2016 aug 04

Tapasztalatok és tanulságok kezdő és haladó bioméhészeknek

Nincs hozzászólás

Az elmúlt években számos új méhész jelentkezett be az ökológiai rendszerbe. Felkészülésben, érdeklődésben, tapasztalatban és értelmezésben természetesen számos különbség lehet. Az ellenőrzések alapján szeretnénk néhány fontosabb, általánosítható kérdésre, feladatra fókuszálni, az ideológia jobb értelmezéséhez. Javasoljuk az új érdeklődőknek, hogy már a szerződéskötés előtt is feltétlenül alaposan tanulmányozzák át a bioméhészetre vonatkozó előírásokat. Több formája is (másik bio-partner, honlap és egyéb internetes kiegészítés, ellenőrök stb.) adhat sokoldalú választ a kérdések értelmezésében és megvalósíthatóságában. Amennyiben nem teljesen világos valamely részlet, további tanácsot kérhetnek akár a megyei szaktanácsadók (OMME) bioméhészettel is foglakozó kollégáitól, illetve a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. is segít az előírások értelmezésében.

Vegyük mindjárt a párhuzamosság kérdését! Ez az egyik zavart okozó helyzet, hogy általában a méhészetben nem oldható meg a vásárolt bio (öko) egység mellett, hogy egy nagyobb állomány egy része konvencionálisan működik, és nem lehet tanúsított bioterméke addig, amíg a többi rész vagyis az egész állományát be nem vonta a biogazdálkodásba (teljes viaszcserével).

A gyakorlatban az elkülönítés szinte megoldhatatlan, gondoljunk pl. az egyező keretekre és a már kipörgetett mézre. Az átállás arányában lehet eltérés az adott telepen/állományban, de a teljes átállás vége, vagyis a termékek tanúsíthatósága csak akkor lehetséges, ha az összes méhcsalád teljesítette a feltételeket. Ez lényegében az igazolt, bio eredetű viaszból származó műlépek kiépítését jelenti, ami évjárat, méhészkedési mód, méhlegelő kihasználás stb. függvénye lehet. Az átállás ideje (évei) alatt is betartandók az élelempótlásra, a betegségek elleni védekezésre, kezelésekre, dokumentációra, méhlegelőre stb. vonatkozó szabályok.

A méhlegelőnél/vándorlásnál számos félreértést okozott már, hogy az adott méhlegelő növényei, azok virágzása egy-egy helyben is változhatnak az év során.

Tehát, álló méhészetben is számos méhlegelőt látogathatnak a méhek a minimum 3 km-es röpkörzetben, ezért a várható mézelő növényeket próbáljuk meg – időrendben – feltüntetni az ún. éves Vándorlási tervben, akkor is, ha nem mozdulunk el a telephelyről – név szerint, vagy összesítve (ismeretlen összetételű vegyes virág).

A szemrevételezéses minősítés egyszerűsített formája az akác és a vegyes virág szerint osztályozni a mézeket elsősorban a felvásárló igényeinek megfelelően. (Az összetétel megnevezésre akkor kerülhet sor, amennyiben a méhész fajta mézként kívánja eladni.)

A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. szempontjai szerint a virágméz meghatározásnál természeten a fajtaméz meghatározása dominál, a méhlegelő területi beazonosítására. Rét-legelő száz virága nyújt vegyes-virág mézet – ismeretlen fajösszetétellel –, illetve három-négy karakteres vadnövény alapján azonosítható be a vegyes-virág méz – ismert fajösszetétel – megnevezéssel.

Természetesen pl. egy repce, napraforgó méz is nevezhető „vegyesnek”, mivel belekerülhet 5-20% egyéb vadnövény nektár és pollen is, azonban öko szempontból a hatalmas, konvencionális, azaz nem bio napraforgó táblákról származó napraforgó mézet megtévesztő és helytelen „vegyes”-ként jelölni és értékesíteni. Az öko-rendszerben a méhlegelő meghatározásnál a fajta megnevezést kell használni, de a felvásárlásnál történő névváltozást jelezni kell a Biokontrollnak ilyen esetben. Jelzés hiányában az ellenőrzésnél kerül felszínre a probléma, szankciót vonva maga után.

Az élelempótlás körül is több a félreértés lehet. Az öko rendszer alapja a családok lehetőség szerinti természet közeli tartása/kezelése, ezért az „etetés” már többnyire „kilóg” ebből a keretből.

A saját mézes lépekkel történő serkentés/élelempótlás teljesen elfogadott, de a rendszer „átláthatósága” miatt be kell jelenteni az ellenőrző szervezetnek.

Engedélyezhető az öko cukor, szintén előzetes bejelentéssel, hiteles igazolásokkal.

Konvencionális cukorra azonban nem adható engedély. Amennyiben pl. hordástalan nyár miatt vagy szaporításnál más módon nem biztosítható a méhcsaládok áttelelése és a méhész hagyományos cukrot használ, az bizony szankcióval jár (utána bizonyos időszakon át nem tanúsítható a méz).

Az átláthatóságot biztosítja az egész éves pontos adminisztráció, a kezelések/vándorlás és a vásárolt/termelt/felhasznált anyagok vezetése. Ez természetesen az első átállási időszakban is kiemelten fontos feladat. Az egyéni és a társas vállalkozásban dolgozó partnereknél a „cég” könyvelése is a fenti előírás része, azaz be kell mutatni az ellenőrzésnél. Nem fogadható el, így nem értékelhető, ha a könyvelőnél, tehát máshol van.

Fontos időszak a nyári napforduló utáni méhcsaládokban a kezelések előkészítése az időjárási viszonyokra tekintettel. Azonosulni kell a klímaváltozás aktuális jelenségeinek együttes hatásaival, illetve az ebből adódó évjárathatással is. Ezzel az időszakkal kezdődik a következő évi méhcsaládok hordásra alapozása.

Bár a meteorológusok által jelzett átlagtól való eltérés minimálisnak tűnhet, de az elmúlt évek alatt mást és mást tapasztalhattunk a ránk zúduló hatásoktól. Ugyan ezt kell a növény-állat-ember rendszerben elszenvedni. Az adott földrajzi helyszíntől, a változatosságtól, illetve a technológiától is függően, eltérő lehet a méhcsaládoknál jelentkező stressz.

A szeszélyes nyári időjárás következtében a hordási lehetőségekben nincs már meg a „nagy könyv szerinti” következetesség, a hónapokra jellemző megszokottság. Ez az év is nyújtott a méhlegelőben – szinte minden tájegységen – szeszélyeset és valami mást, újat is számunkra. A pörgetések száma és ideje, szinte minden telepen eltért a tervezettől. Mivel sok esetben az édesharmat/mézharmat nagy hordást jelentett, annak kipörgetése szükségszerű volt, gyors kristályosodása és szeszélyes, többnyire rossz áttelelő hatása miatt. A kristályos – méhek által megkezdett – méz, a viszkozitása miatt nedvességet szív magába, bomlásnak indul (gombásodási folyamat kezdődik), ami a méhek túlzott igénybevételét, legyengülését, illetve tavaszi megbetegedését, valamint pusztulását okozhatja. Ez – a közvetve általunk előidézett megbetegedés – nem előzhető meg a méhek hasmenése ellen használt különféle gyógyszerekkel.

A hordástalanság időszakában szinte egyik napról a másikra megtörténik a hereűzés. A kijárókban megkezdődik a harc a visszaigyekvő herék és dolgozók között.

A saját nevelésű anyák párzására ebben az időszakban már nem lehet számítani, hiszen az erős, kiváló minőségű anyával ellátott családok a nyári napforduló után nem éreznek késztetést – a jó minőségű – herék nevelésére. Az anyanevelés megszokott időszaka még májusra, június elejére volt jellemző, amikor az anyát a herés lépek fészekbe helyezésével lehetett a petézésre késztetni, a folyamatos hordás időszakában, biztosítva ezzel a rendkívül sok herét.

Augusztusban a megkésett herék jelenléte a családban általában valami rendellenességre utal – anyátlanság, álanya –, amit család-összevonással rövid időn belül meg kell szüntetni. Fontos, hogy gyenge család esetében nem, csak erős családdal szabad anyásításra gondolni. A gyenge családot fel kell számolni, illetve egészséges lépkészlettel együtt egy erős családdal kell egyesíteni.

Júliusban, augusztusban már megkezdődik az áttelelő méhek előkészítése a következő évre. Biztosítani kell a méhanya folyamatos petézését a folyamatos hordással és lépcserével, fészek-igazítással. Még nem késő – korlátozott számban – a megrendelt anyákkal az anyacsere, de ezzel nagyon körültekintőnek kell lenni. Bár az anyásítás számos fajtája ismert, a tervszerű anyacsere mindig a méhész által, az adott méhészkedési rendszerhez kialakult szokássá válik. Az egyszerűbb anyacserét kivéve, az anya biztos elfogadtatása a nagy családban, hosszadalmas és nagy szakértelmet igénylő feladat. A művelet az ősz elején könnyű és gyors.

Az anyásítás, illetve a tenyésztés egyes részleteit egy következő számban kifejtjük, a méhanya-nevelés sokoldalúsága és precíz odafigyelő képességet igénylő szempontok szerint.

Dr. Szalai Tamás
(Biokultúra 2015/4-5)

[felül]