Rovarpatogén gombák hatása tripsz populációkra

A paprika az egyik legfontosabb zöldségnövényünk a magyar zöldséghajtatásban. Kiváltképp a jól klimatizált, nagy légterű, hosszúkultúrás termesztő berendezésekben a leghatékonyabb a növényvédelem, akár a kémiai, akár a biológiai védekezést tekintve.

A vizsgálat során előfordult tripszfajok általános jellemzése

A tojásokat a nőstény egyedek a növény szöveteibe helyezik tojócsöveik segítségével. A tripszek a fiatal terméseken a csészelevél és a termés közötti résben szívogatnak, így a csészelevelek szétnyílnak és elparásodnak. A kár akkor a legnagyobb, ha a károsítás a hajtás növekedésekor történik. A fehér húsú paprikák igen érzékenyen reagálnak a károsításra. A termés kocsány körüli részén barnás-parás ún. kozmetikai kár keletkezik, amely nagy gondot okoz az értékesítésben. A kiszívogatott növényi sejtek levegővel telnek meg, ez eredményezi az „ezüstös elszíneződést”. Az esztétikai károk mellett a tripszek a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) vektorai. A Tomato Spotted Wilt Virus az uborkamozaik-vírus fertőzéséhez hasonlít. A leveleken és a termésen sárgászöld, vagy barna foltok jelennek meg.

Thrips tabaci	Frankliniella occidentalis
Aeolothrips intermedius

Biológiai védekezés

A tripszek ellen kapható biológiai készítmények legelterjedtebb képviselői a ragadozóatkák és a ragadozópoloskák (predátorok), valamint rovarpatogén gombák. Előnye, hogy nem kell számolnunk a munka-egészségügyi (M.V.I.) és az élelmezés-egészségügyi várakozási idővel (É.V.I.), így a termést leszedhetjük az érési időnek és az értékesítési lehetőségeknek megfelelően. A természetes ellenségeket csak az első virágok megjelenésekor juttassuk ki, hogy a csekély számú préda esetén legyen lehetőség a virágporral való táplálkozásra. Megelőzésként vagy csak rutinszerűen kijuttathatunk Amblyseius barkeri vagy Amblyseius cucumeri ragadozóatkákat, vagy egyszerre mind a kettőt. Nyári hónapokban, amikor túl alacsony a páratartalom és a tripszkártétel nagy, Orius spp. ragadozópoloskákat is betelepíthetünk. Kereskedelmi forgalomban ugyanúgy kaphatók, mint a már említett Ablyseius fajok. Biológiai növényvédelem alkalmazása esetén rendszeresen ellenőrizni kell a kártevők és az ellenük kijuttatott szervezetek mennyiségét és mennyiségi arányait. Így ellenőrizhető, hogy a tripszek ellen betelepített vagy kipermetezett organizmusok megfelelően fejlődnek-e, vagy újabb kezelés szükséges.

Védekezés rovarpatogén gombákkal

Fontos, hogy a kezelt területen fennmaradjon az élő patogén. Ez gyakran a néhány napot sem éri el és ez az oka annak, hogy a készítmény nem hatékony. A gombák enzimeik vagy apresszóriumaik (csírázó gombaspórából kinövő micéliumon kialakuló különleges pálcikaszerű alakzat) segítségével jutnak be a rovarok szervezetébe a testfalon keresztül. A rovarvilág a gombák fertőző hifáival szemben több védelmi mechanizmust alakított ki, amelyek a körülményektől függően megvédhetik a rovart. A mechanikai védelmen (kitin váz, kutikula) kívül az állat immunrendszere is része ennek a védekezésnek, amely megpróbálja elpusztítani a testbe bejutott kórokozót, valamint az általa kijuttatott anyagot. Az entomopatogén gombák olyan anyagokat választanak ki, amelyek segítik a gazdaszervezetbe a bejutást. A kijuttatott gombák spórái víz és rovarok segítségével terjednek. Nedves környezetben a rovarok felszínére került spórák kicsíráznak. A gomba a rovar kutikuláján keresztül belenő az állatba ezzel elpusztítva a gazdatestet.

Amblyseius swirskii

Gombaszaporítás

A kísérlet beállításának helye

A 2013. évi vizsgálatot Boldogon állítottuk be 6 sátorban, ahol biológiai védekezést alkalmaztak. A hajtató berendezésekbe Orius spp. és A. swirskii fajokat juttattak ki, mint természetes ellenségeket.

A kísérlet beállításának módja

A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének laboratóriumában szilárd táptalajon lettek felszaporítva a kísérletben szereplő gombák. A gombák spóráit fiziológiás sóoldattal (1 liter víz + 9 g NaCl) kevertük el, majd ezeket 1 literes kézi permetezőkbe adagoltuk. A 3 gombafajon kívül alkalmaztunk még vizes kontrollt is, valamint egy biológiai rovarölőszert (NATURALIS), mely a B. bassiana gombafaj konídiumait tartalmazza. 1 liter vízhez 10 ml készítményt tettünk. A sátrakban 6 m2-es pontokat jelöltünk ki, soronként 3-at (kezelésenként 3 ismétlésben dolgoztunk). 1 sorban csak 1 gombafaj szerepelt. Úgy választottuk ki a sorokat, hogy a köztük levő távolság megfelelő legyen, így ne lehessen átfedés a kezelések és az ismétlések között. A kezelések után, másfél héttel végeztem el az 1. mintavételezést, ezután kétszer hetente.

A 2013. évi kísérlet eredményei

A fitofágok kezelésenkénti egyedszám változása oszlopdiagramon (1. ábra).

A fitofágok időbeni eloszlását vonaldiagramon ábrázoltuk (2. ábra).

Az ábráról itt is leolvasható, hogy mindegyik kezelés (NAT, BEA, LEC, MET) mutatott hatásbeni különbséget a vizes kontrollhoz (VÍZ) viszonyítva. (NAT = Naturalis; BEA = Beauveria bassiana; LEC = Lecanicillium lecanii; MET = Metarhizium anisopliae gombafaj.)

A ragadozók esetében már nem tapasztaltunk jelentős különbségeket a kezelések hatásában, mely az oszlopdiagramon is látható (3. ábra).

Az időbeni alakulásukat ábrázoló vonaldiagram sem mutat nagy eltérést a kezelések között, vagyis nem látható egyértelmű rovarpatogén hatás a ragadozókra nézve (4. ábra).

Az esetek többségében a várt eredményt kaptuk, a vizes kontrollban fordult elő a legtöbb fitofág és ragadozó egyed. A vizsgált rovarpatogén gombák hatékonysága között eltéréseket tapasztaltunk. Ami a kártevő egyedeket illeti, átlagosan 53,65%-os csökkenés mutatkozott a kezelt területeken, míg a ragadozók esetében 34,4%-os csökkenés volt megfigyelhető.

Ugyan a vizsgált területen a kártevők és ragadozók előfordulása is nagy változatosságot mutatott, de a kapott eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgálatban szereplő rovarpatogének egyértelműen alkalmasak a tripszek egyedszámának csökkentésére.

Juhász András Lajos
környezetgazdálkodási agrármérnök
(Biokultúra 2014/1)