae egyes spórái már a bélben kiszabadulnak és újabb sejteket fertőzhetnek, ún. autoinfekció útján. Egy-egy méh belében 30-50 millió (egyesek szerint még több) spóra is képződhet. Az álcákat nagyszámú spórával sem lehet megfertőzni. A spórák a beszáradt ürülékben akár egy évig is fertőzőképesek maradnak. A fertőzött méhek klinikai tüneteket alig mutatnak, legfeljebb a potrohuk tűnik duzzadtnak. Ürüléknyomok mutatkoznak kaptárszerte, valamint a röpdeszkán. A fertőzött méhek a sejtekbe is ürítkeznek. Ilyenkor a sejt bejáratában láthatók a feketés, néha pörkre emlékeztető ürüléknyomok, csorgók. Mindkét faj esetében jellemző, hogy az erősen fertőzött méhek élettartama olykor felére csökken, ami tavasszal és nyáron a család gyors elnéptelenedését idézheti elő. A garatmirigy működése is sérülhet, amelynek következtében a peték 15%-ából nem fejlődik életképes álca a fertőzött családban. A fertőzöttség csökkenti a téli nitrogén-tartalékot, illetve az aminosavak (vitellogenin) mennyiségét a zsírtestekben, s egyszersmind rontja a fertőzött egyedek túlélési esélyeit. A fertőzés következménye az ürülékhólyag fokozott teltsége, az ilyen méhek gyakran mutatnak dizenteriás tüneteket.
Az enyhe fertőzöttség a nyár folyamán rendszerint spontán megszűnik, de N. ceranae esetén egész éven át jelen lehet. Mivel a nosemosis (különösen a N. ceranae okozta fertőzés) tünetei nem jellemzők, a pontos diagnózist a fertőzött méhek ürülékének, vagy a méhhulláknak a mikroszkópos vizsgálata biztosítja. Egyre több méhész vásárol ebből a célból mikroszkópot az egyszerű vizsgálathoz külföldön, de itthon is.
Kísérletek bizonyították, hogy nyári melegben a N. apis fertőzés a spórák jelenléte ellenére csökken. Mérési eredmények szerint, a repülő méh testhőmérséklete a 40°C is meghaladja. A nyári, ún. spontán gyógyulás magyarázata, hogy a fertőzés az utódgenerációra nem terjedhet át közvetlenül. A fiatal tisztogató méhek a spórák tömegét nyelik le, ám a szabadban ürítkeznek. Így a kontamináció fokozatosan csökken, mialatt a fertőzött egyedek pedig lassan kikopnak. Ez az egyik oka annak, hogy a fertőzött családok mézében és virágpor készletében alig van spóra. Újabban több kutató hangsúlyozza az anyák nosema fertőzöttségének jelentőségét. A fertőzött anya ürülékét ugyanis a dajkaméhek nyalogatják fel, így az a fertőzöttség forrásává válhat a családban. Ezért fontos a keveset petéző, vagy öreg anyák mielőbbi cseréje.
Mivel az új nosema faj, a N. ceranae ritkán okoz hasmenést, ami a spórák terjesztésének a forrása, egyelőre nem tudjuk, hogyan is terjed ez az új kórokozó. A célzott vizsgálatok még folynak, mindenesetre valószínű, hogy ennek a kórokozónak a spórája ellenállóbb, mint a korábbi, hosszabb ideig képes elviselni a kiszáradást, a magasabb- és az alacsonyabb (fagypont alatti) hőmérsékletet is. Még a virágporban is hosszú ideig fertőzőképes marad.
Ejtsünk szót itt ismét azokról a szokatlan méhpusztulásokról, amelyek manapság nem csak a méhészeket, hanem a közvéleményt is foglalkoztatják világszerte. A CCD-ről (Colony Collaps Disorder), a méhcsaládok összeomlása kórképről, vagy a nálunk gyakran használt kifejezés szerint a „kaptárelhagyásról”.
Azt is meg kell állapítani, hogy eddig sem az USA-ban létrehozott CCD monitoring-rendszer, sem az EU-s projektek (COLOSS, EFSA stb.), nem tudtak átütő eredményt elérni a probléma valódi okainak feltárásában. Azaz, maradtak a feltételezések, hogy a klímaváltozást, a környezetváltozást (monokultúrák, GMO, csávázószerek stb.), a terjedő vírusokat, a varroa atkát, vagy az új nosemát kell-e hibáztatni.
Ebből a bizonytalanságból is arra lehet következtetni, hogy minden bizonnyal belső tényezőkkel, méhészeti technológiánkkal, ebből következően magukkal a méheinkkel van az alapvető baj.
Melyek azok a tényezők, amelyeket magunk változtattunk meg az utóbbi évtizedekben?
Egyre terjed az ún. „méhészeti ipar”, egyre több méhcsaláddal méhészkedünk, egyre többet vándorlunk. Mind többet alkalmazunk olyan módszereket, amelyek méheink évmilliók során kialakult szociális magatartását megzavarják. A termelő méhész egyre több mézet igyekszik elvenni és „üres” fehér cukrot ad helyette, ami a két cukormolekulán kívül sem vitaminokat, sem nyomelemeket nem tartalmaz. A kierőszakolt felfejlesztés gyenge, rövid életű méheket „eredményez”, mivel a családnak rövid távon „olcsóbb” a gyenge, de nagy létszámú népesség, mint a kisebb, de erős, hosszú életű méhtömeg.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kórokozókat sem. A méhek géntérképének elkészültével bebizonyosodott, hogy az Apis nemzetség a trópusi Afrikából származik, ahol gyakorlatilag az összes ma ismert kórokozó, parazita is őshonos, és az Afrikában maradt ősök békében élnek ezekkel együtt. A Varroa destructor atka nem tesz számottevő kárt sem az ázsiai méhben (Apis cerana) sem a Dél-Amerikában elterjedt ún. afrikanizált méhben. Az újonnan felismert Nosema ceranae az ázsiai méh közönséges élősködője, a legújabb tapasztalatok szerint a nyugati méhben viszont rendkívüli károkat tud okozni, ahogy sajnos már nálunk is bizonyította.
A Nosema ceranae jelenléte a gödöllői kísérleti méhészetben 2007-ben került megállapításra és azóta is folyamatosan, egész éven át észleljük jelenlétét. Első európai leírójának dr. Higesnek és munkatársainak (2006) az a véleménye, hogy a N. ceranae-val fertőzőtt minden méhcsalád, kezelés nélkül, törvényszerűen halálra van ítélve. Manapság sok méhész a N. cerenae-t okolja világszerte méhcsaládjainak gyengítésért, és ezért rendszeres fumagillin-használókká váltak. Közismert, hogy élelmiszer termelő állatok számára antibiotikum adása évek óta tiltott az EU-ban, és így a fumagillin használata „sem javasolt”.
A hazai helyzetet az is nehezíti, hogy a méhészek az utóbbi évtizedekben egyre ritkábban fordulnak vizsgáló intézetekhez nosema fertőzés megállapítása céljából. A N. apis fertőzés-szezon jellege, a kaptár jellegzetes szaga és a hasmenés nyomai megkönnyítették a klinikai diagnózist. A N. ceranae viszont egész éven át jelen lehet, alig mutat tüneteket, nincs hasmenés és észrevehető elhullás sem. Megállapították azt is, hogy a N. ceranae elszaporodása a bélben a szervezet energia-kríziséhez vezet és a legyengült méhek szinte éhen-pusztulnak. Mivel a nosema az immunrendszer működését is akadályozza, megcsapolja a vírusok ellen működő gátakat is a bélben, biztosan meg fogjuk találni a N. ceranae vírusokkal kombinálódott eseteit is. Mindehhez hozzáadódik az atkafertőzés és az atkaölőszer/peszticid okozta stressz.
Azt viszont látnunk kell, hogy a nosema fajok, mint élősködők rendkívüli alkalmazkodó képességet mutatnak, szélsőséges körülmények között is képesek fennmaradni, így kiirtásukra, felszámolásukra aligha van remény. Ám közismert, hogy az élősködők „célja” nem a gazdafaj elpusztítása, hanem a békés együttélés, aminek alapja méheink megfelelő ellenállóképessége, illetve annak fenntartása.
Mit tehet a bioméhész?
-
Megpróbálja méhcsaládjait minél „jobb karban” tartani, minél kevesebb stresszel, megfelelő mézkészletek mellett méhészkedik, virágporos legelő hiányában, virágporról is gondoskodik. Ennek legtermészetesebb módja a virágporgyűjtés, tárolás (konzerválás) és szükség esetén a visszapótlás.
-
A spórák a használaton kívüli (különösen öreg) lépeken, keretléceken is fertőzőképesek maradnak. Régóta ismert, hogy a tartósan fagypont alatti hőmérséklet (hűtve tárolás), vagy az ecetsav gőzei hatékonyan pusztítják a nosema spóráit. Ennek ellenére fontos az öreg lépek rendszeres cseréje, valamint a kaptár belsejének tisztogatása.
-
Egyes (gyógy)növényi kivonatok felhasználását a régebbi Nosema apis ellen már javasolták külföldi és hazai bioméhészek is. Ilyen, pl. a közönséges út menti évelő gyom, a Réti lórom (Rumex obtusifolius) magjaiból készített oldat is. Indokolt a kereskedelmi forgalomban már megtalálható növényi eredetű szereket az új nosema faj okozta fertőzések mellett is vizsgálni (pl. Nonos*, Api Herb, Polioel3*), ill. megfelelőség esetén az ökológiai gazdálkodásban történő felhasználást engedélyezni.
Bízzunk méheinkben, amelyek évmilliók viszontagságait vészelték már át, számos új kórokozóval küzdöttek meg eredményesen, és minden valószínűség szerint bennünket is túl fognak élni.
dr. Békési László – dr. Szalainé Mátray Enikő
(Biokultúra 2010/1)
*A lektor megjegyzése: használhatók az ökológiai méhészetben (RP).